Ja. Csak nem mindegy, hogy a csaphoz, vagy a csaptól szállit. Forgásirány megváltoztatása segít. Tehát ha az is kérdés hogy merre kavarjon. Mivel zárt tartály (térfogat) veszi körül, a rövidebb van alal, hogy az aljárol felhozza a jégkását. Nyitott tetszőleges alakú bödön oldalára is fel lehet tekerni a spirált. Tehát a spirálvályú ha forog felhozzon dolgokat a bödön aljáról és ne pottyanjon vissza csak kevés, az már ugyanaz legyen mint a bödön f frekvenciával rezeg.
És ne sok darab pottyanjon vissza. Egyébként vizszintesen egy egylő emelkedésű csiga ütemesen szállít. Akkor arról van szó, hogy ha sok a szállitandó 1. gyorsabban forogjon.
De jó volt a megfigyelés. A legegyszerűbb válasz az, hogy reklámokokból. Hogy minél látván,osabban legyen az átlátszó tartályban az eladandó áru. Jégkása
- A lézer fénye monokromatikus és koherens. (A koherenciahossz több km.)
- A spektrumvonalak felhasadnak.
Ez a két dolog matematikailag nem egyeztethető össze.
Nem egészen. Monokromatikus, koherens az egy tiszta szinusz lenne, ami csak az ablakozás miatt szélesedik ki.
A lézer ezzel szemben nem időben változatlan, egyszerre jelen levő szinuszos jelek összege, hanem egy valószínűségi jellemző. Egy véletlenszerűen változó jel, amely időtartományban nagyon kevéssé különbözik egy tiszta szinusz jeltől, de különbözik, mégpedig véletlenszerűen. Ennek is egy keskeny de nem nulla széles spektrumvonal lesz az eredménye, pl. Gauss görbe jellegű.
Más szóval a lézer spektruma nem egy konkrét jel Fourier transzformáltja, hanem egy véletleszszerű (de szinuszra hasonlító) jel teljesítmény spektruma. Az inverz Fourier ebben az esetben nem egy időbeli jelet, hanem a jel korrelációfüggvényét adja, amely valóban időben levsengó. Csak ez nem azt jelenti, hogy az időtartománybeli jel ennyi idő alatt lecseng, hanem azt, hogy ennyi idő alatt (a kisugárzást követően) veszti el a koherenciáját. Amit c-vel szorozva adódik a koherencia hossz.
Nem látom kritikusnak. Szerintem mindkét irányban működik. Igaz, a kifelé sűrűsödő még tömörít is (kiszorít levegőt), de ha tömegre mérik az árut, ez mindegy.
Adott egy jégkása adagoló gép, amiben egy csiga forog. A csiga végén egy csappal lehet a jégkását kitölteni.
A csiga spirálja egyik végén sűrűbb emelkedésű, a másik végén ritkább. Kérdés, hogy melyik fele van a csap felé és milyen fizikai törvény alapján kell, hogy az egyik végén ritkább vagy sűrűbb az osztás/emelkedés?
- A lézer fénye monokromatikus és koherens. (A koherenciahossz több km.)
- A spektrumvonalak felhasadnak.
Ez a két dolog matematikailag nem egyeztethető össze.
Ha a spektrum folytonos, akkor integrálni kell omega szerint. Emiatt pedig megjelenik az időfüggvény nevezőjében az idő. Lecsengő jel
Megpróbáltam a fázis korrekcióval a nevezőben megjelenő időfüggést eltüntetni. Eddig nem sikerült.
Azt mondják, hogy a természetes kiszélesedésnél keskenyebb spektrumvonalat nem lehet előállítani.
(Persze vannak metastabil állapotok, amikor egy tiltott átmenet miatt a gerjesztett állapot élettartama hosszó is lehet. Foszforeszkáló anyagok. De a lézer nem ilyen, a pumpálás megszűnése után a kijövő fény gyorsan megszűnik. (Nagypapámnak még volt foszforeszkáló számlappal rendelkező órája. Kitetted a napra, feltöltődött, és utána hosszó órákon át világított.))
