Mondassz valamit,mert én is visszalapoztam pár oldalt ,"tanúlságos"volt.Nagyon gáz ez a "mesterre" nézve hogy ilyen nívós fórum fut a neve alatt ,ez már önmagában is sokat sejtet a tevékenysége színvonalát illetően.A Frabató,Gyurcsok,Kovácsandrás(főtáltos) Lui Padre stb. klubba simán befér .
A mondások, metafórák szószerinti, merve értelmezése nem teszi lehetövé, hogy megértsük - a közvetett kommunikáicó csatornán kapott üzenetek - mögöttes értelmét.
Az "addig jár a korsó a kútra...", nem azt jelenti, hogy a korsónak lába van és maga sétál a kútig.
Neked ezt jelenti ez a mondás, nekem azt, hogy amikor valakit leokoskodózok, akkor éppen abban a pillanatban énmagam okoskodok... :)
Adolf Hitler egy gonosztevő diktátor volt.Akkor ezek szerint én is az vagyok.Jézus egy jóságos megváltó volt.Ezek szerint......gondolkozz ember mielőtt leírsz valamit!
Igy van, ezen a közvetett csatornán keresztül probálunk segíteni egymásnak a közvetlen tapasztalás felfedezésében. Nekem sokat adtak, az általad hamisprofétáknak megITÉLT emberek gondolatai, amik hozzásegítettek abban, hogy türelemesebb, megértőbb és nyitottabb legyek másokkal, vagy éppen az aktuális világképemnek ellentmondó állításokkal, s hogy ne elitéljek vagy minősítsek valakit a saját pillanatnyi értékrendem alapján, hanem kiváncsiságom segítségével probáljam megérteni, hogy mit, hogyan és miért lát máshogy. S miután ezeknek köszönhetően mélyebbek és tartalmasabbak lettek az emberi kapcsolataim, bátorkodom megosztani másokkal a saját tapasztalataimat és meglátásaimat, felvállalva ezzel azt, hogy lesznek akik meg- és elitélnek (pl: okoskodónak), azért amit és ahogy kimondok, leírok, vagyis ahogy megnyilvánulok.
Azt, hogy valakinek van-e fogalma a végső kérdésekben, nyilván csak olyan ember meri megitélni, aki maga úgy gondolja, hogy ő már mindent tud, s pontosan látja, hogy mi a végső igazság.
Elég nehéz egy kommunikációs fórumon hallgatni, s különösen mulatságos beszédben a hallgatással példálózni. Ez a fórum is arra hivatott, hogy bizonyos tematika szerint elmondhassuk egy közvetett csatornán a közvetlen vagy közvetett tapasztalatainkat. Annak ellenére, hogy Buddha vagy más mesterek tudtak hallgatni, szerencsékre írott szavakban (szútrákban, tanításokban, koanokban, evangéliumokban) is megörökítették megfigyeléseiket, s felhívták figyelmünket, hogy NE HIGGYÜNK EL SEMMIT nekik írott szavakon keresztül, hanem menjünk és járjunk utána magunk.
Szerinted mi lenne a "helyes"? mit javasolsz az okoskodóknak, a saját tapasztalatokat megosztóknak? hogy menjenek, s keressenek másokat, akiket minősíthetnek, lehurroghatnak? ezt a fajta megnyilvánulást konstruktivabbnak látod?
Szivesen elolvasom töled is, hogy miként látod a világ és az egyén dolgait, illetve milyen alternativákat látsz megoldásnak, ahelyett amit mondjuk AJC, Osho, Echart Tolle, Krishnamurti, Müller Péter, Salinger, Madách, József Attila, James Redfield, Gourdjieff, Buddha, Lao Ce, Eintstein, Platon, Szokratész, Arisztotelész, Nietzsche vagy más szabad gondolkodók mondanak, akik valamit láttak/látnak közös valóságból, ha nem is mindent...
