az idő szuper volt! nem panaszkodhatunk mert hétfőn sem esett
csak annyi történt hogy sokat akart a szarka, de nem mert felmenni a meredek havas hegyoldalban
mert persze nem a normál úton mentünk volna fel hanem a hajdan Birgkarsteignek nevezett úton amiről egy könyv (hegymászás az alpokban vagy valami hasonló) azt írta hogy hűdemennyireegyszerű, fel se kell venni a klettersteigszettet
mi nagy optimistán szett nélkül neki is vágtunk, de én "bizonyos okokból" a meredek havakon egy ideje nagyon félek, túlzottan a biztonságra törekszem, emiatt jó lassan haladtunk és fél 5-kor 2200-ról inkább visszafordultunk (drótot odáig nem is láttunk csak a kőgörgetegesben összegyűrve.. tán egy lavina levitte x éve)
az emlegetett bakancsos-wellnes pedig a birgkarhaus az országút mellett
a tulajnak nem mergája van hanem S-line Audi TT-je :-)
Néhanapján mikor többnapos mozgalmi túrát csinálok és szállást keresek, agyalni/bosszankodni szoktam rajta, hogy pl miért 12e Ft egy szoba az odvaskőben (Szent orbánról nem is beszélve), hogy lehetne (miért nem lehet?) megoldani hogy a magamfajta bakancsos kapjon valami kevesebb komfortot "ócsóé"
Nakérem, "odaát" ez is meg van oldva
Vasárnap délután fel kellett adni a Hochkönig megmászását, ezért estére szállást kellett keresni valahol. Egy wellnes szálló mellett raktuk le a verdát egyébként, a kinti medence stb miatt meg se mertem volna kérdezni a szobaárat de véletlenül megakadt a szemem egy táblán: szállás 20 EUR-tól
És tényleg, fejenként 20 EUR-t fizettünk (hárman voltunk) amiért kaptunk egy 2 emeletes ággyal berendezett szerényebb szobát (wc, zuhany a folyosón), használhattuk a wellnes részleget (szauna, gőzfürdő stb) kaptunk svédasztalos reggelit, kaptunk egy régiós turistakártyát amivel másnap ingyen el tudtunk buszozni a hegy túlvégéhez (külön turistabusz jár óránként!) hogy onnan visszatúrázzunk a kocsihoz, túra után pedig a szomszéd hegyen ingyen felvonóra szállhattunk (és ingyen mehettünk volna be a strandra, a nemzeti park múzeumába, egyet lemehettünk volna a bobpályán, kaptunk volna e-bike-ot csak ezekre már nem maradt idő)
Ezt itthon nem lehetne bevezetni?
Ha már egy hajdani bakancsos bázist sokcsillagos szállóvá alakít az új tulaj, miért nem tud kialakítani egy-két ilyen emeletes ágyas egyszerűbb szobát? Olcsón aludtunk de ha már ott voltunk bevacsoráztunk (ez már nem volt olcsó :-)
Bizonyára többünknek feltűnt, hogy menyire nincsenek hírek.
Mégiscsak 2,5 milliárdot kap az MTSZ a legfőbb "termékének" fejlesztésére. Úgy gondolom, ez a pénz - szó szerint - nagyságrendekkel több, mint amivel a korábbi években a szervezet gazdálkodott.
Azt tartanám természetesen, ha a honlapon villogó piros (na jó, kék) betűkkel üzennék meg a nagy hírt a turistáknak: hölgyeim, uraim, ez lesz záros határidőn belül, itt vannak a tervek, tanulmányok, pályázatok.
De semmi! Vagy szóljon, aki megtalálja a honlapon, hogy mely régióban hányszáz milliót költhet a szervezet a Kék kör fejlesztésére!
Ráadásul a találgatásokat is meg lehetne előzni a nyilvánosság javításával, arról nem beszélve, hogy EU támogatás ide vagy oda, közpénzekről van szó.
Lehet, hogy nincs hírzárlat, de akkor vmi tragikus a kommunikáció.
Pl. tök jó lenne tudni, mit is értenek kerékpáros körtúra alatt (teljesen új nyomvonal a kerékpárosoknak, vagy a hegycsúcsok és biciklivel járhatatlan részek megkerülése), vagy mi is lesz az a galyatetői multifunkciós turisztikai centrum, mert pl. szálláshelyet úgy tudom nem lehet ebből a pénzből fejleszteni.
