Az utolsó vásárhelyi elismert betyár a Farkas Jancsi volt, az előbb említett Szabóék tanítványa volt. Megérte a románok bevonulását is, 1919-ben hámfával agyonütött 2 románt, mert megunta az erőszakoskodásaikat a vásárhelyi nép ellenében. Azután elbújt egy pincében, egy nagy hordóba. Így túlélte ezt az időszakot is és folytatta a csencseléseket egy Maczelka nevű orgazdájával együtt.
Még egypár betyáros eset a Szenti-műből: Ráday Gedeon élete (Részvény Nyomda)-"a ép számára írta Népbarát". Rió álnév alatt Békefi Antal több betyártörténetet adott közre ponyva kiadványban, továbbá Palotás Fausztin történetei ugyanilyen történeteket a Sötét idők címen Szegeden adtza közre.Fejérváry József (Fekete József álnéven) Szabó Pál és Szabó Miska híres futóbetyárok története.... a Vásárhely titkai sorozatban (1903.) A Dura-féle kisregények sorozat A betyár-világból alcímen 4 füzetben a Rózsa Sándor esetei a vásárhelyi erős Molnár Áronnal címmel jelent meg.
Most került kezembe Szenti Tibor könyve a "Gazdák emlékezése Hódmezővásárhelyen". Amiben egy bizonyos Elek családról is ír, akiknek egyik őse, Nemes Elek István eléggé betyár gyerek volt. (1775-1837) 1803-ban kezdte a marhalopásokat, elsőre 9 db ökröt hajtott el Orosházáról, majd a következő vásárban eladta őket. 1806-ban 5 ökröt Földeákról hajtott el, 1808-ban a zentai uradalomból 18-at, Bács megyéből az algyői réven át 21-et. Perbe fogták,"Elek István 40 éves,magas, barna, himlőhelyes képű, fekete bajszú, szapora beszédű. Nagyon bátor. Sándornak is hívatja magát.Hosszú ing, széles gatya, csizma, ruha van rajta." Majd többször megszökött különböző fogdákból,de a pallos helyett végül is kegyelemből 5 év börtönt kapott, közmunkán, saját költségen, heti 2 nap böjttel, 2 esztendőt birt ki és 1837-ben meghalt.
A Kiskunságot a Dél-Alföldhöz sorolni szerintem eléggé túlzás, de végül is nekem mindegy...:-)
Ami Dönti Petit illeti, őt véleményem szerint az idősebb Bogár Szabó azért lőtte le, mert ő akart lenni a bandavezér, az osztozkodás szerintem csak ürügy volt.
Bár Isten útjai nem a mi útjaink, az idősebb Bogár Szabót hamar utolérte az Úr bosszúja: egy jászszentlászlói tanyás gazda lőtte le, miután a betyárbanda szállást, élelmet és abrakot kért tőle, de ő megtagadta tőlük, az ekkor kitört lövöldözésben szerzett halásos sebet az idősebb Bogár Szabó Imre.
Egyébként az idősebb Bogár Szabó imrét a néphagyományban gyakran összekeverik a fiával, aki mindvégig másodhegedűsi szerepet játszott ebben a bandában.
Dönti Peti leendő könyvemben a dél-alföldi fejezetben szerepel majd, kényszerűségből, mert bár kiskunsági betyár, további szűkítés nem lévén dél-alföldit kreáltam belőle (a 19. században a Kiskunság nem volt a tájegység része, csak ma).
Dönti Petiről vannak adataim, a Bogár Imre címszó alatt írok majd róla. Anyagaim szép számmal vannak, de még csak olvasgatom, másokat írtam meg eddig.
Aghogyan én látom, Küllős Imolának van igaza, a másik forrás alighanem a ponyvai hagyományra épített, ezt az előadásmódján is érezni. A hiteles források szerint Dönti valóban Bogárék nyírták ki, én is úgy tudom, hogy Kötönypusztán, 1862-ben, egy kútba dobták a holttestét, a zsebébe némi pénzt tettek, hogy aki megtalálja, eltemethesse.
Namost a beidézett honlap és Küllős könyve között "csak" az alábbi eltérések vannak szegény Dönti Petit illetően:
- Küllős szerint Dönti volt a bandavezér, a honlap szerint Dönti csak a Küllős könyvében meg sem említett Fazekas Dávid segítője
- Küllős könyve szerint Döntit 1862 nyarán lőtte le az idősebb Bogár Imre egy osztozkodás feletti veszekedésnél, a honlap szerint 1852-ben. Csupán 10 év az eltérés.
