Pamukon a vasútállomás mögött húzódó fennsík földjéből a földmunkák során IV. századbeli római pénzeket találtak. A vasútállomás mögötti hetesi utat római légiók építették. 1987-1991 között Resterica dűlőben az ásatások során római villát találtak. A 35x38 méteres villából csak a falak alapozása maradt meg. Az épület több mint 10 helyiségből állt. A leletanyag a IV. századból származik. A villa területén kerámiatörmelékek mellett nagyon sok vaseszköz, vasszög, érmék, fibulatörmelékek kerültek elő. A villa alatt bronzkori telep gödre és két földbe mélyített ház is előkerült. " http://poganyvolgyi.hu/pamuk
1987-1991 között Resterica dűlőben az ásatások során római villát találtak.
A villa feltárását a kaposvári múzeum munkatársa Németh Péter Gergely vezette. A 35x38 méteres villából csak a falak alapozása maradt meg. A falak nagy része mészkő, kisebb része vulkáni kőzetből állt. A köveket valószínűleg a Balaton felvidékről szállíthatták. Az épület NY-K fekvésű volt.
GYRKI BAMIK PAMUK
A nyugati rész apszissal záródott. Itt volt az épület fürdője és vízlevezető csatornája is. Az épület több mint 10 helyiségből állt. A leletanyag a IV. századból származik. a villa területén kerámiatörmelékek mellett nagyon sok vaseszköz, vasszög, érmék, fibulatörmelékek kerültek elő, valamint egy töredékes feliratú ezüstkanál URSINE VIVAS felirattal és sírkő törmelékek. A villához tartozó temető délre fekszik. A villa alatt bronzkori telep gödre és két földbe mélyített ház is előkerült.
Pészka dűlőben talált kis bronzérmék a következő császárok idejéből valók:
TRAIÁNUS: /98-117/ középbronz, de nagyon kopott állapotban. Kopottsága jogos, mert a Római birodalomban minden régebben kiadott fémpénz érvényben volt mindaddig, míg teljesen el nem kopott, s akkor eldobták.
DIOCLETIÁNUS:/ 284-305/ kisbronz
MAXIMIÁNUS: /286-305, 306-308, 310/ kisbronz
I. CONSTANTINUS /305-306/ kisbronzok
I. LICINIUS: /308-324/ kisbronz
VALENS /314/kisbronzok
I. CONSTANTINUS /307-337/ kisbronzok
Előforduló pénzverdék: /sűrűségi sorrendben/
- MONOGRÁFIA -
1. Siscia
2. Aquileia
3. Sirmium
4. Heraclea
5. Thessalonica
A római kort Berzy Péter a Magyar Régészeti, Numizmatikai és Éremtani társulat tagja, a kaposvári múzeum besegítő munkatársa dolgozta ki.
Ha nem haragszol én azért ennél többet látok bele Somogyba a római korból :)
Amúgy a kutatást nem csak a rendszerváltás utáni időszakra értettem, hanem amióta régészeti kutatás létezik . Arra lettem volna kíváncsi, hogy a Valcum -Sophiane római hadiútnak / ami ugye létezett / kutatták -e vmennyire a nyomát, van-e róla vmi.
