"Egészen pontosan" tudja a fene. Nagyjából azt várom, hogy nézzünk szembe az utóbbi évtizedek gazdasági modelljének zsákutca jellegével, hogy ez az irány a szakadékba visz. Állítsuk gazdaságképünket és jövőre vonatkozó elvárásainkat a fejük tetejéről a talpára, legyenek ezek reálisak, összhangban a lehetőségekkel, és a fenntarthatóság elvével. Nem elvi okból, hanem gyakorlatiból, hogy olyan gazdaságunk legyen, ami nekünk, gyerekeinknek, unokáinknak, stb. is megadja, amire alapvetően szükség van az élethez. El kell felejteni a mai szélhámos gazdasági modell varázsigéit, a "növekedést", a "versenyképességet", a "tőkebevonást" (ezek közül több az ellenkezőjét jelenti, mint Orwellnél 1984-ben a minisztériumok nevei). A globális tőkéért folytatott lóverseny, mint szemléltető modell helyett javaslom modellként bevezetni (az egész nemzetgazdaság és a világgazdaság modelljeként is) a tradícionális önfenntartó parasztgazdaságot, ahol a gazdálkodás célja, hogy a család minden tagjának évről-évre megtermeljék az ennivalóját, ruháját, tüzelőjét, stb. és ha lehet, valami tartalékot is felhalmozzanak az időnként törvényszerű nehéz időkre, rossz termés, nagyon hideg tél, stb. Tudom, hogy ez a modell nem abszolút írja le a gazdaságunkat, főleg most, az átmenet idején, de mint ideál jobb, mint a végtelen növelkedés hosszú távon bukásra ítélt koncepciója.
Tehát: ha a globalizáció fenntarthatatlan, a kiút a lokalizáció, tudatosan, nemcsak kényszerből. Ennek sok pozitív eleme is lesz, újra produktív munkahelyek teremhetnek, nem leszünk úgy kiszolgáltatva távolról jövő csővezetékek és ellátási láncok esetleges megszakadásának. (hát ez még odébb van, egyenlőre nagyon is ki vagyunk) Társadalmi téren is zsákutca sok, az olajbőség által lehetővé tett megoldás, a kicscsalád, sőt tömeges szingliéletforma, a női karrier, stb. Visszakényszerülünk a többgenerációs nagycsaládhoz, nyudgíj épp, hogy csak lesz, nem fog telleni tömeges diplomagyártásra és nem is lesz értelme, ha a kisember belátja, hogy gyermeke a diplomával is csak ugyanazt csinálhatja, amit anélkül, akkor jobb egyből asztalosinasnak adni, minek annyi pénzt kidobni és időt elpazarolni a "diplomára", amikor addig is kereshet a családra, vagy művelheti a földet. És így tovább... Hagyjuk abba a fa vágását magunk alatt, fogjuk fel, miből tudunk itt megélni saját erőből, ill. mit kell ahhoz tenni, hogy ilyen pályára álljunk. Természetesen a külkereskedelem nem tűnik el, csak fokozatosan csökken, de gondolom, soha nem nullára. Ahogy a nyugdíj se tűnik el, csak lecsökken, az ellátottak köre és az átlagos összeg is. Egyetemek is maradnak, idővel gondolom, úgy 10-15% fogja elégezni. A többieknek lehet mindenféle olcsó, esti, hétvégi felnőttképzés a vidéki iskolaépületekben, praktikus ismeretekkel, akár még "diplomát" is lehetne osztani, de ez már nem a mai költséges, gnem gyakorlatias modell. Orvosok is lesznek, marad egészségügyi ellátás, de ki kell csavarni az ágazatot a gyógyszeripar kezéből és ésszerű anyagi korlátok között kell tartani. Nem mehet tovább, hogy előbb vágnak, aztán számolnak. Nem tudom, erre vonatkozott-e a kérdésed, én ezt látom kívánatos főiránynak. Az atomenergia kérdése itt nem döntő, még ha beépítem is a modellembe, a lényegen nem változtat. (én inkább kihagynám) Az sem képes fenntartani a mai fogyasztói, tömegesen autózós életformát, a végtelen növekedést, a fogyasztói paradicsomot. Az atom se csodaszer.
