"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."
Kamarás Klára Ültess egy fát ! Ültess egy fát ! Hadd nöjjön karcsú ága, Tán rátalál egy énekes madárka … Ültess egy fát, Majd ád dúslombú árnyat ! Alatta víg gyerekcsapat tanyázhat. Ültess egy fát ! Legyen a béke fája, Hozzon gyümölcsöt, békét a világra !
Oly mozdulatlanul nyugodtak A kerti fák az őszi fényben. Talán a nyárról álmodoznak, Csak egy levél hull néha szépen. Az élet csöndje ez a béke, A nyugalom e nagy tenyészet, Örök erők szent szövedéke, Lehullt levél én, elenyészek. Avar leszek majd az avarban, Míg fölöttem a fiatal fák A lombjaikat diadallal Az örök égnek fölmutatják.
KARAFIÁTH ORSOLYA PROFÁN PALETTA
(Izsák Sipos Szilárd képeihez)
Az ég
Skarlát az ég. Vagy okker.
Nem áldozat szeretni.
Homály. A víz színében.
Félárnyalatnyi semmi.
Hisz ismered. Az áradás.
Ahogy fehők vonulnak.
Servers-kék. Vörös. Ezüst.
Más nézőponthoz úsztat.
Kobalt, azur, fedés.
Hullám, légszomj, meduza.
Kiszáradt tó. Hamu.
A sebzett bőr lazúrja.
Melengesd testét az elaggott földnek! Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár, Talán nem is zöldül ki soha többet. Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden, A zord szelet kergesd a messzeségnek, Hadd ültetek fát szépen, rendiben, Oh, nem magamnak - az új nemzedéknek! Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj, Munkám örömét hogy aligha látom… Jól tudják ezt a vén faültetők, Oh, jól tudom ezt én is, nap barátom! Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak, Örömet, hasznot nékem egy se hajt, Fáradt testemnek sosem adnak árnyat! Mindegy! Te csak ragyogj, segélj nekem, A zord szelet kergesd a messzeségnek, Mi hasznos benne? - én nem kérdezem, Csak ültetek a jövő nemzedéknek.
A piszkos ősz járkál térdigmély aranyban, s rongyait letépi halkan. Csorogni kezd vére bíbora. Olyan alélt, hogy semmit se akar, a Napba bámul búsan egy málló fenyéren. Ledől s már-már alunni vágyna, álomtalan álmot egy régi ágyba' de nincsen út, mely arra vinne már. Sívében kínok és fájdalmak üszke, s még hallja, amint fújja-fújja büszke aranykürtjét a Nyár.
Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának - az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lánynak szőtte őszömet.
Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna gazda s vendég, így mondtam volna szép jóestét mindenkinek, mikor az ég a sárguló napot leejti, mint őszi ág a levelét.
Nem kertben, nem ház előtt lócán, ülök a világ küszöbén, s ha kérdik egyszer, mi járatban, mit végeztem e földtekén, ki oly ritkán s dünnyögve szóltam? - de a szegénynek szava voltam, ezért voltam, lehettem én egyszerre alkony s pirkadó nap, egyszerre bánat és remény.
Fésűs ÉvaSzeptemberi szomorúságValaki titkon oltja a fényt. Valaki búsan jár a mezőkön, lankad a mályva, halkul az ének, valaki oltja a fényt. Valaki titkon szívja a bort. Szökik a szesz e pincevilágból, apad a szívünk, csöpp csodahordó, valaki szívja a bort. Valaki titkon törli a színt. Sárgul a lomb és sápad az arcunk, ráncosodik már körte az ágon, valaki törli a színt. Valaki titkon lopja a dalt. Vízben a békák mind berekedtek, hallgat a mély kút, némul a visszhang, valaki lopja a dalt. S valami nagyon fáj, ami nincs. Valaki titkon jár a mezőkön, érzem a létét, és a szívemben valami fáj, ami nincs.
Csupa, csupa bánat? - Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek. Siratom halálát Égő forró könnyel... ...Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak még egyszer jöjj el!
Csanádi Imre: ŐszköszöntőSzállj, szállj, ökörnyál,- jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz, csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval.
Bocsánat, hogy a kép beszúrás így helyezkedik el. Én ezt egymás mellé akartam, mely olyan is volt, de az áthozatalt a gép egymás alá hozta. El tudnátok nekem mondani, hogyan kell ezt jól készíteni?!
Heinrich Heine Esti erdőben bolyongok
Esti erdőben bolyongok,
álomittas fák alatt,
s mintha csak velem bolyongnál
egyre, gyöngéd árnyalak.
Ugye itt van bájos arcod?
Itt lebeg fehér ruhád?
Vagy csak a holdfény hatolna
a fenyőhomályon át?
Földre pergő könnyeimnek
halk neszét hallom talán?
Vagy valóban sírva kísérsz
utamon, te drága lány?
Kamarás Klára
Ültess egy fát !
Ültess egy fát !
Hadd nöjjön karcsú ága,
Tán rátalál egy énekes madárka …
Ültess egy fát,
Majd ád dúslombú árnyat !
Alatta víg gyerekcsapat tanyázhat.
Ültess egy fát !
Legyen a béke fája,
Hozzon gyümölcsöt, békét a világra !
Csanádi Imre: Őszköszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
