MÁLNA
A bogyós gyümölcsűek között a málna kiemelkedő jelentőségű igen közkedvelt növény. Hazánkban a friss fogyszatás mellett a hűtőipar kedvelt alapanyaga, illetve nagy népszerűségnek örvend a belőle készített szörp és üdítőital is. Mivel sok munkaerőt igényel és kis területen is nagy értékben terem, kiválóan alkalmas házi és kisüzemi termesztésre. A magyar málna jelentős része guruló gyümölcsként, friss fogyasztásra alkalmasan kerül betakarításra, ami szintén emeli piaci értékét.
Éghajlatigény
A málna a lombos erdők kísérő növénye. Termesztése a hűvösebb, csapadékosabb dombok és hegyek északi-, észak-keleti, észak-nyugati lankáin és völgyhajlataiban lehetséges, ott, ahol erre alkalmas, párás mikroklíma alakult ki. A málna jó télálló, mély nyugalomban károsodás nélkül képes elviselni a -25ºC-ot is. A tél végi nyugalmi időszakban előforduló +5 ºC feletti enyhe időben a vesszők nedvkeringése és a rügyek duzzadása elindulhat. Ilyenkor már kisebb fagyok is komoly kárt okozhatnak a vesszőkben és a rügyekben. Ez a jelenség sík vidéken és a kontinentális klímában gyakori.
A hazai csapadékmennyiség elég lenne, ám az éves egyenlőtlen eloszlás szükségessé teszi a rendszeres öntözést.
A terület kiválasztásánál kerüljük az erősen szeles helyeket, mert a szél az érő gyümölccsel teli terméságazatokat letörheti.
Talajigény
A málna legeredményesebben a gyengén savanyú kémhatású, jó tápanyag- és vízszolgáltatású, porózus, szerves-anyagokban gazdag talajokon termeszthető. A nem erodált, barna erdőtalajok ilyen jellegűek, de a jó szerkezetű vályog - vagy homokos vályog - talajok is sok vizet tudnak felvenni és tartalékolni a téli csapadékból, valamint képesek ellátni vízzel a növényt a száraz, nyári hónapokban is. Málnatermesztésre alkalmatlanok az erősen kötött, agyagos, levegőtlen talajok, valamint a nagy mésztartalmú lúgos mezőségi talajok. A málna a magas talajvízszintet és a pangó vizet nem bírja.
Málnafajták
Nagymarosi. Magyar tájfajta. Ma már csak házikertekben található. Termése közepes méretű, kemény, így jól szállítható, kiváló zamatú, feldolgozásra és mélyhűtésre egyaránt alkalmas.
Fertődi zamatos. Országosan elterjedt fajta.Erős növekedésű, középkésői termésű fajta. Mélyhűtésre az egyik legjobban bevált fajta. Igen bőtermő.
Malling exploit. Hazánkban a legelterjedtebb fajta. Erős növekedésű, korai termésű fajta. Termése nagy, íze édes, közepesen zamatos. A bogyó elég nehezen válik le a vacok-kúpról, ezért gépi betakarításra nem alkalmas.
Telepítés
Ültetés
Csak vírusmentes szaporítóanyagot használjunk. A kötegenként zárjeggyel ellátott sarjak ellenőrzöttek, ezért kizárólag ezeknek az ültetése ajánlott a későbbi esetleges károk elkerülése érdekében. Az ültetésre alkalmas sarjak föld feletti része 350 mm-nél vastagabb, és legalább 8 db 60 mm-nél hosszabb gyökere van.
A málnát ásóval ültessük, ügyelve arra, hogy a gyökérzet ne hajoljon vissza. A sarj körül a talajt taposással tömörítsük. A sarjak kiálló részét 15 cm-re kurtítsuk vissza metszőollóval. Az őszi ültetés előnyösebb, mivel akkor elegendő a talaj nedvességtartalma, és a gyökérképződés még a tél beálltával megindul. A tavaszi telepítést be kell öntözni.
A feltöltő trágyázás alapja az istállótrágya, amely értékes tápanyag-tartalma mellett élénkíti a talajéletet, humusztartalmával javítja a talaj vízmegtartó képességét, és segíti a műtrágyák feltáródását. Ezért telepítés előtt ősszel 50-70 t/ha érett marhatrágyát, ezzel egyidőben N:P:K 100:75:125 kg hatóanyag/ha műtrágyát szórjunk ki a területre, és 40 cm mélyen forgassuk be a talajba. Ősszel simítóval és kombinátorral egyengessük el a talajt.
Művelési módok
Karós művelés
Házikertek, kisparcellák művelési módja. Tenyészterülete 0,8x1. 1x1, 1x1,2 m. Minden növény mellé szőlőkarót verünk, és ehhez kötjük lazán a termővesszőket 50 cm-enként, három helyen. Tövenként 5-6 termővesszőt hagyunk meg.