Én azt tudom mondani "alulnézetből", hogy nincs hírzárlatról tudomásom. De néhány hete az orromra koppintottak a legfelső szintről, hogy mit nyilatkozom én a projektről az MTSZ honlapon, meg itt a fórumon is. Na, attól a pillanattól kezdve befogtam a pofámat. Ha van erre ember, és még meg is fizetik érte, akkor csinálja az.
Hát a kép minősége nagyon megnehezíti a határozást, így nem is 100%, de nagyon valószínű, hogy erdei nebáncsvirág látható a képen. Érdekessége - mikor a gyerek kicsi volt, sokat szórakoztunk ezzel -, hogy mikor elvirágzik, a magházat - mintha már ezen a képen is látszána néhány - finoman a végén két ujjal össze kell nyomni és az szétpattan, a magok pedig szerteszét hullanak. Anno a gyerkőc eleinte ugrott is egyet "rémültében", de aztán nem lehetett elvonszolni a növényektől.
Természetesen tudom, hogy nem légből kapott a becslésed.
Bocs, hogy idéztelek, de az 1 év, és a hamarosan között óriási a távolság.
Próbáltam rákérdezni a valós helyzetre, de érdemi váalszt nem kaptam.
Csak azt, hogy aki nem azt mondja, ami a hivatalos álláspont, annak nincs rálátása a projektre.
Akinek van (remélem, van ilyen), az hallgat.
Úgy látom, hírzárlat van.
Azon túl, hogy némi elégedettséggel tölt el, hogy távozott posztjáról egy kinevezett, de senki által nem választott ember, úgy gondolom, hogy valami nincs rendben, de erről érdemi tájékoztatást nem remélek.
A TUHU adatbázis lassan, de biztosan korrekt lesz, jelenleg 67 kilométer a nyilvántartott "hiány".
1994-ben, amikor megtörtént az első "nagy visszazökkenés", az volt a "penzum", hogy Csillag-hegy - Nagy-Kevély "a piroson" a nyeregig) , onnan a kéken Dobogókő.
Pontosan be volt mérve, mikor hol kell lennem, és igyekeztem mindig javítani a teljesítményt.
Dobogókőn a Matyi büfében a kedves hölgy (már akkor is az volt, aki most) egy ingyen üdítővel fogadott.
Több tucatszor megtettem az utat, hisz az egészségemért gyalogoltam, sikerrel.
Akkor még a "régi" kék volt, a völgyben, kellett néha egynensúlyozni, de az utolsó méterek a hídtól, a sziklák között felejthetetlenek.
Sajnos már akkor látszott, hogy az országút közelében "lakók" nem örülnek annak, hogy ott "bújnak elő" a turisták, és látják, mi van a házak mögött.
Magam fogalmaztam természetesen az idézett mondatokat, de csak általam becsült értékekről van szó!
Én sem adnék ki a kezemből, félkész felméréseket, és egy napnyi felmérés, nekem kb. 2 napnyi utómunkát jelent, ha rendesen le akarom dokumentálni az összes terepen tapasztalt dolgot.
Sajnos a szabadidőm nagyon korlátozott, és már így is túlvállaltam magamat, úgyhogy a kéktúra bizoccsági munkába nem is volna energiám belefolyni.
Inkább türelmesen kivárom, míg kapunk adatokat tőlük.
Nem csak kék jelzés van ám az országban, és van mit rendbe tenni, de az itt már OFF.
Mi is eltöltöttünk tegnap egy kis időt Dobogókőn (közelben jártunk, felmentünk) és ismét utolértek a régi kék jelek, pedig most tényleg nem kerestem őket! :-O
Gyalogoltunk a parkoló felől a Platán panzióhoz -kultúristához méltón, a bográcsgulyás és a babgulyás volt a fókuszban- :-)) aztán a Napsugár utcánál megláttam egy villanyoszlopon egy kék jelet, aztán beljebb az erdőben a fákon még vagy hármat, nyilakkal vezettek bele a Kanyargós-patak völgyébe már itt fent Dobogókőn. Itthon megnéztem, a 20 évvel ezelőtti füzetben megy így a túra. Te nem mentél ezen az útvonalon anno, Güszi?
piros vonallal jelöltem be a 20 évvel ezelőtti kék utat Dobogókőn, a térkép fotóját a netről vettem, nem saját.
