Kiváló kritikák ezek mind, de a Magyar Nemzet-es írásban azért akadt tévedés, csúsztatás is.
Kettőt találtam:
"Az And Nothing is Forever című harmadik új daluk is filozofikus volt, az emberi lét abszurditására mutatott rá"
Szerintem nem. (Illetve ha mégis, akkor ez elmondható a legtöbb Cure dalról.) Aki elolvasta a dalszöveget, annak aligha ez jutna az eszébe. E dal inkább a szeretet erejéről, az elkerülhetetlen elmúlás fájdalma felett diadalmaskodó összetartozás reményt tápláló érzéséről szól, de a dal és a szöveg felfogható akár úgy is, mint szolid felkérést egy békében, harmóniában, önként vállalt lezárásra és közös kilépésre az életből, életünk párjával. Az emberi lét abszurditását említeni a Cure valamely dala kapcsán egyszerűen túl általános: majd' mindegyik dalára igaz.
"A már említett Endsong című dalukon kívül új szerzemény volt még az Alone, amelyet úgy adtak elő, hogy a Földet vetítették a háttérben a világmindenség nézőpontjából.
Míg az Endsongban vörösen izzott a bolygó, addig ebben a dalban a világmindenség hideg kék magányában láthattuk."
Szerintem az Alone alatt valóban a Föld látszott, de az Endsongnál a Hold.
Amikor így a semmiből kijöttek ilyen Prayer Touros cuccok meg ilyen párizsi End-ek 1992-ből, akkor mindig elgondolkodom, hogy hány tökéletes minőségű koncertfelvétel lapulhat még a zenekar tarsolyában...
Igen, annyira szürreális volt, köpni nyelni nem tudtunk.
Még most is mosolygok az egészen.
A második raadsban volt, kB 5-en kicsit megtáncoltattuk magunkat ha már senki nem mozgott sehol. Erre csattant a pofon, én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől, de cimborám sem. Már készült a tömegverekedésre :-) de a csaj faszija meg sem mukkant. Annyira gáz volt. Az tényleg üljön le vagy menjen a 15-ik sortol hátrébb. Ráadásul nem az a kemény pogot nyomtuk mint amit illik egy fasza koncerten.
A mindegy hagyjuk, a világ kivetkőzött már magából...
Szenzáció: Zágrábban nem volt From The Edge és Fascination Street!
The Cure play Zagreb, Croatia tonight
Setlist: Alone, Pictures of You, Closedown, A Night Like This, Lovesong, And Nothing Is Forever, Cold, Burn, Hungry Ghost, Push, Play For Today, A Forest, Last Day of Summer, Shake Dog Shake, Endsong. Encore 1: I Can Never Say Goodbye, Want, Prayers for Rain, One Hundred Years. Encore 2: Lullaby, The Walk, Friday I'm Love, Close to Me, In Between Days, Just Like Heaven, Boys Don't Cry.
Ahogy néztem vissza a pesti videókat, valahogy tényleg baromi jól hangzott most az egész, valahogy más bolt minden. Nem tudom miért, a helyszín, Perry, vagy egy más hangszerelés miatt, de ez tényleg bement még így is a bőröm alá.
Igen, igazad lehet... valóban sok múlik a vérmérsékleten, habituson. Én is szeretek persze együtt énekelni (üvölteni) Smith-szel, de táncra - a magam részéről - már soha nem vetemednék. :-)
a koncert második felében volt valami Roger előtt, mert összehúzott szemöldökkel (mint aki valami csúnyaságot lát) belenézett az előtte álló tömegbe és talán még a fejét is ingatta
