Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Korábban azt gondoltam, hogy a vallásgyakorlást is olyan szabályokkal kellene szabályozni, mint az etikus kereskedelmet. Ma már belátom, hogy az ilyen szabályozás bevezetésének nincs realitása; és ez felveti a következő kérdést: "Ebben a helyzetben mi lehet a megoldás?"
Erre a kérdésre keresve a választ elém került a 1Kor 5,7 vers, ami a saját fordításomban így szól: Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen kovásztalanok vagytok, mert a mi pászkánk, Krisztus leöletett!
Ez a felszólító mondat egyrészt arra utal, hogy régi kovászt azért kell kitisztítani, mert csak a kovásztalan tésztában tud az új kovász érvényesülni. (Ha a régi kovászos tésztába tesszük az új kovászt, akkor abban az új kovász nem tud érvényesülni.) Másrészt azt is feltárja, hogy mit jelképez a régi kovász; mert az Ószövetség (régi kovász) beteljesítőjének megölésével elkezdődött az Újszövetség (új kovász) ideje.
Ezeket egybevetve a János 3,5 verssel belátható, hogy az Újszövetség idejében a Szent Szellem az új kovász, továbbá az is belátható, hogy a régi kovászhoz ragaszkodás megnehezíti (és talán akadályozza is) a Szent Szellemmel betöltekezést. Ezért is kapcsolódik szorosan össze az újjászületés a Szent Szellemmel betöltekezéssel.
Vagyis a fenti kérdésemre azt a választ találtam, hogy miután a szellemi vezetőktől olajat (iránymutatást) vettünk, tisztítsuk meg magunkat a szellemi vezetők kovászától, hogy közvetlenül a Szent Szellem lehessen a kovászunk.
Jézusnak a Máté 25,1-13 versekben található példázatában a kereskedők nemcsak szimbolizálják a szellemi vezetőket, hanem a kereskedők és a szellemi vezetők közötti hasonlóságra is rávilágítanak. A szellemi vezetőket azért nem profanizálta a kereskedőkhöz hasonlításuk, mert Jézus idejében a kereskedelem egy áldottnak vélt megbecsült szakma volt, és ezzel az 1Kor 9,11 vers is összhangban van. Ha pedig a szervezett vallások tevékenységére úgy tekintünk, mint egy üzleti vállalkozásra, akkor ezzel annak a jelentőségét is a helyén kezeljük, hogy minden szervezett vallásnak vannak bevételei és kiadásai. A bevételeik alapesetben a híveik adományából vannak, de előfordul, hogy állami bevételekben is részesednek; a kiadásaik pedig az infrastruktúrájuk felépítési és működtetési költsége, továbbá a marketing- és reklámtevékenység költsége. Belátható, hogy a szervezett vallások egyrészt egymással piaci versenyhelyzetben vannak, másrészt minél több a bevételük, annál sikeresebbek tudnak lenni ebben a piaci versenyhelyzetben; és ezek alapján az is belátható, hogy a szervezett vallások vezetőinek jól felfogott piaci érdekeik vannak. Továbbá az is megfigyelhető, hogy a szervezett vallások vezetőinek fontosabbak a piaci érdekeik, mint az, hogy ragaszkodjanak az igazsághoz.
Az eddigiek ismeretében talán már senki sem csodálkozik rá naivan arra, hogy a szervezett vallásoknak vannak téves tanításaik, terjesztik a hamis bűntudatot és a hamis önelégültséget, a konkurens tanítások obstruálására és szét-trollkodására bíztatnak, és vallási háborúkat folytatnak egymással.