Ha jól megnézed, az útvonal mentén fekvő legtöbb várat gyakorlatilag azért érinti a kéktúra. A pár tíz vagy akár pár száz méteres kitérőket én nem venném úgy hogy azt módosítani kéne, mert az én olvasatomban ezeket a helyeket -ilyen megközelítéssel- gyakorlatilag felkeresi a kék. Egy-két kivétellel rövidke oda-vissza úttal lehet megnézni ezeket a látványosságokat, pl Füzér, Regéc, Boldogkő, vagy Tátika, Vitány, Gesztes, Csobánc, ha valaki ennyit nem akar menni még pluszban egy várért akkor azt a túrázót szerintem nem is érdekli igazán. Nehezen tudom elképzelni hogy ha ott vagyok a Regéci vagy a Füzéri vár alatt a kéken akkor nem teszek egy kb 200-300 méteres kitérőt hogy megnézzem, vagy ha sietek nagyon a buszhoz akkor meg legközelebb iktatom be. Ágasvár nekem olyan kicsit mint a Dédesvár, kb ugyanaz a kategória. Mindkettő nagyon szépen járható -abban az esetben ha fentről érkezünk (Galyatető, vagy Bánkút felől)- lefelé meg le lehet evickélni, de ugyanitt felfelé.... az már tényleg nehéz. Dédesvár ugyebár sokáig része volt az útnak ez miatt a nehézség miatt tereltek, viszont cserébe kaptunk egy sokkal kevésbé szép, szintén nehezen járható dzsindzsás, fakidőlésekkel teli völgyet... Ezek esetében érzem én létjogosultságát az alternatív útvonalnak, esetleg Rezinél lehetne még egy ilyen (régi kék meredeken felment a várhoz a Zsidi-malomnál Zalaszántó felől, aztán le Rezi faluba) de aztán snitt.
Maradva a Dunántúlon, nekünk is megadatott, hogy végigmentünk a Vállus - Tapolca - Badacsonytördemic részeken májusban. Hát mit is lehetne mondani: szépek, nagyon szépek ezek a szakaszok is - a maguk nehézségeivel...
Jobbulást a térdednek! Tényleg ne hanyagold el, fontos résztvevője a túráknak! :)
A vaddisznók röfögése a tizedik kinnalvás után már abszolute nem fog zavarni, hidd el. A gesztesi várkapitányt meg ne vedd komolyan, folyton panaszkodik, ahányszor csak ott járunk... Ha ennyire rossz lenne a helyzet, ahogy ő lefesti, akkor szerintem már rég elment volna árufeltöltőnek a tescóba. :)
Ha két napra osztod a vértesi túrádat, akkor tényleg a mindszentpusztai szállás az optimális, én is így csináltam még anno 2007-ben. Akkor én is sátorral voltam, és a turistaház kertjében ütöttem fel. A második nap pedig kétségtelenül változatosabb, ez tény, de szerintem a szebb is a kettő közül, bár a csókakői várból nyíló kilátást nehezen múlhatná felül bármelyik másik panoráma a vértesi túrán.
A térdedet pedig ne hanyagold el, mutasd meg orvosnak! Én is hasonlóan jártam a csereháti második bejárásomon, és amikor a doki két hónap túra-absztinenciát javasolt a bokám miatt, nyeltem egy nagyot és betartottam a saját érdekemben! Utána pedig egy csodaszép szeptemberi zempléni túrával fejeztem be a második bejárásomat!
Sikeresen teljesítettem ezt a szakaszt , életem első vadkempingezésével együtt.
Mivel Mindszentpusztán a turistaházben nem fogadtak arra hivatkozva hogy telt ház van ( nem volt ott egy lélek se) ezért itt kénytelen voltam sátorozni mivel ha Gánton alszok a túristaházban akkor másnap 31 km-t kellett volna mennem és így is sok volt.Sajnos nem tudtam sokat aludni a sátorban mert nem messze tőlem egész éjjel ott röfögtek a vaddisznók ami nem volt valami kellemes.
Az úton fekvő községek mind nagyon szépek és rendezettek , van egy két szép kilátátópont is de összességében ez a túra tetszett a legkevésbe az eddigiek közül köszönhetően az állandó völgyeknek föl-le -föl -le és így tovább. Ez volt életemben az első és remélem utolsó túrája ís egyben ahol taxi vitt haza a vasútállomásról mert annyira szétmentek a térdeim hogy gyalog nem tudtam volna hazamenni. Voltam már meredekebb alpesi terepen is de ott se ment szét a térdem.
