Láttam a Fókuszban a műsort és mély tiszteletet éreztem a szülők iránt, azaz irántatok. Örültem, hogy nem dühös embereket láttam. Örültem, hogy mégis az élet győzedelmeskedett a halál fölött. Biztos vagyok benne, hogy a két kis ember fentről büszkén néz le rátok.
Nem tudom elfogadni, hogy erre a megmozdulásra ma, Magyarországon (vagy bárhol a világon, ahol bármilyen jogrend van) szükség legyen, és ha már van (ahogy a dolgok jelenleg állnak), akkor neki kell megtennie.
Milyen indulatokat gerjesztett Benned, hogy édesanyád kiült az út szélére egy táblával?
Én teljesmértékben megértem! Nem tudom, mit tennék az Ő..a Ti helyetekben, csak azt tudom, hogy Tomi halála után én is csak "kiabálni" tudtam a világba, hogy hahóóó tragédia történt, valaki segítsen! Talán Judit néni elért ezzel valamit, talán nem, annyit mindenképpen, hogy odafigyelnek ismét az emberek és reménykedhetünk benne, hogy bíróság elé kerül a gázoló!!!
Az indulatok nem adnák vissza a gyerekeket, tehát fölöslegesek.
Az viszont bennem is indulatokat gerjeszt, ha egy közel hetven éves, egyébként is megromlott egészségű néni ül ki az út szélére a táblával, hogy TISZTELT MAGYARORSZÁG, EZT LEHET? De elfogult vagyok, mivel az édesanyámról van szó. Ezért inkább nem szólok egy szót sem.
Láttalak ma benneteket a Fókuszban.
Borzalmas. Nem találok szavakat.
Emlékszem a tragédiátokra, de annyira más volt most látni is titeket. Sírtam amikor elolvastam itt a legelső írásodat.
Ha jól értelmeztem a riport végén, akkor újra vállalkoztok gyermekre, sőt talán már útban is van. Én szeretnék sok boldogságot kívánni vele, és kívánom, hogy enyhítse majd ez a kis jövevény a fájdalmatokat.
Kedves Gyerekek Apja!sajnálom mi történt a fókuszba sírtam hogy szegény gyermeketeket elütöte egy bus.Lehet hogy a busz a hibás lehet hogy egy autó lehet hogy a buszos.Sajnálom Apuka anyuka.Nagyon SAJNÁLOM. dr.kutya(Bende Tamás)
Én is láttam a műsort, és most kapcsolódtak össze bennem a dolgok.
Annak idején hallottam erről a balesetről, láttam a tévében, és a gyomrom is összeszorult, mert a gyerekgyilkosság és a járdán gázolás nálam külön-külön is elég ehhez, hát még együtt. Azért is lesújtott, mert sokszor járok arra kerékpárral és ismerős a hely.
ZöPö pedig sokszor emlegette ezt a balesetet különböző topicokban (és mindig megértettem az indulatait, amikor a veszélyesen vezető autósokról volt szó), de nem tudtam, hogy ez ugyanaz a dolog.
Megdöbbentő volt, ahogy ma este leesett a tantusz. Megdöbbentő volt látni az út szélén ülve Judit nénit, akit egész más szerepben ismertem meg a Fazekasban. Nem tanított, csak egy óráig, de ismertem. Megdöbbentő volt látni titeket, hogy milyen nyugodtan, mosolyogva és indulatok nélkül beszéltetek. Biztos így kell, de nem tudom, hogy én képes lennék-e rá. És megdöbbentő volt látni, hogy ennyire értéktelen és átjátszható a jogrendünk. :-(
Remélem, csakugyan lesz még gazdája annak a kis traktornak.
Hm... 7 éve először ma délután talákoztam egykori magyartanárommal, aki elindított a pályámon, és azóta is sok mindenben például szolgál. Nagyon megörültem, hogy láttam. Azt mondta, nézzem este a Fókuszt, abból megtudom, hogy érzi magát. Örültem, mosolyogtam, megígértem, hogy megnézem. Azt hittem, még büszkébb leszek rá. Most láttam a műsort, és arcomra fagyott a mosoly.
Szeretnék valami biztatót írni, hogy egyetlen ember sem tudja elvenni a gyereketeiket, és még látni fogja a világ, ahogy felneveltek legalább kettő gyönyörű gyereket, de ez nagyon sután hangzik.
Nem lehet tétlen csend. Kedden találkozunk. Ennyivel tartozom Judit néninek.
Most hallottam az esetről a Fókuszban! Nagyon elszomorított, szinte végig könnyeztem az egészet!
Először.. szeretném őszinte részvétemet kifejezni a családnak! Sajnos én is tudom milyen szörnyű érzés is szeretteink elvesztése!
Mélységesen tisztelem Önöket kitartásukért!
Gábor! Talán furcsa véletlen, de végső elkeseredésemben én is az internethez..az internetező emberekhez fordultam, amikor tavaly nyáron autóbalesetben elhunyt a párom, /aki rendőr volt/, 21 éves korában, mert elgázolta egy 19 éves száguldozó szolgálat teljesítés közben, azt hittem vége a világnak, összedőlt minden, nincs már értelme élni! Végül az interneten indítottunk több topicot is, többekközött itt az indexen is!
Azt hiszem, ahogy Ön is mondta kedves Gábor, nagyon jól esett, hogy idegen emberek mellénk álltak a bajban, segíteni próbáltak!
Kiss Tamás rendőr hadnagy gázolójának sem volt még semmilyen tárgyalása, a gázolónak eszébe sem juttot semmi részvétnyilvánítás a család felé!