Máté 25,1-13: Akkor a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz, akik lámpásaikat fogva mentek a vőlegény fogadására. Volt köztük öt buta, és öt okos. Mert a buták a lámpásaikat tartalék olaj nélkül vitték, az okosok pedig a lámpásaikkal együtt tartalék olajat is vittek edényeikben. A vőlegény késett, és mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor azonban kiáltás hallatszott: 'Itt a vőlegény, menjetek elébe!' Akkor a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásaikat. A buták pedig mondták az okosoknak: 'Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak!' Az okosak ezt válaszolták: 'Nehogy ne legyen elég nekünk és nektek, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!' Amíg ők vásároltak, megjött a vőlegény, és a készen lévők bementek vele a menyegzőre, és a kapu bezárult. Később a többi szűz is megjött, és mondta: 'Uram, uram, nyiss ki nekünk!' Ő azonban így válaszolt: 'Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.' Figyeljetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Jézus maga segíti a példázat helyes értelmezését annak felfedésével, hogy a figyelemnek (a szellemi irányultságnak) a jelképe az olaj. Visszatérve a példázat elejére még a többnejűség korszakában is szokatlannak számított az, hogy valaki egyszerre tíz szüzet vegyen feleségül; és az is szokatlan, hogy a vőlegény annyit késsen a menyegzőről, hogy a menyasszonyok addigra elaludjanak. Ezért belátható, hogy a példázat szereplői is jelképesek, és az is belátható, hogy mindannyian ott vagyunk a tíz szűz között, és Isten maga a vőlegény. Vagyis ez a példázat arról szól, hogy csak a megfelelő szellemi irányultságú emberek kerülhetnek bensőséges kapcsolatba Istennel. A példázat lényegének megértése után észre lehet venni, hogy még a megfelelő szellemi irányultságú embereknek is nehézséget okoz az Istennel való bensőséges kapcsolat kialakítása, mert tartalék olajra van szükségük, kitartónak kell lenniük. Továbbá az is észrevehető, hogy ott vannak a példázatban a szüzek által bármikor elérhető kereskedők, akiktől a szüzek személyesen vásárolhatnak olajat. Belátva, hogy a szüzek az Istennel bensőséges kapcsolatra vágyó embereket szimbolizálják, az is belátható, hogy a kereskedők a szellemi (vallási, gyülekezeti) vezetők. Az is belátható, hogy az okos szüzek is, és a buta szüzek is a szellemi vezetőktől szerezték be a megfelelő szellemi irányultságukat (olajukat), de az okos szüzek tartalékot halmoztak fel, a buta szüzek pedig csak az éppen aktuális szükségletük kielégítését keresték.
A #2531 számú hozzászólás alapján belátható, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére. A Szentírás keletkezésének idején még a szellemi józansággal írták le az adekvát érzések követését úgy, ahogyan azt a 2Tim 1,7 versben találjuk. Mindezek után felmerülhet a következő kérdés: Ha a szellemileg józan ember a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére; akkor mi szükség van a szervezett vallásokra?
Erre a kérdésre maga Jézus adja meg a választ a Máté 25,1-13 versekben található példázatával.
jól láthatóan el vagy magadban a fantazmagóriáiddal
Szerinted az egy fantazmagória, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére?
Máté 5,16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy meglássák a ti jótetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Érdemes ezt a verset összevetni az alábbiakkal:
Jeremiás 31,33-34: Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok a napok után – mondja az Örökkévaló: Belsőjükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom; és én leszek az Istenük, és ők lesznek a népem; és nem tanítja többé senki a társát, és senki a testvérét mondván: "Ismerjétek meg az Örökkévalót!" Mert mindannyian ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig — mondja az Örökkévaló —, mert megbocsátom bűnüket, és vétkükről nem emlékezem többé.
Továbbá a Jeremiás 31,33-34 verset az újszövetségi időkre vonatkoztató Zsid 8,10-11 versekkel. Mert ezek alapján aki kerüli a hamis bűntudatot, kerüli a hamis önelégültséget és önmagának érdemtelen jutalmazását, az már a szervezett vallások tanításától függetlenül is (az adekvát érzéseit követve) képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére.
Ennek alapján az evangélium hirdetését segítő csodák, a tisztességes élet melletti döntést segítik.
Máté 5,16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy meglássák a ti jótetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Jézus ebben a tanításában felfedi a mennyei Atyának azt a vágyát, hogy az emberek tetteiben megnyilvánuló jóságáért részesüljön dicsőítésben. Ez a gondolat egyébként az Ószövetségben és az Újszövetségben több helyen is megtalálható, és szerintem arra utal, hogy a mennyei Atya a megérdemelt dicsőítésre, a megérdemelt jutalomra vágyik. Persze erre eszünkbe juthatnak a Jel 4,9-11 versek: És mikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónon ülőnek, az örökkévalóságban örökké élőnek, a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, és imádja az örökkévalóságban örökké élőt, és koszorúikat a trón elé teszik mondván: Méltó vagy Urunk és Istenünk elnyerni a dicsőséget és a tiszteletet és a hatalmat, mert a mindenséget Te teremtetted, és a Te akaratod eredményeként jött létre és teremtetett. - Vagyis Isten mindenképpen méltó a dicsőségre, de Ő olyan dicsőítőkre vágyik, akik ezzel tisztában vannak.
