Kedves betérők, figyelmetekbe ajánlanék, egy ehhez a keserű témához ma nyitott topic-ot:
< a href=http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9060636&uq=1>Anonim nyílt levél Dávid Ibolyához
Azért nyitottam, mert sok olyan vonatkozása van ennek a szomorú és felháborító történetnek, ami nem ide illik...
Morbid dolognak tűnhet örömről beszélni akkor, mikor két kisgyermek elvesztéséről van szó...
Engem mégis örömmel töltött el látni Benneteket a tévében, és egy picit belecsöppenni abba a tiszta, nemes világba, ami a Tiétek.
Két dolog jutott eszembe Rólatok:
Az egyik, hogy bár minden gyereknek ilyen szülei volnának! - akkor olyan nyugalom, tisztaság és szeretet lenne a világon, amit sokan elképzelni sem tudnak.
A másik, hogy bár mindenkinek olyan társa volna, mint amilyen társra Ti találtatok egymásban!
Gyönyörű család voltatok, és vagytok ma is! Mert annak ellenére, hogy a picik elmentek, Ti nem veszítettétek el őket.
Őszintén kívánom minden embernek, hogy Benneteket látva gondolják egy picit át az életüket, és merjék ők is a szépet látni, a szépre emlékezni!
Nem tudok mit kívánni Nektek, mert úgy érzem, hogy az igazán fontos dolgokat már régen megtaláltátok.
Csak megköszönni tudom az üzenetet, amit a létezésetek jelent...
Kb. egy eve olvastam eloszor a topikot, azota konyvjelzo mutat ra a bongeszomben. De valahanyszor elneztem ide, a gazolo meg mindig buntetlen volt. Kivancsian varom, mi gyoz: a penz es a jogi csures-csavaras, avagy a jog es az igazsag. Nem mintha verszomjas lennek, de erkolcsileg nem mindegy szamomra, mi lesz az ugy vege.
Ami azt illeti, az ugyved nevet en is szivesen megtudnam. Szeretnem, ha nemcsak a gyerekek apukajaval nezne szembe, de egy tevekameraval is. Ha volt batorsaga ehhez a trukkhoz, legyen a velunk valo szembenezeshez is!
A gyertyagyujtasra sajnos nem tudok elmenni, de -- mint ketgyermekes csaladapa -- lelekben azokkal leszek, akik elmennek a helyszinre.
Meg valami: ismerek harom olyan hazaspart, akik elvesztettek az egyik gyermekuket. Csak akkor nyertek igazi megnyugvast, amikor szuletett helyette masik. Drukkolok, hogy a gyerekek szuleinek is sikeruljon.
Nem olvastam el az összes hozzászólást, csak a legelső írást, így lehetséges hogy olyat írok, amit valaki már írt előttem. A fókuszt se láttam, csak hírekből tudok az ügyről, de talán azért hozzá tudok szólni a dologhoz.
Kedves Apuka!
Nem írom, hogy részvétet érzek, mert igaz hogy érzek azt is, de legnagyobb mértékben nem azt, hanem dühöt. Tökéletesen igaz, hogy az emberek felelőtlenül viselkednek egymás iránt, az utakon még fokozottabban. Ez az ember elvette két kisgyerek életét, kis kis ártalmatlan csöppségét, akik senkinek nem ártottak, akik előtt még ott volt az egész élet, mindössze azért, mert fél perccel előbb akart megérkezni oda, ahova sietett, csak mert kivagyiságból és nemtörődömségből azt hitte hogy ő mindent megúszhat.
Akarta -e ez az ember hogy ez így történjen, akart-e ő rosszat a gyerekeidnek? Nem. véletlen baleset volt? Igen! Megvigasztal-e ez Titeket? Nem.
