Nagyon sokak szerint meg nem vagyunk a csúcson, amúgy meg rettenetes pazarlása miatt az USA gazdasága valóban sokkal sebezhetőbb.
Azt én is úgy vélem, hogy valószínűleg a globalizáció lokalizációba visszafordulása helyi érdekek miatt előbb fog bekövetkezni, mint ahogy a Távol-Kelet életszínvonalának felzárkózása miatt magától is bekövetkezne. A filléres kínai bóvli és nem bóvli áruk dömpingje egy korjelenség, nem fog örökké tartani, és végeztével ezeket újra magunk leszünk kénytelenek előállítani. Valószínűleg sokkal drágábban, de sokkal jobb minőségben.
Végül is nem baj, ha egy töltőtoll 25 ezerbe kerül, ha tényleg kibír egy generációt....
De a nagyipar és "bérrabszolgaság" megszűnését vizionálni súlyos történelmi-gazdasági ismeretdeficitről tanúskodik. Nem árt tudni, hogy szó szerint értendő nagyüzemek és benne bérrabszolgák már ötezer évvel ezelőtt is léteztek, és a Római Birodalom iparcikkeinek igen jelentékeny hányadát is efféle gyárakban állították elő. Valódi és bérrabszolgák közreműködésével.
Ahogy azt egy topictárs helyesen megjegyezte: a gyártás bizonyos esetekben csak így gazdaságos, mi több, sokszor egyáltalán csak így lehetséges, másrészt a lakosság nem elhanyagolható hányada sajnos a "biorobot" feladatkörnél többre soha nem volt, és soha nem is lesz alkalmas.
Nem. A mai korfát egyértelműen és kizárólag a fiatalabb generációk gyereket nem vállalása "csinálja". Ha a várható élettartam akár a háromszorosára is nőne, a korfa akkor is pontosan így nézne ki, csak háromszor magasabb lenne. A fa aljáról egyszerűen hiányzik az új generáció.
Egy átlagos nőnek kb: 2.1 gyereket kell szülnie, ahhoz, hogy a népesség csak szinten tudjon maradni. Ezzel szemben ez a szám ma nálunk kb: 1.5-1.6, és folyamatosan csökken. A szomszédos Ausztriában már csak 1.3, és több ilyen EU-s tagállam is van. Ez halálos sprirál, 1-es születésszámnál például generációnként feleződik a lakosság száma, így kb: 50 év után maga az összlakosság is feleződik, miközben piszkosul el is öregedik, a végén a lakosság háromnegyed része nyugdíjas lesz, a gazdaság összeomlik.
Az egészségügynek egy minimális szint után már majdnem semmi hatása nincs erre. Bármilyen meglepően hangzik, de a csecsemőhalandóság megszüntetése talán a legnagyobb vívmány, amit ehhez az eü hozzátett, a nagy gyermek- és csecsemőhalandóságtól eltekintve például a középkorban egy már felnőtt, normális körülmények között élő (legalább középosztálybeli) felnőtt embernek a várható életkilátásai nem voltak drámaian rosszabbak, mint ma. A rákba, infarktusba nem kis eséllyel ma is belehalsz, a náthába meg már a középkorban sem haltál bele.
"Engels-i tévedés..." Nagyüzeme válogatja. 1. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos dolgokat gyakorlatilag CSAK nagyüzemben állíthatsz elő, pl. golyóscsapágy, de akár a tranzisztor. (Nem érné egyébként meg, az 1000-10.000 szeres árak miatt, és a paraméterek is szórnának) 2. Bizonyos tudások csak nagy szervezetben maradnak meg. Tipikusan azok, amelyeket 1-2 ember nem foghat át. Bizonyos gyártástechnológiák, infrastruktúra/hálózat-üzmeltetések például
3. Az emberek egy része JÓ KÖZELÍTÉSSEL "robot". Pontosan annyit tesz, amennyit muszáj. Ezek nem lesznek mesteremberek/vállakozók/gazdálkodók/tudós-mérnökök.
A szociológia nagy kérdése (kéne hogy legyen), hogy mekkora ezek aránya, ill. oktatással/nevelési-társadalmi környezettel ez mennyit változik. Ha ezt tudnánk, tudnánk, hogy mennyi nagyüzem kell, ill. hogy mennyi konjunktúrális mozgás "fér bele". (Éljen a népgazdasági tervezés!...)
Összegezve: nem lehet stabil a tiszta kisüzem-állapot, tehát bekövetkezése nagyon átmeneti lesz, mondjuk 10 év, ha egyáltalán lehet határokat vonni. Ui. a nagyüzem nemcsak eszmei-ideológiai, hanem KATONAI fölényt is jelent.
Ha nácjkingdom jóslatai bejönnek, a korfa megint karácsonyfa alakot vesz fel.
Márpedig a mai korfát a jó egészségügy "csinálja" (a mai magyar is jó, ebben a mércében...). Nem tartozik ugyan szorosan ide, de a Bismarck-i (német) nyugdíjrendszer 1 nyugdíjasra 6-7 eltartót számolt (adott időpillanatban). Ma az arány 1:2 - 1:1 körül van Európában - ha jóltudom
We are in fantasy land if we think that we can continue to support the number of people that we do now without the full input of oil and related products.
There are just way too many people who depend on civilization for their every day survival for there to be a "soft landing" as some would hope.
