Az ego = én. Ha nem én írom, akkor ki? Te? Ezért jó görögül tanulni - εγώ ο ίδιος. Szar lenne neked görögként :)
Majd máskor íratok Istennek is egy-két gondolatot, de már lefeküdt aludni. Csakúgy mint AJC, aki amúgy önvallomása alapján "belevetette magát az emberi létezésbe" akár csak Isten Fia.
Popper ír egy könyvet ezoterikus témákról úgy, hogy elég sok helyről merít, összegez, kivonatol, értelmez. AJC pedig "felszívja" magát és ír egy prompt szöveget arról, mit is gondol a világról.
Nem írtam, hogy kié az igazi. Popperre meg sosem izgultam rá. Csak példaként hoztam fel, mert őt elolvashatod a neten is. Azt sem írtam, kié a hamis. Végül is nincs abban semmi hamis, hogy "sosem vágyunk a boldogtalanságra". De miután túljutottunk az első meglepetésen ilyen mondat elolvasása után - én legalábbis - azt kérdezzük: na de mire is jó ez akkor?
Azt írtam, hogy jó és rossz. Azt azért tudod, hogy mi a jó nem? Jó neked az emberáldozó sátánista? Hm? Nyilván el mehetnénk filozófiai mélységekbe, de itt most nem erről van szó. Hanem arról, hogy az ellenkező irány is veszélyes, ha mindent gumifogalommá teszünk. Ami meg dönthet az a tapasztalat. Kb ennyi a véleményem. Christől, Poppertől, Müllertől függetlenül.:)
A katarzishoz,szenvedni kell ,a szenvedés "tüze"nélkül nem lesz arany az ember ólomból.Ha megnézed a "nagyok"sorsát sokat szenvedtek,mert a "kígyóén"vagy egó nagyon kemény játékos nem adja meg egy könnyen magát.Müller Péter sokat ír erről,mert ő is megszenvedte már a magáét.A hurrá optimizmus hatását, meg jól le lehet mérni a teljesen debillé vált amerikai társadalmon.
Ilyen alapon minek bármit megvizsgálni, hogy jó-e vagy rossz-e? Fogjuk rá az egóra és kész. Elég káros ez a tanítás. Ilyen elvek alapján a sátánista szűzáldozónak is igaza van és a szentéletű lámának is. Gumifogalom ez ebben a formában.
Csak egyetlenegy kérdést engedj meg, és ítélkezés nélkül, a belső gondolataid alapján válaszolj lécci.
Elolvastam 3 Müller Péter könyvet, (régebben olvastam Popper Pétereket is, de az elmúlt 3 hónapban 3 könyvet Müller Pétertől, alaposan, aprólékosan, mindig kielemeztem a magamban végbemenő változásokat, és kerestem önmagam. Elolvastam a Szeretetkönyvet,a Benső mosolyt, és a Boldogságot.
Nagyon sokat tanultam belőlük...és utána olvastam 4 könyvet Christiantól, de az első két könyvét Chritiannak már előtte is - 1 éve olvasgattam folyamatosan.
Ami a lényeges különbség volt, hogy Mülle Péter - fantasztikus- de minig éreztem egy kicsi átsugárzó szomorúságot, pesszimizmust is a lapjain...mint amilyen Magyarország sajnos...fantasztikus gondolatvilággal lettem gazdagabb, de aztán megint elkezdtem olvasni Christiant is...és ami a legszembetűnőbben feltűnt, az a hatalmas és egyöntetű, töretlen optimizmus ami a könyveiből jön...
Azért , mert ő fiatal?
Jó, persze lehetne gyanús is, hogy "mindenre kínál megoldást" - de akkor is töretlen, boldog, sugárzó optimizmus jön át a könyvből. Müllernél meg a szomorkodás, pesszimizmus, súlyos terhek néha...
Nagy volt a kontraszt, mert mindkettejüktől sokat olvastam, és elmélyülten...
És ekkor elgondolkoztam...nem ezért olyan népszerű, mert a magyar embernek végre optimizmusra van szüksége? Még akkor is, ha ez néha soknak tűnik??? Miért baj ez??? Szerintem ránk magyarokra ömleszteni kéne tonnaszámra az optimizmust, így is elpárolog...
De egyébként először Müller mellett tettem le a voksomat, de aztán hiányozni kezdett az optimizmus bevallom!