Egy szellemi alkotást mindig könnyebb kritizálni, mint megalkotni, hiszen ezek az "üres", "nesze semmi birálat, fogd meg jól" tipusú hozzászolások, még annyit sem tesznek hozzá az életemhez és a gyakorlati utamhoz, mint azok a müvek, amiket kritizálnak ezekben az "alkotásokban"...
Szerintem túl sok időd van, ezért foglalkozol mindig másokkal és mások minősítésével, meg egyszerűbb is mint, magaddal lenni. Ennél azért izgalmasabb életet kívánok neked. Arra azért vigyázz Derwish, hogy a sok prörgéstől nagyon ne szédülj magadba...
Megpróbálhatjuk,de mit jelent megérteni?A megértés alapja az értelem,aminek a dolga az értelmezés.Csak azt tudjuk megérteni amit tisztán és világosan értelmezni tudunk, vagy valaki más értelmezhetővé tesz számunkra.De ez még mindig csak egy közvetett mentális tevékenység,amely távol áll a közvetlen tapasztalati átélés ,megtapasztalás hitelességétől.Ezért hallgattak a "nagyok" ,mert tudták hogy a végső kérdésekben az emberi nyelv mint kifejező eszköz alkalmatlan.Ezért okoskodnak annyit az A.J.C típusú önjelölt hamispróféták mert fogalmuk sincs végső kérdésekben,mert ha lenne valószínüleg hallgatnának. Sajnos számomra a te gondolataid sem többek üres okoskodásnál.
Honnan tudod hogy ez így volt? Mesének szép, de ott voltál és ilyen jól emlékszel vagy esetleg olvastad egy könyvben, amit esetleg egy ember írt?
Mindenki abban hisz amiben akar, ha Te szélhámosnak tartasz valaki az a Te dolgod, szerintem az a szélhámos aki úgy írja le a történeteit, hogy tényként állít be mindent, és az is az, aki elolvasván ezeket oly mértékben elhiszi hogy egy igazságnak éli meg és ehhez méri az összes többi gondolatot, amiket íly módom még minősít is. Te hiszel valamiben, ez szép mert van egy kapaszkodód, de mindenki félrevezethető, Te is az vagy, pont a hit által,hiszen kérdőjel nélkül elhittél egy történetet, amit egy ember írt! Miközben leszélhámosozol egy embert, aki könyvet írt, ráadásul itt él közöttünk, ezért akár meg is kérdezheted Tőle magától hogy Te figyelj, hogy is van ez?, míg pl.a Buddha történeteket sokan elhiszik, anélkül hogy utána tudnának járni a valóságtartalmának, érdekes, nem? Félreértések elkerülése érdekében, nem Buddhára mondom hogy hiteltelen, mintahogy Jézusra sem, nem Ők azok, hanem akik könyveket írnak Róluk, és akik tanítják ezeket a könyveket, úgy hogy Jézus mondta, vagy Buddha mondat...honnan tudják? Könnyen dobálózunk azzal hogy ez vagy az álszent, szélhámos...stb. de mi mondatja ezt ki velünk? miért nem megyünk tovább és miért érezzük azt, hogy mindenképpen a hitelét akarom rontani valakinek, akit vélhetőleg nem is ismerek. Olvastam én is könyveket, hallgattam meg előadásokat, sokat is, mert kíváncsi természet vagyok, de soha nem jutott eszembe hogy bármelyikükre azt mondjam hogy szélhámos, mert amíg egy ember is van, aki hallgatja, addig van értelme, ha nem lenne akkor nem hallgatná senki sem.
Igy van. Állandóan változó. A jelen mindig jelen, s természetesen, amint egy korábbi pillanatra gondolok vissza, az már múlt lesz nekem az "új" jelenben. A jelenben írtad, s én mégis a jelenben olvasom, ahogy most te is a jelenben olvasod éppen ezt a sort, amire most figyelsz.
