18 macska! Te jó isten! Ha nincsenek ivartalanítva, a számuk négyzetesen nőni fog. (Mellesleg nem kis pénz lehet ennyi macskát ivartalanítani, oltatni, etetni, almozni...)
Jó kis illat lehet nálatok a pincében meg a garázsban. Nálam ez az egy is baromi bűzt tud gyártani. Az almot 2-3 naponként teljesen ki kell cserélnem, mert olyan büdös lesz. Nem is igazán a "virslijével" van a gond, mert azt ki tudom venni, hanem az, hogy szétáztatja az egész alomot. Az én macskámnak szinte mindegy, hogy piszkolt vagy tiszta az alom, nem ettől függ. Ha egy hétig nem tisztítanám, akkor is bele menne. De előfordul néha, hogy ha friss, tiszta almot rakok ki, akkor sem képes elfáradni odáig.
A használt almot egyébként hová kell tenni? Nálatok szinte ipari mennyiségben keletkezhet. :)
Ezt a "nyakánál megfogom"-dolgot én is alkalmaztam már. Tapasztaltam, hogy ilyenkor csak lóg a macsek, nem hadonászik, nem karmol, még a fejét is csak lógatja. Fürdetés előtt szoktam így fölvenni. Ha rendesen a hasa alatt fognám át a kezemmel, véresre karmolna és össze-vissza harapna. Sajnos ezt már tapasztaltam. Ha a bőrénél fogva teszem bele a kádba teljesen nyugton marad, csak néha nyávog egyet, mikor beleér a lába a vízbe. Ha már benne van, ott már elengedhetem, mert akkorra már nem olyan vad. Inkább azzal van elfoglalva hogy hogyan menekülhetne el, minthogy engem harapjon meg.
Igen, erre már én is gondoltam. Szerintem még nem volt 6 hetes mikor hozzám került. A tenyeremben elfért az egész állat és alig tudott enni. Mikor tejet adtam neki, először bele kellett nyomnom kicsit az orrát, hogy rájöjjön, hogy az jó és meg lehet enni. A fegyelmezéssel kapcsolatban lehet hogy igazad van. Én sajnos nem értek annyira a macskákhoz, mert eddig sose volt, még a rokonságban se. Szóval ezentúl a bőrét fogom rázni. Kiváncsi vagyok hogy reagál rá. :)
Hát igen... És azt el is felejtettem írni, hogy milyen beteg volt ez a kismacska mikor megtaláltam. Állandóan náthás volt. Annyira szörcsögött az orra, hogy ettől enni is alig tudott. Sokszor volt lázas, köhögött és állandóan be volt gyulladva a szeme. Szerencsére most már jól van, csak néha gyulladt kicsit a szeme. Na meg nagyon büdüs a szája, de ezzel nem tudok mit tenni. Ha felveszem nem lehet érezni semmit, csak ha elnyávogja magát. Olyankor iszonyatosan undorító puma szaga van. Már próbáltam más kaját is adni neki, de nem attól van. A szájába is belenéztem, hogy nincs-e rossz foga, vagy fogköve, de nem látok rajta semmit.
Kinti macska lesz majd, ha megnő akkorára, hogy meg tudja magát védeni a környéken őgyelgő nagymacskáktól. Addig muszáj főleg bent tartanom és félteni. Fél is ő magától is. Mikor kiviszem, hogy odakint végezze a dolgát, mindig akarja hogy menjek vele, különben nem csinálja. Közvetlenül a dolog előtt is nagy előkészületek vannak. Körbenéz minden hol. Minden sarkot, fát megvizsgál, nincs-e másik macska a környéken. Látszik rajta hogy fél tőlük. Most jutott eszembe, hogy lehet, hogy félelméből nem mer kimenni és csinál a lakásba? Mikor kicsi volt egyszer nagyon megtépte egy másik állat. A bozótosban kuporgott a sötétben, ott találtam rá. A füle véres volt, a farka meg el volt törve, vagy nem tudom... a lényeg hogy fityegett neki. Gondolom egy macska megtépte. Azóta jobban vigyázok rá és nem hagyon kint sokáig egyedül.
