Részemről szívesen kipróbálnám a tállyai Várhegyen is a fűrészkémet! :-)
Nehéz, de felemelően szép feladatra vállalkozol, ha nekifogsz eme történelmi műemlék felkarolásának. "Kell egy csapat" -- idézem fel az örökbecsű szavakat.
1 -- Vedd fel a kapcsolatot a helyi szervekkel {polgármester, erdészet} Ez a területet már a Zempléni Tájvédelmi Körzethez tartozik? Ha igen, akkor ott is mutatkozz be.
2 -- Legelőször az eredeti felvezető utat javasolnám megtisztítani. Amikor ott jártam déli irányból, a görgeteg köveken kapaszkodtam fel, persze északról van a szekérút szerpentinje.
3 -- Mindenképpen több napra érdemes a bozótirtást szervezned. Így valahol szállást + étkezést kell biztosítani a nagyrabecsült vármentőknek. A régebbi hozzászólásod szerint van terepjáród, így a Várhegy megközelítése könnyű lenne.
4 -- A Várhegy bozótlanítása után egy információs tábla szolgálhatná a kirándulók tájékoztatását.
5 -- Akad a közeli Tokaj városában egy jóbarátom, aki talán a Tokaji Várbarátok Köréből toborozhatna az ügynek további segítőket. Majd írok neki.
6 -- Ha sikerülne a NET-en egy tállyavár.hu -- oldalt megalkotni, nagy segítség lenne a későbbiekben, mind szervezés, mind az eredmények bemutatása terén.
7 -- Aztán szüntelenül ostromolni kell a műemlékvédelmi szervezeteket...
A műemlék jellegre való tekintettel javaslom, hogy hivatalos engedélyért folyamodjatok a polgármesterrel a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci irodájához (www.koh7.hu), elkerülendő a bírságot, meggyőződésem, hogy néhány dologra felhívják majd a figyelmeteket (pl. hogy kőfalből kiálló növényt hogy vágjatok ki, és hogy ne) viszont innentől legális a történet, nem érdemes kockáztatni. Javaslom, hogy csak bozótirtásról, a megközelíthetőség javításáról beszéljetek, mert a nagy tervekre most aligha van pénz, a grandiózus ötletek könnyen ellenzőkre akadnak.
Ha legális lesz az ügy, továbbá rendezvény jellege lesz a dolognak, tehát lesz hivatalos időpont, gyülekező, napirend, stb., akkor nagy valószínűséggel meg tudom oldani, hogy bekerüljön az esemény a borsodi újságokba, tévébe, rádióba.
Tállyára keresek belevaló, nagy munkabírású, várőrült legényeket, a középkori vár bozótírtásához, kiszabadításához, - első lépésként.
Kis ütőképes, hozzáértő csapatra gondoltam, a munka nem könnyű, de garantált az esti mély alvás ...
A polgármester is beszállna közmunkásokkal, de egyenlőre ekkora létszámra nem lesz szükség, főleg inkább a hozzáértő, várszerető kezek a fontosak egyenlőre.
Jelentkezzen akit érdekel..., ha nincs jelentkező megoldom magamban, így vagy úgy elkezdem!
Időközben áttértem a Nógrád megyei múzeumi évkönyvek tanulmányozására.
Elsőnek egy cikk Hollókő váráról az 1975-ös esztendőből. Kozák Éva régész foglalja össze az 1966-tól megindult kutatások és helyreállítások eredményeit. A XIII. században a Kacsics nemzetség nagy várépítő tevékenységének köszönhetően sorra húzták fel a várakat Nógrádban, ekkor emelték Hollókőt is. Pusztulását a Habsburg hadvezetés felrobbantási parancsa jelentette, majd a helyi lakosság bontotta maradékát.
az egyik történet szerint Szanda várának kútjából alagút vezetett ki, és azon megszökve egy magyar fiú bevezette a magyar vitézeket a várba. Szokásos alagutas monda.
Lehetséges, hogy ebben az esetben speciel mégis igaz lenne az "alagutas monda?"
Mert nekem is hasonló van feljegyezve az archívumomban:
1551 aug. 1 – A muzulmánok támadását Horváth Bertalan gyarmati kapitány torolta meg, aki vitézeivel egy rejtett üregen át – amit egy szökevény töröktől tudott meg – behatolt a szandai várba. A véres közelharcban a 150 főnyi török őrség jórészét levágták, míg 55-en foglyul estek. A királyi katonák ezután felrobbantották a várfalakat és az épületeket, nehogy az ellenség újra befészkelje magát. Többé nem épült újjá Szanda vára, falai egyre jobban pusztulnak.
