"A tervezett otthonszülés statisztikái (azonos rizikócsoportra számítva, természetesen a tervezett otthonszülések közé számítva az összes kórházban végződő tervezett otthonszülést is) általában jobbak, soha nem rosszabbak,"
DE csaknem mindig rosszabbak a halalozasi mutatok. Sokkal rosszabbak. "csaknem" intezeten kivuli, otthonszules szeru szuleteseket vizsgaltak, miböl gondolod hogy meg tavolabb a korhaztol valamivel is jobbak lennenek az eredmenyek?
megfelelö minösegu otthonszuleses elemzes nem keszult. Tudtommal.
Ez a cikk nem az otthonszülések (home birth - a bevezetőben ott is van, hogy "for women who cannot have a homebirth"), hanem születésházak (home-like setting) statisztikáit foglalja össze.
És tény, hogy a babamortalitás majd kétszeres, de nagyon nagy a szórása, ami azt mutatja, hogy nagyon helyfüggő az érték.
"Allocation to a home-like setting significantly increased the likelihood of: no intrapartum analgesia/anaesthesia (four trials; n = 6703; relative risk (RR) 1.19, 95% confidence interval (CI) 1.01 to 1.40), spontaneous vaginal birth (five trials; n = 8529; RR 1.03, 95% CI 1.01 to 1.06), vaginal/perineal tears (four trials; n = 8415; RR 1.08, 95% CI 1.03 to 1.13), preference for the same setting the next time (one trial; n = 1230; RR 1.81, 95% CI 1.65 to 1.98), satisfaction with intrapartum care (one trial; n = 2844; RR 1.14, 95% CI 1.07 to 1.21), and breastfeeding initiation (two trials; n = 1431; RR 1.05, 95% CI 1.02 to 1.09) and continuation to six to eight weeks (two trials; n = 1431; RR 1.06, 95% CI 1.02 to 1.10). Allocation to a home-like setting decreased the likelihood of episiotomy (five trials; n = 8529; RR 0.85, 95% CI 0.74 to 0.99). There was a trend towards higher perinatal mortality in the home-like setting (five trials; n = 8529; RR 1.83, 95% CI 0.99 to 3.38). No firm conclusions could be drawn regarding the effects of staffing or organizational models."
röviden: az otthonszülés megemelte annak az esélyét hogy - nem használtak érzéstelenítést, - spontán hövelyi szülés történt - hüvelyi -gáttáji repedés történt - az anya legközelebb is így akart szülni - elégedett volt a szülés közbeni a ellátással -elkezdődött a szoptatás és 6-8 héttel később még tartott
csökkentette az esélyt - a gátmetszésre (ezért szakadnak jobban, nyilván)
a home-like szüléseknél tendencia van a magasabb születés körüli halálozásra
6000-8000 szülés adatai alapján, a legszigorúbb tudományos követelményeknek megfelelő tanulmáynok összevetése alapján
"Between 29% and 67% of women allocated to home-like settings were transferred to standard care before or during labour. " az anyák 29-67 %-át kellett mégis kórházba szállítani
ha most most megkérdezitek hogy a kórházba szállított esetek beleszámítottak-e az otthoni halálozásba, meg vagyok fogva. Logikailag bele kell számítani, ha nem tették, akkor viszont egyértelmű hogy az otthon kezdett szülések MAGASABB halálozással járnak
A 18.-19. században Franciaországban az volt a szokás, hogy a szülőnők a gyermek kelengyéjét ÉS saját halotti kelengyéjüket is összekészítették. Az élet útja, a halál erdején vezet keresztül.
Részvétem a családnak. Remélem nem nekem van igazam, és meg tudják gyászolni gyermekük.
Átolvastam, de csak elrontottam, bocs. A második bekezdés közepe helyesen: " akkor elmondhatjuk, hogy lehetséges, hogy az a baba otthon nem halt volna meg." holist
Szerintem ez roppant demagóg duma. A tervezett otthonszülés statisztikái (azonos rizikócsoportra számítva, természetesen a tervezett otthonszülések közé számítva az összes kórházban végződő tervezett otthonszülést is) általában jobbak, soha nem rosszabbak, mint a tervezett kórházi szüléseké.