We have become so dependent on those fuels, that there is no way we can sustain ourselves at this population density and level of technology without them. Even something as basic as food becomes impossible to produce, process and transport without fuel.
It is difficult to think about 'how things will play out' when an oil-based global economy loses its cheap energy source. It has never happened before. It will never happen again. I think it quite probable that it will start very slowly, may be so slowly that we may not even see it start.
Napenergiával az Atlanti óceánon át 2006. október 18. 11:46
Bázelből útnak indult a Sun21 kizárólag napenergiával hajtott motoros katamarán, hogy néhány hét alatt New Yorkba érjen. Ez az első eset, hogy egy olyan hajóval kísérlik meg az átkelést az Atlanti óceánon, amely nem visz magával egy csepp üzemanyagot sem, és kizárólag a nap ereje hajtja az elektromos motorokat. A Die Welt című német lap online kiadásában beszámolt arról, hogy a projekt vezetője, Martin Vosseler svájci orvos úgy véli: a Sun21-nek be kell bizonyítania, hogy a Föld környezetének és klímájának védelme a létező legfontosabb feladatok egyike az emberek számára. A hajó maga 14 méter hosszú, kb. 6 méter széles katamarán, vagyis két törzse van.
A két úszó test között szerelték fel a 60 négyzetméteres tetőt, amely napelemekből áll, és amely ellátja energiával a két motort. A hajó építői szerint a motorok egyenként annyi energiát használnak, amennyivel négy kávéfőző gép működik.
A Sun21 éjszaka és ködben is képes haladni, átlagsebessége 5-6 csomó, vagyis óránként mintegy 10 -12 kilométer. Ilyen sebességgel haladnak a tengeren a vitorlás jachtok is. "Megérett az idő arra, hogy a napenergia felhasználása áttörést érjen el a hajózásban is" - olvasható a közleményben, amelyet a vállalkozást támogató alapítvány, a Transatlantic21 tett közzé az Interneten.
A hajó bázeli indulásánál ott volt a svájci külügyminiszter és 400 prominens vendég, olvasható az alapítvány honlapján. Az ünnepségen a szónokok azt hangoztatták, hogy a vállalkozás Svájc technológiai fejlettségét is bizonyítja.
Először is, mi köze a Peak Oilnak a tömeges áramkimaradásokhoz? Másodszor: meg...simogathatja a napkollektorát áramszünet esetén a gazdája, hacsak nincs saját áramellátó rendszere. Szélkeréknél meg nem a beszerzéssel van a legnagyobb gond, hanem az engedélyezéssel és a rendszerbe állítással. Legalábbis Magyarországon. Hogy hol vannak a sötétzöldek? Nézd meg Nagymarost, a félbehagyott osztrák atomerőművet, vagy hallgasd a Temelinről, Muhiról szóló híreket!
A régi legenda a sötétzöldekről. Hol vannak, mekkora a befolyásuk? Itt európában, legalábbis a nyugati részen. Pl. Osztrákoknál, németeknél hány atomerõmû is van mostanság és miért is ?
Szerinted Bush és csapata visszarettenne ilyenektől? Arrafelé épülnek is az atomerõmûvek. Én nem is miattuk aggódok...
"Úszó atomerőművek" (amikben egyébként nem hiszek, rengeteg buktatója van, ez egy tipikus sci-fi ötlet) esetén mások is labdába rúgnának.
link. Az rúg labdába akinek van ilyenje. Nekik lesz...
Lehet hogy fenn vagyunk a csúcson, de a lecsengés szép folyamatos lesz. És egy atomerõmû felépítése azért nem akkora szuperteljesítmény /a cuculizmusban is lazán meg tudtuk csinálni pedig akkortájt egy normális autó sorozatgyártása sem volt megoldható a cuculista iparnak/, különösen ha sorozatban építik. A szaporítóreaktor picit húzósabb, de szvsz ott is az elsõ 5 darab felépítése az igazán drága. Ha nagyobb sorozatban készülnek a szabvány erõmûvek akkor olcsóbb a dolog.
Atombomba szempontból én nem igazából az atomreaktoroktól tartanék. Egyrészt ma már létezik olyan megoldás is ahol max. mint piszkos bombának vennék hasznát és ehhez is annyi robbanóanyag kellene hogy annyiból már közvetlenül nagyobb kárt okozhatnak, másrészt mostanra a legrosszabb kezekbe amúgy is került vagy hamarosan kerül atombomba (Észak-Koreának már van, irán most csinálja). Azaz nem pár új európai atomerõmû fogja megnövelni ennek kockázatát. Egy terroristának pedig olcsóbb megvenni az irániaktól (ráadásul szvsz oszama bin laden eleve diszkontáron jutna hozzá) mint nekiállni házilag barkácsolni egyet.
A krach tragikuma, hogy globális gazdasági válság esetén esetleg amúgy kifejlesztett, elvileg rendelkezésre álló technológiákra sem lesz tőke, kiszolgáló infrastruktúra, szakember, mert ezek valami döntő ponton áldozatul estek valami fennakadásnak, felfordulásnak, stb. Ez mondjuk egy klasszikus techno-antiutópia esetén valóban valószínû. De akkor már inkább az internet önálló tudatra ébredésétõl tarts (terminátor sorozat).