Szerintem nem idióta, szórakozik. Az enyém vagy apám szűk diplomatatáskájába préselte be magát időnként, vagy a bevásárlószatyorba. De doboz is jó volt. Mindegy, csak jó szorosan körbevegye. Szerintem ez is abban reménykedett :-)))
Igen, ő egy cirmos. Szép cicák a cirmosok, de szerintem nekik hullik leginkább a szőrük. Ezt tudományosan nem tudnám alátámasztani, csak tapasztalat :)
De jó macskáitok vannak. (Irigykedem.) Igazi utálnivalók!
Az uram a már említett fehéret egy ujjal volt csak hajlandó megérinteni. Üdvözlésül. De úgy is volt, hogy a nyaraláskor a szobánkba belopakodott a rezidens macska, s a zuram hagyta az ágyban maga mellett elfeküdni, és a dög pedig dögönyözte az oldalát. Sőt, még meg is simogatta. Mármint az uram a macskát.
Szilveszterem fényképét lentebb megtalálod. Elkényeztetett, önző dög. Olyan, mint egy úri macska, de nem az, talált gyerek.
Az urad macskautálatáról annyit: a legtöbb általam ismert emberből, akár nő, akár pasi, elillant a macskagyűlölet, amint egy dög beköltözött az életükbe.
Ááá, nem, nem perzsa, házi, de csak a bajnak ugye. A kicsi bűbáj, kedves, de butácska, a nagy nagyon okos, de elég erős személyiség, napi csatáinkat vívjuk. De imádom, mert ugye egy hűtlen dög, mint minden macska, de amint egyedül vagyunk, kettesben, ahol senki nem látja, egyből hízelgésbe kezd, persze finoman, és merő önzésből. (Amúgy épp az előbb akasztottuk össze a bajszunkat, szóval most csak semmi dicséret a részemről)
Hogy mindkettőtöknek válaszoljak, az utolsó kis rohadékomtól - mert volt pár - néhány országhatár választ el, de a dög remekül van, család gondot visel rá, még jobban hullatja a szőrét, alig van már foga, s nemrég volt (napra meg nem mondom, mikor) 15 éves.
Ebben a lakásban pedig nem lehet, sajnos, de a nagyobb ellenző inkább a zuram, aki mélyen megveti a kis rohadékokat. Egy műmacskám van, a kínai nyúltenyésztés mellékterméke - állítólag. Így házi kedvencnek - bocs, utáltnak - csak a porcicák maradnak, mert azokat sosem tudom kivédeni :-)
A fésüléssel anyámék macskájának is voltak gondjai. Perzsa macska volt (vessetek meg, de baromira utálom a perzsákat, a nyomott orrukkal, a nedvedző szemükkel.) Megőrzésre kapták, majd "ott felejtődött". Kiliti Napsugár Piroska volt a neve, no comment. Amúgy csak Cicus. Ha nem ápolták rendesen, összeállt a szőre. No, azt kibogozni emberes küzdelem volt. Ellenben ha gondot fordítottak rá, nagyon szép volt (eltekintve az ostoba arcától).
Az ebem - néhai - ellenben szerette a fésülgetést. Kellett is, skót juhász volt (az agytalan, de szép fajtából).
Nosztalgikus beszámolónkat hallották.
S baromira szeretnék testközelből utálni egy macskát, de hát nem lehet.
S Nektek milyenek vannak? (Remélem, nem perzsa ;-))
Nekem a kutyám ad ki olyan hangokat a bundatisztogatásnál, mint egy vadállat. Néha még kaffog is a kezem felé, olyankor jön egy gyors ütésváltás, aztán folytatjuk a fésülést. Jó, néha beakad egy-egy gubancba a fésű, de ekkora cirkuszt mégsem kéne levágnia. A macs mege reménytelen vállalkozás. Ez a mostani egy kandúr, és mint ilyen, nagyon öntörvényű.
Amúgy én sem vettem észre, h. a fésülés segítene. Segít, mert szebb a bundájuk, de nálunk heti 3 porszívózás mellett is 2 cica, meg sok-sok porcica van folyton.
