Na és mit szólsz Greer nyugtatásához, hogy a modern "egészségügy" összeomlásával majd legalább kevesebb embert tesznek el láb alól idő előtt? Te mindig ilyeneket írtál itt. Az ügyvéd kolléga szerint baromság. Én rendszeresen olvasom a fődruidát, vitázni lehet vele, de "tudatlannak" nem mondanám, vagy logikahiányosnak.
Tréfa, vagy nem, de egész meggyőző! Ami a politika cirkusz jellegét és háttérből megrendezettségét illeti a málészájú "nép" számára, az biztos, hogy nem tréfa benne. Az energia terén is egész jól kapizsgálja a pimasz szerző. Persze szatírikus túlzásokkal, de nem is rossz.
Részletkérdés, de az ókori görögöknél súlyos jáérványok pusztítottak, Periklészt is pestis vitte el. A városok hétköznapi higiéniája döbbenetes kontrasztban állt az Akropolisz, vagy Olümpia templomainak esztétikai magaslatával, pl. a lakóházak utcai falára a tulajok gyakran felfestették a járókelőknek szóló: "Ne szarj ide!" feliratot. Ókori görög dráma előadásán láthattuk, hogy a szereplők társalgás közben egyszerűen leguggolnak az utcán és nagyot nyögve könnyítenek magukon, majd minden megy tovább. A szerző csak megörökítette kora normáját. Ugyane korban a filozófusok, művészek, stb. nagyokat alkottak.
"Tekintve, hogy a tudásanyag nem szokott elveszni, és az alapvető higiénét biztosító infrastruktúra gond nélkül fenntartható akár olaj nélkül is, így e téren én semmiféle aggasztó történésre nem számítok." Épp a tudás szokott elveszni civilizációs hanyatlások idején. Pl. az USA-ban 10 éve megdöbbentett minket a nejemmel a hétköznapi higiénia lehanyatlottsága. Nagyon alátámasztotta John Lukacs "Az Egyesült Államok 20. századi történelme" című könyvének alapmotívumát, mely szerint az USA a II. világháború előttre ért el a polgári civilizáció csúcsára, azóta hanyatlik, silányodik a primitivista ólcsó "tömegkultúra terjesztése jegyében. Emberek koszos frottírzoknikban mászkálnak a betonpadlón nyilvános helyeken, tornacipőiket a mosógépben mossák, a csecsemőápolás, stb. terén az átlagamerikai higiéniai szintje döbbenetesen alatta volt az átlag közép-európaiénak, mondom, 10 éve. És látszott, hogy ez egykor jobb volt, ahogy a lepusztult, elzülött belvárosok is civilizáltak voltak 50 éve. A higiéniai tudás nagyon is elveszhet, félő, hogy most is így lesz. Remélem, nálunk nem. A legsötétebb korokban is voltak felvilágosodottabb helyek, nemis a középkorban, hanem az újkor hajnalán az iszlám egyes vidékein jóval magasabb szintű volt a higiénia, de gondolom, pl. Japánban is, mint Nyugat-Európa nagy részén.
Hatalmas méretű baromság. Óriási, a szerző teljesen tudatlan, szerintem a többi remek rögeszméjét is bátran negligálhatod.
A kórházi halálozási statisztikák efféle elemzésén meg csak röhögni tudok. Már persze amennyire ilyen témán lehet nevetni.
Nos, az ember élete egyszer végetér. Örökké senki sem él, és a mai pálya az, hogy az ember idős korában egyszer csak rosszul lesz, beviszik a kórházba, küszködnek vele egy hetet, majd meghal. A jelentésben persze az fog szerepelni, hogy a halálok az infarktust kiváltó vérrögöt eltávolító műtétet követő szepszis, de a halálok történetesen valójában az illető 93 éves kora volt. Ha a szepszist elhárítják, akkor elvitte volna az összeomlott szervezet következő reakciója.
Nézd inkább meg a várható életkort, a kórházban elhunytak átlagos életkorát, és nyilvánvaló lesz, hogy itt tényszerű adatok igen brutális félreértelmezéséről van szó.
A máját elivó, tüdejét elbagózó lumpen meg valóban egy statisztikarontó adat, ellenben az emberiség szempontjából kimondottan üdvös, ha minél korábban sikerül egy deres hajnalon merevrészegen belefagynia egy árokba. Sajna ez van....
