Szerintetek melyik beállítástól lesz ilyen az ég alja, hogy világosabb, mint a többi része? Ez engem egy kicsit zavar, de csak minimálisra állítgattam a dolgokat, hogy ne legyen olyan rajz-szerű.
Kerestem kutattam, de normális, használható Photomatix progit nem sikerült előkaparnom! Valaki tudna egyet? coxy kukac vipmail pont hu -ra dobna valaki egy linket vagy valamit?
az enyhe elmozduláson segít a legtöbb HDR program.
De lehet ezt vadul is csinálni, állvány, sok kép minden beállításból. Aztán a panorámaképeket töltöd be a HDR programba, lenyomod, és kivágod a fontos részletet. Ez egy szuper módja annak, hogy hogyan lehet egy képért 20 expót csinálni :)
Itt rengeteg HDR-képet találtok. Mondjuk jópár nagyon eltúlzott - természetellenes, de azért nagyon sok jó is van köztük. :)Én két hete próbálkozok vele, néhány HDR-képet már összehoztam ez idő alatt.
teljesen igazad van. Én elsősorban azért próbálkozom 3 képpel, mert ennyit tud a gép bracketelni, majd ha lesz egy profi állványom, akkor biztos hogy többel fogok próbálkozni, de ez a vacak már akkor is elmozdul, ha eltekerem a tárcsát :-( majd a manfrotto 190Pro nem fog :-)
Már arra is gondoltam, hogy addig laptoprol vezérelt expozicióval dolgoznék, de az meg macerás. Nemsokára jönnek az első próbálkozások...
ezek azért nem függetlenek egymástól. Ha tudod, hogy hogyan működik, akkor tudod, hogy milyen képekből érdemes csinálni.
Az például, hogy 3 képet használnak a legtöbben, az az automatikus exposorozatlővő üzemmódok miatt lehet elsősorban, mert a HDR technika 2-től fölfelé akárhány képpel megy. Leírtad, hogy nem érdekel, hogy miért, de akkor csak hidd el, hogy minél finomabb FÉ léptékben minél több képet használsz, annál szebb lesz az eredmény. Ilyen egyszerű.
Ha már így belekontárkodtam :-), szeretnék javasolni is valamit, amivel talán egyetértetek Ti is.
A technika informatikai és matematikai megértése és taglalása helyett vagy mellett (amihez én például nem értek és hogy mi hány bit, mi hány fényérték, stb... ez nem igazán érdekel) foglalkoznunk kellene olyan kérdésekkel is, hogy ki milyen fényképezőgép-beállításokkal vagyis milyen FÉ különbségekkel fényképezi a képeket, hány képet készít, hogy mér fényt, meg ilyenek, persze képekkel illusztrálva az egészet.
Gondolom a téma határozza meg, hogy milyen téma esetén mekkora FÉ különbséget szükséges használni a legjobb eredmény eléréséhez, ilyeneket is kitárgyalhatnánk.
Végigolvastam ezt a topikot, mert engem is érdekel ez a technika, vagyis felfedeztem a szépségét.
Szeretném én is elmondani a meglátásom erről a technikáról. Szerintem mindegyikteknek van valami igazság az elméletében, én egy x-edik verziót írnék ide.
Alapvetően egy furcsaságot látok a leírásaitokban, hogy egy kép dinamikájáról beszéltek, holott ennél a technikánál több kép az alap, és a dinamikát szerintem mindegyik külön kép azonos x;y kordinátájú képpontja terén kellene értelmezni.
Ez nem jött le nekem az eddigi leírásokból.
Alapvetően azért van szükség, vagy inkább igény erre a technikára (szándékosan nem írok HDR-t, HDRi-t, tone mappingot, stb-t, hogy ez ne keverjen be) mert a képalkotásnak vannak "korlátai", másképp működik a fényképezőgép, mint a szemünk. Nagyon leegyszerűsítve a kép egy adott idő alatt valamilyen optikai rendszeren keresztül áthatoló visszavert fényt tárol. A lényeg itt az időn van, mivel az idő hosszától függ(azonos optikai beállításokat megtartva, mert ugye ez lényeges a technika szempontjából), hogy mennyi fény esik a szenzorra, vagyis hogy mennyire lesz sötét vagy kiégett a pixel. (most tekintsünk el a szinektől az egyszerűség kedvéért)
Vegyünk alapul egy egyszerű példát a szemléltetéshez: kép:alul alagút, középen mező, felül felhős égbolt.
