Nem kapcsolódik az Alfához. Saját kitaláció, bár mint minden sc-fi ebben is vannak másikhoz hasonló motívumok. Több könyv, film és tudományos újsághír volt hatással rám. Ha kész lesz, ígérem ha megírom megosztom veletek.
Volt egy lengyel legó-féleség, arra emlékeztek még? Három készlet volt kapható, az egyik egy vadászrepülő (!) a másik egy autó, a harmadik meg - nem tudom, mi volt. Viszont a legóval ellentétben voltak olyan elemei, amelynek három-négy oldalukon volt csap, amivel a többihez lehetett kapcsolni őket, és kis színes lapokból lehetett rájuk borítást tenni. A három készletből isteni alfa-sast fabrikáltam, de sajnos már csak egy maréknyi alkatrész maradt meg. Viszont van egy csomó star wars-os rajzom, sőt megtaláltam az akkor kártyanaptár gyűjteményt. Keresztfiaim jót derületek rajta, ők már a mostani SW-ken nőttek fel, és nagy élmény volt nekik végignézni a rajzaimat, meg a borzalmasan gagyi Darth Vaderes, Skywalkeres, lépegetős kártyanaptárakat...
Szép dolog, hogy megtartottad, jól tetted! A rugós megoldás különösen tetszik! :))
Ezek szerint már gyerekkoromban lemaradtam ami a műszaki dolgokat illeti. Én legóból gyártottam mindenfélét. Azért volt jó, mert délelőtt űrhajó, délután meg átépítve tankként funkcionált.
Azért fabrikáltam dolgokat, pl. bonyolult motorokat amiket kiszuperált motoros játékautóból operáltam ki és annyit tudtam csinálni vele, hogy egy falapra szerelve összekötöttem az elemmel meg egy kis égővel és így lámpával ellátott ventillátorként működött. Marha büszke voltam rá ;)
Mivel nincs digitális fényképezőgépem és a hagyományos filmjének előhívása időbe telik, ezért a szkennert póbáltam bevetni sikerrel. :) Íme: (Viszonyítás képp: hajók hossza 8,5cm.)
Hát igen. A gipszek, mert ötbb is volt nincsennek meg. De ami megvan majd kitalálom hogy tegyen ide fől legalább a képet. Addig is itt egy rajz amin azok a radir-holdjárók vannak, nagyjából.
Nyugodtan beszélj csak a gyerekkori örömökről, ez itt abszolút része a témának. Sőt, ha őrzöl még valami ezekből az alkotásokból, akkor tudod: elő a fényképezőgéppel! Főleg az a gipsz holdbéli táj érdekelne, persze már biztos nincs meg........?
Még egy kicsit a gyerkkori sci-fi imádatomról. (Remélem nem gond.) Apám az orion gyárban dolgozott. Hozott haza sok nagyon érdekes formájú műanyag hulladékot, ami visszamaradt préselés ill. fröccsöntés után. Az egyik fajta ilyen 'alkatrészekből' csináltam, ragasztottam kb. kisautó méretű űrhajókat. Belső berendezés gyanánt karóra alkatrészek szolgáltak. A gyerekszoba padlóját sokszor építettem vele tele a bátyámmal vagy egyedül. A trafikban vásároltam sok műanyag űrhajóst különböző színűeket, ha jól emlékszem 8,50-be került. Volt sisak a fején, ami rendszerint vagy elveszett vagy összetört, a kezében lézerpisztoly, persze (nem külön) egybeöntve az űrhajóssal. 6-os és 10-es tojástartóból csináltam két sárkányt. Napokig eljátszottam velük. Úgy építettük be a szobát, hogy kis ösvényeken azért lehessen közlekedni. Ja, és gipszből is csináltam holdbéli tájakat. Radírból, pengével terepjárókat tollrugó, gombostű antennával (még mindig megvannak). Akkoriban találtam ki egy sci-fi történetet. Egy, majd két részesre. Sajna még a mai napig nem írtam meg.