A jövő szervesen kapcsolódik a múlthoz, hiszen ez a két aspektusa van a "nem jelennek". Az egyik előre néz (fél, reménykedik, tervez), a másik visszafelé irányitja figyelmét a jelenből (panaszkodik, dicsekszik, felidéz). Ha és amikor, éppen a múltban élek a saját képzeletemben, akkor az emlékeimben örzött múlt alapján "tervezem" a jövőmet, s már kezdődik is a mókuskerék... S ez valóban alapjaiban képes determinálni a saját döntési lehetőségeimet, s kvázi ez a képzeletemben örzött emlékhalmaz válik a saját sorsommá, egészen addig, amíg fel nem ismerem ennek a kényszerítő hatását - ami nem engedi hogy valóban szabad legyek - és meg nem tanulom megszüntetni ezt a fajta azonosulást.
Két, egymástól jól megkülönböztethető dolog, a "másoknak hogyan kell/kellene" üzenetű tanítás, s az "én hogyan csinálom" tartalmú dolog. Ami neked "hamis és felesleges", az másnak lehet "igaz és segítő". Elmondom amit látok és gondolok, s te szintén ezt teszed. Van amiban egyetértünk, van amit máshogy látunk. Ekkor megint két dolog közül választhatunk: minősithetjük egymást személyeskedve, vagy megprobálhatjuk megérteni egymást...
A valóság rendszerének egy könnyen felfedezhető állandója az a JELEN, ami folyamatosan jelen van. Ajánlom viszonyítási pontnak, a múltbeli emlékekből felépülő én-kép helyett :)
A JELEN, az csak 1 pillanatig JELEN. A következő pillanatban, már az is múlt...Pl: JELEN - hogy most írom ezeket a sorokat, de amint elküldtem, már múlt lesz.
Vagyis a JELENBEN is az az állandó, hogy mindig változik! De ez állandó!
Ennek örülök, hogy van, aki erre rávilágított. Ez valódi, ezt a gondolatot magamtól így nem tudtam volna megfogalmazni, amíg Valaki (Christian gondolatai) erre rá nem döbbentettek. A dolognak a lényege az, hogy ennek hatására is másképpen lehet látni a világot. Ha megiszom 1 pohár sört, akkor megint másképp fogom...:-)
De ez, hogy a JELEN-re figyeljek, ez óriási segítség, akárhogyan is nézem, mert előtte rengeteget gondolkodtam a múlton. Azt gondoltam, hogy az vagyok, akinek a múltbéli (közel és távoli) emlékeim alapján gondolom magam. Meg az alapján, ahogyan a fizikai megnyilvánulásaimra az emberek reagáltak, milyen visszajelzéseket kaptam, ezek alapján - vagyis a külvilág megítélése alapján ítéltem meg magam, hogy akkor én az vagyok!
A JELEN- ben élés pedig HATALMAS szabadsággal ruház fel, rengeteg korlátot eltöröl, mert megnyitja a lehetőségedet, hogy bármi legyél, ami még nem voltál...csak a múlt miatt azt hitted, már nem is lehetsz. Mert a nemrég történt dolgok, a közelmúlt pl. erősen rá tudja nyomni a bélyegét a jelenre, mert néha még úgy érezzük, hogy még mindig hat. Mintha abban élnénk. Ez által, úgy érzem korlátlan lehetőséget kaptam, az önmegvalósításra, és arra, hogy ne a külvilág ítélete alapján ítéljem meg magam, mert meglátom a szerepeimet, amiket rám aggattak, és amiket én aggattam magamra, és megtalálhatom, hogy "ki rángatja a gépezetet."
Mert a múlt alapján teremtettem újra persze a jelenemet, és így "igazolta" minidg magát, hogy no lám, megint "Csak" ez vagy. Most már mást teremtek! Szabadon!
Ez szabadság - és végre eldobhatom azt, hogy ez voltam, ezért ez is maradok! Nem! De egyébként a jövőben élés is úgyanilyen "veszélyes", mint a múltban élés.
Sok beszédnek sok az................Amikor Buddha megtartotta a Virágbeszédét nem tett mást csak felemelt egy szál virágot és hallgatott.Egyetlen ember volt aki megértette MahaKasjapa,mindenki más hoppon maradt aki valami filozofálgatásra számított.A nagy tanítók,avatarok,mesterek szinte mindig hallgattak és hallgatnak napjainkban is a lényeges kérdésekben,ez a fő ismertető jelük.Csak az önjelölt szélhámosok osztják az igét úton-útfélen.
