Keresés

Mert ez nem az. Az rossz, amit mondasz. Ez nem vezetési sávban lévő elektronok elvándorlása. Azok forognak a mágnessel együtt, ha vannak olyan elektronok az anyagában (lehet teljesen rossz vezető is a mágnes, mert mondjuk ragasztott szemcsékből áll), és így azok nem állnak, mint az álló HK rézkorongbeliek. Mi most az álló rendszerben nézzük a keltett E-t. :-)

Egy B-jére merőlegesen mozgó mágnes téglatest olyan, mintha egy feltöltött kondenzátor lenne, amit viszont kisütni nem lehet. 

Ha ez az előbbi mágnes hengeres, azaz kör keresztmetszetű, és tengelyénél forgatod, akkor a kerületi felületén felületi töltéssűrűség mutatkozik

Ezt elmagyaráztam neked többször is, csak akkor tagadtad. :-)

A mágnes forog a saját mezőjében, Lorentz erő hat az anyagával együtt köröző elektronokra, ezért sugár irányban töltés megosztás jön létre.

A konzervatív E mező erővonalai töltésből indulnak és töltésben végződnek.

>

mozgásirány:   ⬆️vagy⬇️   mindegy

                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -

Látható, hogy oldalt és a mágnesben nincs rotáció. Csak alul és felül, ahol a mágnesnek határa van, ugrik a B, ott ugrásszerű az E rotációja is.

#Pontosabban (felületi)impulzusszerű, mert alatta és felette is nulla. Csak a mágnes mozgásirányra merőleges felületén van rot E.

Javaslom mindenkinek, hogy gondolja át az elemi polarizációk eloszlásának következményét! A töltéssűrűségek íly módon létrejöttét.

Ha leszeled a mágnest a képernyő síkjában, és közel vizsgálod, még kb. ugyanez van, de ahogy elhajlik a B, úgy megfelelően hajlik E is. Kívülről visszahajlik végül a mágnes határfelületéhez. Tehát HK közeli álló rézkorongja még kb. ugyanazt az E-t kapja, mint ami a forgó mágnesben van. Ez okozza benne a töltésmegosztást. Pontosan úgy, ahogy napokkal ezelőt (meg évekkel) mondtam. És ez ugyanaz, mint az inverz mozgási indukció, csak a Maxwell-egyenletek felől következtetve. Ha ellenkező a mozgás illetve forgás iránya, a töltések is ellenkezőek, és E is ellentétes. 

Ha ez az előbbi mágnes hengeres, azaz kör keresztmetszetű, és tengelyénél forgatod, akkor a kerületi felületén felületi töltéssűrűség mutatkozik, és a mágnesben térfogati töltéssűrűség, ami radiálisan befelé csökken, mert a sebességgel arányos. Ezt a térfogati töltéseloszlást a csökkenő (látszólagos) elemi polarizációk hozzák létre. A teljes (össz)töltés itt is és az előbbi példában is természetesen nulla.

Az örvényhez időbeli változás kell.

Keresztkérdés:

Miért nem lehet az egyenlet mindkét oldalán egyszerre vektori szorzat?

(Mert nincs mágneses monopólus. Fejben nekem az jön ki, hogy a másik oldali rotációt ez nullázza ki. De majd papíron ellenőrzöm.)

Itt az ideje atomcsill előadást nézni...

Itt van, most mutattam, hogy azonos. 

Legyen egy négyzet keresztmetszetű hosszú egyenes homogén mágnes, ami merőlegesen keresztüldöfi a képernyöt, és mozogjon lentről felfelé, vagy fentről lefelé, mindegy. A B legyen benne hosszanti irányú, azaz szintén merőlegesen keresztüldöfi a képernyőt. Milyen lesz a  -∂B/∂t = rot E  Maxwell-egyenlet alapján az E térerősség?

mozgásirány:   ⬆️vagy⬇️   mindegy

                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -
                      + ———————> -

Látható, hogy oldalt és a mágnesben nincs rotáció. Csak alul és felül, ahol a mágnesnek határa van, ugrik a B, ott ugrásszerű az E rotációja is. A mozgás miatt itt van ∂B/∂t is. Oldalt a mágnes határfelületén felületi töltéssűrűségek látszanak (=vannak). Ez láthatóan szükségszerű is. A mágnesben az elektromos látszólagos elemi polarizáltságeloszlás is homogén, kitolják az oldalsó felületre a látszólagos töltéseket. (Igazából felesleges látszólagosnak mondani, egyenértékű minden rendszerben a valódival.)

Ha mágnes helyett elemi O köráramokat veszünk, ugyanez lesz természetesen. 

Az invariancia egyik fajtája. :)))

Ebben a kérdésben még nem helyezkedtem álláspontra.

Egyszerűsítve van az ábra, mert lusta voltam. Lent is ugyanolyan mint fent.

Vagy áramgenerátort használnak, vagy mérik az áramot. Ez sem szerepel.

Ja és ellenállás helyett híd van. De ez a probléma lényegét nem befolyásolja.

Egyébként tudják ők,hogy ezt hogyan kellene mérni. De nem úgy akarják.

A vezeték még meg is van. Csak a csatlakozóba kellene túl sok drótot bekötni. :(

DGY most reklámozza a NyiFF versenyt. Az semmi.

Nálunk úgy kell megoldani a problémákat, ahogy Móricka elképzeli.

De azt ki nem találnád, hogy ki volt a főnök tanítványa, construct tudja.

füllentett a hüllő

Read-only módba kapcsoltam magam.

Holnap felteszek egy ábrát.

Lazán kifeszített vezeték alatt rúdmágnes.