Ebből az következik, hogy az ugyanilyen alacsony rizikófaktorú, de tervezett kórházi szüléseknél ugyanannyi vagy több újszülött hal meg, mint az otthonszüléseknél. Ha tehát valaki kórházba megy, és ott hal meg a gyereke (érthetetlen okból, mert van ilyen, vagy vállelakadástól, mint itt, mert ilyen is van, vagy orvosi műhiba miatt), akkor elmondhatjuk, hogy lehetséges, hogy az a baba kórházban nem halt volna meg. És akkor jöhet a bűntudat. Végső soron tehát: A gyerek szülés közben meghalhat, és a szülők sok esetben érezhetik, hogy nem tudnak megnyugtatóan válaszolni arra kérdésre, hogy mindent megtettek-e a gyerekért. (Tulajdonképpen csak az életellenes genetikai fogyatékosság a kivétel.) Ennyit semmilyen szülés nem ér meg?
Nekem két gyerekem született otthon. Nagyon nehezemre esik olvasni a topicokat (nézem azért mind a hármat): a kirobbanó indulatot, ellenségességet szerintem nem magyarázza az, ami történt. Azt se tudom, miről kellene írni, de talán a legfontosabb az: a kórház (úgy, ahogy most Magyarországon és sok helyen máshol van, de még a legideálisabb esetben is, mindaddig, amíg a szülészetből nem lesz tényleg a háborítatlan szülés biztonsági háttérintézménye) önmagában rizikófaktor. Michel Odent A szeretet tudományosítása című könyvében tárgyilagosan, közérthetően és mindenféle misztikus-nyúédzses körítés nélkül fejti ki, hogy miért: azért, mert az élettani szülés egy igen komplex hormonális folyamat, ami akkor vezet optimális eredményre, ha zavartalanul zajlik le: az anya érzelmi állapota, biztonságérzete pedig döntő jelentőségű ebből a szempontból. Állatkísérletek és tudományos embertani eredmények mutatják, hogy a fény, a zaj, beszéd, és persze az általános kiszolgáltatottság, a tájékoztatás eredménye, ami a kórházakban talán nem szükségszerű de egyelőre általános, ezt a folyamatot leállítja, a szülés elakad: a kórházi beavatkozások igen jelentős része olyan problémát "orvosol", amit maga a kórházi környezet hozott létre. Nem hiszem, hogy világos lenne, hogy mit mire érdemes itt elcserélni (mert ha világos lenne, akkor a fenti statisztikák nem ilyenek lennének, és világosan látszana, hogy az otthonszülés sokkal veszélyesebb). És akkor még a szülés körüli élményeknek az anya-gyerek kapcsolatra, a gyerek személyiségfejlődésére gyakorolt hatásáról nem is beszéltünk - tudom, ez itt most vörös posztó.
Lehet, hogy a kisbaba meghalt volna a kórházban is. Van aki így gondolja, van aki úgy. Az azonban biztos, hogy vannak olyan vélemények is, akik szerint kórházban még mindig élne. Ezért a szülőknek pedig nem csak a tragédiával, hanem a bűntudattal is meg kell küzdeniük: "Mi lett volna ha....?? "Mindent megtettem a gyermekemért?"
és ezt semmi sem múlasztja el. Soha. Ennyit semmilyen otthonszülés nem ér.
Kedves Ferenc : nem vagyok az otthonszülés feltétlen hive, de az ilyen vállelakadásoknak a 20%-a jár halállal/súlyos sérüléssel kórházi szülés esetén is ( forrás http://www.shoulderdystociainfo.com/whatis.htm , szóval ez a "2 perc alatt megoldják" erős túlzás.