Kordon művelés
Ikerhuzalos támrendszerű művelési mód a leggyakoribb. Tenyészterülete házikertekben 1,5-2 x 0,4 m. A huzalos kordon függőlegesen tartja a termővesszőket, így azok nem zavarják a sorközművelést. A kordon tartóoszlopai 14-18 cm átmérőjű héjazott akácból készüljenek, 2,2-2,4 m hosszúságúra. Ezeket 60 cm mélyen ássuk le a sorba, egymástól 7-10 m távolságra. Az oszlopokra 60-70 cm magasságban az első, 120-130 cm magasságban feszítsük ki a második 2,5 mm átmérőjű horganyzott huzalpárt. A metszés alkalmával ezek közé húzzuk be a termővesszőket.
Ápolási munkák
Talajművelés
A talajművelés célja az ültetvény gyommentesítése, a talaj nedvességtartalmának megőrzése. A sekély gyökérzetű málnát 12 cm-nél mélyebbre hatoló eszközzel nem szabad művelni. A kézi kapálás alkalmával a felesleges sarjakat is eltávolíthatjuk. Kordon folyóméterenként 15 új sarj meghagyása elegendő biztonságot ad a metszésig, a többit tanácsos csavarással kitépni.
Metszés
A letermett vesszők a szüret után elszáradnak lévén a málna félcserje. A letermett vesszők a kórokozók és a kártevők telelő alakjaitól fertőzöttek, ezért ezeket lehetőleg augusztus folyamán messük ki a termőfalból és azonnal égessük el. Helyettük folyóméterenként átlagosan 10 db új, egészséges vesszőt hagyjunk meg, de a lehetséges téli fagykár miatt ezt a felújítást tanácsosabb kora tavaszra halasztani.
A vesszők visszametszésére azért van szükség, mert a málna akár két méternél is hosszabb vesszőt fejleszthet. A hosszú vesszőn túlságosan sok termés marad meg, és így elaprózódhat a gyümölcs. A széthajló termővesszők pedig akadályozzák a művelést és a növényvédelmet. A termővesszőket 150-160 cm magasságban messük vissza. A visszametszés optimális időpontja augusztus második fele.
Öntözés, tápanyag-utánpótlás
Egy tonna gyümölcsh és a hozzá tartozó fanövendék 9 kg N, 2,3 kg P2O5, 10,8 kg K2O és 5 kg Ca-t von ki a talajból. A tápanyag pótlása a fenti mennyiségek szorzata az éves tonnánkénti termésmennyiséggel, hatóanyagra vonatkoztatva.
A málna vízigényes növény. Ezért aszályra hajló éghajlatunk alatt az öntözés nagyban hozzájárulhat a termesztés eredményességéhez. Az érés előtti vízpótló öntözéshez 200-400 m3 vizet kell kijuttatni csepegtető vagy kisintenzitású szórtfejes öntözéssel. Szükség esetén az érés ideje alatt is öntözni kell. Az öntözött területen a termés megduplázható, és a guruló hányad is számottevően javítható.
Betakarítás
A málna érése a virágzástól számított 25-30 nap múlva kezdődik, és a fürtszerkezettől függően 30-35 napig tart. Az érés fő időszaka a fajtától és a termőhelytől függ, de nálunk általában július első felére esik.
A málna nem utóérő gyümölcs, ezért csak teljes érésben szedhető. A málna gyorsan érő gyümölcs, a túlérett gyümölcs lehullik, megsötétedik és hamar veszít a súlyából. Hazai viszonyaink mellett a málnát 2-3 naponként kell szedni. A gyümölcsnek a fajtára jellemző, egyöntetű színűnek és érettségűnek kell lennie, fonnyadt, romlott szemeket nem tartalmazhat.
A mélyhűtésre szánt "guruló minőségűt" málnát a (I.oszt.) a törődés elkerülése érdekében polietilén fóliával bélelt, 25 mm magas rekeszekbe kell szedni, maximálisan 3 kg töltősúllyal. Rekeszes (II. oszt.) minőségű a málna, ha megegyezik az elsővel, de törődött és nem egységes szemeket is tartalmaz, de nem szennyezett és romlott.
A málna nem tárolható gyümölcs. Előhűtéssel +4 C-on jól szállítható a feldolgozó helyre. 0 ºC-on és 85% páratartalom mellett pár napig tárolható, de a kitárolás után gyorsan fel kell használni, mert a párakicsapódás meggyorsítja a romlást.
Növényvédelem
A sikeres málnatermesztés egyik alapvető feltétele a hatékony növényvédelem.
A vesszőpusztulás néven összefoglalható tünetcsoport okozza a legnagyobb gondot a málna növényvédelmében. Kialakulásában több kórokozó és kártevő együttesen vesz részt, és a környezeti feltételek is jelentős szerepet játszanak.