- Küllős szerint a fenti eset a bugaci Kötönypusztán esett meg, a majosházai Levegő-csárda ennél jóval északabbra van
- Küllős könyve szerint az ifjabb. Bogár Imre került akasztófára, az idősebb elesett egy lövöldözésben. A honlap szerint viszont az a Bogár Imre lövi le Dönti Petit, akit végül a Pest vármegyei bíróság felakaszt, tehát az ifjabb Bogár Imre.
Szóval "csak" ennyi a különbség a két sztori között, a többi az egyezik...:-)
Persze könnyen meglehet, hogy a honlap szerzői csak valamilyen eltorzult helyi legendát jegyeztek le.
A Dönti Peti nevű kiskunsági betyárról van-e valami életrajti adatod?
Én korábban már írtam róla itt a topikban Küllős Imola könyve alapján, most azonban találtam a neten egy honlapot, amely a Pest megyei Majosháza honlapja és az itt található adatok több szempontból is eltérnek Küllős adataitól:
"Levegő Csárda(Majosháza - Kiskunlacháza között)
Nevének eredete az 1800-as évekre vetíthető vissza amikor még az utcafronti oldalán függönyös kis ablak volt . A függönyös ablakon a függöny elhúzásával jelezték a betyároknak, ha csendőr volt a fogadóban . Ha a függöny szét volt húzva, akkor bizony tiszta volt a levegő !
Fölemlítendő még részlet Ráth Végh István :,, Hatalom és pénz című könyvéből. Fazekas Dávid rablókalandja 1852-ből. Éppen mikor a király Magyarországon első körútját járta. A Levegői Csárdánál a pesti Medárdvásárról Laczháza felé hazamenő negyven kocsit rabolá ő ki egy szűk útban. A krónika szerint, az 1852-es évi Medárd - napi rablást Fazekas Dávid , egy szigetszentmiklósi születésű Dönti Péter nevezetű betyárral másodmagával, követték el . A negyven lovas kocsiból álló oszlopot megállították, és míg pisztolyukkal sakkban tartották a megilletődött gazdákat , a subájukat az útra dobták, és oda rakták a pénzt és az ékszert a kocsikról. Ezt követően a szerzett javakat Fazekas Dávid megosztotta segítőjével, Dönti Péterrel. A környék betyár vezére ez idő tájt Bogás Imre volt. Dönti Péter a Levegő Csárdában elpanaszolta neki, hogy a rabolt pénzt és ékszert Fazekas Dávid nem arányosan osztotta el . Bogás Imre ekkor szörnyű dühbe gurult : -” mert, hogy hol itt a betyárbecsület , mert hogy ez a Dönti így árulja el pajtását Fazekas Dávidot „- és ezért le is lőtte Dönti Pétert . A pesti megyeházán, mikor Bogás Imrét felakasztották, ezt a gyilkosságot a többi gyilkosságokhoz hozzásorolták. "
Na még egy csöpp a pohárba: Bálint Sándor a "Betyár" fedőnevet kapta az őt megfigyelő titkosrendőrségtől...(Bálint László:"Betyár" fedőnevű célszemély,Mikes kiadó,Bp.2004.)
Temesi Ferenc:Por(1986) művében is több szószedet foglalkozik Rózsa Sándorral és a betyársággal, mint a Betyárbecsület,Darvadozik, Deputáció, Deres vagy a Túl a Tiszán című nóta...
Erősen rémlik, hogy Dékány Andrásnál olvastam valamit Gyulai Gaál-ról, aki a k.und k. flottánál volt parancsnok. Ő is a császárhűségéről volt ismert. Lehet, hogy rokonok voltak?
Ezt a Gyulai Gaál Eduárdot aztán 1860-ban nyolcévi börtönre ítélteék 70 ezer forint elsikkasztásáért. Ez akkoriban óriási összeg volt.
A betyárok fegyverzetéhez egy megjegyzés: sokkal jobban fel voltak fegyverkezve, mint az üldözők. Igaz ez a lovaikra is, a korabeli hatóságok panaszkodnak is eleget, hogy az üldözés rendszerint azért marad abban, mert az betyárok lovai "futósabbak". Bálint Sándor, a nagy szegedi néprajzos leírja, hogy amikor Rózsa Sándor amnesztiát kapott 1848-ban, és 150 társával megindult a szerbek ellen a Bánátba, egy szegedi fegyverművés kétcsövű karabélyt készített a számára. A visszaemlékezésekből az is kiderül, hogy a betyárcsapat semmilyen fegyverre nem tartott igényt a honvédvezetéstől, amikor Szeged városába bevonultak és a Páva Vendéglőben megebédeltek (a helyiek nagy rémületére), a szemtanúk szerint állig fel voltak fegyverkezve, a nyerget körülrakták pisztolyokkal, kezükben pedig ott volt a legfélelmetesebb fegyver, az ólomgom végű karikás, vagy ahogyan a paraszti adatközlő tudja, "acélféderes", "kancsikája drótból volt".