Vajon miért hiszi azt valaki, hogy neki mindent szabad, tekintet nélkül másokra? Benne volt a pakliban, hogy ha ő szabálytalanul, vadul előzget az úton, akkor balesetet fog okozni? Igen, és ő mégis csinálta. És utána mocskos módon kibújik a felelősségre vonás alól. Sajnos az a gyakori az utakon, hogy ha valaki balesetet szenved, a legritkább esetlen sérül meg az okozó súlyosan. Ennek az ír férfinak nem lett semmi baja, a ti két kis ártatlan gyermeketek pedig elvesztette az életét. Miért van ez? És miért van az, hogy ha ez már bekövetkezett, akkor nem kapja meg a büntetését, aki ilyet csinál? Mi joga van egy ilyennek ezek után az életre, van valami joga hogy kiálljon a napsütésbe, vagy nevessen és boldog legyen, két emberélettel a háta mögött? Nagyon dühös vagyok, hogy ti két éve elvesztettétek azokat, akik a legdrágább nektek, ez pedig éli a világát azóta is.
Vajon megoldás-e erre a börtön? Elegendő büntetés lenne, ha bezárva élne, maximum 6 évig, de jó magaviselettel még addig sem? Vagymegoldás lenne, ha nem nevetséges kétmilliót, de kétszázat adna "kárpótlásul"? Tudná pótolni a kárt? Mennyit ér egy gyermek élete? Nektek nincs annyi pénz a világon, amiért odaadnátok, neki pedig semmit nem ér, ahogyan ezt be is bizonyította.
Első dühömben, mikor meghalottam ezt a történetet, csak az zakatolt a fejemben, én mit tennék. Nincs saját gyermekem, de tudom milyen az gondoskodni valakiről, szeretni valakit és elveszíteni. Első dühömben csak annyit éreztem, megölném, megölném. Odamennék, és a nyílt utcán fojtanám meg, ha más megoldás nincs, hogy ott pusztuljon el a szemem előtt az, aki elvette tőlem, ami a legfontosabb nekem. De vajon ez segítene-e túlélni az elvesztésüket? Nem tudom.
Nem azért írtam most ide, hogy kifejezzem a részvétemet - már sokezren megtették és még ugyanennyien fogják is, nem is azért hogy tanácsot adjak, mert kinek van joga ilyenkor tanácsot adni? Nem akarok olyan kliséket se mondani, hogy "túl fogod élni, kezdjétek újra", mert fölösleges, hiszen Te is tudod, hogy ezt kell tennetek. Csak azért írtam le a gondolataimat, hogy tudd, eggyel több ember van, akit a te két kis gyermeked története egy picit megváltoztatott. Hátha ez segít valamennyit: nézd meg ezt a sok embert akik írtak neked. Ha csak mindenki egy picit elgondolkodik a dolgokon, és csak egyetlenegyszer mondja azt, hogy "állj!" mielőtt felelőtlenségével bajt okozna másnak; máris picivel jobb lett minden.
En nem mondtam a vezetorol hogy bunozo (csak akkor ha eliteltek). Csak az erdekel hogy mi neve aki vezette kocsit... az eljarasban resztvevok (tolmacs, ugyved, biro) azt hiszem nem titkos. A bank pedig szegyellje magat...
Lattam en is musort. Nincs meg gyerekem ezert valoszinuleg csak elkepzelni tudom mit ereztek.
Egy dolog nagyon zavart a musorban es itt is: miert a szegyenlos elhallgatasa a neveknek?
A felelotlen vezetes ami a gyerekek halalahoz vezetett egy hiba volt. De ez sajnos barmelyikunkkel elofordulhat.
A gk. vezeto es segitoi patkany viselkedesukkel amivel kihuztak a felelosseg alol raszoltak minden tisztesseges ember megvetesere.