A bélyegzők mindenhol jó állapotban megtalálhatóak.
Gesztesi várkapitánnyal jól elbeszélgettem , szóba került az Orbán-MTSZ együttműködés is , ő azt mondta nem igazán bízik benne , mert a bérleti díjból amit fizet abból sem forgatnak semmit vissza a várra pedig ráférne.
"Szerintem is baromi szép úton halad most a kék Kékestető és Sirok között, de egyes célcsoportok körében, akik felé az MTSZ nyitna, abszolút nem ideális!"
Számomra az egyik legfőbb szempont, hogy az Országos Kéktúrát - de a másik kettőt sem - szabad lesüllyeszteni óvodás szintre! Oké, legyen jelezve sűrűbben az útvonal, legyenek útvonaljelző- és tájékoztató táblák, aláírom, hogy építsünk több pihenőhelyet, de a lényegen, azon ne változtassunk! Az Országos Kéktúrának, de a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrának és az Alföldi Kéktúrának is kihívásnak kell maradnia nem csak az egyszerű emberek számára, de még a gyakorlott túrázók számára is! Számunkra nagy kihívás volt a Kékestető-Sirok szakasz még lefelé is, a DDK-n pedig a Homokkomárom-Kistolmács szakasz keresztben a zalai dombhátakon. És ez szerintem így helyes!
Amikor én &sonnal elkezdtem járni az útvonalat ezelőtt több mint 10 évvel, akkor azonnal felmértem, hogy bizonyos tájegységekkel nem szabad kezdeni. Bevezetőnek jó volt a Pilis, a Gerecse, a Budai-hegység. Itt tanultuk meg a túrázást, először csak amatőr szinten, aztán évek hosszú során keresztül emelkedtünk fel arra a szintre, hogy bele merjünk vágni a Mátrába, a Bükkbe, vagy a Cserehátba. Büszke vagyok arra, hogy tíz év túrázás után már túravezető lettem, de még most sem vágnék bele elhamarkodottan egy Mátraháza-Sirok túrába! Visszafelé pláne!
Ezeket a dolgokat le lehet majd szépen írni a kiadandó szép színes prospektusokba is, hogy a kéktúrázás bizony nem játék, hanem komoly kihívás, mindenki csakis kellő tapasztalattal és felelősséggel vágjon bele a nehéz szakaszokba. Ez teszi szerintem széppé, érdekessé, de bizony embert próbáló kihívássá is a kéktúrázást. A saját felelősség hangsúlyozása nem maradhat ki a prospektusokból, még akkor sem, ha a marketingesek a hajukat fogják tépni miatta.
Az alternatív útvonalakról már írtam tegnap: ezek jelenleg nem léteznek! Nincs alternatív útvonal, csak az, amit K- (kék sáv) jelzésekkel festettek fel. Ennek pedig nincsenek (jelenleg) párhuzamos ágai! Illetve csupán egy van: Írott-kőn választhatsz: Budapesten vagy Szekszárdon keresztül akarsz eljutni Sátoraljaújhelyre! :-)
Egy ideig én is hajlottam az alternatív útvonalak felé, de beláttam, ilyen mélyen már nem szabadna belenyúlni az elődeink által lefektetett elvekbe.
" Ha minden lehetséges útvonalhoz közeli látnivaló felé elvinnénk a túrát akkor lehetne akár 2000 km is, egyre lehetetlenebbé téve az amúgy sem túl nagy számú teljesítést."
Szvsz van néhány olyan lehetséges kitérő, amely nem hosszabbítaná meg a Kék útvonalát, csak (talán) szebbé, érdekesebbé tenné. Ilyen az Ágasvár csúcs kitérő, bár aláírom, esős-havas időben nem egy leányálom, főleg a turistaház felöl. Vagy Vitányvár: nem megy fel a Kék, közvetlenül alatta halad; télen többet, nyáron kevesebbet lehet látni az útról a romokból.
"Aztán gondolj bele: levinnék Recskre... utána jönne Parád is, meg Parádsasvár..."
No ez meg a másik. Szerintem is baromi szép úton halad most a kék Kékestető és Sirok között, de egyes célcsoportok körében, akik felé az MTSZ nyitna, abszolút nem ideális! Még lefelé is komoly felkészültséget igényel, megszakítási lehetőség, szállás nincs közben. Ha népszerűsíteni akarják a Kéket a családok, iskolások között is, akkor valamit pedig ki kell találni.