Mindezt azért írtam le, mert szerintem az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember is akkor tisztességes, ha a megérdemelt jutalomra vágyik, és az önmagukat érdemtelenül jutalmazók ezzel megemelik az agy jutalmazási területén az ingerküszöböt, aminek következtében az esetleges érdemeik már nem fogják kiváltani az adekvát pozitív érzelmeket. ☺ Mi erről a véleményetek?
A személyiségfejlődés felismerései: • Fontosabb a fejlődés, mint az eredmény. (Lásd: 2Péter 1,5–8)(testi szint) • Fontosabb a jelenlét, mint a tevékenység. (Lásd Lukács 10,41–42) (lelki szint) • Fontosabb a szándék, mint a siker. (Lásd 1Sámuel 16,7) (szellemi szint) • Fontosabb a sugallat, mint a gyakorlat. (Lásd Róma 8,14) (természetfeletti szint)
János 1,16 vers: Mert az ő teljességéből kaptunk mindnyájan kegyelmet kegyelemre.
A Maslow-piramison felfelé haladás a személyiségfejlődésnek a lényege; és aki tisztességesen akar feljutni a Maslow-piramis csúcsára, az megkapja ehhez Istentől a természetfeletti segítséget (lásd: János 1,16); és ez az Istentől származó természetfeletti segítség a spiritualitás lényege. Továbbá aki nem akar feljutni a Maslow-piramis csúcsára, az valójában tévelyeg; és a tévelygés tényén az sem változtat, hogy vannak olyan nézetek, amelyek szerint a személyiségfejlődés lényege a személyiséget feloldó tudattágítás.
A tisztesség levezethető a Maslow-piramis magasabb szintjein lévő szociális szükségletből és önbecsülés szükségletből; és amennyiben elfogadjuk azt a nézetet, hogy Maslow-piramison felfelé haladás a személyiség-fejlődésnek a lényege, akkor belátható, hogy a személyiség-fejlődésnek csak egy magasabb szintjén jelenik meg a tisztesség iránti igény. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy aki tisztességtelenül jutott feljebb a Maslow-piramis alsóbb szintjein, az úgy érezheti, hogy számára már soha nem lesz elérhető a tisztesség és ezért soha nem fog feljutni a Maslow-piramis csúcsára.
A spirituális fejlődéshez tartozó piramis.
• A Szent Szellemre iránti vágy elismerése. (Máté 5,3) • A Szent Szellem befogadására felkészülés. (Ef 4,22–24) • A Szent Szellem meghívása. (Lk 11,9-13) • A Szent Szellem sugallatainak követése. (Róm 8,14) • A Szent Szellemnek átadott élet. (Gal 5,22–23) Ezek az ember szerepéről szólnak a spirituális fejlődésben. (Ugyanebben az Isten szerepét a Róma 8,29–30 versek írják le.) Továbbá itt is aki tisztességtelenül jutott feljebb ennek a piramisnak az alsóbb szintjein, az nehézségekbe fog ütközni a felsőbb szinteken.
János 10,10: A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; de én azért jöttem, hogy legyen életük, bőséges életük.
Akinek bőséges az élete, annak a Maslow-piramis minden szintjén lévő összes szükséglete ki van elégítve, ami a luxusnál jóval többről szól. Ezért érezhetjük sokszor fájdalmasan primitívnek az ember magasabb szintű szükségleteiről megfeledkező jóléti teológia tanításait.
Együtt alkotja az embert a teste, a lelke, és a szelleme. Jézus szelleme a lényegét tekintve megegyezik a szellemi természetű Fiú Istennel. (A szellemi természetű Isteni személyeket a köztük lévő szeretet teszi eggyé.) Ezért tekinthető Jézus a Fiú Isten megtestesülésének. (Fil 2,5-8) A Fiú Isten határozott céllal testesült meg, és vállalta a kínhalálig tartó engedelmességet.
Máté 21,37: Végül a fiát küldte hozzájuk, mondván: 'Magukba fordulnak a fiam miatt.'
Azért testesült meg a Fiú, hogy a szőlőművesek magukba forduljanak. Ezzel szemben a következő két versben az olvasható, hogy a szőlőművesek a Fiú ellen fordultak, és nem magukba. Ez felveti azt a kérdést, hogy milyen lelkület vezérelte azokat, akik a Fiú ellen fordultak. Az nyilvánvaló, hogy a szőlőművesek tisztában voltak azzal, hogy a szőlő tulajdonosától kapták a megélhetésüket biztosító munkájukat; és azzal is tisztában voltak, hogy az a tisztességes, ha megadják a szőlő tulajdonosának a neki járó részt; ezért azzal is tisztában voltak, hogy tisztességtelen dolgot tettek. Mégis a tisztességtelenségükhöz ragaszkodtak, és a tisztességes ellen fordultak; mert a szőlőművesek nem bíztak a tisztességben; és ezzel összhangban úgy gondolták, hogy csak tisztességtelenül lehet megélni. Ezért a Fiú célja a tisztességes rész beszedésén túl, a tisztességes élet iránti bizalom erősítése.