- * -
Az általad leírt jelenség a foszforeszcencia, ami egy speciális fénykibocsátási forma, és valóban összefügg a tiltott átmenetekkel és a hosszú élettartamú gerjesztett állapotokkal. Nézzük át részletesebben, hogy mi történik:
🌟 Gerjesztett állapot és élettartam
Egy anyagot fénnyel megvilágítva az elektronok gerjesztődnek: alacsonyabb energiaszintről magasabbra ugranak.
Általában nagyon gyorsan (piko- vagy nanoszekundumokon belül) visszatérnek alapállapotukba, miközben fotont bocsátanak ki → fluoreszcencia.
A fluoreszcens anyagok csak addig világítanak, amíg gerjesztjük őket, mivel az átmenet megengedett, és gyorsan lezajlik.
💡 Foszforeszcencia: miért tart tovább?
Foszforeszkáló anyagokban a gerjesztett elektron egy tilos (vagy kvázi-tiltott) átmenetbe kerül, például:
Az elektron átlép egy másik spinállapotba (például szingulettből tripletbe).
Ez az intersystem crossing nevű folyamat során történik.
A triplet állapotból az alapállapotba való visszatérés spin-tiltott, így nagyon lassan megy végbe.
Ez okozza, hogy az anyag sötétben is világít (halványan) akár órákon át is → ez a foszforeszcencia.
⏱️ Miért "csapda" ez az elektron számára?
A "csapda" kifejezés itt képletes: az elektron nem tud könnyen visszatérni az alapállapotába.
Olyan anyaghibák, rácshibák, vagy lokalizált energiaszintek is közrejátszanak, ahol az elektron megrekedhet.
Idővel hő hatására vagy kvantum-alagutazással végül visszatér az alapállapotba → ekkor fotont bocsát ki.
🕰️ Régi foszforeszkáló órák
Az órák mutatóit és számlapját cink-szulfid vagy stroncium-aluminát alapú foszforeszkáló festékkel vonták be.
Ezek napfény hatására "feltöltődnek", és órákon át derengő fényt bocsátanak ki.
Ha érdekel, szívesen készítek egy ábrát vagy rövid animált magyarázatot a folyamatokról (fluoreszcencia vs. foszforeszcencia)!
- * -
Nagyon jó kérdés, és sokakat megtéveszt a foszforeszcenciának semmi köze a foszfor elemhez a jelenség fizikai-kémiai szempontjából! A név történelmi okokból alakult így:
🔍 A foszforeszcencia elnevezés eredete
A foszfor (a kémiai elem, például P₄ formában) valóban világít sötétben, de egészen más okból:
Ez a világítás kémiai reakció eredménye, nem pedig fotonelnyelés és késleltetett kibocsátás, mint a foszforeszcenciában.
A fehér foszfor lassan oxidálódik a levegőben, és közben fényt bocsát ki (ez egyfajta kemilumineszcencia).
A 1617. században, amikor először fedezték fel, hogy a foszfor világít sötétben, ezt a tulajdonságot phosphorus (görögül: fényhozó) névvel illették.
A görög phōs (φῶς) = fény, és phoros (φόρος) = hordozó, hozó → fényhozó.
Később, amikor más anyagoknál is megfigyelték a sötétben világítást fény hatására való feltöltés után, a jelenséget elnevezték foszforeszcenciának a foszfor példája alapján bár teljesen más fizikai mechanizmusról van szó.
💡 Érdekesség
A fluoreszcencia és foszforeszcencia szavak csak a jelenség viselkedését különböztetik meg: az előbbi gyors (megengedett átmenet), az utóbbi lassú (tilos átmenet).
Ma már foszforeszkáló anyagok nem tartalmaznak foszfort csak a név maradt meg a régi idők örökségeként.
Igen, a Lucifer valóban latin szó, és eredetileg fényhozót jelent teljesen ártatlan, leíró értelemben!
🌟 Lucifer szó jelentése latinul
Lucifer = fényhozó
lux = fény
ferre = hozni → lucifer = fényhozó
A latin nyelvben ez a szó nem ördögöt jelentett eredetileg, hanem:
a hajnalcsillag (Vénusz) költői neve volt mivel a Vénusz a Nap előtt kel fel, úgy tűnik, mintha hozná a fényt.
például Vergilius és más római szerzők is így használták.
