Ha egy görény beszabadul a tyúkolba, az vérszemet kap, és mégha nem is éhes , minnél előbb megpróbálja elhallgattatni a tyúkokat és/vagy nyulakat. Szépen lefolytja mindet, hidd el, már láttam ilyet. Lehet, hogy nem is eszik belőlük, mert jól lakik a vérből, vagy idő előtt megzavarják. A nyakon meg csak a tűhegyes, vékony szemfogak helye marad. Azt mondták, hogy nincs őshonos nagyragadozó arra, viszont kisragadozó lehet, pláne ha megszökik prémtelepekről, vagy a gazdájuktól, ezek bárhol képesek elszaporodni.
A nagyobb háziállatok közül, mint pl. tehén, birka, én nem láttam olyat, amin csak két lyuk lett volna. Mindegyiken volt több külsérelmi nyom, többek között nyaktájékról letépett bőr, amit simán kutyák csinálnak. Ha falkába verődnek ösztönösen elkezdik hajtani a menekülő állatot, le is teperhetik, megdöglik a sokktól, vérveszteségtől, de aztán már nem biztos , hogy eszenke belőle, mert ahhoz már túlságosan domesztikáltak, vagy megzavarják őket.
A másik, amire gondolok, csóró népek lakhatnak puerto rico-ban, tuti kapnak valami támogatást, kárpótlást ha "nagyragadozó" végez a haszonállattal. (ilyen törnvény mindenhol van szinte, többek közöztt itthon is, hiába hogy gyakorlatilag nincs nagyragadozó). A természetvédelmi minisztérium fizet. Ha egy tehén tartására meg nincs lóvé, vagy egyébként is leakarja vágni , egyszerűbb a letaglózott állat nyakán két lyukat szúrni és a chupakabrára fogni, mint harapofogóval megtépázni egy kicsit.
Ha kutya lenne a dolog hátterében, már rég kiderült volna a nyilvánvaló fog-, és harapásnyomok alapján. Mindegyik tetemen mindössze két piciny tűszúrásnyi seb található a nyakon. Én nem azt mondom, hogy egy rejtélyes szörny tizedeli az állatokat, de pont a kutya az, amit elsőre ki lehetett zárni.
Nagyon köszönöm a részletes beszámolót, annál is inkább mivel ez a csatorna nálam nem fogható! bevallom nem is tudtam, hogy a Kanári-szigetek ilyen sok érdekes dologgal bír! Persze a guancsok maguk is sok kérdést vetettek már fel a kutatókban. Egyszer mintha olvastam volna valahol én is a nagy testű kutyákról, de részletek nem maradtak meg bennem!
Volt egy pár szó a guancsokról is, valóban, akiket a spanyol hódítók irtottak ki, ill. vittek rabszolgaságba, a XV. sz-ban, amikor meghódították a szigeteket. Arról volt szó, h már Plinius, aki elnevezte a szigeteket az ott található hatalmas kutyákról (canis, canaries) említi, h hatalmas gyíkok, 'sárkányok' élnek a szigeteken a magas hegyek barlangjaiban. És a középkorban is erről szóltak a tengerészlegendák. Ezek nyomán ment el a XIX. sz végén a Bécsben élő magyar Simonyi professzor és kutatott az óriásgyíkok után, majd talált is néhányat a szigetcsoport legnyugatibb szigete, El Hierro szigete mellett egy alig néhány száz m2-es sziklán. A felfedezése nyomán a gyűjtők megszállták a sziklát, és mindenki vitte az 50-60 cm-es állatokat szépen haza, ennek következtében a gyíkok kipusztultak, mígnem a '70-es években egy kecskepásztor fel nem fedezte, hogy az egyik megközelíthetetlen sziklán még van egy kis populáció belőlük, így aztán mára már egy kutatóállomás van ott, és a biológusok keltetik a gyíktojásokat és a kicsiket "óvodában" nevelik föl, s ennek köszönhetően kb. 1500-as a túlélő populáció. A fő szigeten is találtak egy mintegy 40 egyedből álló populációt, ami még ezeknél is nagyobb gyík, némelyik 1 m-es is van, egész robosztus állat. Ebben a filmben vették fel először. Fehér tokája van, érdekes. Mondanom se kell, hogy teljes avédettség ma már. Ezek a gyíkok szinte csak növényi étrenden élnek, mert olyan szegényes, félsivatagos a felszín, éghajlat. A Mauritániából a szél által idehozott sáskarajok jelentik a csemegéjüket.
A guancsok sziklarajzait is tanulmányozták, és megállapították, hogy azok felelősek nagyrészt a korábban élt nagytestű fajok kipusztulásáért, tekintve, hogy fő táplálékforrásuk volt, ahogy a sziklarajzok tanusítják. Találtak egy mumifikálódott óriásgyík tetemet, ami másfél méteres volt, jól kivehető a bőr, fogazat, koponya, csontozat, egészen felismerhető volt, jobban, mint az óegyiptomi állatmúmiák. Azzal lett vége, hogy azt remélik talán valahol még valamelyik megközelíthetetlen szurdokban él még ez az óriásgyík.
