Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
"kissé hányos.. csak akkor okozzák ezek a micsodák a tehetetlenséget, ha.."
Ez mar dofi, rofi, Ezek a micsodak tehetetlenseget okoznak es ha eleg sokszor elmantrazod elobb utobb akár még te is megerted... Persze csak ha igyekszel.
Newtonnál is egyenértékűek az inerciarendszerek, Galilei transzformációval lehet áttérni.
A mozgások relatívak, meg kell mondani milyen rendszerben (mihez képest) értelmezzük.
A Világegyetem eléggé tág fogalom, Newton idejében nem volt használható elképzelés a tulajdonságaira, mindenesetre egyes csillagokhoz képest lehet állni vagy mozogni Newton rendszerében.
A specrelben is egyenértékűek az inerciarendszerek, de Lorentz transzformációval lehet áttérni.
A mozgások relatívak, meg kell mondani milyen rendszerben (mihez képest) értelmezzük.
Pl. egyes csillagokhoz képest lehet állni vagy mozogni.
A kozmológia fejlődésével a világegyetem fogalma is sokat fejlődött, pl. a kozmikus háttérsugárzás meghatároz egy olyan lokális rendszert amelyben a sugárzás legközelebb van az izotrophoz, és ehhez képest is lehet mozgásról beszélni.
1. Newtonnál nincs jelentősége, hogy valami nyugszik, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
Akár fénysebességgel is.
De Newton világképében a Világegyetem áll, és ahhoz képest elvileg meg lehetne állapítani, hogy valami nyugszik-e, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
2. Einsteinnél pedig létezhet olyan pont a világegyetemben, ahol az elvi leggyorsabban telik az idő, csak nagyon nehéz vagy lehetetlen ebbe az állapotba kerülni, és nagyon nehéz vagy lehetetlen megmondani, hogy ott vagyunk.
Nem véletlen, hanem azért van, mert nem létezik olyan, hogy álló objektum. Bármelyik egyenletet is nézed, csak abban különböznek, hogy milyen nézőpontból írják le ugyanazt a történést.
Tudom, hogy a negatív gyorsulás az lassulás, és hogy -F ellentétes irányú vektor, mint F.
Ennek ellenére szeretném túlspirázni Newtonnak a gravitációval kapcsolatos dilemmáját, és kiterjeszteni trilemmára, vagyishogy a lassulást biztosan ugyanaz okozza-e, mint a gyorsulást?
Vagy csak véletlen, hogy ezek az egyenletek ugyanazok a -1es szorzókat leszámítva.
És persze hogy jól láthatóan kiugranánk az energiamegmaradás köréből.
Jó-jó! Hát persze hogy nem szokták ezt megkérdőjelezni.
De mi van, ha például A-t okozza a Higgs, B-t okozza egy ismeretlen részecske, C-t okozza mondjuk a graviton?
Ha az ismeretlen részecske kölcsönhatását kiküszöbölnénk, akkor azt látnánk, hogy van tömegvonzás, a követ továbbra is marha nehéz megmozdítani, viszont könnyebb lenne megállítani, sőt mihelyt teljesen kiküszöbölnénk, akkor a kő azonnal megállna, ha nem fejtünk ki rá erőt.
És tök érdekes végiggondolni a többi variációt is.
Persze ez ellent mondana az energia megmaradás törvényének, de kit érdekel ez mainapság? :o)
A és B elvben is azonos, ha nincsen abszolút tér. Klasszikus mechanikában is meg speciális relativitáselméletben is.
Tömegnek két dolgot nevezünk. A-t (másnéven B-t) egyfelől, valamint C-t másfelől. Ez ugyan két különböző hatás, de eddig mindig egyenlők voltak. Einsteinnál már nemcsak kísérletileg, de elviekben is.
Igen. Az F=ma és -F=m(-a) összefüggésekben ugyanaz szerepel.
Csakhogy ez a két m ez bizonyosan azonos-e?
Vagy ilyet nem szabad épp ésszel kérdezni?
Newton azon, hogy a gravitáció valóban tömegvonzás-e, nagyon sokat gondolkodott.