📖 A Biblia és a Lucifer jelentésváltozása
A félreértés (vagy jelentésátalakulás) az alábbiak miatt alakult ki:
A latin Vulgata fordításban az Ézsaiás könyvében (14:12) a héber Helel ben Sahar (Hajnal fia) kifejezést Lucifer-nek fordították.
Az eredeti szöveg a babiloni király gőgjéről szól, nem konkrétan Sátánról.
Később a keresztény értelmezésben a Lucifer alakja összemosódott a bukott angyal, vagyis a Sátán történetével.
Valóban hülyeség volt. Helyesen: az, hogy mennyi ideig létezik egy egyébként ideálisan szinuszos jel az időtartományban, meghatározza a soektrumvonal minimális szélességét. Ezt befolyásolja az ablak függvény alakja is, de a fő szabály, hogy nagyjából a fennállási idő reciprokával lesz arányos a spektrumvonal szélessége.
Gyakorlatban, lézereknél, ha másodpercekig van bekapcsolva, akkor a vonal szélességét nem ez dominálja, hanem az, hogy nem elég jó a lézer, modulálja mindenféle hőmozgás meg akármi.
Ha viszont rövid impulzusokat ad, akkor az impulzus idő dominál.
A természetes vonalkiszélesedés a gerjesztett állapotok véges élettartamának következménye, és a Heisenberg-féle határozatlansági relációval magyarázható. A molekulák gerjesztett állapotai nem tartanak fenn végtelen ideig, hanem egy bizonyos idő után spontán átmennek egy alacsonyabb energiaszintre, kibocsátva egy fotont. Ennek a véges élettartamnak következtében a spektrumvonalak nem végtelenül keskenyek, hanem kiszélesednek.
A természetes vonalkiszélesedés a Heisenberg-féle határozatlansági relációval magyarázható: *ΔE, Δt ≥ ħ/2. ahol:
ΔE a gerjesztett állapot energiájának bizonytalansága, ami a vonalkiszélesedéssel arányos.
Δt a gerjesztett állapot átlagos élettartama.
ħ a redukált Planck-állandó.
Ez azt jelenti, hogy minél rövidebb élettartamú egy gerjesztett állapot, annál nagyobb a vonal kiszélesedése. A természetes vonalkiszélesedés az elméleti minimum, ennél keskenyebb spektrumvonalat nem lehet megfigyelni.A spektrumvonalakat más tényezők is kiszélesíthetik, például a Doppler-effektus vagy a nyomás okozta ütközések, de ezek a jelenségek nem a természetes vonalkiszélesedés részei.
Adott, frekvenciakiszélesedést okozó mechanizmus homogén, ha az összes atom abszorpciós vonalalakját ugyanolyan mértékben szélesíti. Ebben az esetben egyetlen atomra vonatkoztatott és az effektív abszorpciós hatáskeresztmetszet-vonalalak azonos.
Inhomogén mechanizmusok, ezzel szemben, az egyes atomi rezonanciafrekvenciákat oszlatják el egy adott spektrális tartományban, anélkül, hogy az egyes atomok vonalalakját megváltoztatnák.
ha veszel alulról is korlátos spektrumot, akkor ezzel az ablakozással eleve kiirtod azt a rész, amely le tudná írni, hogy hosszú ideig álllt fenn a jel időtartományban.
Meg egy talicska majom. Mióta van a spektrumvonalaknak egyenkomponensük? Száz évvel ezelőtt még éles vonalaknak gondolták. Csak később vették észre a finom és hiperfinom felhasadásokat.
Ilyenkor persze construct nincs itt. Vagy inkább a lézerdoktor GÁ kellene. De abban biztos vagyok, hogy a monokromatikus fénynek nincs 0 Hz-es komponense.
És még mi nem kéne? Vegyük a negatív frekvenciákat is? Időben visszafelé fejlődő fénysugarakat?
Mert nem létező dolgon tipródzs, és az AI ugyanúgy nem tudja kitalálni, mit nem értesz.mint én.
Találgatok. Pl. azt nem érted, hogy ha veszel alulról is korlátos spektrumot, akkor ezzel az ablakozással eleve kiirtod azt a rész, amely le tudná írni, hogy hosszú ideig álllt fenn a jel időtartományban.