Minket jó eséllyel megesznek a muzulmánok ha elfogy az olaj. Egyszer már jártak itt török vendégek. Ráadásul itt van a szomszédban Oroszország plusz egy rakás "baráti" szomszéd. Ha van olyan hely ami veszélyes egy összeomlás esetén akkor ez az.
Arról nem beszéltem, hogy nekik van a legerősebb hadseregük, tehát meg is tudják védeni a magukét. Nekünk meg... szóval mi a kicsiny szomszédainktól se tudnánk megvédeni magunkat egy összeomlás esetén, nemhogy valami nagyhatalomtól (pl. Oroszországtól).
Ez tévedés. Ott sokkal nagyobb, még kiaknázatlan természeti erőforrás áll rendelkezésre. Észak-Amerika rendelkezik a világ legnagyobb szén- és olajpala-készletével, ha már a peaknél járunk, de éppenséggel termőföld, erdőségek, ércek, stb. stb. is jóval nagyobb számban állnak rendelkezésre. A fenntarthatóságot egyáltalán nem csak a fogyasztás oldaláról kell szemlélni!
Szóval a helyedben maradnék. Magyarország fenntarthatóságát lényegesen nagyobb fokúnak ítélem, mint Észak-Amerikáét. Ettől persze már csak Lengyelországé nagyobb... Maradok.
Az USA-nak a 20-as évek óta kész haditervei vannak Kanada megszállására, a terveket évente frissítik. Ma aktuálisabb , mint valaha, tekintettel Kanada energiahordozó- és egyéb erőforráskészleteire. Amikor az USA-ban végleg eltörlik a demokratikus alkotmányt és az ellenzékiekkel megtöltik a már most tervezés alatt álló koncentrációs táborokat (Dick Cheney cége kapott megbízást a kivitelezésükre), az USA biztos lerohanja Kanadát, hogy elvegye, amit lehet és mellékesen ezáltal exportálja saját gigantikus problémáit a szomszédba is. Ma Kanada átállási esélyei egy fenntarthatóbb modellre valamivel nagyobbak, mint az USA-é (de csak az alacsonyabb népsűrűség, ill. a kicsit európaibb mentalitás és jogi megoldások miatt, mert pl. a településszerkezetben a sprawl ugyanaz), de ez egy csapásra eltűnhet a fenti ok miatt.
A jelenlegi problémáinknak még semmi köze az erőforrásokhoz. Sőt, igazából pont az olcsó olaj az egyik problémánk, pontosabban az hogy minden termelői tevékenység Kínában zajlik. Nálunk, ahogy európában és amerikában is, kialakult egyfajta jóléti rendszer, ahol 2 dolgozóra jut vagy 8 eltartott (állami bürokrata, nyugdíjas, munkanélküli, rokkantnyugdíjas). Ezt sok dolog erősíti, Pl. a minimálbér. Ha 65 000 forint alatt nem lehet főállásban elhelyezkedni akkor az azt jelenti hogy ha van Pl. egy 8 általánost végzett nemzetiségi akkor ő jó esetben nem kap munkát, mivel azt a melót még szállítási költséggel együtt is olcsóbban megcsinálja egy indiai melós aki ugyanarra képes mint a nemzetiségi ugyanakkor neki nincs minimálbér (és az egyéb költségei is kisebbek, Pl. nem kell neki fűteni, olcsóbb a kaja, stb).
Itt bezzeg megvédik. Ha a fél műtőasztalt a hasadban felejti akkor sem lesz a dokinak semmi baja... Ez a minden baj az életmódból adódik az impotens orvosoknak egy nagyon jó mentség, csak az a baj vele hogy nem igaz. Ja, tudtad hogy egy embert szénával, sőt fűvel meg lehet ölni ?
