"Itt Komár teljesen mellőzi a Belaja folyó központú Karajakupovói kultúrát, mint a honfoglalók előzményét. Pedig eddig az volt “bizonyított”, hogy ezek a Belaja völgyből eltűntek, mert nyugatra vándoroltak. A maradványuk B. Tyigani temető. A 2014-es Sudár könyv Wiki-s recenziója:"
Nincs semmi wikis- recenzió, az egy idézet Sudárék 2014-es könyvéből (143. o.)
Hát ezt már nem tudjuk megbeszélni Tóth Tiborral. Ő több ezer mérést végzett és ezt állapította meg.
Az antropológiai arculat kialakulása nem egy rövid időszakkérdése. A régészeti leletek viszont adott (rövid) időszakról adnak számot. Átvonulásról. Én erről beszéltem.
A kialakulás etnikai háttere Tóth Tibor antropológiai, Harmatta János nyelvészeti megállapításai - összhangban Fóthi Erzsébet megállapításaival (Pamíri típus, ázsiai szkíták - szakák) - a hunokat megelőző szkíto-szarmata korhoz és a Turáni Alföldhöz és Kelet-Európához kapcsolódik. Azt pedig tudjuk, hogy a szarmaták Médiából erednek. A térség pedig az egész Eurázsiai Sztyeppeövezet!!!.
Tehát SEMMi KÖZE Türk Attila Belaja központú honfoglalóihoz.
Komár csak a majdani honfoglalók "célirányos" mozgását jelöli, azaz azt az ágát a Nyugat-Szibériából Levédiába jutott csapatnak, amely direktbe ment Etelközön át majdan a KM-be. Így nem foglalkozik (ezen a térképen, mert a szövegében igen) a hátramaradottakkal. Tehát Türk Attila Bjelaja völgyi népessége az a már (bolgárok köré) a Bjelaja-Ufa vidékére keletebbre húzódott csoport, az ujelgiek (talán ezekből) egy még keletebbre jutott társaság, stb.
És egyik sem foglalkozik a DAI szerint "délre" vonultakkal.
Keszi térképén még (már) ott van a Levédiából északabbra ("Magna Hungáriába") húzódókra az irány:
Hogy aztán ezek a visszamaradt magyarok hogyan is "pulzáltak" ide-oda az Urál két oldalán, az Urál és a bolgárok között, stb. az másodlagos kérdés marad, hacsak nem a (majdan pontosított) kronológia, stb. "más megoldást" kíván.
Sőt, azt sem lehet kizárni, hogy a Volgai átkelésnél az addig a bolgárok (keleti) szomszédságában élő magyarok (egy része) is becsatlakozott az Etelközbe indultakhoz. Innen még a honfoglalóknál is meglévő "volgai bolgár hatás".
Most nem értelek. ”a honfoglaló magyarság antropológiai arculata (aspektusa) ELTÉR a KÁMA, BJELÁJA mentén élt népvándorláskori etnikai csoportokétól...", és “A honfoglaló magyarság útvonala világosan kirajzolódik az ősi temetkezési szokások régészeti leletei, a hun-türk-magyar halotti szemfedő és arra helyezett maszk alapján”.
Erre a halotti maszkos térképen a 2-es halmaz (mint a 3-as, kárpát-medencei közvetlen előzménye), éppen lefedi a teljes Káma-vidéket. Nagyjából a mai udmurtok földjének feleltethető meg.
Elnézést az igénytelenségért, de az ábrára telefonon rajzoltam a kisujjammal, hát így sikerült... De talán szemlélteti, mi a különbség Komar és Türk mondanivalója között. Türk térképére rajzoltam Komar Levédiáját (Az a barnás amőba...). Utóbbihoz néhány támpont:Legészakibb pontja a Volga-Káma összefolyása, délen valahol a Jeruslan folyó torkolatánál végződik, keleten egy ponton érinti az Urál (Jaik) folyót. Tehát SEMMi KÖZE Türk Attila Belaja központú honfoglalóihoz.