Kezet mosni más, de az egész bőrfelületet lemosni - különösen aki hajlamos a bőr kiszáradására - nem egészséges minden nap. A fürdés egészségtelenebb, mint a zuhanyzás.
Az más kérdés, hogy én pl. alapvetően nem higiénés okokból zuhanyzom naponta:
- ragacsosnak érzem magam napi egy zuhanyzás nélkül - büdösnek félem magam (magamon gyakorlatilag sose szoktam szagot érezni, de amikor egy kiránduláson kihagytam a fürdést, és másnap visszaértem a városba, kerültem az embereket, mert az extra adag parfüm ellenére biztos voltam benne, hogy érzik rajtam a fürdés hiányát... otthon meg nyilván első dolgom volt a zuhany) - sportolás után extra zuhanyzás kell, mert akkor még ragacsosabbnak érzem magam
Hát, tudod, én még nem hallottam arról, hogy a napi egyszeri fürdés egészségtelen lenne... És valahogy ennek hatásait sem tapasztaltam, de szerintem más sem.
Az ember kétségkívül nem hal, egész nap a vízben ülni nem igazán az a sors, amire predesztináltattunk, de azért este letusolni egész napos tevés-vevés után - ez nem lehet baj. Mint ahogy kezet mosni sem - ha koszos, és mondjuk éppen ebédhez készülsz.
No mindegy, a Peak szerencsére ezt érinteni nem fogja, a lavórban alaposan megmosakodni mindig meglehet, még a barlangban is. :-)))
Most a másik végletbe estünk, a napi egyszeri-kétszeri fürdés éppúgy nem egészséges. (A testet védő olaj- és sóréteget éppúgy eltávolítja, mint a koszt.) Az más kérdés, hogy egyéb okokból fürdünk ennyire gyakran, nem (vagy nem elsősorban) higiéniás okokból.
Az élelmezhetetlenségtől nem kell tartani: amíg van paraszt és van katonaság/rendőrség addig ez utóbbiakkal fel lehet söpörtetni az előzőek padlásait. Lehet hogy vidéken az éhhalál szélén lesz a lakosság de a városokban ettől még lesz kaja. Ez már Rákosi pajtás idejében is működött. Igazából a higéniai viszonyok romlásától sem tartanék különösebben: még egy összeomlás esetén is el lehet szállítani a szemetet még akár lovaskocsikkal is. Ne feledd el hogy ez esetben jóval kevesebb szemét keletkezene. Az alapvető szolgáltatások (víz, csatornahálózat) ettől még vígan fennmarad, ráadásul a mai városok jóval szellősebbek mint a régiek.
Azért tegyük hozzá, hogy a középkor tényleg rettenetes népegészségügyi- és higiénés viszonyai mögött alapvetően, sőt, gyakorlatilag kizárólag ismerethiány és vallási megfontolások álltak. A testi szükségleteket megbélyegző bigott kereszténység és a nagyon sok hibás egészségügyi nézet egyenesen gerjesztette a problémákat. A koszt, a mosdatlanságot természetesnek, sok esetben erénynek tekintették.
Voltak népek-kultúrák már sokkal korábban is, ahol a személyes higiéné a kultúra része volt, és gyakorlatilag nem voltak népegészségügyi problémák. Az ókori görögök, vagy az ősi egyiptomi birodalom nem szenvedett járványoktól, sőt, itt a gyermekhalandóság sem volt olyan nagyságú, mint a középkori európában.
Tekintve, hogy a tudásanyag nem szokott elveszni, és az alapvető higiénét biztosító infrastruktúra gond nélkül fenntartható akár olaj nélkül is, így e téren én semmiféle aggasztó történésre nem számítok.
Ha már kialakult a közegészségügy kilátásait érintő szál a vitában: kedvenc Fődruidám, John Greer tovább elemzi a témát blogja legfrissebb bejegyzésében. Mint mindig, nagyon figyelemreméltó.
Kedvcsinálónak csak két bekezdés, a második vígasztaló, hogy a modern vívmányok összeomlása jót is hozhat!