És amikor Kepler mágnesességelméletét elvetette, és Galilei botrányos kisérleteit vette alapul, akkor is inkább az Occam elvet alkalmazta, mintsem valami biztos meglátást, vagy kisérlettel bizonyítható állítást.
Newton azért tűnik olyan magabiztosnak, mert az Occam-elv körülírása a Principiában sokkal később következik. Pedig szerintem csak ezt alkalmazta.
Szerintem erre utal a sokat emlegetett és itt is többször előhozott hipotézises mondása.
Valójában abból, hogy a nehezebb testek azért esnek gyorsabban, mert bár nagyobb erő gyorsítja őket, annyival nehezebb is mozdítani őket, abból tisztán még nem következik, hogy a vonzást a Föld tömege váltja ki.
Csak éppen magától értetődőnek tűnik ezek után, de közel sem biztos.
De a mostani dillemma nem ez, hanem hogy a tömeg megnyilvánulásai ugyanannak a dolognak a megnyilvánulásai-e, vagy esetleg három különböző dolog látszik a mi világunkban ugyanannak: tömegnek.
Egyébként ha már Principia: tök jót röhögtem Newton rekurzív tömegdefinícióján.
És tök vicces, hogy Laplace, Einstein és a fekete lyukak kapcsán csak visszajött, hogy most tömeg vagy sűrűség?
Persze, hogy elrohogte, hiszen fingjuk nincs mit is lehetne ertelmesen valaszolni, a higgs reszecske nem tud tomeget adni. A tomeget a toruszban fenysebesseggel porgo/keringo graviton-toltes reszecskepar tehetetlensege okozza, nem kell hozza higgs.
Nem a tomeg okozza a tehetelenseget hanem a rendkivul kicsiny sugaru korben fenysebesseggel spiralozo energiareszecskek tehetetlensege okozza a tomeget.
Az A es B pontod ugyanaz, gondold meg ha a mozgo testet meg akarod mozditani, tehat gyorsitani akarod akkor "ellenall", s ha ellenkezo iranyban akarod mozditani, tehat fekezni akarod, akkor is "ellenall", ez a tehetetlenseg.
A C meg nem letezik, ket test soha nem vonzza egymast. Csupan ero lep fel kozottuk es ez eg es Fold kulonbseg. Nyomoero.
A Higgs-et tartalmazó részecskék kölcsönhatásba lépnek a Higgs-mezővel. És ez a kölcsönhatás szemléletesen kicsit olyan, mint egyfajta surlódás.
Ezért nem értem, hogy a kölcsönhatás miért áll le, ha a test egyenletesen mozog. Hiszen ha nem állna le, a test úgy lassulna, mint egyfajta súrlódás miatt.
De sajna akik ezt magyarázták, azok mind mást mondtak. Két CERN-es doktorandusz meg egyszerűen elröhögte a válasz.
Na most erre mit mondjon egy egyszerű földi halandó.
Tömeg:
A testek tömegével jószerével három esetben találkozunk:
A. - Mozdíthatóság - amikor meg akarjuk mozdítani, akkor ennek ellenáll
B. - Tehetetlenség. - mikor mozog, és meg akarjuk állítani, akkor ellenáll
C. - Valamivonzás - két test vonzza egymást
Mi van, ha ez három teljesen különböző hatás, amit az kapcsol egybe, hogy bizonyos körülmények között ez a három egyenesen arányos azzal, amit tömegnek nevezük.
És akkor elvileg lehetséges olyan anyag, test, amit nehéz megmozdítani, de megállítani nem, és nem is vonz más testeket.
"Én egyébként azt még sejteni vélem, hogyan okozhatja a Higgs a tömegnek azt a tulajdonságát, hogy nehéz megmozdítani. Azt azonban már nem is sejtem, hogyan magyarázza azt, hogy megállítani is nehéz, ha már mozog."
Relatív térben mi a különbség a kettő között? Na és egyébként hogyan?
Szegény Higgs sírva fog fakadni, ugyanis azt mondta, hogy ha kiderül, hogy Higgs bozon nem létezik, akkor a fizika, amiről ő azt hitte eddig, érti, többé nem értené.
Tömeg contra sűrűség
Ha jól emlékszem, a fekete lyukakat először Laplace? jósolta tömeghez tartozó szökési sebesség alapon.
