Ezt a topikot azért indítom mert két fajta ember létezik az egyik aki le akar vizsgázni a másik aki nem. A felkészülés nehéz van aki feladja van aki megbukik, de remélem mindenki eléri a célját. Készüljünk az amatőr vizsgára. HA5FUL
És még! A német dízelmozdonyok nem füstöltek, még gázadáskor sem. Csak a meleg levegő rezgett fölöttük. A pályaudvarokon mindenhol meghagyták a fatalpakat, persze kint a gyors szakaszon betonból voltak. Münchentől Düsszeldorfig azt hittem, hogy egész Németország egy pályaudvar, mindenhol kb. hat sínpár. Az ár csak hab volt a tortán, amikor aszittem, be vagyok rúgva, pedig nem is ittam. Basszus, hajó a felüljárón! Mondták, hogy ez a Duna-Majna-Rajna-csatorna része. Na de miért nem a vonat megy a hídon?
Bocs, de ezt még meg kell említenem. DB, düsszeldorfi főpályaudvar, nekem az infrastruktúra csúcsa volt az az élmény. Leszállunk a vonatról. Egy szinttel lejjebb valami HÉV-szerű állomás, valami gyors vasút. Már a vonaton bemondták, hogy a jegyeiket ne dobják el, akik a helyi közlekedéssel akarnak bemenni a városba. Mi van? A vonatjegy érvényes volt arra a városi vasútra. Nem a metró volt az, de minden helyi közlekedési eszközt el lehetett vele érni. Gyerekkorom óta megint tátottam a számat.
Nekem különösen néhány területről vannak szép emlékeim. Az első a vasút és a falu volt. Sztálinvárosi apró gyerekként a falu mindig csodás élményt jelentett számomra a népies elmaradottságával, akár télen, akár nyáron. Egy kis kemenesháti faluban, Telekesen töltöttem a szünidőket. Később ott ért az első szerelem is. Odáig eljutni akkoriban egy fél nap volt, de telis-tele csuda élményekkel, az pedig a vasút volt, maga! Gőzgépek, mindenütt. A gőzös kereke nagyobb volt, mint én. Tili-toli Pusztaszabolcson, amikor a gép a szerelvény másik végére állt, mert irányt kellett váltani Fehérvárig. Aztán becsühögött Fehérvárra a Déliből a szombathelyi gyors. Persze az elején egy irtózatos 424-es, vagy valami más, talán 411-es? Húztak vontak a szüleim, mert lestoppoltam a mozdonynál. Persze a vicces vezér topon volt, mert látta a megilletődöttséget a pofámon, és kieresztett egy kis gőzt, valahol alul. Pattantam is egyet. Aztán jött maga a nagy utazás, át a Bakonyon. Mindig az ablakban lógtam, a szemem tele szénporral, a pofám meg napsütötte lett tőle. :-)) Fapadoson, na az volt ám az igazi asztalos remekmű! Ha hiszitek, ha nem ez egy gyorsvonat fapados:
Aztán Szombathely. Út közben a vonaton két kaller volt, mindig jöttek, hogy milyen állomás következik. Na, meg Sárvár után jöttek a belügyesek is, igazoltatás, hová mennek, ugye a nyugati határkörzet...
Szóval Szombathely egy nagy elosztó volt. Semmi kiemelt peron, a vágányok közt csak az űrszelvény, de ott tátottam a számat, mert mindenütt gépek, szerettem őket. Átszállás a kanizsai személyre. Kisebb gőzös, kisebb kocsik. Később ez a motorkocsi, néhány utánfutóval:
Aztán a fővonalon jöttek a legendás Nohabok, a hangjuk méltóságos volt. (Most a Dunaferr bérel egyet a Kárpátvasúttól, az M62-esünknek valami gondja van.) Akkor még nem tudtam, minek van olyan felpörgőd hangja, hát a generátornak. Persze a dízel dübörgése se volt semmihez se fogható. A vonatról hallani lehetett, amikor hegymenetben felpörgött, völgymenetben meg "lepörgött" a gép.
Később minden hétvégén Balaton! Fehérvártól sosem volt jegyünk. Nem is volt rá szükség, minden állomáson és megállóhelyen... Volt, ahol hosszan várakozott, hát leugrottunk egy sörre a restibe. Meg vettünk egy üveg bort, mert a kallert - még, ha nő is volt - meg kellett kenni valamivel. Úgy ismertek minket, mint a rossz pénzt. Persze rend szerint a lépcsőn utaztunk. Ha meg gáz volt - tán valami ismeretlen kalauz -, a következő állomáson egyszerűen leugrottunk a vonatról. Volt másik.
Sokkal később, a '90-es években néhány út Németországba, szintén vonattal. Eleinte még tetszett a szédítő tempó, de valahogy nejlonná vált az egész, mert az Alpokban szívesen lehúztam volna az ablakot. Viszont a nagy korszerűség mellett - másodperc pontosság -, meghagyták a lyukasztós kallereket is, legalább néhány emberi szót lehetett váltani velük és igen barátságosak voltak. De DB igazi meglepetésekkel szolgált a MÁV-hoz képest. Hazafelé minden állomásra másodperc pontossággal érkezett a vonat. Aztán a MÁV vezére üdvözölt minket a kihangosítón. Tudtam, hogy Győrtől aludhatok még másfél órát, mert sajnos a MÁV vonalán mindenütt lassújel.
Majd jött a rádió, csajok, számítógépek, ilyen is, olyan is. De ezek már más történetek.
Nekem tetszett csavargó koromban. Egyszer volt valami különös fillingje az éjszakai utazásnak, másrészt praktikus is volt, amíg nem volt általános a szabad szombat, meg amikor még nem is volt. Időt lehetett vele nyerni.
" Egyik nap reggeltől nem volt telefon és net szolgáltatás. Kimentem a konyhába és találkoztam másik emberrel. Meglepett, hogy mások is laknak itt. Elkezdünk beszélgetni és kiderült, hogy a családom. Rájöttem, hogy egész jó fejek. Annyira belejöttünk a társalgásba, hogy észre sem vettük, hogy visszajött a szolgáltatás. Éjszakába nyúlt az eszmecserénk egymás dolgairól. Ilyent havonta csinálni fogunk..... " :-)
Hát igen,még 1978-ban egy levelezőlapot kivittek másnapra.A c sütörtök reggel parancskihirdetéskor 08 h hirtelen megtudott eltávról küldött levlap /ami 10kor a postán volt/ a nejemnek sanszos volt ,hogy megkapja pénteken/akkor a vonalas telefon úri huncutság volt,mobil még a holdba.Ellenben az emberek beszélgettek,olvastak....Nem mentek neki a falnak nyomogatva...
Nem szamolgatta az utemeket, inkabb azt nezte, hogy helyesen ismerem es hasznalom-e a morze karaktereket.
De ha eljutsz odaig, hogy morze vizsga, szerintem egy 10WPM-el siman adni fogsz :) En legalabbis adasban hamar lehagytam a veteli sebessegemet, de majd' ketszeresere.
Kieg:Több panasz is volt a trehány postásról aki begyűrte,kettéhajtotta a levélszekrénybe a nagyalakú boritékot,a laminált írattal mondjuk ezt megúszod ha értemész .hi..