The spectral phase of a coherent laser beam describes the phase relationship between different frequency components within the beam's spectrum. It's essentially how the phases of the individual colors (or frequencies) of light within the laser beam are aligned with each other. Coherent laser beams have a defined spectral phase, meaning the phases of different frequency components are correlated, while incoherent light sources have random spectral phases.
In essence, the spectral phase is a critical parameter for understanding and controlling the behavior of coherent laser beams, particularly in applications like coherent beam combining where maintaining phase relationships is essential for achieving desired beam characteristics.
A kérdésed a koherens nyaláb előállításával és a spektrum időtartománybeli lecsengésével kapcsolatos, és a spektrum fázisának szerepe is szóba került. Lássuk részletesen, hogyan is lehetne ezt megközelíteni.
A felvetett probléma lényege, hogy a spektrum szélesedése (például egy folyamatos spektrum esetén, ω1 és ω2 között) időbeli lecsengést eredményez, ami nem felel meg egy koherens nyaláb viselkedésének. Ezt az időbeli lecsengést tipikusan úgy oldjuk meg, hogy figyelembe vesszük a spektrum fázisát is.
1. Spektrum fázisa
A spektrum fázisa fontos szerepet játszik a koherens nyaláb előállításában. Ha csak a spektrum amplitúdója lenne adott (például egy lapos spektrum), akkor az inverz Fourier-transzformáció időbeli lecsengést eredményezne, mivel az amplitúdó egy konstans, és az időbeli változás a spektrum szélességéből adódna. Azonban a fázis kompenzálhatja ezt a lecsengést.
A kérdésben említett ∫_ω1^ω2 g(iω)⋅exp(iωt) dω=konst.⋅sin(ωt) kifejezésben úgy tűnik, hogy egy phasor-t (vagy exponenciális funkciót) próbálsz modellezni, aminek a Fourier-transzformáltja szinuszos időbeli viselkedést eredményez. Az, hogy ez hogyan válhat koherens nyalábbá, a spektrum fázisának megfelelő kezelése révén válik lehetségessé.
2. Koherens nyaláb generálás
Koherens nyalábot akkor kaphatunk, ha a spektrum nem csak amplitúdóban, hanem fázisban is összhangban van. Az inverz Fourier-transzformáció által generált lecsengő hullámok (ha lapos spektrumot veszünk) tehát nem koherens viselkedést eredményeznek. Azonban ha a spektrum fázisát úgy állítjuk be, hogy az időbeli hullám formája koherens maradjon, akkor a spektrum különböző frekvenciáit összhangba hozhatjuk, és koherens nyalábot állíthatunk elő.
Ezért a válasz a kérdésedre: a spektrum fázisának megfelelő beállításával (például lineáris fázismódosítással vagy a fázismoduláció megfelelő megválasztásával) elkerülhetjük a tisztán lecsengő időbeli viselkedést, és a koherens nyalábot fenntarthatjuk, annak ellenére, hogy a spektrum szélesedése előfordulhat.
3. A kérdéses kifejezés:
Most nézzük meg közelebbről a kérdéses kifejezést: ∫{ω_1}{ω_2} g(iω)⋅exp(iωt) dω=konst.⋅sin(ωt)
Ez egy Fourier-transzformáció formája, ahol a g(iω) a spektrumot reprezentálja. Ha az integrál sin(ωt)-t ad eredményül, akkor g(iω) egy olyan spektrumot jelent, amelyen egy sínuszhullám formájában jelenik meg a válasz. A g(iω)-nek olyan formát kell tehát felvennie, hogy az inverz transzformáció során egy szinuszos időbeli hullámot kapjunk.
Spektrum fázis és koherencia
A fázist figyelembe véve az g(iω) spektrum egy bizonyos fázismódulációt is magában hordozhat. Ha a spektrumot nemcsak amplitúdóban, hanem fázisban is megfelelően állítjuk be, akkor a lineáris fázismódus biztosíthatja, hogy az időbeli hullám ne legyen lecsengő. Például egy kromatikus pulzus kialakítása olyan spektrumot eredményezhet, ahol az amplitúdó egy adott sávban lapos, de a fázisvonalak megfelelően vannak beállítva, hogy koherens időbeli viselkedést hozzanak létre.