Jézus egyértelműen azonosítja magát azzal a Fiúval, akinek a célja a tisztességes rész beszedésén túl, a tisztességes élet iránti bizalom erősítése; és ezzel összhangban sokszor beszél a hitről (bizalomról), de sem adót, sem osztalékot nem szedett. Ezért amikor Jézus a belé vetett hitről beszél, akkor ezzel együtt az általa megvalósíthatónak mutatott tisztességes élet iránti bizalom erősítéséről is szól. Erre válaszul a tisztességtelenek megölik a tisztességes Jézust, aki erre válaszul feltámad. Ez felveti azt a kérdést, hogy ha Jézus bemutatta a tisztességes élet lehetőségét, akkor miért ragaszkodnak sokan a sok szenvedést okozó tisztességtelenséghez. • Erre a kérdésre az egyik válasz az, hogy sokan azért ragaszkodnak a tisztességtelenséghez, mert úgy érzik, hogy csak tisztességtelenül kárpótolhatják magukat azért, amit mások tisztességtelensége miatt elszenvedtek. Ezzel összhangban úgy gondolom, hogy a tisztességtelenséghez ragaszkodók lelkében neheztelés van az élettel, és Istennel szemben.
• Erre a kérdésre adható másik válasz az, hogy sokan azért ragaszkodnak a sok szenvedést okozó tisztességtelenséghez, mert a gonoszság uralma alatt vannak. Azok védettek a gonoszság uralma alól, akik az Isten országában élnek.
Lukács 9,1-6: Összehívva a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket hirdetni az Isten országát, és gyógyítani. Mondta nekik: 'Semmit se vigyetek az útra, se botot, se batyut, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhát. Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. Ha valakik nem fogadnak be titeket, a városból kimenve rázzátok le a port a lábaitokról tanúságul ellenük.' Azok útra kelve bejárták szerte a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyítottak.
Aki Isten országában él, az védve van a gonosztól. Ezért az Isten országának hirdetése egy jó hír (evangélium), mert a gonoszság uralma alóli megmenekülésről szól. Jézus tanítványai bejárták a környéket, hirdették az Isten országát, vagyis a gonoszság uralma alóli szabadulás lehetőségének jó hírét (az evangéliumot), és a démonok űzésével gyógyították a szellemet, a bűnök elengedésével gyógyították a lelket, és a betegségek megszüntetésével gyógyították a testet.
Ennek alapján az evangélium hirdetését segítő csodák, a tisztességes élet melletti döntést segítik. A tisztesség levezethető a Maslow-piramis magasabb szintjein lévő szociális szükségletből és önbecsülés szükségletből; és amennyiben elfogadjuk azt a nézetet, hogy Maslow-piramison felfelé haladás a személyiség-fejlődésnek a lényege, akkor belátható, hogy a személyiség-fejlődésnek csak egy magasabb szintjén jelenik meg a tisztesség iránti igény. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy aki tisztességtelenül jutott feljebb a Maslow-piramis alsóbb szintjein, az úgy érezheti, hogy számára már soha nem lesz elérhető a tisztesség és ezért soha nem fog feljutni a Maslow-piramis csúcsára. Ez a veszély teszi indokolttá a Maslow-piramis alján lévők tisztességre nevelését, mert csak így előzhető meg az, hogy a lelküket megterhelje a fiatalkori tisztességtelenségük emléke.
Kortársunk, egy talán sosem élt, de ha igen akkor is cirka 2000 éve elhunyt mítoszbeli nőszemélyt szólít fel arra, hogy az ő érdekében, akit nyilván valóan nem ismerhetett, imádkozzon ahhoz, akinek a sperma termelő szelleme esett teherbe, majd ennek okából szült egy később Istennek szavazott férfit, aki a hívők szerint egy az "úrral"."
.
Érdekes, hogy a Hit Gyülekezetes vonal (BAGY) (Adventisták) stb.. Szűzmáriára szimpla katalizátorként tekint, sőt a Mária-kultuszt bálványimádásnak tartja.