A már említett kiadvány sematikus térképén feltűnt Beleg neve , nosza utána néztem mit tudnak ott, ezt találtam : " A terület már a Római Birodalom fennállása idején is lakott volt, érintette a hadiút. 1885-ben a Pusztaréti-dülőben találtak rá Vespasianus császár hadparancsára, amely ma a Nemzeti Múzeumban látható. " https://hu.wikipedia.org/wiki/Beleg
Ha a térképen összekötjük a Fenékpuszta-Somogyzsitfa-Szigetvár-Pécs vonalat, figyelembe véve a domborzati viszonyokat csak vannak római jelenlétre utaló nyomok...valahol:)
Somogyból országos jelentőségű római lelet nincs.....ez nézőpont kérdése , számomra egy római pénzérme vmelyik somogyi faluból legalább akkora jelentőségű, mint egy pestinek Aquincum , ez a szülőföldem, ennek a területnek az emlékei állnak legközelebb hozzám. Pl az egri , a budai vagy a nagyvázsonyi vár sokkal látványosabb, mint a csákányi , a somogyzsitfa-szőcsényi vagy a kéthelyi - főleg hogy ezekből jó esetben csak az egykori várárok maradt - , de ezek vannak itt a környékemen , ezeket látom sűrűen....ezek állnak közel hozzám. Persze ezzel együtt a Kárpát medence és a magyar nép történelme is érdekel :)
Hát...féle...de azért más :) és nagyon finom , pedig alapból egyszerű. Különböző lekvárral lehet csinálni / a feleségem rendszerint 3 félével /, anyu magozott meggyel...amúgy saját ötletem után sósan is csinálja anyu , a tésztába apróra vágott kisütött füstölt szalonna , rá esetleg füstölt sajt / elhagyható /...sörhöz, borhoz kiváló.
Az ilyen hangulatos kis csárdákról vagy csárdaszerű vendéglátóipari egységekről nekem is van egy modern kori, somogyi sztorim.
2001. nyarán egy kb. 12 fős csapattal kerékpártúrára indultunk az Ormánságba.
A jól kidolgozott haditerv szerint vonattal lementünk a Balaton déli partjára, ahol aztán - ha jól emlékszem Zamárdiban - a testi élvezeteknek hódolva jól is csesztük az időt, így már benne voltunk jócskán a délutánban, amikor a parancsnok kiadta a parancsot, hogy "Nyeregbe bajtársak, irány dél".
Merthogy olyanok voltunk, mint egy könnyűlovas különítmény, csak élő húsvér lovak helyett drótparipák fickándoztak alattunk. :-)
Valahol Somogy közepe táján, de még Igal előtt kifogtunk egy iszonyatosan hosszúnak tűnő kaptatót, vagy félóráig partnak fölfelé kellett tekerni, volt olyan, aki már a vége előtt nyeregből szállt és száron vezette a drótparipáját.
Szóval ott partnak fölfelé a nyári délutáni hőségben izzadtunk és "imádkoztunk" rendesen, ott "szájbab...szott Somogy" meg minden volt...
Na végre fölértünk a domb tetejére, onnan már kényelmesen lefelé lehetett gurulni.
Egy Andocs (?) nevű falu előtt beértünk egy hűs erdőbe és nem messze a vasúti átjárótól, ahol a Siófok - Kaposvár vasútvonal a közutat metszi, volt egy kis csárdaszerű vendéglátóipari egység.
Mivel akkor már nemcsak fáradtak, de szomjasak és éhesek is voltunk, leszááltunk a nyeregből és betértünk.
Kellemes kis hely, néhány betyárfokos a falon, meg hasonló berendezés.
Mondja a tulaj, hogy hát meleg ételből nincs nagy választéka, de tud csinálni finom rántottát.
Belementünk.
A lényeg , hogy akkori áron számítva igen olcsón akkora adag szalonnás- kolbászos rántottát kaptunk, hogy az lelógott a tányérról, alig bírtuk megenni...:-)
Utána meg jófajta söröket ittunk, márkanevet nem mondok, mert a reklám tilos itt a fórumon.
Ennyit a vendégszerető, kulináris élvezeteket is bőven kínáló somogyi útmenti csárdában szerzett kellemes élményeimről...:-)
Szentesi Zöldi László Nagy betyárkönyve szerint 1862. december 15-én volt ez a hatósági akció, amelyben Illés Imre (Vak Illés) és a bámészkodó legény életét vesztette.
Szintén ezen könyv szerint Hajnal Jancsit 1864. októberében a rögtönítélő bíróság halálra ítélte és felakasztották Kaposvárott.
Tehát akkor Hajnal rejtélye is megoldódott, legalábbis részben...