És sokkal szívesebben vagyok optimista, mint pesszimista, és a magam kimunkálását, - mint írtam, ez szerintem kemény munka, és ezt el is végzem - ilyen irányba folytatom. (mert már túl sok évet nyomtam le tözsgyökeres peszimistaként)
Akkor most úgy érted, hogy azért megy el a nép a könnyű irányba, mert így érzi jól magát, és a valódi önmunka kemény? De mi van akkor, ha csak a magyarság pesszimizmusa mondatja ezt velünk, hogy kemény kell, hogy legyen. Másképpen nem lehet? Vidámsággal, és könnyedén?
Érdemes egy AJC idézetben megnézni, mekkora marhaságot akar eladni nekünk:
"Az, hogy a boldogtalanság az ember alapállapotává vált, elsősorban a nevelésnek köszönhető. Amikor egy gyermek megszületik, minden idegszálával a környezetét lesi: lénye tiszta mezejére, a külvilágból eltanult minták építik fel személyiségét. Mikor egy gyermek békésen gyönyörködik az életben, vagy épp boldogan elmerül a játékai között, a kutya sem törődik vele, sőt, a szülei örülnek, hogy csend van végre, s megnézhetik a tévében a meccset, vagy az aktuális szappanopera következő részét. Ha a gyerkőc hangosan kacagva boldog, még rá is ordítanak, meg is büntetik, mert hát nem hallják, mit sugároz nekik a Doboz Ám amint beteg lesz, azonnal szeretetteljesen fordulnak felé, azonnal kitüntetik figyelmükkel. A gyermek rájön, hogy csak akkor kapja meg azt a figyelmet, amit szeretne, csak akkor lesz "jó" gyerek, csak akkor kap szeretetet az ordítás helyett, ha beteg, ha szomorú. Így válik hát egy ember személyiségének alapjává, a létezése alapállapotává a boldogtalanság "
A féligazság nem megfelelő. Azt kell jónak tartani, ami nem ilyen "ad-hoc" feltalált melegvizeket nyújt nekünk. Ilyen AJC egész életműve: nesze semmi, fogd meg jól. Nem tudom, mit szólna hozzá, ha a tévé előtti korszakkal szembesíteném: jé, hát az emberek akkor sem voltak túl boldogok. Ja, akkor más miatt. Ja...
Érdemes a Belső utak könyvének végéről elolvasni ezt pl.:
" A cél az volt, hogy kifejezetten gyakorlati jellegű "kézikönyvet" adjunk azoknak a kezébe, akik szükségét érzik annak, hogy tudatos erőfeszítéssel munkálkodjanak önmagukon, utat keressenek az emberi élet konfliktusainak megoldásához. Ezért kerültünk el minden - bár mégannyira kínálkozó - elméleti fejtegetést, a gyakorlatok hatásmechanizmusának mélyebb elemzését, s a világszemléleti polémiát mindazokkal a törekvésekkel, amelyek nemegyszer az "ész trónfosztására" kívánják felhasználni a pszichés önmegismerés és önfejlesztés önmagában neutrális technikáját. Bízunk az érdeklődő és jóindulatú olvasó fülének érzékenységében: érteni fogja, hogy az emberről való ősi tudást és a modern tudomány eredményeit próbáljuk annak a célnak a szolgálatába állítani, hogy az ember életét örömtelibbé tegyék, méltóságát kiteljesítsék.
A mai embert sokféle szellemi áramlat próbálja vonzáskörébe csábítani. Valódi és lidércfények keverednek. A nagy próba mindig a kritikus értelem, az ítélőerő. Gyanús minden olyan törekvés, amely az embert az intellektuális megértés számára hozzáférhetetlen, homályos vidékekre csalogatja. Alapvető szabálynak tartjuk, hogy senki ne végezzen olyan gyakorlatokat, amelyeknek várható eredményeivel nincsen pontosan tisztában. Mindig tudnunk kell, hogy lelki életünk melyik területéhez és miért nyúlunk hozzá.; milyen következmények, hatások elérése érdekében. Arra törekedtünk, hogy ez a könyv megfeleljen ennek a követelménynek eloszlasson bizonyos homályokat, az önmagunkon végzett munkát a tudatos vállalás szintjére emelje."
"A fanatikus követést én sem tartom jónak...de a folyamat, ami bennem elindult, az rólam szól...az, hogy Ő volt a kiindulópont, az volt a segítség, de a többi már az én munkám volt. Az, hogy mit munkálok ki magamból"
Ezt írtam korábban igen a lényeg: fárasztó és kemény munkával kimunkálni magamból valamit...megkeresni/megtalálni hogy ki is vagyok valójában.
