"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
Nagyon szeretem, köszönöm szépen, Drága Arozika!:-)
Jó éjt!:-)
Apokrif alkony
Felkerült megint a sok giccs az égre Pufók bíbor felhőkben, míg az Isten Ezüstpénzt tolt félig a csillagos zenegépbe Már megint azt a kabócás zeneszámot kérte...
Nyomná el a zaját köszörűn a késnek Mert a végrehajtók még kicsit késnek...
Most Müller Péter lázban égek ...ezt találtam.Elállt a lélegzetem...
Undok voltam nagyon ? Nem , ne is válaszolj ....itt is tudom a választ ...
Bocsánat !
és - KÖSZÖNÖM !!!
A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek,s mint az árvíz kilépünk magunkból,s a másik világát is elöntjük.Még akkor is,ha ez a világ tele van gátakkal,akadályokkal,szögesdrótokkal.S mindezek hiába bántanak,sértenek,karcolnak,vagy sebeznek.És bárki,aki hozzánk is belép szöges,tüskés,csapdákkal és akadályokkal teli országba jut.Onnan tudod,hogy valaki szeret,hogy túllép ezeken a bántó akadályokon,sérelmeit megbocsátja,hibáidat eltűri,s elfedi.
És jön tovább,és helyet csinál magának benned:mert szeret.
Jó, valóban jó ...csak hallkan...nagyon hallkan...
Ehhez mit szólsz ?
Ez most nem teszt , tényleg szeretném tudni ...
Bella István :Köztem és köztem
1. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.
2. Köztem és köztem ott áll a világ, mint a tükör arcom és mása közt. Ha rá mosolygok, ő rám: sírni ránt. Örömet búra, bút örömre föst. Telet játszom: hajamat behavaztam, de velem szemben a tükörben tavasz van: hó hullatja szirmát, vagy meggyfa-ág Tejútja leng, az Androméda-füst ködöl, görgeti fényét sár, virág.
3. De jó is, hogy nem lehet ugyanaz soha, ami magamagának látszik. Hogy halandóban halhatatlan havaz, hogy a mindenben esendő-én halálzik. De ha majd szájam elé tesznek orvul, s mosolyom dermedő jéggé csikordul, mint gyermek, ha befagyott ablaküvegre áhít ráírni egy szót, ródd sóhajomra azt az egyet, Tükör, ami belülről átvilágít.
Köszönöm ! - Márai nélkül lehet élni , de nem érdemes....
Hoztam Neked egy kis Müller Pétert
Már csak 19 nap és hallom élőben is!!!! Már kaptam jegyet rá...hurrá !
Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit. Ahhoz, hogy akár az "e világon", akár a túlvilágon fölismerjük, nem szükségesek testi szemek és fülek .
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Megkérdezték egy bölcstől: - A sok híres fa közül, amelyet a Magasságos Isten sudárnak s terebélyesnek teremtett, egyetlenegyet sem neveznek azadnak, vagyis szabadnak, csupán a ciprust, mely gyümölcsöt nem terem. Milyen titok van ebben elrejtve? - És a bölcs ekképpen válaszolt: - Mindegyik fának megvan a maga termése és a maga kijelölt évszaka, amelyben zöldell és virágzik, más évszakban ellenben hervad és kiszárad. A ciprus azonban nincsen alávetve e váltakozásnak, mert minden évszakban egyforma üde zöld; s ilyen természetű az azad, a vallásban szabad ember is.
Henry David Thoreau
„A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.”
/ Stephanie Dowrick /
Óceáni mélységekig merültem egy olyan csókban, amely gyönyörűségesen különbözött az eddigiektől. Zavartalannak és végtelennek ígérkezett, s meglepett azzal, hogy csókabb volt annál, amit eleddig e fogalomként ismertem, kettőnkből kelt önálló életre, megelevenült. Illata, íze, zamata, forrósága, de még teste is volt: párádzó, izmos, feszes, táncolékony. Képtelenség lett volna megkülönböztetni, ki kit simogat, cirógat, ölel; saját bőrömet éppúgy éreztem, mint az övét, és összedöndültek szívizmaink.
Vavyan Fable
"A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni."
..." a vödörben remegett a nap"...nem, ezeket tényleg nem lehet megunni, hogy lehetne az igazi léleksimogató gondolatokat megunni, olyan, mintha unnánk, hogy a szavak szeretnek minket és megérintenek...
hmmmmmm, zöld??? az nagyon jóóóóóóóóóóóóóóó!
“A zöld a színskála közepe táján található. A természet színe. A béke és a harmónia érzésével tölt el, biztosítja a nyugalmat. Csillapítja a lélek háborgását, visszaadja a belső békét. Kínában a béke és a hosszú élet színe. Tavaszi szín, az újrakezdés és a növekedés jelképe. A zöld pihentet és békét áraszt, az alvást és a pihenést szolgáló szobákban jó helyen van. A zöld lecsendesíti az elmét, és kioltja a nyughatatlanságot.”
"Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba. Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat."
Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség. Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét. A lehetetlen - méltatlan az emberhez. Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett. Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.
Megkérdezték egy bölcstől: - A sok híres fa közül, amelyet a Magasságos Isten sudárnak s terebélyesnek teremtett, egyetlenegyet sem neveznek azadnak, vagyis szabadnak, csupán a ciprust, mely gyümölcsöt nem terem. Milyen titok van ebben elrejtve? - És a bölcs ekképpen válaszolt: - Mindegyik fának megvan a maga termése és a maga kijelölt évszaka, amelyben zöldell és virágzik, más évszakban ellenben hervad és kiszárad. A ciprus azonban nincsen alávetve e váltakozásnak, mert minden évszakban egyforma üde zöld; s ilyen természetű az azad, a vallásban szabad ember is.
Henry David Thoreau
„A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket. 
Óceáni mélységekig merültem egy olyan csókban, amely gyönyörűségesen különbözött az eddigiektől. Zavartalannak és végtelennek ígérkezett, s meglepett azzal, hogy csókabb volt annál, amit eleddig e fogalomként ismertem, kettőnkből kelt önálló életre, megelevenült. Illata, íze, zamata, forrósága, de még teste is volt: párádzó, izmos, feszes, táncolékony. Képtelenség lett volna megkülönböztetni, ki kit simogat, cirógat, ölel; saját bőrömet éppúgy éreztem, mint az övét, és összedöndültek szívizmaink.
Vavyan Fable
„De akkor se adjatok fel minden reményt, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot.”
/ John Ronald Reuel Tolkien /
“Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.”
Tatiosz