Persze, hogy jobb az átlaga, mert G.Á. kizárólag a problémamentesnek ígérkező szüléseket vállalta el. A kórházak statisztikájában pedig ott az összes létező fejlődési rendellenességes, az összes koraszülött, az összes veszélyeztetett terhesség etc. Így nagyon könnyű ám jó statisztikát csinálni az otthonszülésnek. Ellenben az első, megfelelő szakmai, technikai és személyzeti háttérrel könnyen megoldható problémába beletört a bicskája. Minek is lehet ezt nevezni?
Azon elgondolkoztak már a kórház dolgozói - miközben a dúla és a szülők "felelőtlenségén" hümmögnek - hogy miért nem a kórházban szült az anya?
Két gyermeket szültem eddig, és tudja, doktor úr, másra sem vágynék majd a harmadiknál - talán még lesz - , mintsem hogy békén hagyjanak. Úgy vajúdjak, ahogy nekem jólesik, ne döfjenek infúziót a karomba, ne vizsgáljanak a fájások alatt, ne tágítsanak kézzel, ne repesszenek burkot, ne fektessenek le kitoláskor, stb stb stb...olyan nagy kérés? Miért nem lehet ezt egy kórházban, biztonságban? Miért van az, hogy ma Magyarországon a kórházak többségében erre esélyem sincs, csak otthon? Ha mindez a kórházakban is adott lenne, talán a szóbanforgó anyuka is a kórházat választja, és talán élne a kisbaba.
Nem statisztikákat kell lobogtatni, nem az ilyen tragédiákat kell tanmeseként emlegetni, hanem olyan kórházi körülményeket kell teremteni (a fennt leírtak közül egy sem kerül pénzbe!), hogy a kismamák a kórházat válasszák!!!!!
Mert bár az ugyanis lehet, hogy konkrétan ez a gyermek túlélhette volna (nem biztos), az teljesen bizonyos, hogy az eddigi mintegy 1200-1400 otthoni szülésből ez az első haláleset. Ez kb. 3-4-szer jobb eredmény, mint a hazai kórházak átlaga.
Sajnos ma meghalt egy újszülött. Ha kórházban született volna nem halt volna meg, ebben biztos vagyok. Geréb Ágnes állításával ellentétben a kórházban 2, ismétlem kettő(!!) perc alatt kifejtették az elakadt vállat. Tudom, mert ott voltam, ő viszont nem. De akkor már nem volt esélye. Ennek az újszülöttnek most éppen aludnia kellene az első szoptatások után az édesanyja karjaiban. Ehelyett halott. HALOTT!! És ez nem statisztikai adat ("az első a magyarországi otthonszülések történetében"), hanem tragédia. És kimondom nyíltan, mulasztás történt. Még ha ezt sosem fogja elismerni az aki mulasztott. Őszintén sajnálom a szülőket, de tudniuk kell nekik is: ha az újszülöttjük kórházban születik, nem halt volna meg!!
Én is a környékről vagyok, és roppantul érdekelne a doki. Szóval Te személyesen találkoztál vele? Írnál még róla valamit? Ami a honlapján van, az OK, de eddig két emberrel beszéltem aki találkozott vele, és mindkettő szerint ápolatlan és nagyképű.
A másik kérdés, hogy hogy az ördögbe csinálja, hogy neki szabad otthon "szültetnie"?????
Az első gyerkőcöm 14 óra alatt született meg, az öt perces fájásoktól mérve. A második négy és fél óra alatt. Ma egy hónapja, hogy megszültem a harmadik babámat, még a doki is rohant, nehogy lemaradjon a szülésről. Végül 12 óra vajúdás után bújt elő a drágám. Több kísérletet nem tervezek. :)
Nálam az orvos végig benn volt, és ő vezényelte a tempót, de a szülésznő segített a gátvédelemben. Az orvos forgatott, hogyan helyezkedjek, amikor leesett a szívhang, hogy ne feszüljön a köldökzsinór, még a vajúdás alatt. A dokim azt mondta, hogy ő ott van a kismamákkal a vajúdás alatt, mert akkor jobban tud dönteni, ha valami adódik az utolsó szakban. (mennyire kimerült, mennyire tud együttműködő lenni .... ).