Én Müller Pétert is simán javaslom, pl a Szeretetkönyvet vagy a Benső mosolyt.
Provokatív kérdés. Én sosem foglalkozom az igazsággal. Ha engem kérdeznél az ezoterikáról, vallásról és hitről, nem fogom azt mondani: ez igaz, ez nem, ez igazság, ez nem. Azt megmondom, miről tudok, hogy káros lehet, de egyébként elbeszélgetek olyan témáról is, amiben számomra nem követendő elemek vannak.
Meg kellene magyaráznom, mi a baj Christiannal és másokkal, akiket élesen bírálok. A gond az, hogy ha röviden teszem, valószínűleg könnyen támadható lesz, ha meg hosszan, akkor meg a fórumra nem illendő beillesztenem, nem beszélve arról, hogy mire összeállítom, már itt se leszel. Na sebaj, marad a rövid válasz, azzal a fenntartással, hogy felületességem nem a tudatlanságom jele :)
Divatos jelenséget művel. Írni pár könyvet, előadásokat tartani és tanfolyamokat szervezni. A legnehezebb persze a marketing, de erre van a könyv: ha sikere van, a többi már jön szinte magától. Az emberek úgyis vágynak valamire, ami érdekes, vonzó, csalogató és egyben misztikus; lelki, amiben frappáns megoldások vannak az élet kérdéseire és így tovább. Az ezoterikus piac dömpingárusítással foglalkozik, akárcsak a szépségipar: mindenre van egy kenőcs. Vagy egy plasztika. Én magam fontosnak tartom az értéket, a minőséget ezen a piacon. Minden piacon, de speciel az enyém ez. Nem mintha ebből élnék, inkább fontos nekem.
Amit megtanultam, az az, hogy azok, akik azt mondják: itt vannak nálam a válaszok, azok nem hitelesek. A válaszok az élet problémáira egyediek, minden sablongyártó egyben a minőséget rontja. Mint a kínai dömpingáru. Olcsó és jónak tűnik. Olcsó megoldásnak tűnik kiolvasni, meghallgatni, meditáción résztvenni. Olcsóbb, mégha pénzbe is kerül, mint magunknak megharcolni. Előhozni magunkból. Az marha nehéz.
De az ezoterikának ez a küldetése: gnóthi szeauton - ismerd meg magad! A valódi mester nem sablonokat gyárt, hanem segít. Olvass el egy Popper Pétert. Mondjuk a Belső utak könyvét. Aztán olvasd el Christiánt. Rá fogsz jönni, melyik a szemfényvesztő. Az, amelyik etet. Mondjon bármi elterelő dumát is arról, ő mennyire nem érdekes, fontos és szent.
Amikor elkezdünk foglalkozni ezoteriával, vallással, hittel, egyébbel és még újak vagyunk a témában, nagyon nem mindegy, mit, kit hallgatunk, mit olvasunk. Nem mindenki szuper ember, én is mindent elolvastam, kipróbáltam. Akinek pedig nagy a szíve, hajlamos az értelem ellen dönteni. Christian tipikusan az a guru, akinél nagyon fontos az értelmi megítélés. Sokan ezt nem teszik, mennek a kellemes érzés után.
Persze igazad van,de ha belegondolsz senkit nem kényszerítenek rá,hogy belehabarodjon egy ilyen AJC szintű pojácába,senkinek nem tartanak fegyvert a halántékához hogy most ez kell olvasnia.Mindenki a saját jelleme alapján dönt.
Mindegy, hogy mit mondd...a lényeg az a változás ami bennem történik/történt...
Ő csak 1 kapu volt...meghallgattam, olvastam a könyveit, a könyveiben voltak baromi érdekes gondolatok. Minössze erről van szó, ilyen egyszerű.
Olyan gondolatok foltak, amikhez hasonlóak olvastam már, de nem pont így voltak megfogalmazva. Az a lényeg, ami ENNEK HATÁRÁSA BENNEM TÖRTÉNT! ELKEZDTEM GONDOLKOZNI, SOKMNDENEN, OLYAN DOLGOKON IS, AMIKEN ELŐTTE NEM. Miért ne tettem volna. Hiszem gondoljatok bele, az már Rólam szólt! Nem róla...Elkezdtem gondolkodni azokon a dolgokon, amiken mindig is gondolkoztam, miért pont ilyen vagyok, tényleg én vagyok az, vagy csak szerepet játszom?..stb.