Ember,mo-n van 4 millió dolgozó,ebböl 0, millió állami alkalmazott,1 millió ember fizeti ki az állami bevételek 65%-át,és mindezen túl 4 millió nyugdíjas van,akik közül 1 millió rokkantnyugdíjas.
Mivel két orvos is van a családban igy eléggé tájékozott vagyok mi folyik az egészségügyben. Ráadásul Norvégiában dolgoznak, ahol hasonlóan kiábránditó a helyzet mint itthon. Sógorom a baleseti sebészeten volt olyan hét, amikor 100 órát dolgozott, ügyelt... Ha ilyenkor elkövet egy műhibát, senki se védi meg...
Az egészségügy az olajvállalatok befektetése lett kb 90 évvel ezelőtt.
Elkezdték támogatni az orvosképzést, majd kialakitották a gyógyszeripart, és az orvosképzést úgy alakitották , hogy ezekben a gyógyszerekben keresse minden betegségre a megoldást, minden más alternativát(ahogy az energiaiparban is az olaj konkurenseit) félreállitottak, mivel nem hoz profitot.
A világ jelenlegi legnagyobb átbaszása az egészségügy, orvos hugom állitja hogy a betegségek 80%-ának csak a tüneteit tudja kezelni a jelenlegi orvostudomány és a gyógyszerek 90%-ának csak mellékhatása van.
Egészség megőrzési program nincs, beteget csinálnak az egészséges emberekből is. Ez betegségügy nem egészségügy.
Ahogy Szentgyörgyi Albert mondta: " a jelenkor orvostudománya torz"...
Betegségeink nagyrésze hiánybetegség, és táplálkozásunkból, életmódunkból fakad.
Vettem egy könyvet: "Juhtenyésztés A-Z-ig"...
Nagyon részletes, profi könyv, tudományos szinten tárgyal dolgokat.
Külön fejezetben a juhok betegségeit. A juhok betegségeinek nagyrésze a táplálkozásból , egyoldalú takarmányozásból, ásványi anyag hiányokból és a nem megfelelő tartásból (zsúfoltság) adódik. Nagyrészük a szabad legelőn való tartástól, és megfelelő táplálék kiegészitőktől mindenféle gyógyszerezés nélkül elmúlik. Ami nem, az általában nem is gyógyitható.
Ugye nem kell magyaráznom, hogy párhuzamot lehet vonni egy városlakó a gyorséttermi kaja és a nagyüzemi, tápszeres állattartás között...
Ja, gondolnád hogy cukorral, sőt cukorrépával meg lehet ölni egy birkát??
Az a véleményem, hogy saját hazai belpolitikai-gazdasági válságunk nem elsősorban hazai gyökerű, és főleg nem hazug poltikusok a döntő tényezői (amit ettől még elítélek!), hanem egyértelműen a globális általános erőforrásválság következménye (aminek az olajcsúcs egy kritikus eleme, de csak az egyik). Az eladósodás, költségvetési hiány és zsákutcás gazdaságfejlődés a demográfiai helyzeten túl, aminek más gyökerei is vannak (pl. Trianon, egy visszaszorult nemzet önbizalomvesztése), de részben az is ezzel függ össze, főleg az olcsó olaj korára jellemző autóstársadalom infrastruktúrájának erőltetett kiépítése miatt következett be, az olcsó energia korának már az alkonyán, amikor ehhez nálunk nem volt forrás. Ráadásul a modell mintájául szolgáló USA a 2. világháború után, az Interstate autópályahálózat kiépítésekor és a suburban sprawl tömeges formája kiépülésének kezdetekor a világ első számú olajkitermelője volt és egyáltalán nem szorult importra. Mi soha nem voltunk ilyen helyzetben, amióta az olajnak komolyabb jelentősége van gazdaságunkban. Mi az autópályákat egy percig se engedhettük volna meg magunknak. (persze az USA sem, és most nagyobb bajban is van, mint mi, mert gazdaságát és térszerkezetét teljesen az olajfaló autózásra álljtotta át több, mint fél évszázad alatt és a korábbi modell maradványai már nem alkotnak életképes alternatívát) Hogy jön ez a nyugdíjrendszer drasztikus lefaragásához? Úgy, hogy ez az egyik első jele annak, hogy