Ha lehet alljon itt annak a neve
-aki ezt elkovette,
a tamogatok, segitok es az ugyet elkenok neve:
-az a tolmacs / ugyved paros aki ugyesen megakasztotta az eljarast
-a biro aki szerint ilyen ugyben 500eFt elegendo biztositek
-es a bank aki ennyire ragaszkodott az ilyen kituno munkaerohoz hogy ezutan hazarendelte elkovetot. (ha esetleg lenne ott penzem azonnal kivehessem)
Láttam a Fókuszban a műsort és mély tiszteletet éreztem a szülők iránt, azaz irántatok. Örültem, hogy nem dühös embereket láttam. Örültem, hogy mégis az élet győzedelmeskedett a halál fölött. Biztos vagyok benne, hogy a két kis ember fentről büszkén néz le rátok.
Nem tudom elfogadni, hogy erre a megmozdulásra ma, Magyarországon (vagy bárhol a világon, ahol bármilyen jogrend van) szükség legyen, és ha már van (ahogy a dolgok jelenleg állnak), akkor neki kell megtennie.
Milyen indulatokat gerjesztett Benned, hogy édesanyád kiült az út szélére egy táblával?
Én teljesmértékben megértem! Nem tudom, mit tennék az Ő..a Ti helyetekben, csak azt tudom, hogy Tomi halála után én is csak "kiabálni" tudtam a világba, hogy hahóóó tragédia történt, valaki segítsen! Talán Judit néni elért ezzel valamit, talán nem, annyit mindenképpen, hogy odafigyelnek ismét az emberek és reménykedhetünk benne, hogy bíróság elé kerül a gázoló!!!
Az indulatok nem adnák vissza a gyerekeket, tehát fölöslegesek.
Az viszont bennem is indulatokat gerjeszt, ha egy közel hetven éves, egyébként is megromlott egészségű néni ül ki az út szélére a táblával, hogy TISZTELT MAGYARORSZÁG, EZT LEHET? De elfogult vagyok, mivel az édesanyámról van szó. Ezért inkább nem szólok egy szót sem.
Láttalak ma benneteket a Fókuszban.
Borzalmas. Nem találok szavakat.
Emlékszem a tragédiátokra, de annyira más volt most látni is titeket. Sírtam amikor elolvastam itt a legelső írásodat.
Ha jól értelmeztem a riport végén, akkor újra vállalkoztok gyermekre, sőt talán már útban is van. Én szeretnék sok boldogságot kívánni vele, és kívánom, hogy enyhítse majd ez a kis jövevény a fájdalmatokat.
Kedves Gyerekek Apja!sajnálom mi történt a fókuszba sírtam hogy szegény gyermeketeket elütöte egy bus.Lehet hogy a busz a hibás lehet hogy egy autó lehet hogy a buszos.Sajnálom Apuka anyuka.Nagyon SAJNÁLOM. dr.kutya(Bende Tamás)
Én is láttam a műsort, és most kapcsolódtak össze bennem a dolgok.
Annak idején hallottam erről a balesetről, láttam a tévében, és a gyomrom is összeszorult, mert a gyerekgyilkosság és a járdán gázolás nálam külön-külön is elég ehhez, hát még együtt. Azért is lesújtott, mert sokszor járok arra kerékpárral és ismerős a hely.
ZöPö pedig sokszor emlegette ezt a balesetet különböző topicokban (és mindig megértettem az indulatait, amikor a veszélyesen vezető autósokról volt szó), de nem tudtam, hogy ez ugyanaz a dolog.
Megdöbbentő volt, ahogy ma este leesett a tantusz. Megdöbbentő volt látni az út szélén ülve Judit nénit, akit egész más szerepben ismertem meg a Fazekasban. Nem tanított, csak egy óráig, de ismertem. Megdöbbentő volt látni titeket, hogy milyen nyugodtan, mosolyogva és indulatok nélkül beszéltetek. Biztos így kell, de nem tudom, hogy én képes lennék-e rá. És megdöbbentő volt látni, hogy ennyire értéktelen és átjátszható a jogrendünk. :-(
Remélem, csakugyan lesz még gazdája annak a kis traktornak.