A honfoglaló magyarság útvonala világosan kirajzolódik az ősi temetkezési szokások régészeti leletei, a hun-türk-magyar halotti szemfedő és arra helyezett maszk alapján:
Benkő Mihály 1987-88/2. (1990): Halotti maszk és sírobulus. Antik Tanulmányok, 169–201.
Benkő Mihály 1992: A halotti arctakaró történetéhez. Antik Tanulmányok, 106–108.
Benkő Mihály 1992-93: Burial masks of Eurasian mounted nomad peoples in the migration period (1st millenium A. D.). Acta Orientalia XLVI/2-3: 113–131.
Benkő Mihály 2003: Aranymaszkos ősmagyar vezérsír. A korobcsinói leletről (a Dnyeper középső folyásánál). Antik Tanulmányok, 111–125.
Dienes István 1963: Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugorkori eleméről. Archaeológiai Értesítő 90: 180–112.
Fodor István 1972: Honfoglaláskori régészetünk néhány őstörténeti vonatkozásáról. Folia Archaeologica 24: 159–174.
Makkay János 2007: Szarvasok, lovak, szemfedők, üstök és tálak. Indoiráni (indoárja) sajátosságok a finnugor és a magyar régiségben, és keltezésük kérdései. Budapest.
Ősi halotti maszkok 2013: Ősi halotti maszkok. A honfoglaló magyarság keleti eredetű halottas szokása. Magyar Nemzeti Múzeum, kiállítási katalógus. Budapest.
“Kérdésem továbbra is: milyen indokkal mellőzte Komar a Belaja völgyet?
Nem mellőzte: ott van "Levédia" északi csücskében, még más színnel is, Magna Hungaria:”
Hogy volna már ott???!! Az a piros pötty “Levédián” belül Bolsije Tyigani közvetlen környéke, amely egyébként is lárványosan elkülönül a Karajakupovói kultúrától (lásd éppen az általad feltett Türk ábra legnyugatibb piros pöttye). A Belaja völgy, a lelőhely törzsterülete onnan majdnem 300 kilométerre ÉSZAKRA kezdődik, és köze nincs Komar ábrájához. Kérdésen így továbbra is: Miért?
Kérdés: hogyan és mikor és milyen körülmények között tettek volna szert a magyar nyelvre a belőlük verbuválódott magyar nyelvű honfoglalók? Mert hogy azok voltak, a korabeli DAI igazolja, no meg az elnevezésük az arab forrásokban is,
Érdekes, hogy a Baranya megyei Karasó folyónévnek a magyar neve Feketevíz volt, ami pontos tükörfordítása az eredeti török alaknak, ami alapján feltételezhető, legalábbis ezeken a helyeken az onogur és magyar lakosság egymás mellett élése.8
Miért is ne, ha a honfoglaló magyarok találtak a KM-ben török nyelvű lakosságot is.
No meg szláv nyelvűeket is, lásd nagy vízneveink szlávos formában történt átvétele.
"Kétségkívül a Kárpát-medencében élő onogurokra vonatkozott a wangar etnonim, amely egy 860-as oklevélben fordul elő.814
Ennyiben maradhatunk is: nyelvük török volt.
Lásd Makkaynál:
Makkay János, Árpád fejedelem sírjának keresgélése kutatása Budapest 2010 107-109. old.
(én kiemelésemmel)
"Király Péter legutóbb megjelent összefoglalása nagyon rossz szolgálatot tett a Kárpát-medencébe legelőször érkezett finnugor nyelvű (ősmagyar) közösségek ügyének: "A honalapítás vitás eseményei" fogadtatása. Állásfoglalások, vélemények és további többirányú kutatások. Nyíregyháza, 2010, Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke. Király felfogása szerint a legelső finnugor (ősmagyar) nyelvű népesség 561-562-ben érkezett meg a Kárpátmedencébe: a magyar ősök bejövetele a Kárpát-medencébe 561/562-ben valósult meg (pp. 29-31.). Erre a bizonyíték a Viterboi Gottfrid Pantheon-jában olvasható kijelentés lenne, (fordításban): "Ama fiatalabb Theodosius császár idejében a Guisogothi, azaz az Australes Gothi/déli gótok, Galliaban laktak, az Ostrogothi azaz keleti gótok, akikből az Avares/avarok, azaz Ungari Pannonii/a pannóniai Ungaru-sok/magyarok ... származtak, átkeltek a Danubius folyón. Ugyanabban az időben az Avares/avarok, akik Huni/hunok avagy Ungari/Ungarusok/magyarok, ... Sigibert ellen hadat indítottak." A súlyos tévedés alapja az a tétel, amely a török onogur 'tíz nyíl' jelentésű törzsnévből keletkezett ősszláv *ogi>re/i (ejtsd ongáre) népnév jelentését már első említésekor 'magyar' jelentésűnek és értelműnek tartja (Király op. cit. 16), ami súlyos tévedés.Az onogurok mindenkor és bármikor onogur (azaz türk) nyelvű népek voltak, nem pediglen magyarok, és csak alávetett népeik között voltak régi magyarok."