Egy kép esetén valamilyen fénymérési módszerrel (spot vagy átlagolt) mérünk valahova és fotózunk. Vegyük azt az esetet, hogy spotban fényképezünk. Ha a mezőre mérünk, akkor az égbolt kiég, az alagút sötét lesz. Ha olyan képet szeretnénk, amin mindhárom rész részletgazdagon és optimális szinben, fényerőben látszon, (az egyszerűség kedvéért, az átmeneteket nem vesszük figyelembe) 3 különböző képet kell készítenünk, három különböző zársebességgel (szerintem itt a blendét nem szerencsés változtatni) Ez ugye a fényérték téma. Tehát készítünk egyet hosszú záridővel az alagúthoz, egyet közepessel a mezőhöz, egyet röviddel az égbolthoz.
Ahhoz, hogy ezekből egy minden részletében optimális képet kapjunk, szükséges ez a technika, ami áll egy olyan részből, ami a 3, vagy akárhány kép információit tárolja, (ezt nincs értelme megjeleníteni, mert ez csak egy adatállomány) és egy másik részből, ami a beállítási lehetőségeken keresztül a számunkra megfelelő kombinációját adja a külön részleteknek,(ez szerintem a tone mapping)
Tehát az én értelmezésem szerint a technika a beállításoknak megfelelően minden egyes képpontra kiszámolja a 3 kép rendelkezésre álló x;y pixeladataiból a megfelelőt.
Leegyszerűsítve a három kép minden egyes pixeljéről van egy jól, egy alul-, és egy túlexponált változat és ezeket valami ügyes képlettel egy optimális expoziciós értékké alakítja a program.
Valahogy el kellett nevezni ezt a technikát, ami tömör és lényegretörő, egyszerű.
Agy kapta a nevét, hogy HDR, ami az én meglátásom szerint annyit jelent, hogy minden egyes képrészletből az optimálisat kiválasztva alkot egy olyan képet, ami minden részletében dinamikus, a példát nézve tehát az alagút is a lehető legnagyobb dinamikával rendelkezik, ugyanúgy a mező és az égbolt rész is.
Ez az én meglátásom a HDR-ről.
Ha még esetleg nem néztétek ezt az oldalt és a galériákat, tegyétek meg, nagyon jó a többsége a képeknek. Innen is látszik, hogy aki jól használja a beállításokat, az a szem leképezéséhez hasonló képet tud alkotni.
Remélem hamarosan nekem is lesznek ilyen szép képeim, akkor majd közzéteszem őket itt, addig is kellemes HDR-ezést mindenkinek!
Bocsi, ha hosszú voltam, de úgy éreztem, ezt itt most meg kell osztanom veletek :-)
Miert ertelmezhetetlen? Hiszen ott nincs szo bitekrol es ha szamodra a megjelenitheto arnyalatok adjak a HDR lenyeget akkor az analog kep maximalisan kiszolgalja azt.
Pontosan ezért: mert maximális. A filmre vitt fényérzékeny anyagmorzsák fotonról fotonra sötétednek, ennél finomabb skála nincs.
A HDR egy megkülönböztető jelző, azt jelenti, hogy olyan kép, aminek az árnyalatfinomsága a hardvereket meghaladja, se szenzor, se kijelző nem tud ilyen árnyalatgazdagságot csinálni egy az egyben. Trükközni kell, hogy összerakja az ember.
Filmes világban ilyen megkülönböztetést nem lehet tenni, csak olyat, hogy egy adott film a fizikai lumen-intervallumban használható optimálisan.
De mi a vegcel egy HDR kepnel?