Kökes István. Csakhogy Ő nincs a sirban. A lövöldözés kitört a Rezi csárdánál. Kökes Istvánnak sikerült megmenekülni. A zsandárok egy ártatlan bámészkodo fiut lelőttek, Őt nézték Kökesnek. Kökes István megmenekült. További sorsa ismeretlen, ha érdekel, akkor zalai, soproni, győri és veszprémi levéltár, főispáni iratok (a főispán hatáskörébe tartoztak a bűnügyi jelentések és a legveszélyesebb betyárok ügyeit gyakran maga a főispán vette kézbe). A zalai betyárságról még mindig nincs monográfia.
A kettes betyársir, Vak Illés valóban itt fekszik, mellette a fiatal embert Bognár Józsefnek hivják, Ő volt az ártatlan áldozat. Az arcképek tévesek, a betyárok többnyire fiatalemberek voltak, 80%-ban meghaltak 30 éves koruk előtt. 90%-ban 40 éves koruk előtt. Vagy lelőtték őket, vagy bekeritették és öngyilkosok lettek, vagy a helyben itélő biróság (akkoriban ugy nevezték talponálló biróság) felakasztatta őket.
Ennek a gőzösnek 65 km/h volt az engedélyezett legnagyobb sebessége, ez akkoriban szinte hihetetlenül nagy sebességnek számított
A baj az, hogy még most is vannak szakaszok Kanizsa és Balatonszentgyörgy között, ahol ennyi vagy még kevesebb a megengedett sebesség. Mivel a 21. században ez kritikán aluli, a magam részérôl 12 éve nem utaztam már ezen a vonalon. Bp-Nk 220 km távolságon vicc a 4-4.5 óra menetidô. Ugyanezt a távot Shanghaj-Hangcsou között 45 perc alatt tettem meg.
Szóval az 1860-as években ezekkel az első gőzvontatású vasutakkal megérkezett Somogyba és Zalába az ipari forradalom.
Persze még nagyon sok időnek kellett eltelnie, míg az ipari forradalom teljesen átformálja az itteni társadalom életét.
A Zala vármegyei Göcsej parasztsága pl. állítólag még az 1930-as években is rendkívül zárt életet élt, szinte teljesen önellátó gazdálkodást folytatva.
A következő vasútvonal már a kiegyezés után épült meg, de szintén a Déli Vaspálya Társaságé volt.
A 72 km hosszú Murakeresztúr - Gyékényes - Barcs vasútvonalat a társaság 1868. szeptember 1-jén adta át a forgalomnak.
A vonal Barcson csatlakozott a Pécs - Barcsi Vasúttársaság nemrég átadott Pécs - Barcs vonalához, Murakeresztúron pedig a Déli Vasút saját hálózatához.
Murakeresztúr Kanizsától délre helyezkedik el néhány kilométerre, ma vasúti határállomás Horvátország felé.
Azt már írtam, hogy az 1861. április 1-jén átadott Buda - Fehérvár - Kanizsa vonal volt Somogy és Zala első gőzvontatású vonala.
A második pedig a szintén a Déli Vaspálya Társaság által épített (Bécs) - Sopron - Szombathely - Kanizsa vonal, amely 1865. szeptember 21-én került átadásra.
Később ez továbbépült a szlavón és horvát részeken át az adriai Trieszt kikötővárosig.
1865. szeptember 21-én a a Déli Vaspálya Társaság 511 sz. gőzmozdonya volt az első, amely végighaladt ezen a vonalon.
Ennek a gőzösnek 65 km/h volt az engedélyezett legnagyobb sebessége, ez akkoriban szinte hihetetlenül nagy sebességnek számított - főleg a lovaskocsik, szekerek, postakocsik sebességéhez viszonyítva - és a mozdony az akkori technika csúcsát képviselte.
Ez a vonal Gősfa és Egervár-Vasboldogasszony állomások között lépte át Vas és Zala vármegyék határát, Somogy megyét nem érintette.