Az igazság felderítéséhez most is a régész kutatására volna szükség...
Hmmm... úgy látszik öregszem... a Balogh Béniről semmi sem jutott az eszembe, ellenben a "Rablólovag aranyai" említése nyomán egyből a fejemhez kaptam. Hiszen ez ott lapul a könyvespolcomon!
A Delfin-könyvek sorozatából való kis könyvvel rá lehet venni a fiatalokat az olvasásra és a várak szeretetére.
Hehehe, ezt a nánai történetet is olvastam Balogh Béni tollából a könyvben, " A rablólovag aranya " címmel. Azzal zárta, hogy a nagyobbik fia Kapudsi basa néven csapatokat vezényelt Moldvában.
Van benne sok török hódoltság korából való történet. Cseles várfoglalások.
Pl. az egyik történet szerint Szanda várának kútjából alagút vezetett ki, és azon megszökve egy magyar fiú bevezette a magyar vitézeket a várba. Szokásos alagutas monda.
Ez volna hát Móré László életpályája, igazi filmbe illő "sztory". Egy emberé, aki minden körülmények között, minden eszközzel a maga hasznára cselekedett, a maga javát kereste. Nagyra vágyott, nagyot zuhant.
László úr meg sem állt Szlavónia földjéig, ahol Raholca várában lelt menedékre. 1537-ben már Katzianer Habsburg zsoldosvezér szolgálatában állva indult a hadászati fontosságú eszéki török híd ellen. A keresztény katonaság azonban iszonyú vereséget szenvedett az oszmántól. Mórénak ismét mázlija volt, mivel a bekerítésből még idejében elszökött.
A hódító török elől menekültében kiszorult Szlavóniából. Rokona Losonczy István, felajánlotta a Mátra déli lábánál fekvő Kisnána várát szállásul. Itt sem tudta azonban vérét lehűteni, megtámadta a budai pasa szállítmányát. Ezen feldühödve jelentős török had vette ostrom alá Kisnánát. Móré látva a reménytelen helyzetet, pénzt szóratott a támadók közé, miközben megpróbált elmenekülni. Most azonban rajtavesztett, mert elfogták. Két fiával egyetemben Budára, majd Isztambulba hurcolták. A Jedikula {Héttorony} foglya lett, mint oly sok magyar. Szabadulása érdekében mindent megpróbált, felvette a muzulmán vallást is {ez a körülmetéléssel járt együtt}. Bár láncait levették, de Isztambult nem hagyhatta el. 1554-ben még élő személyként írtak róla, halála ezutánra tehető. Az egyik fiából a korabeli források szerint magas rangú török katonatiszt vált a fényességes Padisah szolgálatában.
A törökkel vívott mohácsi csata öldöklő poklából Móré Lászlónak sikerült elmenekülnie, míg testvére Fülöp belehalt a sérüléseibe. Bár résztvett Szapolyai János királlyá koronázási ünepségén, de a köztük feszülő birtokvita miatt mégis elhagyta és Habsburg Ferdinánd király táborához csatlakozott. Más urakkal együtt sereget gyűjtött és Szlavóniában, Varasd váránál mért csapást a János-pártiakra. A korabeli források szerint ottani legfőbb bázisát Szent Erzsébet vára jelentette. Sajnos erről az erősségről közelebbit nem tudok.
Az 1530-as években már a Dunántúl közepére, Palota várába helyezte át rezidenciáját. Innen kiindulva, fegyvereseivel a környéket rettegésben tartó rablólovaggá vált. Rémuralma miatt az egyébként egymással hadilábon álló két uralkodó elhatározta, hogy összefog. Laszky Jeromos vezetésével jelentős sereg indult ellene török segélycsapatokkal és felvidéki szász bányászokkal kiegészítve.