"Az elkerülhetetlen következmény a 18. és 19. századi egészségügyi viszonyok visszatérése, amikor a halálos járványok mindennaposak voltak, megszokott volt a gyermekhalandóság és a legtöbb ember fertőzéses betegségtől való elhalálozásra számíthatott a legtöbb mai halotti bizonyítványban "a halál oka" rovatban szereplő krónikus állapotok helyett. Adjuk hozzá a rohamosan növekvő alkohol és drogfogyasztást, erőszakot és rosszultápláltságot, amelyek mind elkerülhetetlen következményei a súlyos gazdasági hanyatlásnak, és olyan helyzetet látunk, amelyben a bolygó lakosainak száma rohamosan csökkenni kezd. Az orosz statisztika, ahol a Szovjetunió összeomlása után hasonló események zajlottak, azt sugallják, hogy a népesség kevesebb, mint egy évszázad alatt megfeleződhet. Ehhez nem szükségesek tömeges járványok, vagy hasonlók, ehhez elég, ha az összes fenti ok miatt a halálozási ráta jóval meghaladja a születési rátát, ez pedig bizonyosan így lesz a mi esetünkben is, amint megkezdődik az ipartalanodás kora.
A modern gyógyászat szerepe ebben az átalakulásban komplex. Főleg Amerikában, de nemcsak ott, a gazdasági erők rég átalakították az orvostudomány elméleti győzelmeit a való világ vereségeivé. Az Egyesült Államokban jóval több, mint egy évtized óta az egészségügyi ellátás a vezető halálok. Ha összeadjuk az éves áldozatszámot az iatrogenic (orvos által okozott) betegségek, nosocomial (kórház által közvetített) fertőzések, gyógyszer-mellékhatások és kölcsönhatások, veszélyes, de erősen reklámozott önkéntes sebészeti beavatkozások, mint pl. gyomorlekötés és az egyszerű műhibák eseteiben, az eredmény jóval meghaladja a szívbetegségek, rák, vagy bármi egyéb által okozott éves emberveszteséget. Amint a gazdasági hanyatlás a legtöbb ember számára elérhetetlenné teszi a "fősodratú" egészségügyi ellátást, ennek megfelelően fog lecsökkenni az ettől származó halálozási ráta, és ez, legalábbis az iparosodott világban egy időre enyhhítheti a fentebb tárgyalt tényezők hatását."
"Ma bármelyik fapados hajléktalanszálló százszor jobb körülményeket biztosít, mint amit a középkorban a királyok elérhettek, meg is mekkentek max. 30-35 évesen annak rendje-módja szerint."
Nincs a kezem ügyében a "Magyarország királyai és királynői", de rémlik, hogy pl. Luxemburgi Zsigmond 40 évig ült a trónon. Legalább 20 volt, amikor megkoronázták. Mátyást kb. 50 évesen úgy kellett megmérgezni, magától nem akart elmenni... IV. Béla megérte, hogy már felnőtt fiával, V. István kisebbik királlyal háborúzhasson. (Le is győzte.) Ha valakit érdekel, csinálhatna egy statisztikát. Ifjan elhalt királyaink közül nemegy erőszakos halált halt, csata, merénylet, stb. (összeomló trón, méreg, stb) Csak így kapásból nem is olyan szörnyű a kép. A középkorban a városok higiéniai helyzete volt katasztrofális, népességüket csak az állandó bevándorlás tarthatta fent vidékről. Járvány idején aki tehette, falura menekült. Magyarországot az urbanizáltság alacsony foka is megkímélte a nyugat-európaiakhoz hasonló súlyosságú járványoktól. Még egy ösztönző az urbanizációs trend általam előrejelzett-javasolt visszafordításához. Képzeljük el, mivel jár, ha a népegészségügy nagymérvű hanyatlása és tömeges elnyomorodás mellett megmaradnak a mai nagyvárosaink, pl. panel lakótelepeink? (most eltekintve ezek élelmezhetetlenségétől) A járványok rövid úton megolgűdanák a probléma jelentős részét. De ez nem kívánatos, jobb lenne elébe menni. "Bontsd a panelt, ahol éred, ezzel is a bőröd mented!"
Nem viccelek. Amit írtál, egyes kultúrkörökre igaz, másokra nem. Éghajlat és kultúra függvénye, például az ókori Róma higiénés viszonyai nem voltak drámaian rosszabbak a mostaniaknál.
De a téma ragozása helyett javaslom, olvass kicsit utána. Vannak kimondottan a témával foglalkozó cikkek, történelmi, egészségügy-történelmi kutatások, azok állítják egyöntetűen, hogy a csecsemő- és gyermekhalandóság vesszőfutását abszolváló, és amúgy nem nyomorban élő átlagos középkori polgár várható életkilátásai nem voltak drámaian rosszabbak a maiaknál. Nem azt mondják,hogy jobbak vagy ugyanolyanok voltak: nem voltak drámaian rosszabbak. Ez persze azt is jelenti, hogy a mély nyomorban élőké bizony sokkal rosszabb volt - de ez még a századelőn is megállt miránk is.