Ez a lényeg...
végül is, hogy minek a hatására, az a végeredmény szempontjából lényegtelen..
Lehetett volna annak a hatására is, hogy megláttam egy szalámis pizzát...
Olvastam, sé voltak érdekes mondatok, hasolnóak, mint amiket már előtte olvastam, de mégis máshogy volt megfogalmazva. Pont ez a szép az életben, a változatosság. Valami új volt, más, másképp világította meg a dolgokat.
A fanatikus követést én sem tartom jónak...de a folyamat, ami bennem elindult, az rólam szól...az, hogy Ő volt a kiindulópont, az volt a segítség, de a többi már az én munkám volt. Az, hogy mit munkálok ki magamból, hogy rájövök, de gáz, csak 1 rakás múltból ciplet teher és szerepjátszás az életem, és ne viselkedjek úgy, mint az anyám vagy az apám, ne kövessem el ugyanazokat a hülye hiábkat, és vegyem már észre, hogy már megint ugyanabban a folyóban járok...
huszadszorra is, és hogy miért van az hogy 10 éve nem sikerült valamit megoldanom, és még mindig cipelem...és vegyem már észre, hogy le kell tenni...
Ez a lényege...van, amikor az ember 1 mozifilm hatására döbben rá dolgoka, van, amikor 1 színdarab hatására, van, amikor a természet hatására...
A másfajta megvilágítás, amit ő hozzátesz a világhoz, az azért tény, mert mindannyiunk hozzátesz valamit a világhoz...ő azt tette hozzá, hogy 1 szemszöget képvesel. És az embernek mindig másfajta szemszögeket kell néznie, újra és újra, mert különben unalmas az élet.
Mindenért hálásnak kell lenni, aminek hatására megújulhat az ember.
Keressétek ezeket a dolgokat, és mindegy, hogy a micsoda, csak vegyétek észre, mikor ottvan.
Igaz, nem attól lesz jobb, hogy a rajongok hogyan vélekednek felőle, igaz azonban az is, hogy nem attól lesz rossz vagy rosszabb, hogy egyes "kritikusok" kinek vagy milyennek minősítik őt a szavak szintjén, a saját értékrendjük alapján. Nem is tudom létezhet-e ember, akiről valaki ne vélekedne negatívan. Jézus ellenzőit ismerjük a történelemből is, akik ártalmasnak és veszélyesnek gondolták a tradiciókkal szembeforduló tanításait (lehet, hogy AJC-t is keresztre feszíttetné a "tömeg", ha módja lenne ár?), ahogy Buddhát is szemenköpte egy máshogy gondolkodó, aki képtelen volt tolerálni a másságot, s van aki Teréz anyát is egy álszent, deviáns mártirnak tartja.
Akinek dolga van vele, az foglalkozik vele (még akkor is ha éppen ellene kampányol), akinek nincs vele dolga, az nem foglalkozik vele semmilyen értelemben. Elmélkedni ezen is lehet. Aki fenntartások nélkül fogad el valamit, vagy csak azért mert EZ vagy Az mondta, írta, annak még amugy is van mit tanulnia, s éppen az elhitt, majd idővel elhagyott verbális információkon keresztül ismerheti fel, hogy mi a különbség a gyakorlati, tapasztalati ismeret és az elméleti információ között.
Nincs bosszantó ember, csak emberek vannak, akik ezen vagy azon bosszankodnak. Gondolom nem nehéz logikailag sem belátni, hogy ha van EGY dolog, amin valaki bosszankodik, míg más valaki nem, akkor nem maga a dolog bosszantó, hanem a dolgot tapasztaló ember bosszantja fel önmagát valami (gondolati) oknál fogva, ha felbosszantja és egészen addig, amíg a bosszankodó fel nem ismeri magában önbosszantásának miben létét...
Ez a taktikája. Számtalan Krisztián-rajongó írta le ezt és ettől még semmivel sem lesz jobb. Nem erőlteti rád, csak megszervezi hogy az arra fogékonyak megismerjék. Lájtos ezoterika, tulajdonképpen egyfajta blabla-halmazba elültetett féligazságok, ezo-közhelyek amit mond. Lehetne kiváló ember is, de odáig el kell jutni sok buktatón, sok próbatételen keresztül. Ő azonban zseniálisnak hirdeti magát gyerekkorától fogva, miközben álszenteskedik, hogy a szavak mit sem jelentenek. Holott a szavakból él. Én nem vagyok, nem voltam rá féltékeny, az értékes ezoteriát örömmel üdvözöljük, segítjük, propagáljuk, mert itt van az orrunk előtt, tessék olvasni, elmélkedni rajta.