Mennyivel konstruktivabbak ezek a kérdések, mint a korábbi itéletek és minősítések:)
"milyen rendszer ez és hogyan tudod leírni?"
A valóság, mint rendszer. Az ami, ahogy és amiért létezik.
"a leírásodban hol van az állandó?"
A valóság rendszerének egy könnyen felfedezhető állandója az a JELEN, ami folyamatosan jelen van. Ajánlom viszonyítási pontnak, a múltbeli emlékekből felépülő én-kép helyett :)
"mivel érzékeled ezt az állandót és mi az érzékelésed folytán?"
Az összes érzékszervem érzékeli a jelent. Látja, hallja, szagolja, tapintja és izleli is, sőt érezni is csak a jelenben vagyok képes. Az egy másik kérdés, hogy az érzékszerveim által befogadott információt, a saját képzeletemben élő absztrakt gondolatok és emlékek által, szabadon torzíthatom...
"ha érzékelted, akkor másnak, aki érzékelheti, ugyanaz lesz ez vagy más? Ha más, akkor honnan tudod, hogy te érzékeled helyesen? Egyáltalán, honnan tudod, hogy egy állandót találtál?"
Ha az állandót látjuk, akkor ugyanazt az egy dolgot érzékeljük, s képesek vagyunk ezt egyeztetni is, annak ellenére, hogy két különböző szemszögből látjuk. Ha mást gondolunk arról, amit látunk, akkor azt tudom, hogy valamelyikünkben van egy torzító gondolat. Ha a másikban nem látom meg azonnal a máshogy gondolás okát, akkor megvizsgálom magamban, hogy van-e valami emlék vagy érzés ami "bezavar".
"van-e köze ennek az állandónak a fizikai állandókhoz, amik az Univerzum felépítését szabályozzák?"
Van-e köze a tér-idő-kontiniumnak a politikához? Igen, mert minden benne történik:)
"a "fix viszonyítási pont" hol van és mire használod?"
A jelenben van, maga a jelen az, s arra használom, hogy meglássam, ha éppen csak emlékeimben vagy a képzeletemben (azon keresztül) élek és gondolkodom...
"miként éred el? - ha úgyvéled, önmagadat képzeled, hogyan állapítod meg, hogy a fentieket nem képzeled ugyanúgy? - milyen műveletet végzel?"
Folyamatos gyarkolás és ébrenlét. Van egy énem, akit csak képzelek. Nem az vagyok akinek képzelem magam, hanem az, aki képzeli ezt az önmagam. A müvelet a megkülönböztetés, a valóság és az absztrakció (illuzió) megkülönböztetni tudása...
Azt megkérdezhetem, hogy mely okból kutattál? Szerintem az "igazi" mesterek, azok nem verik nagy dobra és nem verik a mellüket, hogy Ők azok.
Ill, van aki nem is tudja magáról. Persze tanúlni mindenkitől lehet, még akár a sarki fűszerestől is és ha így nézzük, aki már neked csak 1 jó mondatot mondott, tanított, ami által több lettél az éppen elég:-) és nem kell keresni a mestereket. Amúgy meg ha vki szereté megtalálni, el fog jönni a magam idejében:-) Szerintem.
Valóban, s lehetségez az, hogy amint akár csak egyetlen pillanatra, de megláttam az állandót a rendszerben, onnantól kezdve találtam egy olyan fix viszonyítási pontot (képzelt önmagamon kivül), ami ezt a müveletet egyre könnyebbé és könnyebbé teszi?