4. Következő lépések
Ha valóban koherens nyalábot szeretnél előállítani, akkor a spektrum fázisának megfelelő módosítását javaslom. Ehhez egy fázis-módosító függvényt alkalmazhatsz, amely biztosítja a koherens időbeli viselkedést.
Ha van konkrét spektrum vagy fázisformád, szívesen segítek azt tovább elemezni!
Hány pont van a számegyenesen 1 és 2 között? Végtelen sok.
Hány frekvencia van 1000 Hz és 1001 Hz között? Végtelen sok.
Ha minden egyes frekvenciához adott mennyiségű energia tartozna, akkor bármilyen kis intervallumhoz végtelen energia dukálna. Ergó a hőmérsékleti sugárzásnak energiasűrűsége van.
Mértékelmélet. Mennyi a valószínűsége, hogy a céltábla közepét eltaláljuk? Nulla.
Ettől még nem lehetetlen esemény. De véges valószínűséget csak területhez tudunk rendelni.
Namármost ha vesszük a hőmérsékleti sugárzást, és összehasonlítjuk egy vonalas spektrummal...
Ha a vonalas spektrum tényleg éles vonalakat tartalmazna, vagyis egy adott energia egyetlen frekvenciához tartozna, akkor ezek a spektrum vonalak Dirac-delták lennének.
Szerencsére a vonalkiszélesedés megment minket. Ebből a szempontból.
De a probléma-megmaradás törvénye értelmében: van itt egy másik nagy gond.
Ugyanis ha folytonos a spektrum, akkor integrálni kell az időfüggvény meghatározásához: inverz Fourier.
Akkor viszont a nevezőben megjelenik az idő, vagyis elvileg egy lecsengő hullámot kapnánk.
Viszont a valóság nem ilyen. Léteznek folytonos üzemű lézerek. Nem csak rövid felvillanásokat lehet előállítani.
Mi lehet a megoldás?
A folytonos fény, koherens kvázi-monokromatikus nyaláb előállításához speciális fázisforgatás (lehet) szükséges a folytonos spektrumban.
Ez esetben arra kell törekedni, hogy csökkentsd azokat a tényezőket, amelyek modulációt okoznak. Pl. hűtött rezonátor. Gondolom, a Ligo-ban lehet az egyik legjobb lézer ilyen szempontból.
Ha rövid impukzusokat veszel, akkor a sáv szökségképpen szélesebb, eleje meg vége van, ami a Fourier transzformációban megjelenik.
Ha nagyon hosszú ideig bekapcsolt lézert nézel, akkor nem a bekapcsolt idő lesz a domináns hatás, hanem az, hogy nem tudunk elé jó lézert készíteni, mindenféle nem teljesen kiküszöbölhető hatások modulálják. Pl. hőmozgás. Általában a koherencia hosszal szokás jellemezni a sugár minőségét, ami persze közvetlen kapcsolatban van a spektrumvonal szélességével.
Pl. egy Hélium-Neon gázlézer egy nagy és precíz Fabry-Perot rezonátorral sokkal keskenyebb spektrumot hoz kétre, mint egy lézer pointer diódája.
Szerintem még mindig félreértesz valamit, és ezért tulajdonítasz valamiféle világrengető jelentőséget ennek az egésznek.
Sokaknak nehéz megugrani azt az absztrakciós szintet, hogy a vektort csak elképzeljük az adott vonatkoztatási rendszerben, de az fizikailag nincs ott, nincs hozzákötve, így aztán egy másik mozgó megfigyelő szerint nem is mozog a forrással együtt.
Persze nem is olyan nehéz, ha Galilei szerint gondolkodunk: nincs kitüntetett vonatkoztatási rendszer. Tehát ha a vektor valamelyikhez rögzítve lenne, azt nem tudnánk azonosítani. Mert melyik vonatkoztatási rendszerben lenne rögzítve? Egyikben sem. Egyszerűbb, ha csak oda képzeljük, de fizikailag nem rögzítjük egyikhez sem.