A legalapvetőbb példa a tonemapping lehetősége, amiről tudjuk, hogy micsoda. Aztán ott van az élethű motion blur, és egyéb effektek: a kitágított dinamikatartomány miatt az olyan fotosopp effektek, amik gyerekesnek hatnak 8 bites képeken, HDR-en néha jóval használhatóbbak.
Aztán dokumentációs célja is lehet, régészeti, restaurátori, hasonló munkákhoz.
Erre van a Tone Mapping, hogy a valosagban nagy dinamikat ossze tudja hozni egy egeszeben is elvezheto, a jelenlegi 8 bites megjelenitokon is nezheto keppe. De ez akkor innentol nem HDR? Mert szerintem igen.
A köznyelv tényleg ezt nevezi HDR-nek, pedig ez megint árnyalatszegényebb kép. A tonemapping nagyon durván fogalmazva egy felüláteresztő szűrő, ugyanúgy elveszítesz információt, csak nem a finom részleteket, hanem a környezettel közöset (mint a "trend" a statisztikában)
Ismétlem, ha úgy érvelsz, hogy a tonemappingolt képen a valóságban nagy lumen-távolságban levő pontok alkotnak nem beégett pixelt, akkor az a válaszom, hogy a sok ugyanolyan világos pixelhez a valóságban sok, egymástól akár nagyon távoli lumen-értékű pont tartozik. Nem ritka, hogy az égbolt televan sötétebb pixelekkel, mint egyes objektumok a földön.
Es ezert mondom, hogy te a technologia oldalrol nezed a dolgot mert neked nem az szamit, hogy mi a vegtermek, hanem, hogy a megirt programban a lokalis reszeket tudod nezegetni a helyes expozicioval.
Azért ez nem így van, tonemappingot is írtam :) Azt akartam elérni, hogy természetesebb legyen a végeredmény, mint a szokásos tonemap programokkal, de belefáradtam, úgyhogy csak a sima tonemappingot tudja a programom.
Miert ertelmezhetetlen? Hiszen ott nincs szo bitekrol es ha szamodra a megjelenitheto arnyalatok adjak a HDR lenyeget akkor az analog kep maximalisan kiszolgalja azt. Vagy HDR csak es kizarolag digitalis formaban letezhet?
En ertem, hogy igazan HDR kepet tarolni minel tobb biten erdemes. De mi a vegcel egy HDR kepnel? Mi az amiert az ember ezt csinalja? Hogy minel nagyobb dinamikat visszaado kepet kapjon, nem? Ha egy HDR kepet 'sima' kepnezegetovel nezel akkor elvileg ott ha egeszeben nezed a kepet akkor a sotet besul a vilagos kieg. Erre van a Tone Mapping, hogy a valosagban nagy dinamikat ossze tudja hozni egy egeszeben is elvezheto, a jelenlegi 8 bites megjelenitokon is nezheto keppe. De ez akkor innentol nem HDR? Mert szerintem igen.
Es ezert mondom, hogy te a technologia oldalrol nezed a dolgot mert neked nem az szamit, hogy mi a vegtermek, hanem, hogy a megirt programban a lokalis reszeket tudod nezegetni a helyes expozicioval.
"Nem is nézi senki magát a HDR képet, csak egyes dinamikatartomány-szeleteit." En ertem a te allaspontodat is es valahol el is fogadom, de ha lehet en lennek annyira maradi, hogy fotozassal kapcsolatban nem csak az adattarolas mikentjetol lesz egy kep HDRi hanem egy 8 bitre lekonvertalt tone mappingelt kepet is el lehet fogadni mint HDRi. Az igazat megvallva en magasrol tojok a bitekre ha egy kep jo es a valosagbol minel nagyobb dinamikat ad vissza. Szamomra a HDRi inkabb egy muveszet marad mint egy technologia. Ha csak dinamikatartomany-szeleteket lehet nezni a HDR kepeknel akkor semmi ertelmuk. Egy foto ne csak szeleteiben legyen elvezheto hanem az egeszeben. Es ezert mondom, hogy ket teljesen mas iranybol kozelitjuk ugyanazt a temat. Te a technokrata en a muveszeti iranybol. Sosem fogjuk tudni meggyozni a masikat :D
Te csak reszleteit nezegeted a kepnek es az ott elofordulo arnyalatok szamat en meg magat a kepet es amit nyujt.