Palota várát 1535-ben ostromolták, ágyúzással és aláaknázással támadva. Móré veszélyt sejtve, kincsei egyrészét szétosztva az őrség katonái között, bíztatta őket a kitartásra, míg ő segélyt hoz. Az összeharácsolt vagyon nagyobb részét azonban egy sírban elásta. Fiát és leányát hátrahagyva elmenekült. Másnap a leomlasztott várfal résén beözönlött az ellenség, a várbelieket lekaszabolták. A fosztogató oszmán feldúlt mindent, az elásott kincseket megtalálta. A Móré gyermekeket elküldték János királynak.
Az "Egri Csillagok" örökbecsű művében csak mellékszereplőként mutatja be Gárdonyi Géza író csulai Móré Lászlót. Róla szeretnék megemlékezni a Heves megyei évkönyvekben közölt tanulmány alapján. Szerzője Csiffáry Gergely.
Móré László egy erdélyi származású középnemesi családban született az 1470-es években. Népes családjából sokan jutottak magas méltóságokra {pl. szörényi bán v. pécsi püspök}. Hősünket megkedvelték a királyi udvarban, II. Lajos idejében már a főétekhordómester hivatalát viselte. Habsburg Mária királyné bizalmas hívének számított, elhalmozták ranggal-vagyonnal. De a csúcsra előnyös házasságával jutott, amikor 1525-ben elvette feleségül a dúsgazdagon elhunyt Újlaki Lőrinc herceg özvegyét, Bakos Magdolnát. Ezzel viszont ellenségül kapta a Szapolyai főúri családot, akik egy örökösödési szerződés alapján szintén igényt tartottak a vagyonra.
Sikerült rendben letöltenem a Balogh Béni-féle Bebek-feldolgozást. Köszönöm szépen.
A szöveg fő vonalakban követi a valóságot. A mohácsi vész utáni korszak belháborús időszaka alatt a magyarországi nemesség "két kő között őrlődött". Vagy Szapolyai János erdélyi vajda mellé teszi voksát vagy Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg táborához csatlakozik. Ebből a marakodásból végül a nevető harmadik, a hódító oszmán került ki győztesen, bekebelezve az ország középső területét.
Bebek Ferenc és fia, György a korszak két hirhedt köpönyegforgatójának számított, míg utóbbi felesége, Patócsy Zsófia a magyar asszonyokban rejtőző erélyt és elszántságot testesítette meg.
No, a Balogh Béni féle többet is ír, úgy általában a Bebek famíliáról, meg kevesebbet is, utóbbi Szádvárra nézvést értendő. Dehát úgy látom, nektek kincs minden, amiben Szádvárról említés történik, így innen lehet letölteni:
Néha nem indul el elsőre, és többször kell próbálkozni. Sajna nincsen PDF-et csináló programom, így PPS-be raktam, onnan úgyis ki lehet nyerni a képeket, és tetszés szerint feldolgozható.
Az tetszik az elején, hogy akkor Balogh Béni milyen szépen cirkalmazta azt egy bekezdésben, amit ma csak szimplán egy szóval rablólovagként letudnak, mint ahogyan az ELTE váras honlapján olvastam az egyik történeti szemelvényben Bebekről.
A lángokban álló lovagvárról jutott eszembe egy cikk, ami Horler Miklós tollából valló. A Castrum Bene 1989-es könyvében adták közre.
Lényege: az 1260-as években Döröcske nembeli Salamon viselte a fehérvári ispán tisztét. Fia Simon megörökölte azt a birtokot, amelynek a Sió folyó mocsaraitól jól védett kiemelkedésén egy várat építtetett, még pedig az általa jól ismert fehérvári johannita lovagok szakembereivel. Mert az elkészült vár pontosan egy lovagrendi vár mása volt! Ezt a régészeti kutatásokkal sikerült beazonosítani.
A korai vár egy szabályos négyzet alaprajzú téglavár volt, sarkán nagyméretű torony és kapuépület emelkedett. Várfalai mentén többszörös gyilokjáró mögött helyezkedhettek el a védők.
Mindezeket a XVI. század elején végzett reneszánsz átalakítás semmisítette meg.
Tehát a tatárjárás utáni nagy várépítési korszakból az országunkban élő lovagrendek építőmesterei is kivehették a részüket. Hogy pontosan mit és hol építettek további kutatás tárgyát képezi.
Bár dőreség a sivatagba homokot hodrani, de azért félve kérdezem, hogy ismered a Balogh Béni által feldolgozott/leírt mondát: " Szádvár hős lelkű asszonya "? Tegnap olvastam az " Árpád népe " című mondagyűjteményben.