A felsorolt alkotások mind csak évekkel később jutottak el hozzám (bár több közülük jóval előbb készült), úgyhogy az Alfa nekem teljes légüres térbe robbant be.
Az Üzenet az űrből érdekes élmény volt, sztori szempontjából mindenképp a gagyiba sorolnám, ugyanakkor látványban majdnem oly izgalmas volt, mint a nagy előd. Utánanéztem, sajnos nem találtam letölthető példányt...
Tudományos és nem akció? Szerintem ilyen nem készült a filmtörténelemben.
A kurrens alkotások között egyértelműen a Battlestar Galactica van a helyzet magaslatán. Ha némi realisztikusságot keresel a sci-fi-kben, itt megtalálod, szerezd meg mindenképp, ha még nem láttad.
Aztán kellemesen frissítő a Firefly. És most vessetek meg: az egyik új kedvencem a Lost. Persze ezek már igen-igen messze esnek az Alfától.
Persze a többi is jó, Pirxet még olvastam is a Galaktikában.Érdekes, nekem a Star Trek nem jön be - túl későn ért el hozzám, de azért sokra tartom, mert nagy kult sorozat az is!
Egy jó filmet tudok mostanából, bár ez gyerekkoromban nem tetszett volna: Gattaca.
Egy kicsit eltérnék. Hogy nálam hogyan volt. Az emlékeim alapján.... Volt ez az 'Alfa Holdbázis', meg a magyar 'Pirx kalandjai'. Közben a rádióban a 'Mikrobi' meg a 'Szíriusz kapitány'. Aztán a 'Star Wars' (mert akkor még csak így hívták azt az egy részt), Leigázottak bolygója (nem volt a legjobb, de azért jó volt), a japán Star Wars magyar címe 'Üzenet az űrből' (ha ez valakinek meg volna....), az 'Orion űrhajó..' ismétlése. Míg az Alfa Holbázis számomra egyfajta igényesség elvárását ültette belém a sci-fi filmekkel kapcsolatban, és ez vitte tovább a Star Wars, addig készültek az igénytelen gyagik is sajnos. Mindig ezt a színvonalat remélem egy újabb sci-fitől, de szinte mindig csalódom. A Star Trek az ami még hozza ezt színvonalat. Persze itt most az űrsci-fikről beszélek. Nem készült mostanában semmi olyan ami összességében jó lett volna, technikailag, nem akció, tudományos (vagy legalábbis olyannak hangzó és megalpozott, logikus). Csak úgy eszembe jutott....
Egyetértek, én sem igénylem a javított minőséget. (azért lehet, hogy beszerzem, csak hogy birtokoljam).
Én a Filmmúzeumról vhs-re rögzítek, na ezzel biztosan nem javítok rajta... :)))
Bár az én véleményem nem mérvadó, hiszen még super 8-as filmeket is vetítek itthon, annyiból ez nem nosztalgia, hogy a 70-es években én is gyerek voltam. Illetve nosztalgia, de persze a gyerekkor iránti.
Ami az emlékeket illeti én is inkább érzésről, hangulatról tudok beszámolni, nem áll össze a dolog, de jó ez így!
Nekem még az is bejön, mennyire vártuk ha ezt vetítették, majd másnap lejátszottunk még néhány kitalált verziót vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy jelenetet. De tudom, ezzel ti is így vagytok...
Teljesen igazad van, hogy a gyártási részletek ismerete sok illúziót rombolhat le. Sőt, ha már itt tartunk, tulajdonképpen több szempontból is sokkal izgalmasabb volt, amíg nem láttam újra felnőtt szemmel is a filmet. Amíg csak azokat a homályos, misztikus emlékeket őriztem, amelyek annak idején felgyújtották a képzeletemet. Bár nekem olyan nem volt, hogy nem létező részekre emlékeztem volna (ezt némileg irigylem tőled! :) ), inkább csak a hangulatokra emlékeztem másképp.