Hasonló a helyzet Szajki-tavak és Sümeg között. Nem lehetne megoldani - legalább alternatív útvonalként -, hogy néhány közeli települést is érintsen a Kék? (Nem feltétlenül Kisvásárhelyre gondolok, ahol siker, ha már vizet lehet szerezni...)
Az egyik legaktuálisabb kérdés, hogy van-e szándék alternatív útvonalak kialakítására. Ha nincs, akkor sok helyütt kár is tovább gondolkodni, hiszen pl. az Ágasvárra (és Vitányvárra is) simán rá lehet fogni (túlzás nélkül is), hogy a meredekség miatt az év jelentős időszakában veszélyes, nem terelhetjük arra.
Ha van, akkor viszont el kell gondolkodni, hogy hol érdemes alternatív útvonalat kialakítani, lehetőleg úgy, hogy jelentősen ne emelje a távolságot/szintet.
Tény, nem lehet cél, hogy mindent megmutasson az OKT, de azért ne vigyük már el 100-200 méterre jelentősebb látványosságok mellett. (Kérdés persze, mit tekintünk annak).
A kéktúra legelső, 1938-as útvonalának leghitelesebb leírása elolvasható az általam még másik nicknéven készített albumban, amely a jubileumi 1938-as bőrkötéses Turisták Lapjából lett "kiollózva". A teljes évad benne van egybekötve, a Szent István Vándorlás pontos, részletes leírásával.
(Többen mondják hogy a Szent István Vándorlás az más volt mint a kéktúra. Annyi biztos hogy itt már "országos kék jelzés"-ként, és "Nagy Kék Út"-ként is nevezik az útvonalat, tehát annyira nagy különbség nem lehetett)
A mondatodnak ezzel a felével tökéletesen egyetértek. Régebben én is úgy gondoltam hogy húúú, bele kéne még venni ezt is meg azt is az útvonalba, miért nincsen benne még ez meg az, de később rájöttem hogy nincs rá szükség. Valahogyan egyre inkább elfogadtam hogy így van jól az útvonal ahogyan van, csak akkor kell módosítani rajta ha van valami külső kényszerítő tényező. A példaként említett Rezi várhoz vagy Ágasvárhoz, (de mondhatnám Csobáncot, Sirokot is) meg úgy is felmegy aki akar, akit érdekel, én is jártam mindegyiknél, igaz a mellettük húzódó kék ösvényt is bejártam. Ha minden lehetséges útvonalhoz közeli látnivaló felé elvinnénk a túrát akkor lehetne akár 2000 km is, egyre lehetetlenebbé téve az amúgy sem túl nagy számú teljesítést, ráadásul úgy nézne ki az útvonal mint egy hosszan, össze-vissza tekergőző kígyó, totálisan idióta útvonalvezetési megoldásokkal. Aztán gondolj bele: levinnék Recskre... utána jönne Parád is, meg Parádsasvár, majd a végén már Salgón meg Somoskőn járnánk... . Amúgy megdeklaráltan nem is célja a kéktúrának mindent egytől-egyig bemutatni, csak az hogy áttekintő képet kapjon a túrázó a vidékről, aztán majd megnéz amit jónak vél, gondol. Az eredetileg 1952-ben kijelölt OKT sokkal egyértelműbb, egyenesebb, célszerűbb, igaz szerintem nehezebb is volt a mainál, 848 km-en vezetett.
Viszont két helyen én akkor is szükségesnek tartanék módosítást, -mondjuk úgy, hogy külső kényszerítő tényező miatt, amit mindenki ismer- az egyik már lehet hogy meg is történt, a bódvaszilasi.Ott csak egy utcával került arrébb a kék. A másik jelentősebb lenne, a mátraverebélyi, ehhez már kéne a döntéshozó grémium is. Ott én már elvinném Sámsonháza-Tar-Pásztó-Ágasvár irányába. Szintén a külső kényszerítő tényező erőteljes jelenléte miatt. Indoknak nem ezt hanem a tari sztupát jelölném meg, az teljesen PC indok is lenne. Pásztó meg amúgy is benne volt a legelőször kijelölt útvonalban, ide úgymond "visszatérne" a kéktúra.
Tisztára mint tavasszal a medvehagyma ,rengeteg van belőle.
piros vonallal jelöltem be a 20 évvel ezelőtti kék utat Dobogókőn, a térkép fotóját a netről vettem, nem saját.