Ez nem fedi a valóságot. Én úgy fogalmaznék, hogy te hangulati oldalról vizsgálod a HDR+tonemap eszközt, én pedig mechanizmusában is értem. Az "is"-t kérlek ne vitasd el, nem adtam rá okot.
Ha mondjuk olyat írtam volna, hogy a többites kép mindig jobb, mint a kevésbites kép, akkor igazad lenne, de ilyet nem mondtam :)
Semmi gond. Ket teljesen ellentetes szemleletett kepviselunk. Te sokkal inkabb a technikai oldalt nezed en a 'muveszi' oldalt. Neked a HDR attol HDR, hogy hany biten van tarolva nekem attol, hogy mekkora dinamikat kepes felolelni a valosagbol. Te csak reszleteit nezegeted a kepnek es az ott elofordulo arnyalatok szamat en meg magat a kepet es amit nyujt.
Csak egy kerdesem lenne. Az analog gepek altal keszitett kepek akkor mind HDRnek szamitanak? Hiszen ott vegtelen szamu arnyalat van a kepen...
"de megértelek, ha téged ez nem győz meg, a filmes/analóg kultúrához szokott embernek idegen világ ez a digitális, egészen másképpen kell gondolkodni."
Hat igen. Van akinek a fotozas az kepalkotast jelent es nem adattarolast. Nem tudom elfogadni azt, hogy egy kepet csak reszletekben nezegessek, ezzel megolnem magat a kepet. Bar igaz a topic cime csak HDR es nem HDRi. Igy nincs is letjogosultsaga itt a fotokrol mint keprol beszelni hanem csak egy technologiarol van szo ami a HDR.
Ha ez igy van akkor teljesen ertelmetlen lenne a HDR kep, hiszen a szemunk nem igazan tud kulonbseget tenni a 8 bites es a 16 bites kep kozott sem (ha lenne megjelenito ami meg tudja jeleniteni).
Nem is nézi senki magát a HDR képet, csak egyes dinamikatartomány-szeleteit.
(ugye maga a HDR kép a sokbites, és amit a köznyelv nevez HDR képnek, az a tonemappingolt kép, ami nem sokbites)
De ha kovetjuk a te filozofiadat akkor az infrafotobol mi emberek csak egy fekete kepet latnank.
Ezt nem tudom, hogyan sikerült levezetni. Amiről magyarázok, az az, hogy a kép aktuális pixeleinek színe és a valóság között olyan összefüggés van, ami a kép készítőjének jól esik, nincs semmilyen megszorítás. A HDR +tonemap csak egy eljárás a sok közül.
Nagyon szep az elmeleted de sajnos nem tudom elfogadni. Erdekes, hogy a wikipediat hozod fel mint pelda de ott is nem egy Tone Mapping kep melle irtak oda, hogy HDR. Akkor most hogy is van ez?
Úgy van, hogy a HDR a köznyelvben a HDR+tonemap jelentésben terjedt el. A topikban, mivel szaktopik, én igyekszem erőltetni a korrekt szóhasználatot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezt egyébként ugyanott is olvashattad.
Reszemrol a "vita" lezarva, mert utalok szemellenzokkel beszelgetni az eszervekkel szemben.
:) ezt bizonyára fordítva érted (mármint úgy, hogy te szemellenzők nélkül beszélgetsz, és az észérvek nálad vannak, és nem veled szemben)
Nem probléma, engem nem zavar, mindenki olyan fogalmakat használ, amivel dolgozni tud. Nekem az általam itt leírt fogalomrendszer eddig bevált, legalábbis elegendő volt arra, hogy saját HDR+tonemap programot írjak, de megértelek, ha téged ez nem győz meg, a filmes/analóg kultúrához szokott embernek idegen világ ez a digitális, egészen másképpen kell gondolkodni. Mint már írtam, a fizikában igazad van, és nem is vitatom azt a felét.