A gyógyászati iparnál az USA-ra gondolj (ő ott él), egyrészt ott a gyógyítás ma is sokkal drágább, mint nálunk, másrészt ennek eredményei is vannak, pl. a rák jóval magasabb gyógyulási aránya (azoknál, akiknek telikrá, van biztosítása!), ennek a visszaszorulása biztosra vehető az olcsó olaj kora után. (holnaptól) Az alapvetõ gyógyszereket az usákok is meg tudják termelni. A rákot meg az usákok sem igazán tudják gyógyítani, max a megelõzésben jobbak.
A blogon a bejegyzés alatti vitában ú is úgy látja, hogy Európa nagy része sokkal jobb esélyekkel indul neki a válságnak, mint saját hazája, mindenféle okból, sűrűbb településszerkezet, több vasút, hagyományosabb társadalom, stb. Ebben viszont nagyot téved. Ha valaki meg fogja szívni az pont mi leszünk: öregedõ társadalom, csökkenõ népesség, sok sötétzöld ami akadályozza hogy idõben kiépítsük a szükséges erõmûhálózatot, rakás arab terrorista a szomszédban, nemzetiségi ellentétek...
A régi legenda a sötétzöldekről. Hol vannak, mekkora a befolyásuk? Egy kézen meg lehet őket számolni. Szerinted Bush és csapata visszarettenne ilyenektől? Az oroszoknak az olajra és gázra kezd monopóliuma lenni geológiai okból. "Úszó atomerőművek" (amikben egyébként nem hiszek, rengeteg buktatója van, ez egy tipikus sci-fi ötlet) esetén mások is labdába rúgnának.
Szép intelligens hozzászólás volt, bravó! Esetleg a témához is van valami gondolatod? Bocs, ha túlzott követelményeket szabok... Vagy arra gondolsz, túl sokat szólok hozzá? Szabad a pálya, írhat, aki akar.
Hogy bőven lenne idő az alternatívákra, azt kétlem. Az Oildrum és más szakmai fórumok, szerzők szerint egyértelmű, hogy fenn vagyunk az olajcsúcson, vagy talán inkább platón. Mivel a világ hivatalosan nem nézett szembe ezzel, a lapok nem ezzel vannak tele, stb. a - pillanatnyilag még! - rendelkezésünkre álló források zömét nem az alternatívák kifejlesztésére fordítjuk, elenyésző töredék jut erre. A krach tragikuma, hogy globális gazdasági válság esetén esetleg amúgy kifejlesztett, elvileg rendelkezésre álló technológiákra sem lesz tőke, kiszolgáló infrastruktúra, szakember, mert ezek valami döntő ponton áldozatul estek valami fennakadásnak, felfordulásnak, stb. Az alternatívákról Greer máshol írja, hogy maximálisan hasznosítani kell őket, javasolja, aki tud, fektesse pénzét még ma házi napkollektorba, szélkerékbe, amikor még köbnnyen beszerezhetőek, ezeknek mentőcsónak jellege lehet pl. tömeges áramkimaradások esetén, stb.De azt jósolja, hogy ezek nem pótolják az olcsó olajat, csak töredékét, ezért a mai formájában mindenképpen lehanyatlik a modern ipari civilizáció.
A gyógyászati iparnál az USA-ra gondolj (ő ott él), egyrészt ott a gyógyítás ma is sokkal drágább, mint nálunk, másrészt ennek eredményei is vannak, pl. a rák jóval magasabb gyógyulási aránya (azoknál, akiknek telikrá, van biztosítása!), ennek a visszaszorulása biztosra vehető az olcsó olaj kora után. (holnaptól)
A blogon a bejegyzés alatti vitában ú is úgy látja, hogy Európa nagy része sokkal jobb esélyekkel indul neki a válságnak, mint saját hazája, mindenféle okból, sűrűbb településszerkezet, több vasút, hagyományosabb társadalom, stb.
Az atomkérdést szerintem is elhanyagolja, bár nekem nem a szaporítóreaktorok ugranak be, hanem az atomháború veszélye, amit ő egyáltalán nem elemez. Persze az ő logikája szerint az atomháború utáni túlélő népesség még kisebb terhet jelent majd a Föld erőforráskorlátai szempontjából, tehát az emberiség túlélését akár meg is könnyíthetné egy ilyen drasztikus népesség-fogyókúra. Persze ez már az én belemagyarázásom és egyáltalán nem kívánom magunknak ezt. De nem zárható ki.
Amúgy szvsz az igazi függés akkor lesz az oroszoktól ha elfogy az olaj, a sötétzöldek miatt nem épül elég atomerõmû. Ekkor pedig jönnek az orosz elftársak az úszó erõmûveikkel és szépen felajánlják szolgálataikat jó pénzért azoknak akik a legtöbbet kínálják az áramért...
Nagyon érdekeseket ír rajta, érdemes olvasni rendszeresen. Persze angol nyelvű. Majd fordítok tőle mást is, megéri. Mellesleg vezetője ("fődruidája") az egyik olyan csoportosulásnak (szekta?), amely kísérletet tesz az ősi kelta természetvallás felélesztésére. A mozgalom a romantika korában, a 17. sz. második felében keletkezett és máig aktív. Azonban ez a fajta tevékenysége gyakorlatilag egyáltalán nem jelenik meg az olajcsúcs témájában ill. az emberiség várható sorsáról írt esszéiben, abszolút racionalista, semmi szekta-duma a világvégéről. Épp ellenkezőleg, de gondolom, egy természetvallástól ez nem is olyan meglepő. Szóval a két dolog nem keveredik nála ill. nem üti egymást. Ateisták, keresztények egyaránt nyugodtan olvashatják.