nálunk is végetér az olcsó energia kora által lehetővé tett fogyasztói társadalom, a jólét (nálunk elég nyúlfarknyira sikeredett) korszaka az erőforrások kimerülésével, az olajcsúccsal. Ahogy ezt a rendszert el kell most kezdenünk farigcsálni, toldani foldani, úgy követi majd ezt a többi is. Az egészségügy és a kérészéletűként lufivá pumpált tömeges felsőoktatás egyidejűleg van napirenden. Azt, hogy mostantól autópályák helyett inkább gyorsforgalmi utakat kéne építeni, Gyurcsány a minap jelentette be. Szerintem 1-2 éven belül eljutunk a felismerésig és a politikai elit általi beismerésig, hogy már semmi ilyen nem épül, egyrészt, mert nem lesz miből, másrészt, mert a fogyásnak induló forgalom nem fogja igényelni (olajcsúcs!). Sőt, ami eddig épült, az is tragikus pazarlásvolt, a borzasztó gazdasági helyzet, mint ár mellett igény se lesz rá, az utak mentére kitelepített gazdasági tevékenységek csak fokozták a társadalom energiaigényét, most, amikor egyre kevesebb az energia és végül kincsetérő termőföldet pusztrítottak el értük most, amikor rohamosan közeleg a globális éhínség és minden talpalatnyi földre szükség lesz.
A nyugdíjrendszer, egészségügy és a tömeges diplomagyártás ("felsőoktatás") máris bejelentett megszorításai csak a jéghegy csúcsa, egy szerény kezdet, ahogy fokozódik majd a helyzet, előbb-utóbb be kell majd ismernie a politikus elitnek, hogy vége a "gazdasági növekedés"-nek, a jóléti, fogyasztói társadalom ígéretének, hogy a rendszerváltás óta hirdetett gazdasági-társadalmi modell pilótajáték volt és itt a vége. Az eddigi modell fenntarthatatlan. Itt az olajcsúcs, a "növekedés" beleütközött a Föld, mint véges rendszer határaiba. Mikor mondják ezt ki nyíltan? Gondolom, megvárják, míg a tömeg már magától is kapizsgálja, mert addig nem akarnak népszerűtlenek lenni. Kár, ha hamarabb beszélnének nyíltan, kisebb veszteségekkel állhatnánk át egy fenntarthatóbb pályára. De a keserű kijózanodást nem lehet megspórolni. Tudnunk kell türelemmel kivárni és sztoikus nyugalommal elviselni a borzalmas veszteségeket, míg a többség is kihúzza a fejét a homokból. Addig is: nyugdíjra már ne nagyon számítsatok, inkább tervezzetek többgenerációs együttélést szüleitekkel gyermekeitekkel! Csak magunkra számíthatunk.
Ha már ebben ilyen szépen összecsiszoltuk az álláspontunkat, akkor visszatérnék korábbi felvetésedre a hodályban puliszkán tengődő öregekről.
Miért kéne neked odajutnod, ha van 3 gyereked? Szerintem a hagyományos többgenerációs családmodellt az élet ki fogja kényszeríteni az olajcsúcs után, még ha néha ma örülünk is, hogy az anyóst nem látjuk naponta. Nemrég vettünk házat, nagyobb a feltétlenül szükségesnél, lényegében 2 lakásos lehetne (majd lehet is, ha kell), ami a fűtés-takarítás-karbantartás szempontjából ésszerűtlen pazarlásnak tűnik pont most, miközben olajcsúcs-tudatosak vagyunk. Viszont mire a fiaim akarnak családot alapjtani, lehet, hogy egy kertes ház elérhetetlen árú lesz, tehát legalább egyiküknek a lakása máris biztosított, és esetleg a másiknak beépíthető a tetőtér. Persze azt még addig kéne, amíg a szükséges építőanyagok és munkaerő elérhető árú számunkra. Addig is, míg kicsik a gyerekek, máris ajánlottuk saját szüleimnek és anyósomnak is, hogy hozzánk költözhetnének. (vagy egyik, vagy másik) Nem éltek vele, ragaszkodnak megszokott lakásukhoz. Ez ma OK, de esetleg 10-15 év múlva már nemigen lesz olyan elvetendő az akkori családtagok számára a tartós együttélés. Nehézségekkel jár, de ínségben több a haszna.