Azért ez nekem sokat számított, jobban elhittem amit mond:-)
Én úgy vettem észre, hogy csak orvos adhat be bármit is a kismamának, pl. érzéstelenítőt a varráshoz, de ebben nem vagyok biztos.
Persze, tök igazad van. De a kialakult honi orvosi rendszer nem arról híresült el, hogy döntésképes emberszámba venné a pácienst, így nyilván nehéz az említett logika mentén gondolkodni az otthonszülésről (is). Soha senki nem tudta még bebizonyítani, hogy a problémamentes, normál terhességek végeztével sima élettaninak kinéző szülések esetében több lenne a kockázat/szövődmény otthon, mint a kórházban. Innentől ez tényleg csak az erő- és érdekviszonykról szól.
PS: Én meg voltam róla győződve, hogy te (Adept) egy NŐ vagy, sorry:))
Erre is van a Kamara (vagy Kollégium :) ) hogy felügyelje a dokik tevékenységét. És ez igy jo. Bár vannak olyan hangok ami szerint visszás amikor orvos vizsgálja az orvost, mert kéz kezet most. De ez már más téma.
Elvették neki fél évre aztán visszakapta.
Mindenképp irok majd (ha már az asszony nem netfüggő, hogy ő irjon), hogy mi történik. Nem vagyok otthonszülős freak :), ahol a mama jobban érzi magát oda megyünk. Eddig minden tökéletes, igy ez a cél. Aztán ha nem úgy lesz, akkor alternativ korház lesz.
Amugy nekem ez a felelősség-felelőtlenség kérdés a legérdekesebb az egészben(bár ez is inkább filozofiai-morális kérdés), hiszen ez szokott lenni a fő érv. A kórházban is aláirsz minden papirt a beavatkozásokról és arról hogy tájékoztattak, innentől tied a felelősség. Otthon sem más ez. Ott is van orvos, de teljesen más szemlélet. Meghát a fő kérdés hogy ki a franc felelne a gyerekemért ha nem én meg az anyja? Nekem nem kell hogy az orvos ezt levegye a vállamról (nem is teszi meg, ez csak egy illuzio a korházban)! Akkor is én felelek érte ha 3évesen betöri a fejét. Az pedig hogy nekünk mi a jo, azt hadd döntsük el mi (kell infogyüjtés után), ne egy másik ember. Erről szólna az önrendelkezés asszem :). Az önrendelkezés ikerpárja pedig a felelősségvállalás...
E érdekes, mert bő 3 évvel ezelőtt nekem is a szülésznő segítette a világra Domit, a Doki a fejelmél volt. Ő vágott, varrt és ha jól emlékszem a méhlepény megszülstésénél is ő tevékenykedett, de ez már nem biztos. De nem ő emelte ki a gyereket, az tuti, hanem a szülésznő.
persze, ott volt, de szinte csak asszisztált. vajúdás alatt ő is vizsgált, mennyire vagyok nyitva. de a kitolási szakban (erre jól emlékszem) a fejem mellett állt, mint a férjem, és a szülésznő volt a lábam között, ő segitette világra a lányomat szó szerint. ő várta meg velem, mig megszületett a lepény is, aztán adott át a dokinak, aki összevarrta a gátamat. ezek alapján valszeg a szülésznő vágott, de ebben nem vagyok biztos, nem emlékszem, mikor és ki vágott... hogy ki mondta ki az időpontot? passz:)
De a Kollégium vonhat be engedélyt? Nekem az annyira vad. (Vagy csak a kollégium szó miatt tűnik komolytalannak, nem tudom.) GÁ-val meg nem az volt, hogy egyzer kizárta a Kamara, meg bevonták az engedélyét, de aztán az engedélyét visszaadták, vagy efféle? Komolyan, annyira gáz ez az egész, majd szépen mi leszünk az utolsó állam az EU-ban, ahol tilos otthon szülni, CSAK itt lesz felelőtlenség meg veszélyes, máshol nem...
Mindegy, a lényeg, hogy drukk neked, legyen gyönyörű, egészséges babád, békés születéssel, aztán ha van kedved, majd számolj be:)