Feynman azt állítja, hogy a vezetékben feszültség indukálódik;

akár a vezetéket mozgatják, akár a mágnest.

Tedd el későbbre! Meg kell értetnem a csökönyös fa fejével a matematikát, és a Maxwell-egyenletek értelmezését. 

mmormota, miből szűröd ki (újra kérdezem), hogy a Maxwell-egyenletek szerint, egy másik megfigyelő rendszerében csak rot E van?

A -∂B/∂t nem mond ilyet. Vagy szerinted igen? Miért?

Ez csak annyit mond, hogy az E rotációja -B időbeli változásával egyenlő. De ettől még lehet gradienses része. Sőt, könnyen látható is egy egyszerű példán keresztül, hogy szükségszerű is az.

Hoztam nektek egy klasszikus fizika feladatot.

Ismert m₁ tömegű testet kötéllel megránt egy v sebességgel mozgó m₂ tömegű másik test.

(Utóbbi tömegét nem mondják meg, mert ilyesmin csak agyas professzorok agyalnak.)

Kérdés: mekkora erő hat a vonszolt tömegre? Mármint a maximális erő.

Fordítva építem fel a megoldást.

Mivel a kötél (mint rúgó) nincs rögzítve, meg kell határozni a redukált tömeget.

Tételezzük fel, hogy a két test tömege összemérhető.

Közelítő számítást végzek, ennél fogva mindenféle kis konstansokat (pl. 1/2) elhagyok belőle.

Az erőt az energiából állapítom meg.

m v² = D x²

F = D x

Fejben nekem ebből olyasmi jön ki, hogy

F = v √(mD)

Sajnos ezzel még nem jutottunk el a kezdethez.

Ki kell számolni a mozgó test effektív tömegét is, mert ez egy motor forgórésze.

A forgórész tömegét fel kell szorozni az áttétellel.

Hasonló módon az áttételt adó fogaskerekek tömegét is fel kell szorozni valamennyivel.

Pontosan nem tudjuk, nem mondják meg.

Felső becslést úgy adhatunk, ha az áttétel teljes tömegét is a forgórészhez vesszük.

Valamint még ott van a forgódob tömege. A kötél tömegét talán elhanyagolhatjuk.

Viszont fentebb abból indultunk ki, hogy a két test tömege összemérhető.

Majdnem megfeledkeztem erről.

Kell még a kötél rugalmassága. Ezt a kötél teherbírásából és a Young moduluszból valahogy ki lehet számolni.

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e gépészmérnök, aki megoldja.

Majdnem kész.

Persze közben a motor emeli is a súlyt.

Feltételezzük, hogy a kötél megrántásakor a motor már elérte az üzemi fordulatszámot.

És akkor a motor teljesítménye elegendő a teherbírásnak megfelelő tömeg adott sebességű folyamatos emeléséhez.

(Tudom, de te nem értesz hozzá.) 

Nem, mert te vagy hatalmas tévedésben constructtal és Hartlein Károllyal együtt. 

"A Maxwell egyenletek négyestenzor felírásából azonnal nyilvánvaló, hogy az kovariáns Lorentz transzformációval szemben."

Elfogadom. Ha neked ez így jó.

- Na látja, kérem. Ezzel kellett volna kezdeni. - Mondta Stirliz.

- Azt én jobban tudom, hogy mivel kell kezdeni! - Felelte Müller dühösen.

Végső soron Michelangelo is csak eltávolította a felesleget.

A szobor alakja már eredetileg is benne volt a kőben.

(Engem a majmok köré zártak.)

Einstein meghatározta a Minkowski téridőt.

Filozófiai kérdés, hogy az egyenletrendszerben benne van, hogy miféle vektortérben invariáns.

Ha úgy akarod, legyen úgy.

Tudtuk, hogy Maxwell relativisztikusan invariáns.

De azt nem gondoltam volna, hogy ettől már benne van.

(Szemlélet kérdése.)

De mi van, ha másfajta téridőt teszünk alá?

Merugye Minkowski téridő nem sok helyen van az univerzumban.

Lecseréljük a parciális deriváltat kovariánsra, direktben behozzuk a négyespotenciált.

Négy vezetékes ellenállásmérés apróbb hibákkal.

pl.

- rossz helyre tették az árammérőt

- csak egyik oldalon használtak dupla vezetéket

- és azt is rövidre zárták félúton...

Azt mondja, hogy az a rövid átkötés (nem pont középen) rövid és nem számít sokat.

Ebben viszont tökéletesen igaza van. Ennek a mérésnek már tényleg nem sokat számít. :-)))

Az nem gyanús, hogy mindig nyerőre állsz, ahogy változik a véleményed, csak mindig máshogy?  :-)

Átgondoltam, és nyerőre állok. Később bemutatom. Most ennem kell, és jön egy vendégem. 

:-) 

(a rotáció a mező egy speciálisan képzett differenciálja)

A differenciális meg integrális alak kapcsolatában ez nem szokatlan. Pl. Dirac-deltából, ami egy pillanat, lesz egy végtelen idejű egységugrás.

Kiindulhatsz pl. abból, hogy E rotáció képes töltéseket körbehajtani egy hurokban (áramot fenntartani), konzervatív E meg nem.

Ha nem egyeztethető össze, akkor viszont tényleg a mozgó mágnes szélének vándorlása intézi el, hogy középen a homogén résznél van indukció. Ami elég abszurdnak tűnik. 

Ez csak a te sajátos leíró hazug dumád rólam.

Ott van Feynman és Novobátzky könyvében is, amiről beszélek, még be is lett képekkel rakva.