Melllékesen megjegyezték, hogy a guancsokról se tudunk semmit, vszleg vmilyen é-afrikai fehér törzs leszármazottai lennének, de hát emlék szinte semmi...
Érdekes volt a film, sok információ, jó képek, meg a Simonyi-féle magyar vonatkozás miatt is. Végül is asszem a cím picit hatásvadász volt, mert sárkányok helyett csak a szokásos unikális szigeti fauna tanúi voltunk, némi Galapagos-szigeteki analógia is felderengett, de ezzel nem bántani akarom a filmet, mert valójában tetszett -, de kriptozoológiai vonatkozás 0 volt, és paleontológiai is csak roppant halvány.
Ma Duna II Autonómia, 20h A Kanári szigetek sárkányai, tartalom:
Vajon van-e valóságmagjuk a legendáknak? Lehetséges-e, hogy valaha tényleg éltek itt sárkányok? Vagy csak óriásgyíkok voltak, amelyek mára már kihaltak? És vajon képes volt-e a túlélésre egy sárkányszerű hüllő valamelyik távoli szigeten? A pikkelyes sárkányszörnyek a több ezer éves, ősi civilizációkban is kísértettek már. Történeteik alapjául pedig lehet, hogy valós, hús-vér lények szolgáltak. A gyíkok világa még ma is egy számtalan fajt magában foglaló, különös tarka forgatag. Több mint háromezer különböző gyíkfaj él a földön.
Tegnap éjszaka végre elcsíptem a chupacabras részt a national geographicon, meg pár napja volt a zone realityn a beyond and bizarre, vagy valami hasonló című sorozat, abban is volt róla szó.
Számomra egyértelművé vált, hogy kamu az egész: az égvilágon semmi bizonyíték (még annyi sem, mint a többi ismeretlen lénynél), a lábnyomok nevetségesek és mindegyik máshogy néz ki, az a pár fénykép méginkább, a szemtanuk leírása sem egyezik, kivéve a nagy vörös szemeket, meg a hártyás szárnyakat, de ugye ezt mindenki meg tudja jegyezni. Azután meg, hogy egy egyszerű korcsot is chupakabrának néznek, nincs miről beszélni.
Ez bizony tényleg tömeghisztéria. Nincs a környéken vadon élő ragadozó, így kitalálnak maguknak egyet, meg ugye jó turisztikai fogás, mint a nessi is. Szerintem is egy városi legenda, anekdota kialakulásának lehetünk tanui.
A dögökről meg annyit, hogy simán lehetnek kutyák a tettesek, egy kutyafalka akár egy tehenet is tud addig hajtani, míg össze nem esik. A nyulakat, szárnyasokat simán megfojtja egy elvadult macska, vagy nyestfélék, pl. egy görény után nagyanyám csirkeóla ugyanígy nézett ki, mint a filmben, mégsem a csupakabrára fogta. Azok a lyukak a szemfogaktól származhattak, az meg hogy megtudják állapítani, hogy kiszívtaa vérét, hülyeség, egyszerűen megalvad, vagy felszívódik az érfalban.
Egyébként a nyugat-virginiai molyembernek is nagy veres szemei voltak, meg hártyás szárnyai és ott is döglöttek a tehenek, de ha jól tudom az korábban történt. Lehet innen ültették át az egész sztorit a saját vidékükre.
Az orag pendekes részt is láttam tegnap, az már érdekesebb, de ott is az a sokféle lábnyom teszi hiteltelenné az egészet. Gyanítom, hogy mindenki orángutánt látott és a hit homályosította el szemüket.
akkor csináltam egy ilyet: http://kriptozoologia.freeblog.hu nem ígérem, hogy gyakran fog frissülni, mindenesetre számítok a témafelvetéseitekre. btw van az írás vége felé néhány újdonság ahhoz képest, amit ide a fórumba raktam.
Kicsit még fordítgattam az alant lévő forrásokból, ha nem bánjátok nagyon.
Szóval az óceánszonográfia legdrágább, egyben viszont leghatásosabb eszközei a tengerfenéken húzódó kommunikációs kábelekre aggatott hidrofonok (speciális vízalatti mikrofonok). A 60-as években a US Navy fejlesztette ki és használta a SOSUS-t (SOund SUrveillance System) a világ minden részén, természetesen hadi célokból; a hidegháború végével viszont fele-fele arányban átengedte a technikát a civil tudományos kutatásnak is.
A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) 1991 óta sikeresen használja mélytengeri vulkánkitörések, vulkanikus rezgések megfigyelésében éppúgy, mint pl. különböző bálnafajok jelenlétének és mozgásának tanulmányozásában. Ettől függetlenül a SOSUS használata korlátozott, egyrészt azért, mert az általa készített felvételek között sok a nem nyilvános, katonai jel, másrészt mert a SOSUS hidrofonjainak elhelyezését elsősorban még mindig a katonai célok határozzák meg és a rendszer természetesen messze fedi le a világóceánok egészét. A kábelek jóvoltából a SOSUS-ban real-time lehet hallgatózni, cserébe viszont mocskos drága: a kezdetektől eddig beleölt pénz összességében már több, mint 16 milliárd dollár.