Makkay utolsó mondatának második fele az, ami igazolásra vár, mert azzal még adós.
Dikkolléga: olvasunk előbb, (aztán meg) nem hörgünk.
És hogy mi volt az ön/külső elnevezésük, azt te nem tudod, de érdektelen is: AKIK a magyar nyelvet beszélték, azok voltak a mindenkori magyarok. Ahogyan ma is.
A nevük a Hudud szerint Mirvat (amit sokan morvának tekintenek tévesen).
Nem mintha bármi relevanciája lenne ennek, de a Hududban a "mirvatok" az akkorra már magyaroktól elhagyott Etelközben vannak.
East of it are some mountains, and some of the Khazarian Pechenegs (Bachanāk-i Khazar); south of it, some of the Khazarian Pechenegs and the Gurz Sea; west of it, some parts of the latter (ba'ḍī daryā-yi Gurz), and the Inner Bulghārs; north of it, some of the latter and the V.n.nd.r mountains.
Olvasd el a Gyóni könyvet címe: A magyarság hajnalán. Szerkesztő Sudár balázs.
átküldtem.
Egy oldalrészlet amelyet nem véletlenül küldök:
"Kétségkívül a Kárpát-medencében élő onogurokra vonatkozott a wangar etnonim, amely egy 860-as oklevélben fordul elő.814
Legutóbb Juhász Péter gyűjtötte össze az ungar (ungri) népnév előfordulásait „a honfoglalás előtti Pannóniában”, igaz, az általa idézett adatok között olyan is van, amely nyilvánvalóan Eszakkelet-Itáliára vonatkozik (és az Itáliába telepedett onogurokat kell érteni alatta).815 A Kárpát-medencében és az Al-Dunánál élő bulgár (onogur, nándor) népesség anyagi kultúrájának hasonlósága nemcsak a közös eredet, de a 8. században köztük meglévő intenzív kapcsolatok jellegét is felvetheti (például a nagylaki „késő avar” temető és a balkáni bulgár leletanyag közti hasonlóságot).816 Valószínűleg ennek a népességnek az emléke a nagyszentmiklósi aranykincs, és annak bulgár-török nyelvű feliratai, valamint némely bulgár-török közvetítéssel a magyarba került földrajzi név (a vélhetően dák eredetű Temes, Körös, Krassó [Baranya, Verőce, Krassó és Szatmár megye], Kükül lő, Szamos). Érdekes, hogy a Baranya megyei Karasó folyónévnek a magyar neve Feketevíz volt, ami pontos tükörfordítása az eredeti török alaknak, ami alapján feltételezhető, legalábbis ezeken a helyeken az onogur és magyar lakosság egymás mellett élése.817 Már az al-dunai bulgárokra vonatkozott a végső soron az onogurból eredő nándor (< *ntmdur) magyar szó.818 Ez a muszlim forrásokban is előfordul. A Hudúd al-’álam ismeretlen szerzőjű perzsa (közép-ázsiai), 10. szá 812 Szőke 2014, 31-42, 31. 813 MGH T. 1. 12, 17, 34, 45, 47, 67-68, 92, 95, 97-98, 119, 177, 222, 246-247, 299, 350, 561, 599; MGH T. II. 237; MGH T. III. 39; Róna-Tas 1997,219. 814 Olajos 1969, 87-90. 815 Juhász 2016,120-121. 816 Pavel Georgiev előadása az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport ülésén. 2016. 05. 13. Sianu óoArapc'Koro nocAemiH Ha EaAKaHax b nepuOAC 7-8 bb. b CBeTe HCTopHHecKMx h apxeoAontiecKHx HCTOHHHKOB. 817 Melich 1925-1929, 24-25, 29-30, 51; Kiss 1988, 632. 818 Ligeti 1986,269."