Azóta Einstein megmutatta, hogy bár a fotonra nem vonatkozik a szökési sebesség téma, fekete lyuk mégis létezhet, mert a lényeg a kritikusnál nagyobb sűrűség.
Ha jól pedzzem.
Szerintem a gravitációval könnyen járhatunk úgy mint az egyszeri mexikói, aki azt hiszi, nem Tlaloc az esőisten, hanem a szembeszomszéd José bácsi, mert mindig, amikor José bácsit nyitott ernyővel látjuk, akkor esik az eső.
Én egyébként azt még sejteni vélem, hogyan okozhatja a Higgs a tömegnek azt a tulajdonságát, hogy nehéz megmozdítani. Azt azonban már nem is sejtem, hogyan magyarázza azt, hogy megállítani is nehéz, ha már mozog.
LHC - szerintem félreértés, hogy ezek a kisérletek az ősrobbanás körüli eseményeket szimulálják: a csattanó protonok tekintetében talán, de a bomlástermékek tekintetében semmi esetre sem.
És valószínűleg még jó sokáig nem, ugyanis nem tudom, van-e arra valami ötlet, hogy hogyan lehetne mondjuk Higgseket ütköztetni, vagy mondjuk megkinálni 120 + 1 GeV -tal.
Hát az, hogy egy komoly magyar fizikus nem ugyanazt mondaná, mint pl. a komoly amerikai fizikus,
hanem azzal a hungarizmussal élne, hogyha a Nagymamámnak áramszedője lenne és kereke, akkor ő lenne a villamos.
A komoly amerikai fizikus ezzel szemben azt mondaná, hogy még meg sincs a Higgs, és mi máris arról beszélünk, hogy szereti-e a sültcsirkét és jár-e a Kentuckyba.
Eloszoris, mikroszkopikus fekete lyukak nincsenek. Ez velhetoen a gorbulo ter teveszmejebol kovetkezik, dehat ter nincs, ezert nem is gorbulhet se kicsit, se nagyon.
Egy kicsit soknak tunik nekem a Higgs bozonos fejtegetes, szerintem Higgs reszecskek nem leteznekes ilyet nem is sikerult kimutatni, de meg csak a rautalo jeleket sem, pedig igensok penzt rakoltottek az LHC-re. Azon kenytelenek ragodni, hogy tenyleg talaltak egy kis puklit 120 GeV korul vagy csak a hatterzaj az amit vilagga kurtoltek.
Szoval szerintem a Higgs bozont felejtsd el, mert az cseppet sincs jobb helyzetben mint a gravitonok, pedig a higgset nagyon nagy erokkel kerestek, a higgs egy zsakutca.
A fekete lyuk tomege nem csokken, legalabbis parolgassal nem. Ha csokkenteni akarod a fekete lyuk tomeget akkor legfeljebb a Jetek korul lehet kereskedni.
Nem tartom valoszinunek, hogy a fekete lyuk surusege szamitana valamit amitol felrobban, ugyanis a kulso kornyezet a donto, nem a belso. A fekete lyukak ugyanis egy bizonyos meret elerese utan mar nem novelik a suruseguket, de ez nem kritikus meret mert itt nem tortenik semmi. A fekete lyuk tomege ettol kezdve ugy nohet, hogy nem novekszik a belso, centralis nyomas, nem novekszi a vegtelenbe.
Ezert is jo a nyomo gravitacio, mert hatart tud szabni a fekete lyuk belso nyomasanak (a relativitaselmelettel szemben, ami nem kepes erre)
A gravitacio a tomeggel aranyos, de a tomeg nem alapveto tulajdonsaga az anyagnak, mert az elemi reszecskeknek nincs tomege.
- Szerintem tekintsünk el a lélektani vonatkozástól. Legalábbis előszörre.
- Tényleg azt mondják-e a kvantumisták, hogy a leírás maga a megértés?
- Van-e szerepe a okoknak?
- Mondható-e, hogy a megértés az okokra is kiterjedő leírás (magyarázat?) elsajátítása?
- Elsajátítás - vagyishogy alkalmazni tudjuk a valóban megértett elméletet eddig ismeretlen jelenségekre. (A nem kellően megértettet nyilván nem tudjuk helyesen alkalmazni. )