Mellesleg érdemes megnézni, mennyi idősen haltak meg egykoronvolt királyaink, főrendjeink, grófjaink, hadvezéreink, püspökeink, közjogi- és kultúrális méltóságaink. Nem fogsz kiugróan alacsonyabb átlagot kiszámolni mondjuk 1300-ban, vagy éppen Caesar idejében Rómában, mint ma. Kisebb lesz, de ekkora szórás ma is bőven van a világ országai között.
A hozzászólásomnak az eszenciája amúgy az lett volna, hogy a népegészségügy teljes összeomlása sem jelentené a civilizáció végét, sőt, gyakorlatilag nem jelentene semmit - ebből a szempontból.....
Nem a robot munka miatt rabszolga valaki, hanem az alacsony fizetés miatt.
Ez kommunista szoveg. Mindenki annyit keres amennyiert hajlando egy adott munkat elvegezni. Ha ez valakinek nem tetszik az nyugodtan kereshet masik allast. Senki sem kenyszerit senkit munkara.
Es ne gyertek nekem azzal, hogy igy meg ugy el kell tartani a csaladot meg ilyesmi. Igazabol mindenki tisztaban van mennyit er a munkaja, de jo sirankozni, hogy tobbet szeretne kapni. Ha valaki ugy erzi, hogy tobbre kepes az keressen mas munkat. Vagy szembesuljon a valosaggal.
Once aimed boldly at the 21st century, Iceland’s hydrogen dream seems to have been hijacked by privateers with a 19th-century vision.
In 1998, the tiny country of Iceland (population 300,000) stunned the world by announcing its intention to be the vanguard of the scientific and engineering quest to achieve a hydrogen energy economy—that is, to eliminate its dependence on fossil fuels in favor of the limitless possibilities of clean hydrogen. An article in the November/December 2000 issue of World Watch described Iceland’s activity and aspirations: the Icelandic Hydrogen and Fuel Cell company had been formed; a prototype ship was expected to be launched by 2006; the energy transformation could be completed by 2030 or 2040. A leading proponent was Bragi Árnason, a chemist nicknamed “Professor Hydrogen,” who had argued as early as 1993 that Iceland was an ideal laboratory for showing the way toward the energy economy of the future. Árnason was “something of a national hero,”wrote author Seth Dunn.
“Many people ask me how soon this will happen,” Árnason said in 2000. “I tell them,‘We are living at the beginning of the transition. You will see the end of it. And your children, they will live in this world.’”
Perhaps—but events of the last few years suggest that Professor Árnason might have cause for disillusion. Officially, the national hydrogen agenda is unchanged, and Iceland continues to receive tremendous favorable media attention for its hydrogen plans. But the only material evidence of the transition is three hydrogen-powered buses that have roamed the streets of Reykjavík since 2003, fueled by a single electrolyzer station. No fleet expansion seems imminent, despite promises, nor are there any hydrogen ships or cars. More importantly, no research facilities have been built and no hydrogen industry is materializing. In fact, Iceland’s hydrogen production is actually declining. The country used to produce a fair amount of hydrogen from electrolysis, which was combined with atmospheric nitrogen to...
a nagy gyermek- és csecsemőhalandóságtól eltekintve például a középkorban egy már felnőtt, normális körülmények között élő (legalább középosztálybeli) felnőtt embernek a várható életkilátásai nem voltak drámaian rosszabbak, mint ma.
Ne viccelj.
A középkorban egy király is nagyságrendekkel rosszabb körülmények között élt, mint ma nálunk bárki, aki a hajléktalan fölött van társadalmilag. Még a király is hideg, ablaküvegtelen, vízszigetelés nélküli (magyarul nyirkos, penészes) várban lakott, ha fűtöttek, akkor meg füst volt és korom, ami nem csak a XXI. században egészségtelen. Higiénia nulla, satöbbi satöbbi satöbbi. Ma bármelyik fapados hajléktalanszálló százszor jobb körülményeket biztosít, mint amit a középkorban a királyok elérhettek, meg is mekkentek max. 30-35 évesen annak rendje-módja szerint. Ez a magyarázata annak, hogy by default a testvér volt a trónörökös és nem a gyermek (lásd pl. István, a király), a gyermek ugyanis gyakran még valóban kisgyermek volt apja halálakor.