A semmitmondásaira már rámutattunk többen ezen topicban, nincs szükség ezerszer leírni. Még a végén elemezné az ember, ezzel is felnagyítva jelentőségét. Csupán egy bosszantó kis guru, a mérgelődés a hitetés miatt van, az ezoterika megcsúfolása miatt. Igaz, nem ő kezdte és nem is ő fejezi be.
2. Aki magára ismer, az ugyis magára veszi, függetlenül attól, hogy "én", "te", "ő" vagy "ők" a személyes névmás.
3. Jó, hogy nem állítod azt, hogy kibeszéllek a hátad mögött egy nyilvános forumon:)
4. Christian annyira a mesterem, mint amennyire te is. MIndenki példa az életemben, van aki követendő, van aki elrettentő.
5. Ellenben veled, ez a szélhámos mester nem erőlteti rá a világképét másokra, nem gyözköd másokat arról, hogy neki van igaza és mindenki más hamis mester hozzáképest, hanem mutat egy alternativ utat, amit követnek azok, akik ezzel valamennyire is azonosulni tudnak, vagy látnak találnak benne valami segítséget.
6. Nem gondolom, hogy "tiszta ügynek" többet segítene az irigységből és féltékenységből táplálkozó utálkozás, becsmérelés.
7. Nem gondolom, hogy bűnbakok felkutatása és az ellenük való szélmalom harc életem célja, akiket kikiálthatok problémáim és szenvedéseim okozóinak.
8. Ha meg szeretnéd változtatni azt a képet ami bennem él AJC-ről vagy OSHO-ról, akkor többre juthatsz, ha pontról pontra probálsz rámutatni konkrét "semmitmondásokra", vagy kérdéseken keresztül probálod megérteni, hogy miért tekintem náladnál mérföldekkel hitelesebbnek idegennyelvű nevet viselő társunkat, mert ez a semmitmondó, üres, gyülölködő demagóg propagandaszöveg legfeljebb azokat győzi meg, akik kivannak éhezve egy közellenségre.
Krisztiánról is tudom, mennyire egoista, hiú, önhitt ember. Előadja magát, mert ezt élvezi. Úgy csinál, mint egy szent, aztán azt mondja: nem, nem én, ti vagytok, a szavaimat is felejtsétek el! Hát, tudod, kevés dologtól vagyok ki, de az álszentektől összefacsarodik az aurám.
bla,bla,bla....miért nem bírsz még egy ilyen személytelen kommunikációs eszközön,mint ez a fórum egy kicsit egyenes lenni?Írd le nyugodtan hogy egy kötekedős alak vagyok aki csak azért jár ide hogy jól lepocskondiázza a" mesteredet",és a te" zseniális" eszmefuttatásaidat?Ezt az A.J.Christan nevezetü (oh milyen szép magyar név,minő szerencse hogy megtisztelt minket inkarnációjával,és nem valami angolszász nyelvterületet választott)először egy éjszakai műsorban láttam,ahová meg volt hívva az egyik kedvenc magyar íróm Müller Péter ,akit gondolom nem kell bemutatni.Szegény Müller Péter nem győzte csóválni a fejét a sok üres fecsegés és ostobaság hallatán,többször is helyesbített,kijavította a "nagymester"üres semmitmondó halandzsáit.Ha valaki csak egy kicsit is beleássa magát a komoly és hiteles magyar írók munkáiba Müller Péter,Szepes Mária,Hamvas Béla, Dr.Baktay Ervin,Dubravszky László...stb és most a külföldieket nem is sorolom, egyből észreveheti hogy AJC barátunk egy szélhámos.Sajnos a mostani világun telis- tele hasonló emberekkel(pl.Oshót láttam a Spectrumon egy Rolss-Roys ból léggömböket eregetni)akik alpvetően értelmes ,dörzsölt emberek, és sajnos könnyen félrevezetik az egyszerű keresőket.A probléma alapvetően az, hogy a hamistanítók,álgyógyítók,kamujósok,sámánok stb. ártanak a legtöbbet a tiszta ügynek,ráadásúl sok ember az ilyenek miatt tartózkodóvá válik.
Kritikának azért nem nevezném az itt elhangzott észrevételeket. A kritika egy konstruktív és elgondolkodtató megnyilvánulása a valamivel kapcsolatos szkeptikusságnak, mely konkrét "gyengeségekre", hiányosságokra vagy ellentmondásokra mutat rá, s nem demagóg közhelyek felsorolásával győzköd másokat a saját igazáról.