Ha ez igy van akkor teljesen ertelmetlen lenne a HDR kep, hiszen a szemunk nem igazan tud kulonbseget tenni a 8 bites es a 16 bites kep kozott sem (ha lenne megjelenito ami meg tudja jeleniteni).
De ha kovetjuk a te filozofiadat akkor az infrafotobol mi emberek csak egy fekete kepet latnank.
Nagyon szep az elmeleted de sajnos nem tudom elfogadni. Erdekes, hogy a wikipediat hozod fel mint pelda de ott is nem egy Tone Mapping kep melle irtak oda, hogy HDR. Akkor most hogy is van ez?
Ahogy az infrafoto is a valosagban talalhato infratartomanyt adja vissza nekunk lathato tartomanyban (es ettol nem lesz a foto egy sima kozonseges foto hanem megmarad infrafotonak) ugy a HDR is a valosag szeles dinamikajat suriti bele az altalunk lathato es feldolgozhato tartomanyba.
Reszemrol a "vita" lezarva, mert utalok szemellenzokkel beszelgetni az eszervekkel szemben.
Remelem a topikban lesz meg jo par szep 8 bitre konvertalt HDRi.
a képen a lumen-átfogás nem dinamika. A képen lumen-átfogás finomsága a dinamika. A valóságban viszont igazad van :)
De ha csinalsz egy 3 expos sorozatot jelenleg teljesen mindegy milyen lepcsokben es az egyik kep a 10-200 lumen kozti reszeket a masik kep a 200-50000 lumen kozti reszeket a harmadik pedig az 50000-200000 lumen kozti reszeket rogziti akkor ebbol ossze tudsz rakni egy olyan kepet ami a 10-200000 lumen kozti reszeket tartalmazza. Es innentol teljesen mindegy, hogy 8,16 vagy 32 bites digitalis adathalmazza konvertalod a kep dinamikaja ugyanakkora marad. 10-200000 lumen.
Ha eleve csinálsz egy képet, amin csak fekete és fehér pixelek vannak, és a fekete pixelek 10 lumen, a fehér meg 200000 lumenesek, arra magad is mondtad, hogy rossz példa, mert az 1% meg a 99% kéne a fekete/fehér helyett. Ennek az okát viszont ez a leírás nem támasztja alá: az itt leírtak szerint az egybites képen óriási dinamika van.
Ez a bizonyos 1% meg 99% pontosan azért fontos, mert nem az számít, hogy mekkora a két szélső (akár lumen) érték, hanem az számít, hogy a határok között hány különböző értéket lehet felvenni, vagyis mi az arány a lehető legkisebb leírható különbség, és a lehető legnagyobb között.
Hangoknál ugye nem csodálkozunk azon, hogy a CD dinamikája független attól, hogy abszolút értelemben mennyire hangosan játszották a zenét a stúdióban?
Attol, hogy van egy nagyjabol azonos mertekben megvilagitott helyszinen keszult 32 bites keped amin mondjuk beallitod ugy, hogy a legsotetebb arnyalat legyen a fekete es a legvilagosabb arnyalat pedig a feher az meg nem lesz HDR csak egy baromi kontrasztos kep rengeteg arnyalattal. De a kep altal megorokitett dinamikus tartomany igen kicsi lesz.
Ez bizonytalan fogalom. Az, hogy "kép által megörökített dinamikus tartomány", egy fizikai jelenség. Olyan is van, hogy "kép dinamikája", és én erről beszélek. Amit megörökítettünk, az egy fizikai jelenség, amit mértünk, a mérési eredményeket pedig reprezentálni kell számokkal.
Egy "HDR kép", ami tehát az összepakoláson és a tone mappingon is átesett, annak a dinamikája alacsony, pedig a képen szereplő pixelek közül volt, ami nagyon sötét volt, volt ami meg nagyon világos, igen ám, de a képen ugyanolyan világos pixelekhez (a tone mapping lokalitása miatt) tartozhat nagyon sokféle világosságú (lumenben) dolog a helyszínen.
