Ha már a jelen pilótáit említettétek - bár Ayrton nem volt hasonló szituációban -, nem tudom elképzelni, hogy hasonlóan cselekedett volna mint MS tette a malajziai versenyen.
Azt hiszem mi is csalódottak lettünk volna, hiszen Tőle megszoktuk, hogy minden esetben küzd a legjobb, legtöbb esetben az első helyért. Egyetlen alkalom volt pályafutása során, amikor átadta az első helyet Bergernek - utolsó sikán a célegyenes előtt Japánban 1991-, de ekkor már tudta hogy háromszoros világbajnok volt. Ez egy szép gesztus volt, nem a világbajnoki táblázatot akarta vele megváltoztatni. Berger nagyon sokat segített neki - de ezt leginkább a pályán kívüli dolgokra értem -, s nem emlékszem hogy hasonló dolgokat csináltak volna mint azt a Ferraritól láthattunk 1999-ben.
Nehéz megfogalmazni a gondolatokat és érzéseket, aki miatt elkezd érdeklődni egy ember akármilyen téma iránt. Még nehezebb volt négy és fél évvel ezelőtt elfogadni a megmásíthatatlant. Én sem szeretnék mindenféle felsorolásokba bocsátkozni. Csak annyit tudnék hozzátenni, hogy nekem hiányzik a pályáról. Nagyon.
Nyugi, egy olyan világban, ahol az utolsó futam előtt Irvine vezet a világbajnoki tabellán, nyugadtan visszasírhatjuk még huszonévesen is a 80-as éveket, 90-es évek elejét.
Majd jön Alonso, Button, Wilson és jól elkenik a mostani kutyaütők szája szélét. :o)
Bár nekem annak idején más volt a kedvencem (az elég jó választékból...), de a fekete lotusos Senna képe az egyik első valamirevaló élményem a F1-ből.
Az, hogy egy kicsit visszasírom ezeket az időket (Senna-Prost-Piquet-Mansell), vajon reális alapokon nyugszik, vagy az ember már huszonéves korára is nosztalgia-idióta lesz?
Ehhez soha kétség sem férhetet, legalábbis akik dolgoztak vele, vagy a pályán belül látták versenyezni. A küldetéstudat részéről számomra azt jelenti, hogy a nem F1 versenyző akart lenni, hanem a Forma 1-es versenyző , mindig mindenhol mindenkinek bebizonyítani
- főleg saját magának -, hogy Ő a legjobb. ( Ez nem csak a Forma 1-ben volt így. )
Azért kell ehhez egy kis istenáldotta tehetség is. Lehetne nekem 100×annyi küldetéstudatom, elindítani sem tudnám a MP4/4-et.
Neki jutott ebből is bőven.
Akkoriban amikor Senna versenyzett két igazán nagy név volt a pályán: Ő, és Prost. Prostnak jobb volt a kocsija,de Senna sokkal-sokkal jobban tudott vezetni. Miután Senna kilépett a McLaren csapatból az elkezdett hanyatlani. Alonso Mosley-val egyetértek. Bármilyen kocsiból, bármilyen időben, bármilyen pályán a csúcsra tudott törni. A mostaniak a nyomába sem érnek. Akkor még nem volt mindenféle hiperszuper kocsi, tehát a tudás számított. Számomra mindig is Ő volt a legjobb és most is az. Amióta nincs köztünk, már nem tud érdekelni a Forma 1...
Jó topik. Remélem nem fog anyázásba fulladni egyik oldal (rajongók/gyűlölők) részéről sem.
Merthogy szerintem csak ez a két kategória létezik, legalább is azok körében, akik még látták őt versenyezni. Törtető, majdhogynem mindenkin átgázoló látszat alakult ki róla. Nagyrészt tévesen. Erről sokminden(ki) tehet. Senna is. Nehéz mindenki szemében jófejnek maradni akkor, amikor olyan egyéniségekkel kell megküzdeni azért, hogy valaki bekerüljön a Forma-1 élvonalába, mint Mansell, Prost és Piquet. Nem csoda hát, ha sokan utálták.
Viszont amit tudott, az mindenki részéről elismerésre méltő kell hogy legyen. Bármikor, bármilyen autóval, bármilyen időjárási és egyéb körülmények között képes volt a maximumot nyújtani. Bármikor rátenni egy másodpercet. És ez nem az autóból, hanem belőle jött elő. Elszánt volt a végletekig. Enékül nincs is semmi esély azt elérni, amit ő elért.
Ő a legnagyobb? Talán. Nálam igen.
Sokáig azt hittem, hogy egyebül én kedvelem. Bárki, akivel találkoztan, csak fikázni tudta. Aztán 1994 május 1-e után kiderült, hogy sokan vannak még, akik ugyanúgy tekintettek rá, mint én.
Olyan kedvenc, mint Senna volt, nekem nem lesz több. Egy szebb korszak eljövetelében azonban még nagyon reménykedem, ahol három-négy, esetleg még több, valóban vele egy kaliberű pilóta fogja elkápráztatni parázs csatáiával a Forma-1 rajongótáborát. Az ő versenyzésén kívül ez hiányzik nekem legjobban a mostani F1-ben.
Nem akartam, olyan ejtegetésekbe belemenni, hogy mi lett volna, ha...
Hát nekem ennyit jelent Senna. Még most is.
Nos, azt hiszem nem könnyű témát választottam első topicomnak. Annyit szeretnék elöljáróban mondani, hogy most ( 2000.05.01.) lesz halálának hatodik évfordulója.
Azt hiszem elég idő telt el azóta, hogy mindenki, aki esetleg hozzászól a témához személyeskedés nélkül, tegye azt. A másik indok, hogy most holtszezon van a
Forma-1-ben, és a 'napi' események, botrányok legalábbis egyelőre nem osztják meg
teljesen a figyelmet.
Kezdhettem volna azzal: x Pole, x Győzelem, x Lkör stb.
Inkább arra kérlek, arról írj, mit jelent(/ett) neked Ayrton Senna .
( Természetesen leírhatod mit jelentett J.M. Fangio, Ascari, J. Clark, G. Hill,
J. Stewart, … s természetesen hosszan folytathatnánk a sort.)
Több ok közül az egyik, amiért Ayrton Senna , mert vele zárult le egy nagy
korszak a Forma 1-ben, és én pontosan abban az időszakban kezdtem el érdeklődni az autóversenyzés iránt mikor Ő a Forma-1-be került ill. akkor kezdtek el versenyezni a Hungaroringen., ami közelebb hozta ezt a különös világot.