Tudják..amikor a tragédia történt, azt hittem másnak nincs, nem is lehet ennél nagyobb problémája..azt hiszem tévedtem! Egyszerre két kis gyermeket elveszíteni iszonyú érzés lehet!
Kívánom az Ír gázolónak, hogy a legnagyobb büntetést kapja az élettől, amit csak lehet!!!!
Ugyanezt kívánom Tomi gázolójának is, bízom benne, hogy megkapják méltó büntetésüket és a sors kiméri rájuk a megfelelő ítéletet!
Sok erőt és kitartást kívánok Önöknek!
Mégegyszer fogadják őszinte részvétem és együtt érzésem!
Most talán már tudok néhány mondat erejéig hozzászólni.
Döbbenetes, hogy ilyen lehetséges (itt most a jogi részére gondolok). A baleset önmagában nem lep meg, látva az utakon közlekedők viselkedését. Én is sokat vezetek, de azt hiszem, egy kicsit velem is átértékelteti a vezetési szokásaimat, pedig nem tartom magam agresszívnek és rohangálósnak.
Gyalogosok a zebrán: át szoktam engedni őket, ha egyértelmű a szándékuk. Bár az utóbbi időben egy kicsit nehezbben szánom rá magamat a megállásra. Ugyanis egy ilyen alkalommal egy kedves autós kolléga fékezés nélkül rohant belém hátulról. Azóta mindig, ha meg kell állnom, pl. egy zebra előtt, aggódva lesem a visszapilantótükröt.
Minden gyalogostól előre elnézést kérek, akit nem engedek át a zebrán a fenti okok miatt.
De a gázpedált biztosan óvatosabban fogom kezelni városon, falun belül. Remélem, még nagyon sokan jutnak erre a következtetésre.
Megnéztelek Benneteket, s a torkom most mint annyisor, bizony szorított, de ami a fontos volt, az a remény, hogy nem mondtatok le egy esetleges gyermekvállalásról, ha jól hallottam ki a mondatok közül... szurkolok Nektek!!!
Azt hiszem nem helyette, hanem mellette, s nem papíron, hanem egy olyan öntapadós cimkén, amilyen pl. az autópálya matrica, s két évig kint kellene lennie további büntetés terhe mellett... mint egy szégyenfolt...
Én is mentem már gyorsan, de a lakott terület nem olyan hely, ahol ezt tolerálni lehetne...
Furcsa módon a rendőrök nem valami sűrűn állnak kint ilyen helyeken, mintha csak a régi reflex működne, miszerint túl sok illetékes és befolyásos "elv-polgár-társ" járna ilyen utakon. Bezzeg olyan helyeken, ahol átmeneti és sokszor értelmetlen alulszabályozás vagy lejárt korlátozás van, ott nagyon is gyakran kint áll a trafipax, mert lehet kaszálni...
Szombat reggel láttam a családot a Napkeltében.
Közben azon gondolkoztam, milyen jó lenne, ha minél többen megismerhetnék és végiggondolnák ezt a történetet.
Lehetne készíteni egy freecardot, vagy egy igényes szórólapot, amit a rendőrök a gyorshajtóknak adnának. Ha egy bírság helyett a kezükbe adná a rendőr, azzal hogy "Olvassák ezt el", biztosan nem maradna el a hatása.
Vagy akár minden új/megújított jogosítvány mellé oda lehetne tenni.
Nam tudom, a család hogyan élné ezt meg, és az is lehet, naív a gondolat.
Április 9. napján lesz két éve ennek a szörnyű tragédiának.
A helyszín: 11-es út. Leányfalu. Kis emlékhely jelzi, hogy mi történt ott.
Én este hét órakor ott leszek, és egy mécsest gyújtok a két kis ember emlékére.
Ki tart velem?
Április 9. napján lesz két ennek a szörnyű tragédiának.
A helyszín: 11-es út. Leányfalu. Kis emlékhely jelzi, hogy mi történt ott.
Én este hét órakor ott leszek, és egy mécsest gyújtok a két kis ember emlékére.
Ki tart velem?
Kedves Bence,
Igy tobb ev tavlatabol meg mindig olyan szomorusagot erzek, mint amikor hallottam a hirt, es megtudtam, hogy rolatok van szo. Nagyon-nagyon sajnalom ami tortent, megvallom, most is zaporoznak a konnyek a szemembol, ahogy vegigolvastam oszinte vallomasodat, erzeseidet az egeszrol....
Nem tudok okosat mondani, veletek erzek tiszta szivembol!
Be kell valjam sokaig en is nagyon gyakran a megengedett sebesseg felett autoztam. A gyalogosokkal elozekeny voltam, a falukban mindig szepen lassitottam. Nem is volt soha semmi problema.
Egeszen addig, amig egyszer -szabalyosan kozlekedve- egy szabalytalanul elem kanyarodo autonak utkoztem. Szerencsere nem tortent szemelyi serules, pedig konnyen tortenhetett volna, hisz' az utkozes utan a jardan alltam meg.
Ezutan eleg melyen magamba szalltam es elkgondolkodtam azon mi lett volna, ha ekkor is gyorsan megyek, vagy ha emberek vannak a jardan. Borzalmas meg ra gondolni is. Azota teljesen megvaltozott a vezetesi stilusom. Igazabol nem ertem miert kellett hozza egy baleset, hogy belassam szaguldozni a versenypalyan kell. Mindenkinek csak annyit tudok mondani ne varja meg mig baj tortenik, mert szerencsetlen esetben akkor mar keso! Marpedig akarki akarmilyen jol vezet, akarmilyen jo autoval elobb-utobb kerul olyan helyzetbe, amikor mar tehetetlen egy szituacioban. Ilyenkor szamit a sebesseg. Egyreszt a kivedesnel, masreszt torvenykezesi szempontbol.
