A kacsa egész tisztességes, látszik a nagy felbontás előnye. A 24-105-ös képek közül jópár szörnyű, nem is tudtam, hogy 24mm-en ennyire CA-zik még rekeszelve is.
A 70-300 legnagyobb baja a képeken úgy látom az ellenfény és kontraszt. Minden világosabb részlet közelében jó területen "megvakul" az obi.
Nincs bajom amúgy a zoomobikkal, de egy váz tesztelésekor igazán előkaphatnának egy 50/1.4-et, vagy egy 100/2.8-at, vagy bármit, aminél nem az obi hibái tűnnek fel elsőre.
Bár szinte mindegy, mert a képek alapvetően alkalmatlanok bárminek a megítélésére is.
Bezony, ugy latszik a gyorsmenus kezeles kezd hajazni a sokak altal lenezett Sonyra.:) Ha a canonnal is kiforrja magat ez a megoldas, sok dicseretet fog kapni (mert jo). En orulok, hogy a jot a Canon is koppintja.
Nem foglalkoztam vele komolyan, mert egy másik standnál álltam, csak kicsit vettem kézbe - tehát csak első benyomások. A fókusz érzésre hasonló, mint a 40D-nél, fogás ugyanaz, kijelző sokkal jobb, kiejlzőben levő menü sokkal jobb, a tárcsa randa ezüst színű, nem fekete :).
Képminőséget - most már bánom- nem néztem, mert nem fotóztam mintafotót - nem volt rá idő.
Úgyhogy ez egy ilyen nesze neked, fogd meg jól, de nem jó semmire vélemény :).
Számolgathatunk itt, amennyit csak akarunk. Minden attól függ, hogy milyen végső megjelenítést és milyen méretben szándékozunk elérni.
A diáról ill. negatívról papírképre átvitt képek minősége számít (legalábbis nálam). Ennek értelmében a digi már semmilyen hátrányt nem szenved. Kivétel a szín és tónusdinamika, de ezt már többször megírtam.
Hozzátenném: nem vagyok szaki a témában, ennek ellenére megírom a véleményemet. Arról, amit látok. A többivel nem foglalkozom! :)
Ez elképzelhető. Az összevetés alapjául átlagos, ISO 100-as diafilmet vettek.
Az általad írottakhoz még hozzáfűzném azt is, hogy jó lenne közelíteni az ISO 100-as színes negatívok tónusdinamikájához és színmélységéhez is. De minden nem megy egyszerre, főleg nem a Bayer-rendszerű lapkákkal.
Ennek ellenére a saját lapkámmal elégedett vagyok.