Alapvetõen az elsõ lovassal van a gond. A szerzõ egyrészt elfelejti hogy vannak szaporítóreaktorok amivel a hasadóanyagból nyerhetõ energia mennyisége megsokszorozható. Másrészt kihagy a számításból egy rakás más tényezõt, Pl. a napelemek fejlesztésében lévõ potenciált. Ha az olaj nem egyik napról a másikra fogy el (márpedig ezt még a szerzõ sem valószerûsíti) akkor ezek kiépítésére bõven lesz idõ.
A gyógyszerekkel kapcsolatban sem igen van igaza: bár lesz a gyógyszereknek egy csoportja ami valószínûleg eltûnik, de az alapvetõ dolgok elõállítása annyira nagyon nem erõforrásigényes: a mi cuculista gyógyszeriparunk is képes volt ezeket elõállítani (antibiotikum, hashajtó, széntabletta, kalmopirin, inzulin, egy-két fájdalomcsillapító, ezek nagy része már 100 éve is létezett). Másrészt van pár olyan technológia (Pl. génmanipuláció) ami most kezd kiforrni és amivel sok gyógyszer minimális energia felhasználásával elõállítható.
Egy újabb szép darab kedvenc szerzőmtől, hosszú, de érdemes elolvasni, terjeszteni. Sok itt tárgyalt témánkban állást foglal. --------------------------------------------------------------------------- Forrás: http://thearchdruidreport.blogspot.com/2006/09/briefing-for-descent.html
A Fődruida Jelentés Druida nézetek természetről, kultúráról és az ipari társadalom jövőjéről
2006. szeptember 7.
John Michael Greer: Útmutató a hanyatláshoz
Ahogy halmozódnak az olajcsúcs valóságos voltának bizonyítékai és egyre több ember kezd küszködni egy olyan dologgal, amely megkérdőjelezi majdnem az összes előfeltételezést, amellyel társadalmunk rendelkezik a jövőről, a kérdés, hogy mit tegyünk ez ügyben, egyre elkerülhetetlenebbé válik. Ahogy várható volt, a túlélésmániások (survivalists) újra feltűnnek a szerintük minden helyzetre alkalmas válaszukkal. Ez a válasz először az 1920-as években jelent meg, amikor az Evangéliumi Keresztények hite egy küszöbön álló apokalipszisban egyesült a gazdag, zsúfolt és bűnös nagyvárost a szegény, elszigetelt és állítólag erényesebb vidékkel szembeállító hagyományos amerikai retorikával, létrehozva az első túlélésmániás ideológiákat. A túlélésmániások azóta is ragaszkodnak hozzá, hogy az egyetlen válasz bármiféle válságra, amelyet csak el tudsz képzelni – járvány, nukleáris holokauszt, fajok háborúja, az Antikrisztus eljövetele, a világ számítógéprendszereinek leállása 2000. január 1-én, és így tovább – az, ha beássuk magunkat az erdőben egy rakás élelemmel és tűzfegyverrel, pioníréletet élve, miközben a városi Amerika lángok között elpusztul.
Egy túlélésmániás nézőpontjából az olajcsúcs egyszerűen eggyel több ok, hogy elinduljon a hegyek felé. Ez azonban nem a legjobb megoldás. Igaz, hogy a világ olajtermelésének csúcsrajutása megnyitja a növekvő energiaköltségek és zsugorodó készletek korát, ami egy sor gazdasági, társadalmi, politikai és demográfiai problémát hoz magával, de én még nem találkoztam senkivel, aki ésszerűen állítaná, hogy ezek a problémák a civilizáció azonnali egyszerre történő összeomlását okoznák. Hanyatlás vár ránk, nem apokalipszis, ezért egy évszázad, vagy hosszabb idő alatt kibontakozó fokozatos hanyatlás esetén egy olyan stratégia, amely babkonzerven és M-16-oson alapul egy erdei faházban, legjobb esetben őrültség. Egy realistább nézőpontot és hasznosabb stratégiákat taláhatunk, ha a túlélésmániások macsó képzelődései helyett az ipari világ várható sorsának tényeire tekintünk. Bár a ránk váró jövő nem apokalipszis, azonban mégis a négy lovas jelenti a legvalószínűbb forgatókönyvet.
Az első a startkapunál a csökkenő energiakínálat. Valamikor napjaink és 2010 között a világ kőolajtermelése eléri a csúcsot, megtorpan és egyenetlen, de visszafordíthatatlan hanyatlásba kezd. Nagyjából ugyanebben az időpontban kezdődik az észak-amerikai földgázkészletek végső kifogyása. A kiesés egy része pótolható szénnel, széllel és más megújulókkal, atomenergiával és energiatakarékoskodással, de nem az egész. Ahogy az olajkimerülés gyorsul és a az egyéb források, mint a hasadóképes uránium és az eurázsiai földgáz elérik saját kitermelési csúcsukat, a hiány növekszik és sok életforma, ill. üzleti modell, amit az olcsó energia tett lehetővé, életképtelenné válik.