Nem tervezel új kis rohadékot? (hogy a topic hangvételénél maradjunk :))
khm-khm, azért ez macskafüggő :) Az idősebbik cicámat apró kora óta fésülöm(ném), de már a fésű felemelésére gyilkos pillantásokat vet rám, néhány húzás után pedig egyértelműen tudtomra adja, h. hagyjam már abba :) (nem fésű-kefe függő, elég sokat próbáltunk már)
Lecki, nekem úgy tűnt, fehér macskám egész évben vedlik.... szép tömött szőre volt (kapott tojást, naná), de nem volt az a simogatás, kefélgetés, amivel a fölös szőrt le tudtam volna dolgozni róla...
És a szomszédok mit szólnak a sok macsekhoz? Én a munkahelyemen kezdtem el patronálni a macskákat, de amikor elszaporodtak, akkor a szomszéd nagyon nagy botrányt csapott.
Ilyenkor nem kellemes a lakásban a macskaször. Van erre megoldás, szerintem úgy a cicusnak, mint a gazdának tetszik. Venni kell egy erre a célra feltalált kefét, s a cicus bundjáját naponta át kell kefélni. Így a ször a kefében, és nem a lakásban lesz.
Nekem van 18 cicám. Nem én akartam, a haláltól, a legyilkolástól mentettem meg öket. A pincében és a garázsban laknak (36 m² + 36 ²), de nagy elöszeretettel járnak be a lakásba is, ha nyugodtan akarnak aludni.
Ezért ott is van cica-wc, 4 db. Nálam soha, egyetlen cicus sem piszkított csak úgy oda valahova, függetlenül a korától. Ehhez persze az kell, hogy az almot naponta minimum kétszer meg kell a szennyezödéstöl tisztítani, mert kényesek ám, nem szeretnek belepiszkított alomra járni.
Tényleg... ez ki is ment a fejemből, hogy talán szerencsétlen kis dögnek nem volt ideje megtanulnia dolgokat az anyjától.
Látszik, hogy te jobban érted ezeket.
A fegyelmezésről jut még eszembe, hogy nekem az állatorvos mutatta ezt a "nyakánál megfogom"-dolgot. Nem fegyelmezésre használta, hanem arra, hogy az állat mozdulatlan legyen. Ő akkor csinálta, amikor injekciót adott a macskámnak. Megfogta a nyakán a bőrt, nem durván, de azért marokra fogta, kicsit megemelve, mire macska teljesen lemerevedett - mint a kölyökmacsekok, amikor felemelve viszi őket az anyjuk - s a bőr alá szépen benyomta az injekciót. Macsek meg se rebbent. Pedig nem volt egy állatorvos-barát állat, komoly harc volt (több pólóm is bánta) míg beküzdöttem a kosarába.
S amit írtál, az tényleg igaz jó tanács, hogy legyen vele következetes. Baromi nehéz, mert szépen néz a szemeivel, de muszáj, nem?
Az is elképzelhető, hogy a furcsa viselkedésnek, rossz szokásoknak éppen az az oka, hogy túl korán lett elválasztva az anyjától. Egy kismacskát hat hetes kora elött tilos elválaszatani. Az idő alatt megtanul az anyjától sok mindent, pl. még az ürítést is tanulniuk kell, eleinte nem tudnak a kismacskák pisilni, kakilni, csak az anyjuk segítségével.
A fegyelmezésről: a macskát nem érdemes úgy meglegyinteni, mint a kutyát. Másként értelmezi. Próbáld meg, amit a szakkönyvek írnak, hogy megfogod a nyaka bőrét, és (gyengéden) megrázod. Az anya is így fegyelmezi a kölykét.
Nekem eddig a szobatisztasággal egy macskámnál sem volt gondom. Letettem az almot, és a macska az első perctől kezdve abba piszkolt. Volt olyan, amelyik már kijárkált a kertbe, kint volt fél napot, de ha pisilnie kellet, berohant, belepisilt az alomba, aztán ment vissza a kertbe játszani. Halálra nevettem magamat rajta.
Egyébként meg valóban nem lesz semmi baja, ha nem engeded be a lakásba, több millió macska él a szabadban, viszont el kell döntened, hogy mi legyen, és ahhoz következetesen ragaszkodnod kell. Azt nem lehet, hogy három napig nem engeded be, egy napra igen, aztán megint nem.
Idióta macska..:)