Olyan közösségét, amely a Kr.u. 830 körül végbement nyugati elvándorlást követően helyben maradt, sőt a 10. századra még keletebbre is húzódhatott, talán éppen az akkor erőteljes terjeszkedésben lévő volgai bolgárok miatt.”
Komar ezzel szemben az Urálon túlról indítja a magyarokat, a hegységet Délről megkerülve vezeti a őket a Volga mellé, gyakorlatilag a Volgai Bolgáriába.
De hát nincs itt ellentmondás. Lásd Komár térképét: "őshaza" Nyugat-Szibériá --> "Levédia" --> Etelköz, KIVÉVE, akik 1/. "délre mentek Perzsia vidékére" (DAI), talán a Lezsák-féle tavalyi találmány Krasznodarnál, ill. 2/. Levédiában (Magna Hungáriában) maradtak (Julianus magyarjai), ill. innen -- "a volgai bolgárok nyomására" ( Türk) -- kelet felé átkeltek az Urálon (Ujelgi).
Kérdésem továbbra is: milyen indokkal mellőzte Komar a Belaja völgyet?
Nem mellőzte: ott van "Levédia" északi csücskében, még más színnel is, Magna Hungaria:
Köszi, elolvastam. De minek? Továbbra sem ad választ az említett problémára. Türk következetesen hozza a Belaja központú karajakupovót, mint ”őshazából”, és hozzáteszi, hogy az erősödő bolgárok hatására a magyarok egyes csoportjai INNEN keletre az Urálon túlra költöztek: “
”egy keleten maradt magyar közösség maradványait találhattuk meg Ujelginél.
Olyan közösségét, amely a Kr.u. 830 körül végbement nyugati elvándorlást követően helyben maradt, sőt a 10. századra még keletebbre is húzódhatott, talán éppen az akkor erőteljes terjeszkedésben lévő volgai bolgárok miatt.”
Komar ezzel szemben az Urálon túlról indítja a magyarokat, a hegységet Délről megkerülve vezeti a őket a Volga mellé, gyakorlatilag a Volgai Bolgáriába. Nála a Belaja völgy semmiféle szerepet nem kap! Egyenlőre - továbbra sincs - semmiféle magyarázat a szakadéknyi különbségre. Kérdésem továbbra is: milyen indokkal mellőzte Komar a Belaja völgyet?
Itt meg amőbaszerűen körülöleli Bolgáriát. Nem gondolod, hogy némi magyarázat azért elvárható lenne az ügyben??? Ez így komolytalan. Ilyen köröket meg pacákat óvodások is tudnak rajzolni, egy tudós embertől elvárható lenne a hogy koherensen pacázgasson, vagy ha nem, adjon magyarázatot a változásra.
egy keleten maradt magyar közösség maradványait találhattuk meg Ujelginél.
Olyan közösségét, amely a Kr.u. 830 körül végbement nyugati elvándorlást követően helyben maradt, sőt a 10. századra még keletebbre is húzódhatott, talán éppen az akkor erőteljes terjeszkedésben lévő volgai bolgárok miatt."
Sajnos ez csak egy megvezetés, azért, hogy a honfoglalók népi homogenitását ne sértse a tudomány. Vagyis egy politikai cél alá van vetve a tudományosság.
Én soxor idéztem Bartha könyvét 1989-ből. Már akkor írta, hogy az átnyargalás (TA felkapott, elfogadott és menedzselt elképzelése) elméletét először Artamonov vetette fel, de olyannyira problematikus, hogy nem érdemes vele foglalkozni.