De igen, igen, igen: etalon!
És bár nem szorosan ide tartozik, de az Alfa-feelingnek ma már nagyon fontos eleme a nosztalgia, egy olyan kor után, amikor még egészen másképp láttuk a jövőt. A jövő múltját látjuk. Ehhez kapcsolódóan be kell valljam, hogy van némi ellenérzésem az új DVD-kiadással szemben. A kép olyan, mintha tegnap vették volna fel digitális HD-kamerával. Ez egyrészt jó, mert gyönyörködteti a szemet, másrészt nagyon hiányzik a patina, az a megkopott szín- és hangvilág, ami azonnal a visszavágyott korszakba helyezi a filmet. (A Filmmúzeumban látható verzió ebból a szempontból autentikusabb, a maga fakó színeivel, homályos képével :) )
Én is így vagyok ezzel. Az Alfa mindent visz. Ehhez viszonyítok mindent, ha sci fi irodalmat olvasok (bár nem szeretm élesen elkülöníteni, hiszen ez ma már szépirodalom) vagy ha sci fi filmet nézek. Egyébként azért sem akarok minden technikai részletet tudni a sorozatról, mármint a filmkészítésről, mert ez nekem nem csak egy film, hanem az űrről, űrkutatásról, jövőről stb. alkotott elképzeléseim alapja, képe.
És ehhez jön még az, hogy vannak olyan emlékeim, amelyek ma már nem állnak össze, de rájöttem, hogy azokat a sorozatban nem találom meg, ugyanis ezek a filmélmény alapján játszott fantáziavilág részei, így sohasem voltak leforgatva (de ne várjatok elképzelt konkrét részeket mert nem tudnám megfogalmazni ezeket). Szóval így.
Én már előtte is űr- és technika-fixált voltam (mind a 8 évemmel), úgyhogy az Alfa nyitott kapukat döngetett - azt viszont iszonyú erővel. Legnagyobb hatású? Az egyetlen! Mármint akkoriban. Az csak plusz szerencse, hogy az első sci-fi, amivel találkoztam egy ilyen profin megcsinált darab.
Nyilván a kreativitásom és kézügyességem határoltsága következtében sosem éreztem elégségesnek a rendelkezésre álló anyagokat (gyurma, papír, lego-utánzat), hogy igazi modellt építsek, pedig én is nagyon szerettem volna. Ezért maradt az, hogy a szovjet Raketa porszívó volt a hatalmas foton-űrhajó, vagy a különböző műanyag játékokat próbáltam másnak képzelni, mint amik.
Rájöttem, hogy az Alfa Holdbázis volt rám a legnagyobb hatással, most amikor visszanéztem a részeket, hogy elkezdtek érdekelni az űrsci-fi filmek. Az űrhelyszínek, a gépek, az űrállomások. A sok titokzatos makett ami teljesen valóságszerű. A tökéletes illúzió. Egy olyan időben amikor még nagyon kevés ismeretünk volt az űrrel kapcsolatban. A maihoz képest mindenképp. Probálgattam én is építgetni, persze a magam gyerek szintjén, de igényesen. Gipszből, papírból, műanyaghulladékból, tönkrement dolgok alkatrészeiből meg amiben fantáziát láttam.
Az egyik nap a vh1-en volt egy klip amiben az egyik részből mutattak részleteket. Egy űrhajó jön az űrben, elszáll a bázis felett. Semmi köze a filmhez. Csak a rajongók tudhatják, hogy az az alfából van.
Nem maradtam le róla, mert F+ -om sajnos nincs.... Tudom, hogy ott ment... Azért köszi a segitséget, sejtettem, hogy a neked meglévő kiadáson, az akcióson, nincs felirat (az amazon-nál néztem, nem irták legalábbis), valószinűleg amelyiken van, az a tavaly Angliában kiadott verzió. Még egyszer köszi azért.
