én öt kocsit ismerek Somogybol, méghozzá valamennyi késő neolith-rézkori 2 közülük a Nemzeti Muzeumban van, 3 pedig a Rippl Rónai Muzeumban. Valamennyinek elvesztek a kerekei.
Mutatok neked a kaposvári muzeumbol még rézkori kocsimodellt. Egy-egy furatot látsz a kerekek helyén, mivel a lelőhelyen nem találták a kerekeket, lehet fábol készülhetett? Kerekes rézkori kocsimodellünk is van, de az sajnos nem Somogybol, Budakalászrol. Ezt nem tom ide tenni, legfeljebb a magyar őstörténetbe, mert Budakalász máshol van....
Ha már korábban szóba került a somogyi és a zalai megyeszékhely focitörténelme, akkor örömmel újságolom, hogy megtörtént az idei szezon első dél-dunántúli "szuperrangadója" az NBI-ben.
Sajnos a somogyi megyeszékhely nem remekelt, de hát én egyébként is Zalának szurkoltam:-)
Szenzációs régészeti leletek kerültek elő a Zalavár-Várszigeten
SZÍNESFÉM BERAKÁSOS SARKANTYÚSZETT, VASKARD ÉS BESZÉDES SOLIDUS
2019. 08. 22. 10:15
"Az ásatás finisében a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom körüli temető feltárására fókuszált a kutatás. Az első itteni sírokat még 1951–53 között bontották ki a régészek, majd sokáig a Vársziget más részein folytatták a munkát. Ebben az évben a régi ásatások dokumentációjának az újabbakkal való összekapcsolása, egységbe rendezése is a célok közt szerepelt. Ennek során a szezon utolsó hetében, éppen Boldogasszony napján egy, a korábbi ásatások által kihagyott területen, a Mária-templom szentélyétől 8-10 méterre előkerült egy erős tölgyfa koporsóba temetett fiatal férfi csontváza. Jobb karja mellett bronz markolatgombbal és keresztvassal felszerelt, 95 centiméter hosszú, kétélű vaskard pihent, amely a Karoling-birodalom egyik fegyvergyártó műhelyében készült (a hozzáértők kedvéért megjegyezzük: a formai jegyek alapján az úgynevezett Petersen K típusú kardról lehet szó). Az elhunyt bokáinál színesfém berakásos díszítésű vas sarkantyúgarnitúra feküdt, a mellkas bordái között pedig a kiváló hadvezér, de egyházi ügyekben könyörtelen V. Konstantinosz Kopronümosz (751–775) aranysolidusa (pénzérméje) került elő, amely szirakúzai verdében készült. (A szóban forgó bizánci császár „Trágyanevűként” is ismert, gúnyneve abból ered, hogy állítólag keresztelésekor, csecsemőként „belepottyantott” a keresztelőmedencébe.) Egy másik közeli férfisírból ugyancsak fémberakásos díszű, csatos felerősítésű, nagy méretű, „nehéz” sarkantyúgarnitúra került elő."