A második lovas, az első lovának patáját taposva a gazdaság zsugorodása. Amint a kőolajkitermelés elkezd hanyatlani, az energiaárak az égbeszöknek, ahogy az országok, régiók és egyének licitversenyekbe keverednek, amik a szélsőségekig fokozódnak a féktelen spekuláció miatt. A globális gazdaság, amelynek közgazdaságilag csak az 1990-es évek mesterségesen alacsony olajárai mellett volt értelme, szétszakad a varratoknál, tönkretéve sok export és import alapú üzletágat, csődhullámot elindítva és hiányokat okozva sok fogyasztási cikknél, egészen az olyan alapvetőkig, mint az élelmiszer és ruházat. A szárnyaló energiaárak még közvetlenebbül hasonló hatással járnak a hazai gazdaság sok területén. A munkanélküliség a a Nagy Világgazdasági Válság kori szintre emelkedik és a nyomor tömegessé válik.
A harmadik lovas, egy, vagy két lóhosszal követve a másodikat, az összeomló közegészségügy. Amint a szegények aránya növekszik, a hiányok és energiaköltségek kihatnak az élelmiszer-ellátási láncokra, az energiaintenzív egészségügyi ellátás a szemérmetlenül gazdagok kivételével elérhetetlenné válik, a globális felmelegedés és az ökoszisztémák tönkremenetele kiterjeszti a trópusi betegségek hatókörét, az alultápláltság és betegségek a fő terhekké válnak. Az emberek kezdenek meghalni olyasmiktől, amik egykor apró, kezelhető problémák voltak és a krónikus betegségek, mint a cukorbetegség halálos ítéletekké válnak, mivel a gyógyszereket elérhetetlenné teszi az áruk. A halálozási ráta felszökik, miközben az élveszületések aránya lezuhan, elindítva a népességcsökkenés első hullámát.
A negyedik lovas, az első három nyomában galoppozva a politikai felfordulás. Amit a politológusok “liberális demokráciának” neveznek, egy olyan rendszer, amelyben a versengő elitcsoportok gazdasági adományok osztogatásával vásárolják meg a választók csoportjainak lojalitását. Ez a rendszer a bőséges fosszilis energiahordozókon és az általuk lehetővé tett ipari gazdaságon alapul. A mai politikai intézmények közül sok nem fogja túlélni az olcsó energia korát és az új politikai berendezkedésre való váltás valószínűleg erőszakkal fog járni. A nemzetközi viszonyokban hasonló átrendeződés várható, amint azok az országok, amelyek hatalma és befolyása a bőséges, olcsó energiához való hozzáféréstől függ, kiesnek mai erős pozícióikból míg “elmaradott” országok azt tapasztalják, hogy kevésbé energiafüggő gazdaságaik a gyengeség helyett az erő forrásai a nemzetközi porondon. A történelem tanúsága szerint ezek az erőeltolódások a csatamezőn fognak megnyilvánulni.
A legfontosabb dolog, amit érdemes megjegyezni mind a négy tényezőről, hogy középtávon önkorlátozóak. Az energiaárak felszökésével a gazdaságok összezsugorodnak és az energia iránti kereslet csökken, ami lecsökkenti az energiaárakat. Miközben a globális gazdaság széthullik, az emberi szükségletek megmaradnak és a helyi gazdaságok töltik ki az űrt, amennyire csak tudják a rendelkezésükre álló forrásokkal, új lehetőségeket teremtve és új életet lehelve a gazdaság haldokló ágazataiba. A közegészségügy bukásával csökken a lakosság, enyhítve a nyomást a gazdaság összes többi szektorában. Amikor megbuknak a létező politikai berendezkedések, végül új rezsimek foglalják el helyüket, és mint minden új rezsimnél, ezeknél is lehet rá számítani, hogy programjukban elsőbbsége van a stabilitásnak. Tehát egy válságidőszak vár ránk, talán egy negyed évszázadra, amelyet a megújult stabilitás időszaka követ, amely mögött már készülődik a válság egy újabb felvonása. Történelmileg nézve ez a civilizációk bukásának módja, egy lépcsőzetes folyamat, amelyben a válságperiódusok váltakoznak lélegzetvételnyi szünetekkel a gazdasági és politikai integráció egyre alacsonyabb szintjein.
Ez a sors vár ránk. Szerencsénkre ez egy ismerős sors fajunk számára. Az általam leírt négy lovas egyike sem újonc a színen, dédapáink jól ismerték őket és ma is ismerősek fajunk túlnyomó többsége számára. Csak a világ iparosodott társadalmai lakóinak volt szerencséje elfeledkezni róluk, és nekik is csak a 20. század második felében. Azelőtt a legtöbb ember tudta, hogyan kezelje jelenlétüket és ezek a stratégiák ma is életképesek. Az egyetlen bökkenő, hogy készeknek kell lennünk rá, hogy alkalmazzuk őket. Mivel a világ kormányai teljesen eldobták a labdát, az egyének feladata, hogy készek legyenek a ránk váró jövőre. Mind a négy lovas más választ kíván, ezért mindegyikhez másféle felkészülésre lesz szükség.