Szerinted lehetséges az, hogy egy pillanatra meglásd a rendszerben az állandót. Először is: - milyen rendszer ez és hogyan tudod leírni? - a leírásodban hol van az állandó? - mivel érzékeled ezt az állandót és mi az érzékelésed folytán? - ha érzékelted, akkor másnak, aki érzékelheti, ugyanaz lesz ez vagy más? Ha más, akkor honnan tudod, hogy te érzékeled helyesen? Egyáltalán, honnan tudod, hogy egy állandót találtál? - van-e köze ennek az állandónak a fizikai állandókhoz, amik az Univerzum felépítését szabályozzák? - a "fix viszonyítási pont" hol van és mire használod? - miként éred el? - ha úgyvéled, önmagadat képzeled, hogyan állapítod meg, hogy a fentieket nem képzeled ugyanúgy? - milyen műveletet végzel?
Ez is csak melléduma. Mindig saját szemszögünkből tudjuk csak feldolgozni amit más ír, mond. Sosem lesz ugyanaz... De ha mindent hárítasz, ugyan magadnak sikerrel megvéded a hitedet, de attól még a blabla nem lesz filozófiai eszmefuttatás.
Ha nem érted miről beszélek, akkor a saját szemszögedből annak ítélheted meg, aminek csak jól esik, ettől függetlenül a dolog nem lesz azonos azzal, amit te gondolsz róla:)
Valóban, s lehetségez az, hogy amint akár csak egyetlen pillanatra, de megláttam az állandót a rendszerben, onnantól kezdve találtam egy olyan fix viszonyítási pontot (képzelt önmagamon kivül), ami ezt a müveletet egyre könnyebbé és könnyebbé teszi?
A tudatunk nem más mint gondolatformák összessége,változása és mozgása az elménken belül,ami csak egy töredéke az úgynevezett Kozmikus vagy Világelmének.Tehát nem más mint elmeanyag áramlás,amely csak azért érzékelhető,mert van valami a mulandóságbavetettséghez képest, ami állandó és örökkévaló,és csak ehez képest ,tetenérhető ez a mentális eltolódásérzet,ami természetesen csak egy illúzó.Ezért szinte az egyik legnehezebb művelet az elmeanyag áramlásának a megszüntetése,mert a Világelme ami önmagában is egy teremtett tény az Örökkévalóság véglegesnek feltüntetett lefokózódás látszata,de ennek az áramlásnak a megszüntetése nélkül lehetetlen a véges tudat végtelenre állítása.blablablabla...... D .J. Christass
Valóban semmi, hiszen minden szó üres azon elménk nélkül, ami JELENtést és értelmet ad mondandónknak, s ráadásul akár egyénenként más és más tartalommal is megtöltheti ugyanazt a kódsort (szó). A végtelen valóságot nem lehet véges-logikus kommunikációs rendszerben leírni, szavakba gyömöszölve megmutatni. A teremtett elme azonban szavakból ért, s szavakon keresztül próbálja megérteni, megfejteni és megmagyarázni a végtelen rendszer elemeit, és az elemek közötti kapcsolatokat, összefüggéseket. Az én magyar elmém, magyar szavakat használva mutatja meg önmagát, azon elméknek, akik képesek dekodolni ezt a karakter-sort, vagyis értik a magyar nyelvet. Ezen a köztes csatornán azonban nem a válósággal vagyunk kapcsolatban, hanem "csak" egymással.
Pontosan,egy újabb Édesvízkiadós humbugpróféta.Sajnos a mai silány ezotéria dömpingben sorra tünnek fel az ehhez hasonló szélhámosok,és az egyéni gondolkodásra képtelen tömegemberek nagykanállal fogyasztják a felszínes ,hatásvadász a "szeretettől"csöpögő nagyotmondásaikat.Ez a fickó egy hatásvadász szélhámos,a "tanításai" értékelhetetlenek,telis tele vannak otromba közhelyekkel,pillanatokon belül megcáfolható állításokkal.Egy szavát sem higgyétek el.
A tapasztalatokon keresztül az ember valóban felismerheti a látszólagos másság mögötti egylényegűséget, s megtanulhatja megkülönböztetni a jelen valóságát a képzeletben élő illuziótól. Egy mester abban különbözik az önmagát kereső halandótól, hogy már felfedezte az egyetlen igazságot, vagyis kihasználta azt a lehetőséget, ami minden halandó számára adott, mint lehetőség (egyformaság).