A november 9-i lagerdorfi (ez a Bánátban van) ütközetben a betyárok úgy szedték le a szerbeket a lóról, mint a cowboyfilmekben. Maga Damjanich János is nagy elismeréssel adózott (ekkor még) a kis különítménynek. A csata után kiadott hadijelentés külön is megemlíti Rózsa Sándort: vitézül verekedetett, tizenkét embert ölt meg saját kezűleg.
Azt hiszem, igazad van. Bár az ilyesminek nem lehet könnyű utánajárni. Mindenesetre megnyugtató, hogy a pandúrok nem túlbuzogtak, elég ha Gaál Eduárd azt tette.. Nem lehetett valami népszerű főnök.
Az biztos, hogy ezeken a végeken a jó tűzfegyver elkélt, ha volt. Olvastam valahol, majd utána nézek, hogy hol, a 17.sz-ban, a török időkben a kor elérhető legjobb puskáit és pisztolyféléit vették meg a magyarok Nürnbergből vagy Velencéből! Az akkori csúcstechnikát cserélték a hajdúk marháért. Namármost, ez a szokás megmaradhatott az utódaikban is, hogy vonzódtak a jó fegyverekhez, ha módjukban állt.
Újkéry regénye szerint az 1860-as évek első felében a Somogy vármegyei pandúrságnál az egylövetű Wetterle-puska volt a rendszeresített fegyver.
Utána kéne nézni valami fegyvertörténeti munkában, hogy ez vajon már huzagolt csövű fegyver volt-e vagy még simacsövű. Szerintem inkább az utóbbi.
Újkéry szerint a betyárok duplacsövű puskával és duplacsövű pisztolyokkal járták a somogyi erdőket, de némelyiknek már revolvere is volt.
Ez már nem az a korszak volt, amikor a zsiványnak csak fokosa vagy karikása van, vagy jobb esetben egy "disznólába", sőt Újkéry azt állítja, hogy a betyároknak jobb tűzfegvereik voltak, mint a pandúroknak...
Köszönöm a választ. Eszembe juttattad, hogy valami előadó a Hadtörténeti Múzeumból kb. ugyanezet mondta az első hatlövetű Coltokról. Szerinte ha valaki 20 lépésen túl egész biztos el karta találni a konkurrenciát, akkor legjobb volt, ha hozzávágta...
Csak arra akartam kilyukadni, hogyha a pandúroknál karabély volt, némi előnnyel rendelkeztek, de úgy látszik, nem nagyon lelkesedtek az ügyért. Ezt viszont meg tudom érteni.
A 2 csövű "disznóláb" 2 lövés. Ha 2 volt nála az máris 4 lövés. Célzott lövés ezekkel???? Talán 20 lépésnyire... Vagy 25-nem hiszem, hogy messzebbre is életveszélyesek voltak, hacsak véletlenül nem találtak el velük valakit.
igen, ez nagyon vlószínű. Nem vagyok hadtörténész, de érdekelne, hogy az akkori pisztolyok hánylövetűek voltak és milyen messzire lehetett célzott lövést leadni velük. Ja és az is, hány volt belőlük Sándornál.
Néhány lappal később arról is írt, hogy pár hónapi garázdálkodás után a csapat feloszlott, és ki-ki visszatért a régi szakmájához, kivéve Rózsa Sándort. Ő megtelepedett Szegeden, és ménesmester lett. Meg is házasodott, elvett egy Bodó Kati nevű lányt, gyerekei is születtek. Sajna, a házasságkötésnek az anyakönyvekben nem akadtak nyomára; az állítólagos eskető plébános meghalt; az állítólagos tanúk közül egyiknek nyoma veszett, a másikat felakasztották.
Egyre megy. Rózsa Sándor továbbra is adta a volt honvédet, és talán meg is maradt volna a becsület útján, ha nem történik vele egy csúnya igazságtalanság.
A szabadságharc elbukott. Az ország közigazgatását törtető "császári királyi" tisztviselők vették át.Ilyen törtető alak volt Gaál Eduárd "cs.kir. kerületi főnök". Úgy okoskodott, hogy a forradalmi kormány amnesztiája érvénytelen. Rózsa Sándor régi bűnei felélednek, és megtorlást kívánnak.
1849 november 15-én kiküldütt három rendőrt és 12 katonát, fogják el Rózsa Sándort. Éj idején körülfogták a házát, s a vezető nagy hangon bekiabált:
- Add meg magad, Rózsa Sándor!
Ez előkapta kétcsövű pisztolyát, s a kamrának az udvarra nyíló ablakából a támadók közé lőtt. Eltalált egy Brendza nevű katonát, ez egy hónap múlva a sérülésébe belehalt. A másik golyó Száry Bálint katonát érte, aki szolgálatképtelen lett tőle.