Az első lovassal való megbirkózáshoz az alapstratégia az energiafelhasználás csökkentése. Minél kevesebb energiára van szükséged az életbenmaradáshoz és kényelemhez, annál könnyebben állsz helyt, amikor az energiaárak kiszabadulnak a kontroll alól. Ehhez azonban nem elegendőek apróbb bütykölések, olyan átfogó változtatásokat kell alkalmaznod az energiahasználatban, amilyeneket oly sikeresen kísérleteztek ki az 1970-es években. Kezdetnek tervezd energiafelhasználásod felére csökkentését és légy kész további lefaragásokra, ha szükséges. Ez természetesen alapvető életmódváltozást jelent a legtöbb ember számára. Konkrétan az autóval való munkábajárásnak egy rossz emlékké kell válnia, és ha ez megköveteli tőled a költözést, egy új munkahelyet, vagy életformád megváltoztatását, ez az amit tenned kell. Ha tudsz, szabadulj meg a kocsidtól, ha nem, cseréld le benzinzabáló behemótodat egy könnyű, takarékos kisautóra és tartsd a garázsban ponyva alatt, kivéve, amikor tényleg kell. Amikor itt tartasz, gyakorold a megbirkózást a rövidebb és hosszabb áramkimaradásokkal és az energiahiány más formáival, ezek gyakori látogatók lesznek a jövőben.
A második lovassal való megbirkózáshoz a döntő lépés egy életképes foglalkozás választása. Ma Amerikában a legtöbb munkahely nem hoz létre nélkülözhetetlen árukat és szolgáltatásokat, a legtöbb Amerikában fehasznált árut és szolgáltatást pedig nem itt állítják elő. Ez az olló hatalmas gazdasági fennakadásokat jósol a válságidőszakra, amikor egy eladásra, bevásárlási iparágra és információfeldolgozásra beállított gazdaság és munkaerő beleütközik az új gazdasági realitásba, amelyben kis igény van ezekre, viszont égető az igény élelmiszer, ruházat és alapvető technológiák előállítására. Bárkinek, aki felkészül rá, hogy belépjen egy életképes gazdasági szerepbe ebben az új realitásban, jóval nagyobb esélye van a túlélésre, vagy akár a prosperálásra. Egy olyan mesterséget kell választanod, amely szerény energiaigényű és valami olyat állít elő, amire az embereknek elég nagy szüksége van ahhoz, hogy még nehéz időkben is vásárolják. Olyan példákra gondolj, mint a zöldségtermesztés, szabás-varrás, háztartási készülék-javítás, vagy sörfőzés. Természetesen a képzést és a szerszámokat előre meg kell szerezned és minél hamarabb akasztod ki a cégtábládat, annál jobb, még akkor is, ha ez csak egy mellékes hobbi-vállalkozás, amelyet főleg a barátaid vesznek igénybe, amíg be nem üt a válság.
A harmadik lovassal való megbirkózáshoz a központi feladat, hogy magad gondoskodj saját egészségedről. A modern gyógyászat a gazdaság egyik leg energia- és erőforrásigényesebb szektora, amelyet ára máris elérhetetlenné tett az amerikaiak majdnem fele számára. Akkorra, amikor a válság első hulláma már javában itt lesz, feltételezheted, hogy egyetlen egészségügyi ellátásod az lesz, amelyet magadnak tudsz nyújtani. Szerezz ismereteket a megelőző gyógyászatról és egészségvédelemről, vegyél részt elsősegély-tanfolyamokon, és szerezz “csináld magad” egészségügyi ismereteket bármilyen egyéb úton, ahogy csak teheted. Ne mellőzd az alternatív gyógyászati módszereket se, bár ezekben van némi kuruzslás is, de van sok érték is, és az alternatív gyógymódok bírálata az orvosi elit által csak a piaci részesedés védelmezésére tett kísérlet. Végül szokj hozzá a halál elkerülhetetlenségéhez. Valószínűleg nem fogsz olyan sokáig élni, mint remélted, és ha csúcstechnológiás egészségügyi segítségre van szükséged az életbenmaradáshoz, meg fogsz halni, amikor az elérhetetlenné válik. A halál egyszerűen része az emberi létfeltételeknek. A halál ilyesztő terrorja, amely az ipari társadalomban megrémíti az embereket, olyan luxus, amelyet egy ipartalanodó világ nem engedhet meg magának.
A negyedik lovassal való megbirkózáshoz a közösségi hálózatépítés nyújtja a szükséges választ. Ez nem jelenti az olyanféle utópikus kísérleteket, amelyek oly lehangoló kudarcot szenvedtek a hatvanas években, ez azokat a kipróbált, hatásos módszereket jelenti, amelyeket évszázadokon át használtak az emberek, akik megtanulták, hogy az együttműködés egy alapvető eszköz a túléléshez. Ha részt veszel egy szomszédságfigyelő akcióban, vásárolsz a termelői piacon, vagy bekapcsolódtál egy civil segítőszervezet tevékenységébe, már vettél részt közösségi hálózatépítésben. A jövőben a helyi polgároknak kell majd fenntartania olyan alapvető települési szolgáltatásokat, mint a köztisztaság, békebíráskodás és közbiztonság olyan időkben, amikor a kormányzat megszűnt működni. Szomszédaid megismerése és a helyi közösségi szervezetekben való részvétel segít olyan kapcsolatokat építeni, amelyek meg fogják teremteni a válság idején szükséges kényszermegoldások lehetőségét.
Természetesen mindezen stratégiák külön is további tárgyalást igényelnek. Ezeket a következő hetekben fogom itt alaposabban részletezni.