A vesszőpusztulás tavasszal a másodéves vesszők kihajtásakor jelentkezik. A rügyek, különösen a vessző felsőbb részén megkésve vagy hiányosan hajtanak ki. A vesszők egy része részlegesen vagy teljesen elpusztul. A gyümölcskötődés után egy második jelentkezhet. Ilyenkor a vesszők levelei megsárgulnak, beszáradnak, a kihajtott vesszők rövid idő alatt részlegesen, vagy teljesen elhalnak. A pusztulás közvetlen oka a vessző alsó részén levő szállítószövetek részleges vagy a vesszők egész keresztmetszetére kiterjedő pusztulása, ami megakadályozza a vessző felsőbb részeibe irányuló vízszállítást. A szövetek további pusztulása, illetve a lombfelület növekedése az ilyen beteg vesszők vízháztartásának összeomlását okozhatja.
A vessző mélyebb szövetei rendszerint sérülések miatt fertőződnek és pusztulnak el. A mechanikai sérüléseken kívül tavaszi fagyok és a vesszőszúnyog lárvái károsíthatják a sarjak szöveteit. A gombás fertőzés számára leggyakrabban a vesszőszúnyog (Reseliella theobaldi) lárváinak kártétele nyit utat. Fertőzéskor a gyengén parazita és szaprofita gombafajok is képesek a szövetekbe behatolni, és azokat elpusztítani.
A szállítószövetek pusztulásában legfontosabb szerepet a szártörő gomba (Leptosphaeria comiothryum) játssza, ám az elpusztult szövetekből számos más gombafaj is kimutatható. Leggyakoribbak a különböző Fusarium és Phoma fajok.
A közvetlen okok mellett számos olyan tényezőt is ismerünk, amelyek közvetve, a gazdanövény ellenállóságának a csökkentésével, illetve a kórokozók és a kártevők fertőzési lehetőségeinek a növelésével hozzájárulnak a vesszőpusztulás kialakulásához.
A talaj kiszáradása, illetve a talajnedvesség ingadozása következtében gyakran felreped a sarjak epidermisze, ezáltal lehetőség nyílik a vesszőszúnyog kártételére. Közvetett hatása van a vesszőpusztulásra a nagy kalciumtartalom miatt jelentkező mangán és vashiánynak is. Súlyos klorózis esetén a növények legyengülnek, és jelentősen növekszik az epidermisz felrepedések száma. A termőhely megválasztásának tehát fontos szerepe van a vesszőpusztulás megelőzésében.
A kémiai védekezés hatékonysága erősen korlátozott. A fertőzött termővesszők - a fiatal sarjak közelében - állandó fertőzési forrást jelentenek. A gombaspórák nagy tömegben áprilistól szeptemberig jelen vannak az ültetvényekben. A sarjak fertőződését csak úgy lehetne megakadályozni, ha tartósan le lehetne őket fedni megfelelő gombaölő szerekkel. Erre két ok miatt nincs lehetőség: egyrészt a sarjak nagyon gyorsan növekednek, másrészt a szedési időszak alatt szüneteltetni kell a permetezést.
A gombás fertőzés megakadályozásában fontos szerepe van a kórokozók számára kedvezőtlen feltételeket teremtő termesztéstechnikai módszereknek. Nem szabad hagyni, hogy elsűrűsödjön az ültetvény, a sarjakat ki kell ritkítani és a letermett vesszőt érés után azonnal el kell távolítani.
A vesszőszúnyog-fertőzés ellen az egyik leghatásosabb védekezés az első sarjak eltávolítása. A később fejődő sarjakon ugyanis lényegesen kevesebb kéregrepedés képződik, és ezek megjelenése az őszi időszakra tolódik, amikor már kisebb a vesszőszúnyog fertőzésének veszélye.
A málna gyümölcsében a legnagyobb kárt a málnabogár lárvája okozza. Az ún. "kukacos" termés jelentősen veszít piaci értékéből. Esős, párás időjárás esetén a bogyók jelentős része a szürkerothadásnak eshet áldozatul.
A gyümölcsfajok, mint feldolgozói nyersanyagok
Termékeink a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt versenyhelyzetbe kerülnek, vagyis egyre szigorúbb minőségi előírásoknak, növekvő elvárásoknak kell megfelelniük. A minőség-ellenőrzés robbanásszerű technikai-műszaki fejlődése ugyancsak hozzájárult ahhoz a felismeréshez, hogy termékeink piaci biztonsága nem képzelhető el a feldolgozási célnak legmegfelelőbb nyersanyag, fejlett technológiai-műszaki gyártó háttér és a magas fokú szakmai tudás nélkül.
Magyarország termesztési feltételei különösen jó minőségű gyümölcs termesztésére alkalmasak. A gondot az jelenti, hogy a termesztendő fajták megválasztásánál nem, vagy nem kellő súllyal vették figyelembe a felhasználási célt, pedig a feldolgozott termék állandó jó minőségének kialakításában és biztosításában meghatározó a nyersanyag szerepe.
A Magyarországon megtermelt gyümölcsökből sokféle tartósított terméket állíthatunk elő. Ezek egy része hazai piacra kerül, más részét, főleg a félkész termékeket külföldi értékesítésre szánjuk.