Ebben a topicban OFF, de ide illik: nem véletlen az sem, hogy ritka a 70-80 éves cigányember.
Az irónia szép dolog, de mégis: 1. olvastam a cikket. sajnos jó, főleg az idealista balos széplelkű "közösség" hívő amerikai naív entellektüellek kritikája, akik azt hiszik, ha ma gyorsan ökofaluba költöznek, minden OK lesz, eljön a fenntartható kommunizmus. Szinte alig várják, hogy bukjon ez a rohadt rezsim, a mocskos fogyasztói társadalom. Az ő naívságukat próbálja a rideg tényekkel szembesíteni a szerző. 2. az egy dolog, hogy szerintem az erőforrásválságnak mik a legvalószínűbb kimenetei, következményei a gazdaság és társadalom különböző területein és egy másik, hogy ez nekem tetszik-e, vagy nem. A cikkben tetszik, hogy illúziókat akar oszlatni és a tényekre figyelmeztet. Hogy a jövő szerinte sötét, attól összeszarom mgam és rettgek az utódaimért, meg magamért is. Én még elautóznék egy darabig (életem végéig is) De belátom, hogy a mai életforma és gazdaság nem fenntartható. Ha idáig eljutunk, akkor le kell vonni a következtetéseket. Amiket javaslok, komolyan gondolom, de nem vagyok világvége-váró, főleg kárörvendő, hogy most jól megkapják a magukét a rohadt kapitalisták, stb. Akadnak ilyenek, akik ezen a szemüvegen nézik a témát. A technológiai megváltásban hívők szerintem tévednek, de ha netán mégis megmentenék mai életformánkat (feltéve, de ismereteim alapján valószínűleg meg nem engedve), nem lennék rájuk dühös.
volt néhány kissebb csúcs: - 1974-ben duplázódott az olaj ára - 1979-ben ismét duplázódott az ár, elérve a 40 $ / hordó szintet. - pár hónapja majd 80 $ / hordó volt az olaj ára, ez alig észrevehető fogyasztás-csökkenést produkált (a mostani 80 $ kb az 1979-es 40 $-ral egyenértékű)
az eddigi púpok fogyasztás-visszaesés miatt keletkeztek, az igazi csúcsnál a kitermelési kapacitás lesz a korlátozó tényező.
"De a nagyipar és "bérrabszolgaság" megszűnését vizionálni súlyos történelmi-gazdasági ismeretdeficitről tanúskodik. "
Ahogy az előbb a másik árnyékboxoló kollégának írtam: mi a fenéért tulajdonítod ezt nekem? Sehol nem írtam ilyet. Ki dobta be ezt a bérrabszolgaság dolgot? Én híve vagyok, hogy minél többen minél többet kertészkedjenek és barkácsoljanak a ház körül, de a KÖZELJÖVŐ feladatának a szénbányák újranyitását, a közuti forgalom nagyrészének vasútraterelését (a vasút NAGYÜZEM!) és a leállított gyárak újraindítását tartom az újralokalizáció keretében. Az általatok emlegetett hülyébb munkaerő mindig létezett, a mezőgazdaságban pl. napszámos lehetett, a kisiparban örök segéd, stb. Az más kérdés, hogy a napszámosok, vagy utcaseprők egy része lehetett akár okos ember is, csak szegény, akinek nem adatott meg a jobb pozícióba jutás. Ne plagizáljunk e fura módon, ne tulajdonítsatok nekem olyat, amit nem írtam, vagy más írt!
"Jóslataim" ügyében beugrik: talán olvastad, mit írt Ken Deffeys , a neves olajgeológus, King Hubbert egykori munkatársa tavaly, a Hálaadás Napján (amikor szerinte elértük az Olajcsúcsot): "Prófétai szerepem végetért. Mostantól történész vagyok."
Részben jókat írogatsz itt, csak azt nem értem, hogy ez mért akar válasz lenni az én 9837-es hozzászólásomra? Én soha, sehol nem mondtam, hogy csak kisüzemek kellenek! A fent hozott mondat a bérrabszolgákról se tőlem idézet, de ezt a látszatot kelti. Én Padisah állításával szálltam szembe és állítottam, hogy a kisiparosnak, mesterembernek ma is és a közeljövőben is kell, hogy nyíljon tér valóban piaci verseny esetén, ha nem támogatják elvtelenül a multikat. Természetesen ma is sok mesterember van, tehát ez nem kérdés. (lehet, hogy éppen fogy a számuk) Ne akasszatok a nyakamba olyat, ami nem tőlem származik!