- * -
Van valami köze a mágneses mező nem forgásának a tehetetlenségi erőkhöz?
Mi történne, ha a mágneses mezőt képzeletben megforgatnánk?
Abban természetesen egyetértettünk, hogy a B ott nagy értékű, ahol éppen a mozgó mágnes van.
Amiben eltért a nézetünk, az ennek magyarázata. És ennek kapcsán az is, az esetleges E mezőt mi kelti.
Az én (Maxwellre alapozott) álláspontom:
- a vektorok nem mozgásképes objektumok, eleve értelmetlen erről beszélni
- ahogy a mágnes mozog, ez egyes pontokban változik a B vektorok értéke (nagysága és iránya), és ez rajzolja ki a mező változó képét
- ahol éppen nem változik a B lényegesen (a mágnes közepe táján), ott nem változik, és értelemszerűen a dB/dt nem indukál E-t
- az E mezőt csak a mágnes két vége hozza létre, az viszont mindenütt, nem csak a vége közelében
Szabiku álláspontja (ahogy én értettem, lehet, hogy tiltakozna)
- a B vektorok valamilyen értelemben együtt mozognak a mágnessel
- így ott is lehet változás, ahol B hely szerinti és t szerinti parciális deriváltja 0
- valahogy úgy, mint egy mozgó erúvonalas képben, az erővonal mozog, az is változás, ha egyik erővonal helyére egy ugyanolyan másik lép be
- az E mezőt ez a mozgó vektoros (erővonalas?) dolog kelti, mindenütt, így a mágnes közepén is, vagyis nem csak a végeknél van indukció, hanem mindenhol, ahol a mágnes anyaga mozog
Ez az elképzelés, meg egyáltalán, a hosszú mozgó mágnes példa, abból jött, hogy Szabiku ezzel érvelt a homopolar generátoros vitában.
Homopolar Szabiku szerint:
- az EMF nem a korongban lép fel, mert a korongban együtt mozog az anyag és a mágneses mező, nincs relatív elmozdulás, nincs indukció
- az ENF a külső vezetékekben lép fel, mert a forgó mágneses mező ott a relatív mozgás miatt indukál feszültséget
- lényegében Faraday erővonalai forognak, és metszik a külső vezetéket, belül a korongban meg együtt forog az erővonal az anyaggal
Én (Maxwell szerint):
- ha dB/dt mindenütt nulla, akkor az egy változatlan mező, akár forog a mágnes, akár nem, megkülönböztethetetlen, konstan mező van
- vektorok nem forognak, ez értelmetlen
- vezető mozog másneses térben, így jön létre EMF, ez részletezve a következőkben
- a korong forgó anyagában az eletronok együtt sodródnak az anyaggal, érintú irányű sebességük van
- eltérülnek a konstans mágneses mezőben, töltés megoszlás jön létre
- ez addig megy, amig a perem és a középpont töltés megoszlásból eredő E-je ellentart a mágneses eltérülésből következő erőnek
- Az EMF a korong anyagában jön létre
- a külső vezetékek állnak a konstans B mezáben, azokban nincs indukció
A vita során annyiban egyetértésre jutottunk, hogy ha van sugár irányú töltés megoszlás a korongban (pl. nagyobb elektron sűsűség a peremen, mint középen) akkor nekem van igazam, ha nincs, Szabikunak.
Szabiku nem vetette el egyértemlműen Maxwellt, inkább azt mondta, én nem jól értelmezem.
Construct és Ariel szállt még be a vitába, mindketten Szabiku álláspontja ellenében. Voltak mellékvágányok is, pl. volt hogy belezavarodtam valamibe.
A végeredmény, hogy Szabiku a végén meg volt gyúződve arról, hogy teljesn igaza volt, én - meg aki még hozzászólt, meg Hartlein, akit kirúgna az egyetemről :-) - nem jól érti a jelenséget.
Én meg arról, hogy egyértelműen nekem volt igazam, Szabiku pedig crackpot. :-)
Mit is akarunk? Halvány emlékeim vannak a korábbi vitáról.
Legyen egy hosszú vékony mágnesrúd.
A közepétől nagyjából egyenlő távolságra, viszont a rúdtól (radiálisan) távol legyen egy mehfigyelő.