A NOAA a kábelekkel nem elérhető óceánterületeken hordozható hidrofonokat alkalmaz, amiket a 90-es évek közepén a SOSUS sikerén felbuzdulva fejlesztett ki. Előnyük, hogy teljesen önállóak, bárhol le lehet dobni őket, a SOSUS-hoz képest relatíve olcsón bevethetők és azzal megegyező minőségben veszik a jeleket. Hátrányuk, hogy a hangokat csak kiemelés után, felvételről lehet meghallgatni, de remélik, hogy a műholdas távközlés fejlődésével rövidesen az online követés is megoldható lesz.
A SlowDown-t és a Bloop-ot az utóbbi módszerrel rögzítették, mindkettőt az egyenlítői Csendes-óceán mélyén. A SlowDown-t 1997. május 19-én kapták mikrofonvégre. Mint ahogy az elnevezés is utal rá, a frekvenciája 7 percen keresztül folyamatosan, lassan csökken (a honlapon közzétett felvétel az eredeti 16-szorosan felgyorsított változata), az amplitúdója pedig akkora volt, hogy három, egymástól független hidrofon is érzékelte, ami ebben az esetben mintegy 2000 km-es körzetet jelent. A Bloop-ot 1997 nyarán többször egymás után is sikerült rögzíteni. A hang frekvenciája több mint egy percig emelkedik folyamatosan (a felvételt ugyancsak 16-szorosára gyorsították) és 5000 km-es körzetben rögzítette több hidrofon is. Mindkét hanggal kapcsolatban szűkszavúan csak annyit jegyez meg az oldal, hogy eredetük ismeretlen, illetve a SlowDown-nál még annyit, hogy azt az egy alkalmat kivéve sem előtte, sem utána nem hallottak hasonlót.
A leírásból egyértelműen látszik, hogy ezeket a hangokat nem lehet metánbuborékok vagy egy arra úszó halacska farokcsapásának számlájára írni. Bármennyire is jól vezető közeg a víz (a hang ötször gyorsabban és hatvanszor távolabbra terjed benne), ha állat adta ki ezeket a többezer km-es körzetben hallható, hosszú percekig tartó, folyamatos, alacsony frekvencián megszólaló hangokat, akkor annak legalábbis bálnaméretűnek kellett lennie.
Az biztos, hogy a mélytenger egy kurva érdekes hely.
Nem tudom, hogy mit aggódtok... :) Linkeljétek be a "Korábbi civilizációk jelei" c. topikba, és ott majd adnak rá megnyugtató választ. Azt az érvet, hogy az U.S.Navy sem tudott mit kezdeni vele, sokak csak elterelésnek fogják mondani... (lásd Piri Reis térképe...)
Ez tényleg nagyon érdekes, különösen a "Slow down" tűnt nagyon hátborzongatónak. A "Bloop-ot" én nem találtam annyira furának, hiszen ez lehet éppenséggel egy nagyobb buborék is, mondjuk metán vagy ilyesmi.
Kicsit gugliztam. Erről a haditengerészet alkalmazásában álló mélytengeri hangfelvevő cuccról itt lehet többet olvasni: SOSUS
Itt vannak a hangok, amiket lehallgatóztak vele: földrengés, vulkánkitörés, hajók, bálnák. Nagyon érdekesek egyébként, hang mellett rajz, részletes magyarázattal. És a lista végén ott az a bizonyos két hang, amit nem tudtak beazonosítani: "Slow Down" és "Bloop". Nincs elfogadott magyarázat. (QuickTime kell hozzá)
A cikk témája az a tengerfenéken húzódó kábelrendszer lenne, amit először katonai célokra (hajók és tengeralattjárók felderítése, kommunikáció) és távközlésre használtak, majd utóbb, a hidegháború múltával rájöttek, hogy kiválóan lehet vele a szeizmikus mozgásokat vagy éppen a bálnák mozgását és hangját figyelgetni.
Eztuán jönne az érdekesség, hogy 1997 nyarán ezek a Csendes óceán fenekén lévő érzékelők különös hangok sorozatát rögzítették. Az egyik, május 19-én fogott hang különösen hangos volt, hét percen keresztül tartott és három, egymástól távol lévő szenzor is érzékelte. A kutatók állítólag soha nem hallottak előtte ilyen hangot és azóta sem tudták beazonosítani.
A folytatás a Fate ehavi számában. Ha elküldi valaki, lefordítom.
Nem, vagy nem teljesen. Nagy-Britannia hiedelemvilága már a kora középkortól nyüzsög a kísérteties "fantomkutyáktól". A sziget minden tájékán más a nevük (Old Shuck, Dando, Barguest, Padfoot, Hooter, Guytrash, Mauthe Dog stb.) Konkrétan Doyle regényének ötletét a dartmoori mocsár fantomjáról szóló helyi történetek ihlették.