Tudod hány 3. csoporbeli, teljesen reménytelennek ítélt beteg épült fel a tábori kórházakban?
Meg fogsz lepődni, de nem kevesebb, mint amennyi meghalt az első csoportbeli, "ezt biztosan meggyógyítjuk, tehát inkább velük foglalkozunk" minősítésűek közül.
Ezt sokszor, sokan kimutatták. A jó orvos, amíg az élet szikrája van a betegben küzd, mert igenis vannak "csodák". Sajnos ritkák, de vannak.
Az eü rendszertől tehát nem lehet elvárni, hogy egy felületes vizsgálat után lemondjon egy betegről, és megtagadja tőle a nyújtható legjobb ellátást - sőt, joga sincs ilyesmihez.
Bizony, ez sok esetben csapdaszituáció, az eü kiadások jórészét olyan öregekre költik, akikre ez valóban már nem gazdaságos. De nem ezt tenni embertelen lenne. Ha az anyagi lehetőségek erősen beszűkülnek, akkor bizony eljöhet az az állapot, amit Haldiman a "Forever War-ban" vizionált, miszerint életpálya, fontosság alapján osztályozzák az embereket, és adott esetben egy bizonyos kor után 0-ás kategóriában kerülnek, és semmilyen egészségügyi ellátást nem kapnak, csak ha fizetőképesek.
De igen, kritikus helyzetben van realitása egy ilyen állapotnak is, sőt, társadalmilag abszolút ésszerű is lehet. Nagyjából így működött az egészségügy évezredeken keresztül.
Nagyon jó esszé Heinbergtől, a "powerdown" jelszó feltalálójától az esztétika hanyatlásáról az olcsó fosszilis energia és fogyasztói társadalom korában, ill. esetleges feljavulásáról a hanyatlás közben (kényszerből) Foglalkozik az itt többször tátgyalt kérdéssel az eldobó gazdaság direkt rövid életűre ill. javíthatatlanra tervezett használati tárgyaival, berendezéseivel. Megtippeli a dizájn várható trendjeit az olajcsúcs utáni energia- és nyersanyagszűkös korban. Elképzelései nagyon egybevágnak Greerével.
Te rendszeresen magadévá teszed azokat a nézeteket, amiket első nekifutásra dühösen elutasítasz. Ez elég jellemző mechanizmus persze mindannyiunkra.
"egy orvos erkölcsileg nem mondhat olyat, hogy valami reménytelen, ezért nem foglalkozik vele." Dehogynem. Annyit persze foglalkoznia kell, hogy fájdalomcsillapítót ad, stb, de ha valaki reménytelen, az reménytelen. Az első világháborúban fejlesztettek ki a csatatéri orvosok valami olyan rendszert, hogy 3 csoportba sorolták a sebesülteket, mivel túl sok sérült jutott túl kevés orvosra. A menthetetlen eseteknek csak bekötözték a sebét, esetleg adtak fájdalomcsillapítót (volt már akkor?), de nem pazarolták rájuk az időt, a könnyű sérülteket ugyanígy gyorsan ellátták, mert ezek nélkülük is esélyesek voltak a túlélésre, az energiájukat azokra tartogatták, ahol nagy esélye volt a felépülésnek, de csak komolyabb beavatkozás esetén, műtét, stb. Rákényszerültek erre, pedig a reménytelen kategóriába soroltak egy része békeidőben a kor szintjén megmebnthető lett volna. Hasonló helyzet alakulhat ki egy nagy energia-, gazdasági- ill. általános válság idején. És ne feledjük, hogy az orvosi pálya presztízse, vonzereje esetleg csökkenhet, ha már nem kecsegtet valami jóléttel a nagy nyomor közepette, tehát ezért is felléphet orvoshiány. Bár ez lehet fordítva is, a nehéz időkben az emberek azt a kosár tojást, csirkecombot, stb. inkább a saját szájuktúl vonják meg, hogy az orvosnak adják, csakhogy meggyógyítsa a családtagjukat. És ez olyan időkben esetleg épp elég motiváció lehet a pályaválasztásnál, az orvos lesz az az irigyelt státuszú, akinek ugyan nincs már jobb autója, mint másnak, de szinte mindig van mit ennie... Megint eleresztettem a középkorbavágyó fantáziámat...