Viszont csak így lehet megtenni, hogy 8 bites csatornákra alakítjuk a 32 bites csatornákat, ha meg akarjuk tartani az eredeti nagyonsötét és nagyonvilágos helyeket, akkor ugyanazt a pixelértéket sokféle világosságra is alkalmaznunk kell, ami vagy globális és lineáris (simán kerekítünk, ilyenkor visszakapjuk a legvilágosabb képünket, amiből a sötét részek egybefolynak), vagy globális és nemlineáris (például kiátlagoljuk az eredeti képeinket, lesz rajta mindenféle árnyalatból, de már nem egyértelmű, hogy ezek mit is jelentenek. A HDR, tehát 32 bites képből elég esetleges előállítani), vagy lokális, mint a tonemapping.
Összefoglalva: meg kell különböztetnünk a fizikai jelenség dinamikáját, ahol, mint fizikai modellben, nincs kvantálás, tetszőlegesen finom különbségek érzékelhetőek, és így a dinamika a minimum és a maximum által meghatározott.
Amikor viszont kép/hang adat dinamikáról beszélünk, akkor az ábrázolhatósági kérdések lesznek a döntőek. A Wikipedia úgy fogalmaz: "HDR images require a higher number of bits per color channel than traditional images, both because of the linear encoding and because they need to represent values from 10^−4 to 10^8 (the range of visible luminance values) or more. "
Ebben tehát a lineáris kódolás az amit hangsúlyozni akarok, tehát ha az alacsony lumentartományt jól ábrázoló ("sötét") képen az egyik pixel kétszer világosabb, mint a másik, akkor a HDR képen is kutya kötelessége kétszer világosabbnak lennie (enyhén befolyásolva a többi képtől, mondjuk mindkét pixel a 20%-80% tartományban van). Ez tehát az ábrázolási finomság felé követelmény, mert az ilyen pixelek a képek sorozatán mind meg kell tartsák az arányokat, és így jóval nagyobb számokat kell használni, mint az eredeti képnél tettük, még akkor is, ha a "sötét" kép legsötétebb-de-még-nem-fekete világosságát 1-re állítjuk a HDR képen.
Olvsagattam a topicot es a benne zajlo elmeleti vitat es nem igazan latok egy fogalmat benne. Ez pedig a LUMEN. Ugyanis errol szol a HDR es ennek a dinamikatartomanyat kell visszaadja a HDR minel nagyobb tartomanyban es nem a pixeleket.
Ez alatt mit kell erteni? Azt, hogy egy arnyekos resz "fenyerossege' mondjuk 10 es 200 lumen kozott valtozik, a nap altal megvilagitott fal "fenyerossege" 1000 es 5000 lumen kozott es mondjuk a szep tiszta eg "fenyerossege" 75000-100000 lumen kozott (hasrauteses ertekek). Egy normal expo eseten rogziti a 200-50000 lumen erossegu reszleteket. Ekkor az arnyekos fal egy fekete massza lesz mig a vilagos eg egy feher massza. Mindannyian ismerjuk a jelenseget kar is ecsetelni.
De ha csinalsz egy 3 expos sorozatot jelenleg teljesen mindegy milyen lepcsokben es az egyik kep a 10-200 lumen kozti reszeket a masik kep a 200-50000 lumen kozti reszeket a harmadik pedig az 50000-200000 lumen kozti reszeket rogziti akkor ebbol ossze tudsz rakni egy olyan kepet ami a 10-200000 lumen kozti reszeket tartalmazza. Es innentol teljesen mindegy, hogy 8,16 vagy 32 bites digitalis adathalmazza konvertalod a kep dinamikaja ugyanakkora marad. 10-200000 lumen.