A Római kaotikusok viszont soft-közbenjáróként használják imáiknál. Nyilván egyszerűbb kommunikálni egy 100%-ban ember szellemével, mint
a I/7. jelenetből ismert Özönvízcsinálóval, vagy a hamarosan ismét eljövő báránnyal. Így talán nem nyal vissza a fagyi...
Ebből látható, nagy a valószínűsége, hogy keresztény felekezetik nagyon nem értik és szeretik egymást.
A csak igaz, csakis igaz, a mégcsakigazabb, decsaknálunküdvözülsz felekezetek "tisztán látnak" miközben stabil könyvecskéjüket értelmezgetik... :)
Kicsit idejét múlt, a mítosza szerint szakrális öngyilkosságot elkövető férfit, (akit valami oknál fogva "örökéletűnek" vélnek) az anyjának a méhének a gyümölcseként meghatározni.
Kortársunk, egy talán sosem élt, de ha igen akkor is cirka 2000 éve elhunyt mítoszbeli nőszemélyt szólít fel arra, hogy az ő érdekében, akit nyilván valóan nem ismerhetett, imádkozzon ahhoz, akinek a sperma termelő szelleme esett teherbe, majd ennek okából szült egy később Istennek szavazott férfit, aki a hívők szerint egy az "úrral".
A maga módján, korunkra, igen érdekes a Biblia kapcsán, hogy totál ellentétes feltételezésekre is juthatnak azok, aki valami módon hatása alá kerülnek.
And God made the beast of the earth after its kind, and the cattle after their kind, and every thing that creepeth upon the ground after its kind; and God saw that it was good.
Hát ez irtóra érdekes egy fordítás akkor, mert ami a magyarban először barom, aztán az újabbakban marha, jószág, háziállat, az az angolban cattle, a németben Vieh, az oroszban скот, igaz, ezek mind a szarvasmarha jelentéssel bírnak, a vadállatokra, vadon élő állatokra más terminust alkalmaznak... Akkor mi volt az eredetiszó, amit így fordítottak a világ nyelveire?
Bennem, aki már 3x kiolvastam a Bibliát, elég erősen kialakult az az érzésem, hogy nem lenne szerencsés állapot, ha a főhőse, ellenlábasa, és az őket körülvevő banda az létezne.
Még az sem egy szívet melengető állapot, hogy sokak és tömegesen nyalják be a mű tartalmát.
Azt meg firtatni sem merem, h a Károliban ott van, h mezei barom... A barom szó a régi magyarban haszonállatot jelentett... Kinek a 'haszonállatai voltak, ha akkor még csak ádámék üzemeltek mint 'ember', azok is az édenkertben, azaz kb egy zárt helyen dekkoltak, nem a 'mezőn'... És miféle hasznára, szolgálatára lehettek volna akkor és ott az embernek, ha egyszer neki - akkor még - nem kellett szántania-vetnie, csak a kert fáiról (egy kivételével) ennie? És ugye a húsevés nem is volt a paraméterei közé beállítva, csak növényeket, pontosabban akkor még csak gyömölcsöket ettek... A jehovajenő is úgy átkozta meg, h kenyeret eszik majd, meg a mezőnek füvét (az ember állítólag meg sem tudja emészteni a füvet), húsról egy kanyi szó nem volt sehol...
Hej, nem gondoltak ezekbe (sem) bele a biblia oly szent írói...
Ez itt nem bibliaírói kérdés, hanem bibliafordítási kérdés.
Ugyanis a barom az egy fordítás.
És a barom nem csak haszonállatot jelenthet, hanem haszontalan vadállatot is.
Ruff Tibi az általam egyik legjobban tisztelt, legnagyobb tudású tanító, ezért linkeltem az ő cikkét, de ő sem szokott ezzel az angyalos témával túlzott mértékben foglalkozni.
A démonok, gonosz angyalok, szeráfok, kerubok, különböző lények, csaxólok 😉
Amúgy, hiába a nagy ismeret a szellemvilág fekete feléről, gyakorlati haszna jóval kevesebb, mint az evangélium viselt dolgaival, Jézus személyével foglalkozni. Sőt. Nekem is nagyon érdekes volt felismerni és kikutatni sok feketeséget, nem állítom, hogy kár volt, de csak annak volt belőle nagy haszna, amit Isten jelentett ki kutatás nélkül. A többi elvitte a fókuszt a lényegről.
De te tudod, mit akarsz megismerni, aztán majd Isten belenyúl, a megfelelő időben, helyen😉