Az egészségügy mindenütt a világon vergődik néhány erkölcsi (és persze üzleti) kérdés szorításában.
Az egyik ilyen, hogy a fizikálisan, tudományosan-műszakilag pillanatnyilag elérhető legmagasabb színvonalú ellátás magától értetődően nem adható meg mindenkinek, mert ennek egyszerűen nincs meg az anyagi fedezete, ráadásul a legkiválóbb szakemberek száma, így teherbíró képessége is véges. Ergo a törekvés megvan, és szükségszerűen a pénztárca és a személyes befolyás fog végül mindenhol határt szabni a lehetőségeknek.
A másik, hogy egy orvos erkölcsileg nem mondhat olyat, hogy valami reménytelen, ezért nem foglalkozik vele. Ráadásul a biológia komplex, szó szerint vannak csodák, számolatlan példa akad arra, hogy orvosilag reménytelen állapotú páciensek felépültek. Tehát hiába kellene azt mondani, hogy a 95 éves szélütött néne számára a legcélszerűbb orvosi ellátás az eutanázia lenne, nem ezt fogják tenni, műtik, ellátják (kínozzák, gyötrik sokszor), végül mégis meghal, csak közben százezrekbe-milliókba kerül. De ki fogja megmondani, hogy ne nyúljanak hozzá?
Végeredményben az egészségügy mindig és mindenkor megpróbál az adott ország pillanatnyi teherbíró képességéhez képest a legtöbbe kerülni, nyilván, ha csökkennek a források, akkor romlani fog az eü színvonala is, legalábbis a szegényebbek számára igen. Mivel a tudományos fejlődés aligha áll meg, így a jómódúak számára pedig tovább javulhatnak az életkilátások. De közben sok eljárás-gyógyszer ára is csökken, példának okáért a harmadik világ "tragédiája", hogy már mindenki számára elérhetőek azok az olcsó gyermekoltások, egyszerűbb medicinák, amelyek a gyermekhalandóságot drasztikusan csökkentik - de közben a gazdaság és társadalom semmi egyéb gondjára gyógyírt nem tudnak nyújtani, így a következmény a teljes nyomort jelentő népességrobbanás. Tulajdonképpen itt az orvostudomány kifejezetten ártott a társadalomnak, miközben segített az egyénnek.
Hát nem tudom, a Lúdas Matyin én nem emlékszem, hogy valaha is könnyesre röhögtem volna magam (igaz, még gyerek is voltam), de a Matulán már többször is... :-)
A cikket amúgy Grimm, vagy Benedek Elek is írhatta volna. Tényadatok teljesen önkényes körülkerítése abszolút szubjektív, ötletszerű magyarázatokkal. Akár igaz is lehet persze, de éppúgy lehet az ellenkezője is. Mint nyúlfarknyi SciFi novella még elmegy.
Na és mit szólsz Greer nyugtatásához, hogy a modern "egészségügy" összeomlásával majd legalább kevesebb embert tesznek el láb alól idő előtt? Te mindig ilyeneket írtál itt. Az ügyvéd kolléga szerint baromság. Én rendszeresen olvasom a fődruidát, vitázni lehet vele, de "tudatlannak" nem mondanám, vagy logikahiányosnak.