A dolog azon olvasatában egyetértek, hogy a rendszer még így is bír önszabályzó képességgel. A korfa összeomlása miatti teljes elöregedés problémája hosszú távon tényleg kiintegrálja magát.
Csak ez fizikális valóságában elég csúnyán is kinézhet. Legrosszabb esetben pont a mi vénkorunkra lesz az, hogy nagy hodályokban minimális ellátás mellett, puliszkán tengődhet haláláig az a sok vénember, aki dolgozni már nem tud, gyerekeket nem nevelt, és korábban nem is takarékoskodott, mert a társadalom már nem lesz sem képes, sem hajlandó saját megrokkanása árán őket ennél jobban tartani.
Viszont úgy gondolom, hogy most még nem késő más irányba váltva ennek elébe menni. De ha nem, hát nem, én spórolok, gyűjtögetek, nevelem a három gyerekemet, és bízom benne, hogy nem leszek hodálylakó.
Te a korfa aljáról beszélsz, én a tetejéről (pontosabban a kettő arányáról) A tetejét a (köz)egészségügy csinálja (pontosabban a relatíve bőséges és jó ennivaló, a tiszta ivóvíz, ill. a működő baleseti sebészet és akut esetek mentése).
A gyerek-nem-vállalás egyfajta hullámként (dirac-delta primitívfüggvénye*) fut végig a korfán. Esetleg 1 db véges szélességű négyszög-impulzus. Oka: nem egyensúlyi állapot, majd stabilizálódik a népesség egy alacsonyabb szinten.
szerintem ez egy jó közelítés lehet (nem vagyok demográfus...)
Az egyetlen értelmes kérdés, hogy jó-e a népesség-fogyás. A nyugdíjválság átmeneti probléma (50 év). Fogyni persze lehet, s a rendszer és a tudás is megtartható, de nem esznek-e meg a szomszédok? Olyan mint az egyszerűsített** közlegelő-probléma: ha mindenki csinálja, csődbemegyünk, de ha egy kiszáll, az méghamarabb tönkrejut.
*hat. integrált nem merek írni, mert nem tudok hirtelen tól-ig határokat mondani **Attól egyszerűsített, hogy ránézésre sok függ attól, hogy mennyit csökken egy tehén súlya, ha n-ről n+1-re nő a tehénszám - pontosabban ettől a hozadékfüggvénytől.
Nem. Akiről te beszélsz, az az okos rabszolga, aki megfelelő környezetben produktív ember lenne. Nem üzemel optimálisan az a társadalom, aki túl sok ilyen embert (alul)foglalkoztat (bér)rabszolgaként - legalábbis erre a paraméterre nézve nem.
Az árrés: attól függ, hogy számítjuk: közvetlen költséggel, az üzem rezsijével, a fejlesztés költségeivel, fejlesztők költségeivel (akiket hosszabb távon is ott kell tartani - egyfajta rezsi...), a szervezet teljes költségével. Ez egy nehéz ügy és szerintem elvileg is csak durva becslések vannak (még ha 8 értékes jegyre számolják is)
De ez itt mellékes, ezek a dolgok szinte bármelyik társadalomban problémák.
Ennek ellenére a gépipar nem kiemelkedően nyereséges. A termék előállítási árát ne keverd össze a teljes költséghányaddal. Lehet, hogy egy golyóscsapágyat szinte fillérekért állítanak elő, de mennyibe került maga az üzem, a fejlesztés, a logisztika?
A végtermék árában az is ott lesz. Megjegyzem, a fejlett világban a közvetlen ipari termelésben dolgozók száma lassan elhanyagolható kezd lenni, hovatovább a zérus felé konvergál. A gyártósorok automatizáltsága drasztikusan nő, multinacionális autógyáraknál (ahol pedig azért mindig van nem automatizálható fázis) tartanak ott, hogy a közvetlen termelésben pár tízezer ember dolgozik összesen.
Ami összességében egyszerűen elhanyagolható, nagyságrendekkel többen nyalnak például teljesen haszontalanul tintát a közigazgatásban.
És önszántából senki nem fog egy buznyákkal sem több bért kifizetni, mint amennyit okvetlenül muszáj neki.