Egyrészt úgy látom, hogy a nyugdíjrendszer fokozatosan (rosszabb esetben netán rohamosan) ellehetetlenedik, ezért hosszú távon - kínkeservvel, nem éppen önként és dalolva - helyre fog állni a többgenerációs családmodell és ahogy Padisah is írja, a gyerekeknek kell majd gondoskodnia idős szüleikről, egyúttal az öregek fognak sok hasznosat megtenni az unokáik körül, stb. Az óvodafinanszírozás mostanában szellőztetett reformja már a nők családanya-háziasszony szerepbe való vissza térését is előrevetíti az én prófétai szemeim előtt. (Konzervatív lévén csak azt mondhatom, végre helyreáll a Rend.) Azonban a mai állami nyugdíjrendszer válsága nem jelent valami azonnali összeomlást, hanem inkább egy lassú , fájdalmas sorvadást. A demográfiai helyzet miatt a rendszer egyre kisebb nyugdíjat tud majd garantálni az ellátottaknak. Azonban a kevés is jobb, mint a semmi! Ha valakinek csődbemegy a magán nyugdíjpénztára, vagy kiderül, hogy cégvezetői elsikkasztották a vállalalti nyugdíjalapot (Nyugaton százával vannak erre példák), ill. egy leendő globális pénzügyi krachban (pl eggy nagy dollárválság, a növekedésalapú modell nyilvánvaló bukása, ingatlanbuborék, tőzsdekrach, bármi) elolvad az egész magán nyugdíjpénztári szektor tőkéjének nagyrésze, még mindig ottmarad utolsó, sovány, de létező szalmaszálként a jó öreg felosztó-kirovó rendszer. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de ez még megvan, ill. meglesz, ha esik, ha fúj. A magánpénztárak Lengyelországban dicső ténykedésüket többnyire új iroda-toronyházak építésével kezdték... Meg a bennük élősködő pénzügyi mandarinok kistafírozásával. Ahogy más multik is.
A nagy csúsztatás, hogy a rossz demográfiai trendek "működésképtelenné" teszik a nyugdíjrendszert. Nem, csak akkor, ha definíció szerintinek tekintjük, hogy a nyugdíjak értéke nem csökkenhet, sőt növekedést várunk! Ha realistán beérjük azzal, ami jut, akkor a helyes diagnózis, hogy az állami fosztogatva osztogató nyugdíjrendszer az egyetlen stabil, biztosra vehető megoldás arra, hogy legalább valamicske nyugdíjat továbbra is lehessen adni,. Természetesen az "értékőrzést", netán a "növekedéssel lépést tartó indexálást" el lehet felejteni. De süllyedő hajón az ember nem reklamál, hogy ő mentőcsónaknak inkább luxusjachtot szeretne, beszáll abba, ami van.
Nemcsak az a baj: a felosztó kirovó nyugdíjrendszer teszi feleslegessé a családot, és a gyerekvállalást!
Pont ettől van a demográfiai válság. A legjobb rendszer etekintetben egyébként az lenne, ha nem is "szabadna" takarékoskodni, hanem mindenkinek annyi gyereket kell nevelni, akik majd el tudják tartani öregen. Személyes segítséggel. Most is a fiatal generáció tartja el az időseket, csak személytelen módon, egy bürokrácia közbeiktatásával.
Ez most Európa legnagyobb problémája, amire semmilyen értelmes megoldás nincs az asztalon. A szóba jöhető megoldásokat ugyanis nyilván leszavazná a nyugdíjas választócsoport, akik már most is a legnagyobb réteget képviselik, később meg abszolút többségük lesz a választásokon.
Rosszul látod, a hazai kilátástalanság legfőbb oka a teljes tőkeszegénység volt. Ez lehetetlenné tette az önerőből előrelépést, és a totális államcsőd elkerülését kizárólag a még meglévő, amúgy teljesen lerobbant közvagyon kiárusításával lehetett megoldani.
Tőke híjján meg természetesen csak külföldi befektetők jöhettek szóba. Ezt máshol sem tudták másként megoldani, saját hajánál fogva utoljára Münchausennek sikerült kihúzni magát a mocsárból. Nekünk nem.
A bürökráciában teljesen egyetértünk, a nyugdíjra viszont azt mondanám, hogy a felosztó-kirovó rendszer kizárólag hagyományos, "karácsonyfa" korfa, normális demográfiai mutatók esetén életképes. A kisimuló korfa, az elöregedő társadalom, a csökkenő születésszám mind-mind működésképtelenné teszik.
Úgyérted, hogy a kisvállalkozókat támogatják? Nekem úgy tűnik, hogy kormányaink sorban egymás után kinyalták a multik s... Bagóért vehették meg a nemzeti vagyon nagy részét, kapott 5 év adómentességet, amikor lejárt, elhúzott Romániába, ahol már várta a 10 év adómentesség, stb. stb. Ha Adam Smith reformdiktatúrája alatt élnénk és kiegyenlített versenypályán futhatnának a hazai vállalkozók a multikkal, nem kéne panaszkodni. Bogár László mester sokat írogat erről - csak az olajcsúcsról hallgat, de ezen már szomorkodtam itt. Kisrészvényesi kapitalizmus elméleted igen régóta ismert, még szocialista változatban is (Liska Tibor, stb.), a gyakorlatban is elég sok szövetkezet, meg Rt- féle alakult rá. Általában szerény sikerrel (értsd: többnyire kudarc, ritkán, spec. körülmények között valóban szerény siker.) A nagy probléma egyrészt a rendszerre rátelepülő élősködő bürokrácia, másrészt, hogy valami krach, infláció, bármi elviheti a kistulaj megtakarítását (ez ugyanígy igaz a magánnyugdíjpénztárra is!), ellenben ha a fickó ugyanezt a vagyonkáját egy saját műhelyben, felszerelésben, nyersanyagban, stb. tartotta, sokkal inkább kézbentartja a sorsát, kevésbé kiszolgáltatott és nehéz időket átvészelve van mivel újrakezdenie. A magántulajdonnál és a magad ura vagy- munkaszervezési modellnél jobbat , emberibbet még nemigen találtak ki. A nagyüzemben a melósok serege csak bérrabszolga. Az ilyenek szavaznak tömegesen mindenféle hülye pártokra (most nem fejtem ki, kire, találjátok ki). Meg a panellakók - különben pedig az a véleményem, hogy Cart..., bocs, a panelt le kell rombolni, a helyét felszántani és bevetni sóval.