Volt egy pelda, hogy ha van egy fekete es egy feher pixel akkor az HDR? Igen rossz pelda volt mivel a fekete es a feher pont a ket veglet. Vegyunk inkabb egy kepet amin van egy 1%os es egy 99%os szurke pixel. Ez mar lehet HDR ha az 1%os pixel mondjuk a valosagban 10 lumen fenyerovel birt a 99%os pedig 1000000 lumen fenyerovel. Nem a pixelek szama es nem a megjelenitheto arnyalatok szama adja a HDR kep lenyeget. Attol, hogy van egy nagyjabol azonos mertekben megvilagitott helyszinen keszult 32 bites keped amin mondjuk beallitod ugy, hogy a legsotetebb arnyalat legyen a fekete es a legvilagosabb arnyalat pedig a feher az meg nem lesz HDR csak egy baromi kontrasztos kep rengeteg arnyalattal. De a kep altal megorokitett dinamikus tartomany igen kicsi lesz.
Kernem az irott szamadatokba nem belekotni. Csak hasrautes ertekuek.
egy RAW-ból nem tudsz többet kihozni, mint amennyi bennevan. 3 külön képben több információ lehet, főleg, ha nagyobb különbség van köztük mint 1 fé.
A jó HDR program ugyanis elveti azokat a pixeleket, amik a feketeség vagy a beégés közelében vannak, és ha egy képet egy részen hagysz jól beégni, akkor a sötétebb részeken megjelenik valami érdemi információ (nem lesz egyenletesen feketeközeli, felszorzódnak az értékek és ezzel a különbségek is), és ezzel a tonemappolt képen a részletek nem lesznek olyan durvák. (más szempontból viszont bajos lesz, de azon lehet segíteni úgy, hogy nem csak 3 képpel dolgozol)
Egyetlen RAW képből lényegesen többet, mint az alábbi "fill light" nem lehet kihozni, mert nincs benne több dinamika. Sok, egyenként kisebb dinamikájúban együtt már lehet.
brutál szaturált fill light RawShooterben a "középső kép" felhasználásával, rajzolt hatás elérésének céljából, mérsékelt sikerrel. Csak érdekességképpen, ne vágjátok hozzám, hogy milyen ronda, mert tudom :D
Ugyanez szépiával (brutál szaturáció nélkül, mert az részletvesztéshez vezet), hogy lehessen hasonlítgatni az elsővel. Előnyök, hátrányok, ki mit gondol?
Mellesleg ha nem manuálisan csinálod, akkor érdemes ennél lényegesen óvatosabban matatni a fényeken. Ami HDRi szoftvert próbáltam, azokban meg lehetett találni a középutat, amikor még nincs agyonvágva a kép, mégis valahol látszik a hatása.
legyél olyan jó és ne offolj és ne generálj felesleges "te nem is tudod ki kinek a nickje" tartalmú üzenetváltásokat.
Vezeklésként kérünk egy szép tonemappingolt képet :)
más: hogyan szoktatok segíteni az olyan bajokon, ami itt a fent belógó egyébként egyszínű égboltnál van? Ugye a tonemapping az élek körül jó világos (sötét), aztán ahol nincs részlet, ott középszürke-fényerejűre sötétedik (világosodik). Itt jobb lenne, ha az egész fehér maradna, vagy az egész szürke.
Ha már ennek a képnek a világításáról beszélük, a fenntieken kívül itt van még néhány ok ami a világítás "ellen" szól.
A széles látószög és a szemben ablak miatt szinte nincs hova tenni az elegendö lámpát. A plafon kiképzését teljesen elrontotta volna. Szineltolódás a tungsten ambient világítás miatt.
Ismétlem, nem ez a téma. Példának kiszedhettem volna világított témát is.
(Mellesleg a location fotózásban gyakran elöfordul, hogy a kicipelt világítás nem elég a küsö fény kompenzálásához. Erre találták ki a müvészkollegák az "blasted windows" (beégett ablakok) kifelyezést. Ha már ennél a témánál vagyunk akkor az 1-2 belendével tülexponált külsö fény adja meg a legjobb távlatot. Az azonos expó ugy néz ki mintha festett szinfal lenne.)