A kételkedés és a kötekedés között óriási különbség van. Az előbbi nyitott és kíváncsi, míg az utóbbi zárt és elutasító.
Vannak egok, akik önmagukat képzelik akkor mestereknek, akik mindenkinél jobban tudnak mindent, s "mesteri" énük úgy nyilvánul meg, hogy bemennek a "tudatlan" halandók közé pocskondiázni.
Rosszmagam nem tekinti követendő példának annak a felnőttnek a viselkedését, aki - mivel képtelen megérteni, hogy mindenki a maga szintjén és a maga tempójában teszi azt, ami a fejlődéséhez éppen szükséges - bemegy a homokozóba a pici gyerekek közé, szétrugdossa a homokváraikat, és hangosan ordítva kéri számon a gyerekeket: hogyan lehetséges az, hogy ti még csak itt tartotok, amikor én már sokkal fontosabb és értelmesebb dolgokra is képes vagyok, s jobban is értem ennek a világnak a működését, s ez alapján mondhatom, hogy nincs értelme a homokozásnak, mert a szél (vagy én) úgyis elsöpri a váratokat... Inkább menjetek és kezdjétek ti is szétrombolni mások játékát, úgy, ahogy azt most tölem láthattátok és megtanulhattátok..
A JELEN, az csak 1 pillanatig JELEN. A következő pillanatban, már az is múlt...Pl: JELEN - hogy most írom ezeket a sorokat, de amint elküldtem, már múlt lesz.
Vagyis a JELENBEN is az az állandó, hogy mindig változik! De ez állandó!
Vagyis az a tulajdonsága állandó, hogy mindig változik. Ez teljesen nyilvánvaló!
De nem a fogalommeghatározás a lényeg, hanem az, hogy ÉLJÜK MEG, ÉLJÜNK A JELENBEN!
Egyébként pont Ő maga mondja, hogy a szavak nem alkalmasak a valóság teljes kifejezésére, mert mindenki a saját értelmezése szerint érti őket, és ezért mindenkinek mást jelent, amit mondd. Ő is azt mondja minidg, hogy felejtsük el a szavait, és éljük meg az életet, és igaza van, mert ha kimonunk valamit, az lekorlátoz. Mindenki máshogy értelmezi a szavakat, ezért szerinte sem alkalmas a Valóság leírására, de ez a legtöbb eszköz, ami rendelekzésre áll.
De ez eléggé érdekes, amit itt írtok kritikaként és bírálatként.
Nem ő indította a topikot, hanem más emberek indították róla, úgy, hogy nem is ismerik. Szóval a fórumnak pusztán annyi köze van hozzá, hogy az ő neve fémjelzni, mert valaki, Fairy ezt a nevet adta neki. Ilyen erővel lehetne az a fórum neve is, hogy Saamilainen!
A fórum elsősorban azokat jellemzi, és azokról szól, akik ide írnak!
kár, hogy tényleg ennyire sok a megkövesedett ego, és nem hajlandóak az emberek nyitni az új dolgok felé.
Ha az ember befogad új dolgokat, attól nem lesz semmi baja!
Meg kell élni, ki kell próbálni, és akkor utána tudjátok csak megítélni, hogy miről is van szó. Egyébként nem magát tanítja, és nem róla szól, az amiről beszél, hanem mindekinek MAGÁRÓL! Szerintem itt sokan fogalomzavqarban szenvednek. Mert csak segít annak aki hagyja, hogy jobban, illetve igazán megismerje Önmagát, és ne a nevetséges szerepeit játssza amit a külvilág aggatott rá, és amit mások aggattak rá, hanem megtalálja önmagát. Teljesen mindegy, hogy ki milyen formában szól hozzánk! A lényeg, hogy mindenkinél más nyitja a kaput. Valakinél a hard-rock nyitja ki, valakinél a pia, valakinél egy film, valakinél egy kapcsolat, valakinél az, ha hallgat valakit. De nem mindegy, hogy kit, valakire az agykontroll hat, valakire pedig Ő.
Egyébként még arra sem szorul rá, hogy megvédjék, mert nincs rá szüksége.
Kár, hogy itt az egok vitatkoznak, és kár, hogy nem akarjátok a lényeget látni.
Rólatok szól minden, ő is azt mondja, hogy mindenki magával foglalkozozn, ne a másikkal, és ismerje meg, hogyki is agazából önmaga!