Hm... 7 éve először ma délután talákoztam egykori magyartanárommal, aki elindított a pályámon, és azóta is sok mindenben például szolgál. Nagyon megörültem, hogy láttam. Azt mondta, nézzem este a Fókuszt, abból megtudom, hogy érzi magát. Örültem, mosolyogtam, megígértem, hogy megnézem. Azt hittem, még büszkébb leszek rá. Most láttam a műsort, és arcomra fagyott a mosoly.
Szeretnék valami biztatót írni, hogy egyetlen ember sem tudja elvenni a gyereketeiket, és még látni fogja a világ, ahogy felneveltek legalább kettő gyönyörű gyereket, de ez nagyon sután hangzik.
Nem lehet tétlen csend. Kedden találkozunk. Ennyivel tartozom Judit néninek.
Most hallottam az esetről a Fókuszban! Nagyon elszomorított, szinte végig könnyeztem az egészet!
Először.. szeretném őszinte részvétemet kifejezni a családnak! Sajnos én is tudom milyen szörnyű érzés is szeretteink elvesztése!
Mélységesen tisztelem Önöket kitartásukért!
Gábor! Talán furcsa véletlen, de végső elkeseredésemben én is az internethez..az internetező emberekhez fordultam, amikor tavaly nyáron autóbalesetben elhunyt a párom, /aki rendőr volt/, 21 éves korában, mert elgázolta egy 19 éves száguldozó szolgálat teljesítés közben, azt hittem vége a világnak, összedőlt minden, nincs már értelme élni! Végül az interneten indítottunk több topicot is, többekközött itt az indexen is!
Azt hiszem, ahogy Ön is mondta kedves Gábor, nagyon jól esett, hogy idegen emberek mellénk álltak a bajban, segíteni próbáltak!
Kiss Tamás rendőr hadnagy gázolójának sem volt még semmilyen tárgyalása, a gázolónak eszébe sem juttot semmi részvétnyilvánítás a család felé!
Tudják..amikor a tragédia történt, azt hittem másnak nincs, nem is lehet ennél nagyobb problémája..azt hiszem tévedtem! Egyszerre két kis gyermeket elveszíteni iszonyú érzés lehet!
Kívánom az Ír gázolónak, hogy a legnagyobb büntetést kapja az élettől, amit csak lehet!!!!
Ugyanezt kívánom Tomi gázolójának is, bízom benne, hogy megkapják méltó büntetésüket és a sors kiméri rájuk a megfelelő ítéletet!
Sok erőt és kitartást kívánok Önöknek!
Mégegyszer fogadják őszinte részvétem és együtt érzésem!
Most talán már tudok néhány mondat erejéig hozzászólni.
Döbbenetes, hogy ilyen lehetséges (itt most a jogi részére gondolok). A baleset önmagában nem lep meg, látva az utakon közlekedők viselkedését. Én is sokat vezetek, de azt hiszem, egy kicsit velem is átértékelteti a vezetési szokásaimat, pedig nem tartom magam agresszívnek és rohangálósnak.
Gyalogosok a zebrán: át szoktam engedni őket, ha egyértelmű a szándékuk. Bár az utóbbi időben egy kicsit nehezbben szánom rá magamat a megállásra. Ugyanis egy ilyen alkalommal egy kedves autós kolléga fékezés nélkül rohant belém hátulról. Azóta mindig, ha meg kell állnom, pl. egy zebra előtt, aggódva lesem a visszapilantótükröt.
Minden gyalogostól előre elnézést kérek, akit nem engedek át a zebrán a fenti okok miatt.
De a gázpedált biztosan óvatosabban fogom kezelni városon, falun belül. Remélem, még nagyon sokan jutnak erre a következtetésre.
Megnéztelek Benneteket, s a torkom most mint annyisor, bizony szorított, de ami a fontos volt, az a remény, hogy nem mondtatok le egy esetleges gyermekvállalásról, ha jól hallottam ki a mondatok közül... szurkolok Nektek!!!
