Keresés

Nos az a helyzet, hogy 1972 óta hivatászserűen foglalkozom cigánykutatásokkal. A közben eletelt 35 évből minimum 5 évet cigány közösségekben éltemel, és nagyon sok cigány családban kvázi családtagként fogadnak. És erre nagyon büszke vagyok. Te mennyi időt töltöttél el az utóbbi 10 évben cigány közösségekben? De nem csak ezért kavarodik fel a gyomrom tőled.

Most dolgoznom kell, reméálem, meállom, hogy amíg nem végeztem, estig ne válaszoljak, talán a válasz tartalmának sem árt.

Annyit előrebocsájtok, hogy ez a " hogy a cigányok döntő többségét a társadalom legaljára taszította, és tartósan oda is szorítja a többség" narratíva bűnösen hamisnak tetszik, mivel nem egy társadalmi inetrakciót tételez fel modellként, hanem valamiféle enyomú-elnyomott narrratívát, amely nem a kooperatív, hanem az antagonisztikus társadalomfelfogás terméke, az osztályharccal és "a gyarmati népek felszabadító küzdelmeivel" rokon. Hamis, hibás és kártékony.

Egy társadalomban interakciók mennek végbe és a kisebbségben vagy diszpreferált helyzetben levőknek is megvannak a nem kombattáns eszközei arra, hogy a saját helyzetüket a maguk igényeihez valamelyest közelítően próbálják meg alakítani, módjuk van, sokszro a többséginél nemhezebb feltételekkel és keményebb elszánással felülemelkedniük a társadalomban  általánosító reflexként megjelenő előítéleteken és módjuk van a szabad döntésre hacsak kis lépésekben is, erre utaltam tegnap azzal, hogy ha csak egyetlen osztállyal többet végeznek átlagban, ha csak egyetlen doboz cigarettával kevesebbet és ugyanannyival több könyvet (az antikváriumból vagy az azok elé kitett ötvenforintos vagy ingyen tételekből, amelyekből magam is szemezgetek gyakran), vagy vitamint váltott hónapokban és így tovább.

És ez az a felelősség, pontosan a saját felelősségüknek és egyben a lehetőségeiknek a felmutatása az, ami a legfontosabb feladata a kisebbségi értelmiségnek. Minél kevesebb a "társadalom felelőssége és a rán kényszerített szubaltern szerep" szövegből és minél több a "felelősek vagyunk anemzetünkért és a jövő nemzetdékekeért, mi magunk, minél pontosabb életpályatervekkel és minél nagyobb erőfeszítéssel" szövegéből, s akkor a cigányokat a pokol kapui sem fogják megizélni.

Továbbiakat munka végeztével.

Nu, akkor folytassuk. Az, hogy a klánon kivüliektől lopni nem bűn, nem cigány kulturális örökség, hanem a világon létező összes tolvajklán alapvetése. Természetesen a cigányok körében is léteznek tolvajklánok, de ezek sajátos etnikai megkülönböztető jegye legfeljebb csak a nyelvhasználatban és bizonyos bűnözési formák gyakorlásában érhető tetten. Ugyanakkor a társadalom legaláján lévőkből sokkal nagyobb valószínűséggel lesz tolvajklántag, mint a megkapaszkodott életmodot folytató rétegekben nevelkedőkből. De nem csak a legalul lvőkből válnak tolvajok, és ha valaki tolvaj lesz, akkor a tolvaj szunkultúra éltetőjévé is válik. De nem a szubkulturája miatt lett tolvaj, ha érted a különbséget.

Arról meg nem a cigány kulturális örökség tehet, hogy a cigányok döntő többségét a társadalom legaljára taszította, és tartósan oda is szorítja a többség. Szinte semmilyen esélyt sem adunk a felemelkedésre. Demokráciánk 17 évének tán legnagyobb szégyene, hogy most sokkal rosszabb a helyzet e tekintetben, mint a Kádár rezsim alatt volt. Azonban még mindig léteznek felemelkedési pályák, és elemi társadalmi érdek - nem csak lelkiismereti kötelesség - hogy bővítsük a legalul lévők lehetőségeit. És mivel a cigányok döntő többsége legallulra szorult, a legalul lévők többsége ma Magyarországon cigány. A felemelkedési pályák bővítése során tehát figyelemmel kell lenni a kulturális örökségekre is. Ezek azonban nagyon sokfélék, és tán az sem ártana, ha legalább a többségi társadalom értelmiségi elitje is tudna erről egyet és mást. Merthogy az előítéletes gondolkodás melegágya mindig is az ismerethiány.