Visszatérve a nyugdíjrendszerre: a magánpénztárakba beleölt esetleg többévtizedes befizetéseinket simán elsodorhatja egy globális valutaválság (pl. ráébred a világ, hogy a dollár hamispénz, stb.), ettől sokkal megbízhatóbb a jó öreg agyonszidott felosztó-kirovó rendszer: eltekintve a romló demográfiai arányoktól, bármilyen csapás, válság lecsendesülése után, (pénzreform, stb. után) mindig vannak valamekkora épp dolgozó korosztályok, akiket meg lehet sarcolni az épp nyugdíjat várók javára. Ez olyan pofonegyszerű, hogy ahhoz már reformközgazdásznak kell lenni, hogy valaki ne értse. Vagy a multik zsebében lenni, de az ugyanaz.
A méretgazdaságosság egészen más energia és nyersanyagárak mellett nagyon más arányokat fog ám mutatni. Ha csak az 50-60-as évek szintje jön vissza - aminek azért van sok szempontból realitása - akkor már egy egész sereg ma üzletileg kilátástalan tevékenység újra gazdaságos lesz, megint meg fog élni a szabó, meg a cipész, meg a cipőkészítő kisüzem, miközben ma az EU-ban már a nagyüzem sem él meg, hála a kínai dömpingnek.
Szóval ez egy sokváltozós függvény, nem kell a mostani állapotokat lineárisan kicsinyíteni-nagyítani, az egy másik állapot lesz. Még az sem biztos, hogy rosszabb lesz.
Az a baj, hogy a kistermelők/kisiparosok a méretgazdaságossági hátrányaik, + technológia hiánya miatt óriási hátrányban vannak amikor nagyobb cégekkel kell versenyezniük. Erre a legtöbb európai országban az a bevett gyakorlat, hogy a versenyképességi hátrányt szétterítik a gazdaságon, tehát támogatják őket.
Ennek viszont egyfelől túltermelés (a támogatott ágazatban) másfelől meg általánosan leromló hatékonyság, versenyképesség lesz a következménye.
Szerintem az értelmes kiút a jelen balratolt "szociális piacgazdaságnak" csúfolt közgazdasági torzszülött állapotból, hogy a kisbefeketetők világát hozzuk létre. Vagyis minden ember, a legutolsó árokásó kubikusig megtakarít, amit bankban, befektetési jegybe fektet. A bank pedig a sok kubikus pénzéből nagyvállalatokat hoz létre, ami már méretgazdaságos, van pénze saját tech fejlesztésére, versenyképes terméket tud gyártani a világpiacra. Ebben a rendszerben az utolsó kubikus is részesül a termelőeszközök hasznából - mivel hogy áttételesen az övé. És ez személyes tulajdon, nem valamiféle elvont "köztulajdon", amiről a döntéseket bürokraták hozzák.
Az életkor előrehaladtával pedig természetesen nő a megtakarítások tőkejövedelmének az aránya a bérmunkához képest, idős korban pedig meg lehet fordítani a játékot, és a személyesen felhalmozott vagyon felélhető. Ez egy stabil rendszert képez, amibe nincs beépítve a nyugdíjrendszer összeomlása a demográfiai válság hatására.
Ezzel persze a demográfiai válság maga még nincs kezelve, csak a hatását tudtuk csökkenteni...
A kicsi és a nagy megfér egymás mellett, csak más piaci szegmensnek dolgoznak. Vályogtéglát nagyüzem sose gyártott, a kisiparosok mindig jól jöttek a nagyüzemi termék javításakor, kispénzű megrendelők számára, stb.
Smithnek BIZONYOS FELTÉTELEK FENNÁLLÁSA ESETÉN igaza lehet ebben-abban, én alapvetően piacpárti vagyok. A szociban nőttem fel, a fene se sírja vissza. (na jó, a fene talán, Moldova György biztos, én nem) Vannak helyzetek, amikor nincs más kiút, mint az adminisztratív elosztás, pl. hadigazdálkodás, katasztrófahelyzetek, stb. De ha hiszel a szabad piacban, pont akkor nem lehet kifogásod a kisvállalkozók, mesteremberek, stb. ellen, mutassa meg, hogy van kereslet a tevékenységére, (ha nincs, abbahagyja), ne ideológiai alapon nyilvánítsuk elavultnak, szavazzon a fogyasztó a pénztárcájával. Én a gazdától vett tejre szavazok vele a TESCO-féle zacskós/kartonos fehér színű tejporoldattal szemben.
Mikor jön az a szingu mi a fene? Védőoltás van ellene? (Annak idején én is sok sci-fit olvastam) Ha netán jönne is, miért nem lesz vidék? Az mindig lesz.
