Ragi, megtennéd azt a szívességet, hogy előveszed egy prospektusodat, beszkennelsz belőle egy A4-es méretű képet és melléteszed a diáról szkennelt állományt? Aztán nézd meg, hogy ugyanott vannak-e egymáshoz viszonyítva a képelemek...
Értsd meg, ha csak egy eredeti van, akkor a két kép teljesen egyfomra. Vagy gondolod, hogy az egyiken nyitva lesz az ablak? Mert a két SzLJ képen közel ekkora mértékű eltérés látható. A fényekről nem is beszélve.
kedvesch, erről a témáról ismerem a hazai könyvkiadó tulajdonosának véleményét. Ez vezetett oda hogy az eredeti szándék ellenére mégsem ment idegennyelven nyomdába és a fraknfurti könyvvásárra. és Erre a kiadó tulajdonosa saját magától rájött amikor megnézte a náluk lévő "diaeredetit" és az NG címlapján megjelent képet.
De jólnevelt milliárdosként túl is lépett az "ügyön"... Saját tangójukon szkennelték,miközben az NG szerint a dia a Washingtoni páncélban volt elfalazva. Erre mondát azt hogy : ügyes.
szóval akkor gyere már megint a hülyeségeiddel ha a két képet be tudod linkelni, mert addig közröhely tárgya vagy profikám!
Egy Végh Attila nevű ember (sic!) az alábbi -általa írt cikk kapcsán felvetődő levére ennyit bírt válaszolni:
"vegh.attila@magyarhirlap.hu írta:
> Te hülye köcsög."
Nos kb ezzel minden róla tudni érdemes dolgot el is mondtam, íme az egykori véleménye a jeles, költő filozófus esszéista humanoidnak, és pozicionálta a jelen MHirlap olvasói táborát is:
Jobb ma egy túzok
A következő esetet érdektelensége okán nem írnám meg, ha nem egy általános morális kérdést célozna. Az ügy jobbára csak a természetfotósokat izgatja, bár a sajtó az utóbbi időben föl-fölkapta. De ez a képmutatásnak olyan gusztustalan esete, amit nem hagyhatok szó nélkül.
A Hír Tv reggeli beszélgetős műsorában Kalotás Zsolt, a Magyar Természetfotósok Szövetségének képviselője a vendég. A téma a National Geographic címlapján közzétett, a szövetség - valamint jómagam - szerint hamis fotó. Az ominózus felvételen egy jégmadár bekap egy vízen úszó tiszavirágot. Ez a fotó kitömött jégmadárral készült montázs, mondja Kalotás Zsolt, és sorolja a meggyőző bizonyítékokat. Hogy a kép hamis, azt a bizonyítékokon kívül alkotójának mély hallgatása is igazolja.
Jó, lebukott egy madármontírozó, ezzel semmi bajom nincs. Csak azt furcsállom, hogy a leleplezőprocedúra egyik résztvevője, aki szintén a természetfotósok szövetségének tagja, milyen aktívan, milyen harcosan vesz részt a bizonyítóeljárásban. Ez az ember az egyetemen nekem csoporttársam volt, és mivel én is jártam madarászni, olykor összefutottunk a terepen. Ő Poroszlón túzokdürgést akart fotózni, és ehhez magával vitt a pusztára egy csalimadarat: kitömött túzoktyúkot. Ült a lessátorban, lassan kelt a nap, de túzokkakas sehol. Ekkor emberünk fogta a tyúkot, beállította a kelő nap elé, és csinált néhány - ha jól tudom, később díjnyertes - fotót a kitömött madárról. A morális minimum a jelen hamisítási botrányban az volna, ha ő - a jégmadaras fotóshoz hasonlóan - mélyen hallgatna.