Mindebben természetesen tényleg van felelősége a cigányoknak is, főleg a sajnálatosan szűk cigány értelmiségnek. Az ő feleladatuk és felelőséggük többrétegű: 1. modell mutatás, 2. a kultúrális hagyományok őrzése, ápolása, 3. többségi társadalom felvilágosítása, 4. érdekartikulálás. Emberpróbáló feladatok ezek, és emberileg teljesen érthető, ha egy felemelkedő cigány nem kívánja feláldozni az életét etnikai közössége oltárán, hanem csak egyszerűen élvezni akarja a nehezen elért polgári lét örömeit. Ugyanakkor szerencsére vannak már olyan cigány értelmiségiek, akik nagyon sokat tesznek a cigányok felemelkedésért és így közös  hazánkért is. A cigányok saját sorsukért való felelősége azonban nem mentesíti a többségi társadalmat - és különösen annak elit rétegeit - a saját felőség alól. Mindez a gyakorlatban - tömören fogalmazva - pozitív diszkrimonációt jelent, szóval azt, ami ellen vérnarancs elvtársaddal válvetve berzenkedsz itten.

Ugían, teljesen természetes, hogy egy etnikai kisebségnek, amely önmagát ekképpen határozza meg, s amelyet a magyar Országgyűlés is ekképp határoz meg, s amelynek etnikai alapú kiebbségi önkormányzata van, kizárólag a hegedűjáték tekintetében lehetnek etnikai visszacsatolású kulturális sajátszerűségei, bár, ezzel a megállapítással is óvatosan kell bánni, mert lehet hogy rasszizmus. Annál is inkább, mert a hegedülés a magyarsággal való megalázó akkulturációs folyamatban az intoleráns többség által rájuk kényszerített attitűd, s így a kultúrimperialista rasszizmus terméke.

A cigányok tehát ne hegedüljenek, mert ezáltal a többségi elnyomók által rájuk kényszerített attitűddel torzítják őseredeti és minden más kultúrával azonos értékűnek tekintendő szubsztanciális kultúrájukat, vagy ha már hegedülnek, ne a cigányprímások módjára hegedüljenek, hiszen ez az alárendelt viszonyból következő szubaltern szerep, hanem úgy hegedüljenek, mint David Ojsztrah, azaz hogy úgy se hegedüljenek, hiszen az meg a zsidókra kényszerített szubaltern és periférikus magatartásformák nagyorosz kultúrimperializmusának mellékterméke.

Úgy hegedüljenek, mint ahogy egy magyar hegedülne akkor, ha nem léteznének cigány meg zsidó hegedülési hagyományok, na de akkor a magyar feletehetőleg sehogy se hegedülne, meg aztán a magyarra is úgy kényszerítette a germán akkulturáció a hegedülést, tehát ne hegedüljön senki, hogy a vérbalos jogvédő narratíva beteljesüljön.

És ha meg egyes elszigetelt és statisztikai értelemben feldolgozhatatlan és irrelváns esetben netán lopnak, ha egyáltalán lehet ilyet mondani, voltaképen nem lopnak, hanem a többségi társadalom bűnei folytán rájuk kényszrített attitűdöt gyakorolnak egy magasabb igazságosság jegyében, akkor kínosan ügyeljenek arra, hogy kizárólag a szociálisan velük azonos státuszban lévő többségi lakosság elkövetési módjait és célcsoportjait kövessék, súlyozva, bár ez a feltétel önmagától, axiomatikusan tejlesül, hiszen, mint mondottuk, etnikai kisebbségeknek semmiféle sajátszerűségük nem lehet semmiféle táűrsadalmi interakcióban, kivéve a hegedülést, de arról meg a fentiek miatt a többségi társadalom jogos bűntudatának előrebocsátása  nélkül nem lehet beszélni.