A pillanatnyi zavarban Rózsa kiugrott az ajtón, az istállóba rohant, lóra kapott, és elnyargalt. Nem merték üldözni, szekérre rakták a sebesült katonát, és vitézül hazamentek Szegedre.
Hajnalban Rózsa visszatért, összeszedte a holmiját, és így búcsúzott Bodó Katitól: - Már most élj, ahogy tudsz, én tovább megyek.
Így lett Rózsa Sándorból űjra betyár. De az emberi hitványság tette azzá.
Előhalásztam Ráth-Végh István Hatalom és pénz c. könyvét, abból másolom ide Jókai Mór levelét Kossuth Lajoshoz. Kelt 1848 október 31-én.
Teljes hatalmú országos biztos úr!
Rózsa Sándor amnesztiáját kézbesítettem. Eljárásom kissé divergált a vett utasítástól, de a körülmények, úgy hiszem, igazolandják. A kérdéses hadnagy jelen nem létében a bocsánathirdető levelet Lukácsy Károly első őrmesternek adtam át, mint aki ez ügyben maga a legtöbbet fáradozott, azon utasítással: hogy rögtön keresse fel Rózsa Sándort s a kérdéses föltételeket tudtára adva rögtön indítsa meg már 280-ra szaporodott csapatjával rendeltetése helyére.
Fele sem igaz a nagy vitézségnek. Inkább az, hogy néha-néha nekidurálták ugyan magukat a rendezettségnek, de leginkább kitört rajtuk a megszokás és csata helyett a fosztogatáshoz fogtak. Ez volt a végső löket a betyárkommandó feloszlatásában.
Ami Jókait illeti, az tényleg így történt. Többször hivatkoztam Ráth-Végh Istvánra, ő közölte Jókai egyik levelét Kossuthoz, miszerint kissé eltért az utasítástól, nem beszélhetett Sándorral, csak az egyik emberével. A másik ügyről sajna nincs információm.
Móricz Zs. több érdekes dolgot is állít regényében, érdemes lenne utánajárni, hogy valóban úgy történteke:
1) Pl. azt állítja, hogy a fiatal Jókai - akit egyébként a regényében jól kifiguráz - Kossuth követeként soha sem találkozott Rózsa Sándorral, hanem csak a Sándor egyik alvezéréhez vezették oda. Jókai persze állítólag semmit sem vett észre az egészből és azt hitte, hogy a betyárkirállyal tárgyal.
2) Móricz Zs. azt is állítja, hogy a Sándort és a betyárkülönítményt nem leszerelték, hanem önként hagyták ott a honvédsreget. Móricz szerint ennek oka pedig nem a fegyelmezetlenségük volt, hanem a Sándor esetében az, hogy még egy vacak őrmesteri rendfokozatot sem adtak neki, sőt Damjanich fölébe rendelt egy nemesi származású idiótát, akinek történetesen őrnagyi rangja volt. Ezt a Sándor tűrte-tűrte egy darabig, de végül besokallt a felettese hülyeségeitől és ezért lépett ki a hadseregből.
Egyébként szerintem egy őrnagyi, vagy minimum egy kapitányi rendfokozat dukált volna a Sándornak, hisz kb. 150 harcost vitt be a honvédseregbe.
No meg ha hihetünk Móricznak, a Sándor azért több ízben is kitüntette magát a rác ellenforradalmárok elleni harcban.
Azt is olvastam, hogy a Sándor nagyon dühös volt , ha más betyárok - főleg ha alantas kapcabetyárok - az ő nevében követtek el bűntetteket.
Állítólag az 1850-es évek elején egy ilyen kapcabetyárt, aki magát Rózsa Sándornak kiadva fosztogatott ki présházakat és kunyhókat a Szeged környéki szőlőkben, szőlőkaróval vert agyon. Nem tartotta méltónak az ürgét a pisztolygolyóra, de a fokosra sem...
"Én újabb könyvet írok, a magyar betyárok lexikonát,"
"Ha ismertek olyan helytörténeti kiadványokat, a magyar betyárvilágról szóló valamely részterület jó feldolgozását, kérlek benneteket, jelezzétek itt vagy e-mail címemen. "
Javaslom, hogy próbáld meg fölvenni a kapcsolatot Újkéry Csabával, aki a somogyi betyárvilág egyik elismert kutatója.
Az elérhetőségét sajnos nem tudom, de a kiadókon keresztül talán kideríthető.
Annyit tudok róla, hogy Kaposváron dolgozik, úgy rémlik, hogy talán a megyei bíróságon vagy a megyei önkormányzatnál.