Tréfa, vagy nem, de egész meggyőző! Ami a politika cirkusz jellegét és háttérből megrendezettségét illeti a málészájú "nép" számára, az biztos, hogy nem tréfa benne. Az energia terén is egész jól kapizsgálja a pimasz szerző. Persze szatírikus túlzásokkal, de nem is rossz.
Részletkérdés, de az ókori görögöknél súlyos jáérványok pusztítottak, Periklészt is pestis vitte el. A városok hétköznapi higiéniája döbbenetes kontrasztban állt az Akropolisz, vagy Olümpia templomainak esztétikai magaslatával, pl. a lakóházak utcai falára a tulajok gyakran felfestették a járókelőknek szóló: "Ne szarj ide!" feliratot. Ókori görög dráma előadásán láthattuk, hogy a szereplők társalgás közben egyszerűen leguggolnak az utcán és nagyot nyögve könnyítenek magukon, majd minden megy tovább. A szerző csak megörökítette kora normáját. Ugyane korban a filozófusok, művészek, stb. nagyokat alkottak.
"Tekintve, hogy a tudásanyag nem szokott elveszni, és az alapvető higiénét biztosító infrastruktúra gond nélkül fenntartható akár olaj nélkül is, így e téren én semmiféle aggasztó történésre nem számítok." Épp a tudás szokott elveszni civilizációs hanyatlások idején. Pl. az USA-ban 10 éve megdöbbentett minket a nejemmel a hétköznapi higiénia lehanyatlottsága. Nagyon alátámasztotta John Lukacs "Az Egyesült Államok 20. századi történelme" című könyvének alapmotívumát, mely szerint az USA a II. világháború előttre ért el a polgári civilizáció csúcsára, azóta hanyatlik, silányodik a primitivista ólcsó "tömegkultúra terjesztése jegyében. Emberek koszos frottírzoknikban mászkálnak a betonpadlón nyilvános helyeken, tornacipőiket a mosógépben mossák, a csecsemőápolás, stb. terén az átlagamerikai higiéniai szintje döbbenetesen alatta volt az átlag közép-európaiénak, mondom, 10 éve. És látszott, hogy ez egykor jobb volt, ahogy a lepusztult, elzülött belvárosok is civilizáltak voltak 50 éve. A higiéniai tudás nagyon is elveszhet, félő, hogy most is így lesz. Remélem, nálunk nem. A legsötétebb korokban is voltak felvilágosodottabb helyek, nemis a középkorban, hanem az újkor hajnalán az iszlám egyes vidékein jóval magasabb szintű volt a higiénia, de gondolom, pl. Japánban is, mint Nyugat-Európa nagy részén.
Hatalmas méretű baromság. Óriási, a szerző teljesen tudatlan, szerintem a többi remek rögeszméjét is bátran negligálhatod.
A kórházi halálozási statisztikák efféle elemzésén meg csak röhögni tudok. Már persze amennyire ilyen témán lehet nevetni.
Nos, az ember élete egyszer végetér. Örökké senki sem él, és a mai pálya az, hogy az ember idős korában egyszer csak rosszul lesz, beviszik a kórházba, küszködnek vele egy hetet, majd meghal. A jelentésben persze az fog szerepelni, hogy a halálok az infarktust kiváltó vérrögöt eltávolító műtétet követő szepszis, de a halálok történetesen valójában az illető 93 éves kora volt. Ha a szepszist elhárítják, akkor elvitte volna az összeomlott szervezet következő reakciója.
Nézd inkább meg a várható életkort, a kórházban elhunytak átlagos életkorát, és nyilvánvaló lesz, hogy itt tényszerű adatok igen brutális félreértelmezéséről van szó.
A máját elivó, tüdejét elbagózó lumpen meg valóban egy statisztikarontó adat, ellenben az emberiség szempontjából kimondottan üdvös, ha minél korábban sikerül egy deres hajnalon merevrészegen belefagynia egy árokba. Sajna ez van....
Segitek neki pisztrángot fogni meg füstölni...:-))