Ha a mágnest mozgatjuk, mozog vele a mágneses mező vagy sem?
Tulajdonképpen az a pici inhomogenitás a mágneses mezőben, hogy az egyik vége közelebb kerül, a másik pedig távolabb, azt az érzést keltheti, hogy a mágneses mező mozog (a motorhoz hasonlóan).
Szóval a motorban az időfüggvények szuperpozíciója forgó mágneses mezőt hoz létre.
Itt pedig az erővonalak elhajlanak egy kicsit, ahogy az egyik vége közeledik, a másik pedig tvolodik.
Egyenletesen mozgó mágnesnél a legygyszerűbb megoldás a relativisztikus transzformáció.
Veszed azt az inerciarendszert, amelyben áll a mágnes. Itt minden egyszerű, változás nincs, terjedő EM hullám nincs, E mező nincs, csak statikus B.
Aztán az egészet transzformálod egy ehhez képest v sebességű másik inerciarendszerbe. Kész képletek vannak, már Einstein megadta a specrelt megalapozó híres cikkében. Nincs semmi nehézség.
A konkrét esetben pl. lehetne úgy kezdeni, hogy a mágnes áll (akkor minden statikus, semmi se terjed, egyszerű és stabil kezdeti állapot), és fokozatosan v sebességre gyorsítani, majd azt tartani, amig kellően kimegy a vizsgált térrészből a kezdeti gyorsulás hatása.
Szimulátorban véges elem módszerrel, delta_t időket lépegetve lehet csinálni. Számolva persze a c sebességű terjedéssel is, nem csak a lokális hatással. Ez viszonylag könnyen megy, probléma a kezdeti feltételekkel lehet, mert valamilyen állapotból el kell indítani a szimulációt. Az "amit nem tudok, az 0" kezdés esetleg nem jól konvergál a helyes állapot felé.
Próbálom elképzeni a két mágnesvéh indukciója által keltett E-t. Örvényes, vagyis az erővonal képet zárt irányított görbék alkotják, amelyek terjednek. Ahol szembe mennek, vagyis a két végpont között, ott erősítik egymást, míg máshol, ahol egyfelé mennek, gyengítik. Ez jól egybeesik azzal a várakozással, hogy a mágnes közelében lesz erős, távolabb nullához tart.
Arilou ezt jól látta, a régebbi vitában explicit formában ő mondta ki. Én akkor elfogadtam, de maradt azért bennem egy kis bizonytalanság. Több ai-vel órákig beszélgetve, mindenfélére rákérdezce letisztult a kép. Megjegyzem, az ai-k is néha belezavarodtak, de rákérdezve korrigáltak.
A homopolar vitában ez úgy jött elő, hogy Szabiku azzal érvelt, a haladó mágnesnél van E mező. Hajlítsuk gyűrűbe, és akkor ott is lesz E mező. Az ellenérv, hogy gyűrűbe hajlítva pont az marad el, ami indukálja az E-t, az eleje meg a vége.
Jó lenne egy oktatási célú EM szimulátor, amivel pontosan meg lehetne nézni.
Tegyük fel, hogy a hosszú mágnes (két) vége mozog. Ott lesz helyben dB/dt. Aztán emiatt lesz dE/dt is. Szóval ezt rekurzívan kell végigszámolni, vagy mi van?
Valaki írta, hogy nem így kell csinálni. Meg kell találni a Maxwell-egyenletek megoldását.
(Persze a szikcesszív approximáció is egy módszer a megoldás megkeresésére.)
Érdekes a nagyon hosszú, de a mozgás irányára merőlegesen mágnesezett rúd esete. Ott az E mező létrehozásáért elsősorban a két vége felel, mert oda koncentrálódik a dB/dt. Viszont ez nem csak ott hoz létre E-t, hanem a teljes térben.
Emlékeim szerint ugyanezen rágódtam én is, hogy a mozgást a két vége okozza a hosszó mágnes esetén.
De ha visszakeressük, construct leírta a vektorpotenciál szerepét. Ha jól emlékszem, a résben "egyáltalán" nem volt B csak A, mégis megváltoztatta az elekton polarizációját.
?