Erre az újabb leletek és Komarov feltűnése okán most mégis bepróbálkoznak vele. És most is a történelem zsákutcájába hajtottak bele. De így legalább sikerült meghosszabbítani a homogén (magyar nyelvű) honfoglaló társadalom szép álomképét úgy 10 évvel. Ennyivel is hátrébb tart a magyar őstörténet kutatása.
??
("Komarov" egy szerencsétlenül járt űrhajós volt ...)
Hát ha olvasnál, akkor nem tipródnál a semmin, mint a szaró gólya:
"Friss leletek és genetikai vizsgálatok nyomán egyre nagyobb bizonyossággal kijelenthető, hogy az egyik keleten maradt magyar – vagy a magyarokkal szoros kapcsolatban álló – közösség maradványaira bukkanhattak orosz és magyar régészek az Urál-hegység keleti oldalán. Türk Attila, a PPKE Régészettudományi Intézetének tanszékvezetője most először beszél a sajtóban a legújabb őstörténeti-régészeti mérföldkövekről: nemcsak a Volgán túliakról, de a Dnyeszter környékiekről is.'
"Mindemellett ügyelni kell arra is, hogy néptörténet és nyelvtörténet nem ugyanaz. A finnugor nyelvészet semmit nem tud és nem is kíván mondani például a minden szempontból összetett honfoglaló magyarság biológiai vagy kulturális eredetéről."
"'Nemrég a hatalmas tudású ukrán kolléga, Olekszij V. Komar írt példaszerű elemzést erről a témáról, az egész magyar kérdést eurázsiai kontextusba helyezve."'
"Ma már közel 30 régész foglalkozik munkája során a honfoglalás kori magyar anyagi műveltség keleti kapcsolatrendszerével, az Uráltól a Kárpátokig terjedő régió valamennyi mikrorégióját lefedve. Nekünk, magyaroknak pedig végső soron ez a legfontosabb."
Ha Szabolcs tényleg Árpád nagybátyja volt (azaz Álmos öccse), akkor nem kell ezt ennyire bonyolítani. Akkor a Kissfaludyak is Árpád vére, merthogy Csák nembéliek és Szabolcs leszármazottai.
"...Évekkel ezelőtt az Akadémiai Könyvtárban véletlenül kezembe került egy nagy, albumszerű könyv: baczka-madarasi Kis Bálint, csász. és kir. kamarás: Az Árpádok királyi vére Magyarország családaiban címmel [86], mely az 1896-ban, nagy pompával megrendezett ezredéves országos kiállítás alkalmából jelent meg. Szerzője 1500 családról mutatja ki a rokonságot az Árpád-házzal, bonyolult táblázatok sorával vezetve le a leszármazások menetét. Az Árpád-vérű ősök közt három Benkő név is előfordul: Izmael, János és József.
A leszármazás vonala IV. Béla király Erzsébet nevű unokájával kezdődik, aki nem külföldi uralkodóházba került, hanem az 1280-ig élt Mózes nádornak lett a felesége. Az ő - szintén Erzsébet nevű - lányuk Medgyesi Miklós erdélyi vajdához ment férjhez, akit Petri zilahi történész [35. IV.481] a Szilágysomlyó melletti Szécs birtokosaként említ az 1281. és 1319. évből. Medgyesiék „fiának, M. Móricz mesternek utolsó magzatát, Medgyesi Annát - aki 1378-ban hunyt el [23] - 1351-ben somlyói Báthori János fia: László veszi el, aki által Szilágysomlyó a Báthoriak birtokába jut” - idézi Petri a fentebb jelzett könyvének 535. oldalán P. Szathmáry Károly rokonunkat [17., 20. old.], akiről Előszavunk 16. pontjában volt szó.
.... A Báthoriak fejedelmi családjának leghíresebb tagja az a Báthory István volt (1533-1586), akit a lengyelek 1575-ben királyukká választottak.
Báthori László egyik fiával, Szaniszlóval kezdjük ezek után az I. táblázatunkat mint kivonatot Kis Bálint művéből, melynek néhány hiányosságát sikerült ki is egészítenem a genealógiai irodalom felhasználásával. (Az újonnan talált nevek s adatok mellett a forrásmű száma szögletes zárójelben van elhelyezve a III. táblánkon, itt mellékletként.)
