Ebben teljesen igazad van, némi verseny az első időszakban alakulhat ki -ha van elég beszálló-, utána a szabályozás kifejezetten versenyellenes, sőt az EBP-k érdeke a közös fellépés lesz, a díjtételek emelése és a szolgáltatások csökkentése érdekében. Verseny helyett tehát garantált kartell alakul ki. Ezért azt gondolom nem is célja a törvényalkotó célja a verseny, egyszerűen feladatáthárításról van szó, amit valóban simábban megvalósít egy profitorientált cég, mint egy politikai érdekek vezérelte szervezet. Vagy egyszerűen hülyék a törvényalkotók, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt meg tudjam ítélni. Harmadik opció: Olyan javaslatot igyekeznek alkotni, ami nem vonzza a magántőkét -legalábbis nem offenzív módon-, de nem is zárja el az utat a továbblépés elől, azaz igyekeznek kihátrálni az ügyből de úgy, hogy ez mégis úgy látszódjon, mintha előre haladnának.
Így van. Mégis szerepel az "ésszerű határidőn belül", a "tőle elvárható gondossággal" stb. kitétel a PTK-ban is pl., teljesen egyértelmű, hogy ezek nehezen definiálható fogalmak, nincs is szükség konkrét definícióra. Az pl. világosan megítélhető, hogy egy bokaszalag-húzódás miatti egyszerű gipszelésre nem érdemes a pácienst 200 km-re elvinni mentővel. Nem költséghatékony, még akkor sem, ha pindiy leköp érte. Ezért hát nem értelmetlen a kifejezés bevonása a törvény preambulumába, határozottan kifejezve a jogalkotó szándékát, tekintve, hogy a későbbi jogalkalmazás és esetleges jogviták esetén ez igen is fontos tétel.
A hatékonyság igen fontos kérdés az egészségügyben, még akkor is, ha az arcomat kell törölgetnem. Mérhető -és szükség esetén javítható vagy egész egyszerűen elismerendő- az egyes személyek, osztályok, intézmények hatékonysága, igazán ezek a mérések mutathatnák meg mely intézmények működnek jól, segíthet más intézményeknek a megfelelő modell kiválasztásában, feltárhat erőforrás-hiányokat vagy -feleslegeket, tévesen megállapított díjtételeket, usw. Tehát ez nem feltétlenül egy ellenséges lépés, sokkal inkább egy watch dog lehet a rendszerben, persze kizárólag megfelelő működés, megfelelő jogértelmezés és jogalkalmazás illetve értelmes együttműködés esetén.
Májdír Kartácsak, mostan azt nézzük meg, valójában mennyire versenyellenes is a törvényjavaslat koncepciója. Aztat már régebben tárgyaltuk, hogy legfőjjebb 2 millió pénztártagja lehet egy izének, tehát, ha idővel beáll a pijac, és csak 5 EBP fedi le az országot, akkó' vége a versenynek, nem lehet tovább növekedni. Viszont a növekedésnek is csúf gátakat szab a törvényjavaslat. Két módosító indítványtterjesztettek elő, egyik nominális értékben, a másik százalékos arányban határozza meg a minimális tőke szintyét.T/4221/46 módosító indítvány
29. § (1) A EBP saját tőkéjének minimális szintje (a továbbiakban: minimális tőke) az alapítás évében 3 milliárd forint, az alapítás évét követ ő évtől a tárgyév január 1-jén, illetve átalakulás esetén a jogutód, átalakulás napján meglévő taglétszáma alapján, a) 500.000 - 999.999 tag esetén 5 milliárd forint, b) 1.000.000 - 1.499.999 tag esetén 6 milliárd forint, c) 1.500.000 - 2.000.000 tag esetén 7 milliárd forint.
29. § (1) A EBP saját tőkéjének minimális szintje (a továbbiakban: minimális tőke) az alapítás évében 3 milliárd forint, az alapítás évét követő évtől a tárgyév január 1-jén, illetve átalakulá s esetén a jogutód, átalakulás napján meglév ő taglétszáma alapján, az adott évre érvényes fejkvóta mérték figyelembevételével számított éves szintű fejkvóta bevétel a) 500.000 - 999.999 tag esetén 5%-ának, b) 1.000.000 - 1.499.999 tag esetén 7,5%-ának, c) 1.500.000 - 2.000.000 tag esetén 10%-ának megfelelő összeg.Ha az első - abszolút - értéket nézzük, láthattyuk, szélsőértékek esetében nagyon csúf balesetek érhetik az izéket. Ha volt 999.999, vagy 1.499.999 tagja, akkó' az átlépési időszak végére elég ha mindössze egyetlen egy új kuncsaftya lesz - születik, esetleg a hozzárendelés automatizmusa úttyán kerül oda -, akkó' ez az új kuncsaft bizony 1 milliárdjába lesz a pénztárnak. A második esetben is hasonló összegre lehet számítani némi szórással, erősen függ a meglévő portfóliótól.
Mit láthatunk ebből? Hát azt, hogy az izék inkább az egyes sávok alsó harmada, közepe környékén igyekeznek stabilizálni a léccámukat. Felületes szemlélőnk mondhatná erre: Hurrá! Így több izé van a pályán, nagyobb a választás lehetősége. Az lehet, hogy számszerűen több, de inkább óvakodnak a vonzó, csábító ajánlatoktól, mer' ha elszámolják magukat, alig valamivel több kuncsaftyuk lesz, mint a köcetkező sávhatár alsó széle, viszont egy valag pénzt tolhatnak az izé minimális tőkéjébe.
Joggal merül fel a kérdés, miért nem inkább a sávhatár felsőharmadát célozzák meg optimális léccám címszóval? Lehet, hogy egy pénztártagra fajlagosan kevesebb tőkeszükséglet jutna, de ottan van egy súlyos kockázati tényező: viszonylag kis számú új ügyfél befogadása is aránytalan tőkebevonást követelne meg.
Ebből következőleg arra számíthatunk, hogy nem folyamatos, természetes növekedés veszi kezdetét, hanem inkább hektikus hullámok várhatóak, ha elszánnya magát egy, vagy több izé, akkó' inkább a következő sáv közepét célozza meg, többszázezer új ügyfelet akar begyűjteni, ha már belevág - aztán vagy ki tuggya gazdálkodni vagy nem. Az ügyfeleket vesztő izék a felszámolást elkerülendő minden bizonnyal egy összeolvadási hullámba menekülnek.
Megint azt láthattyuk, hogy lenne a természetes növekedési pályát lehetővé tevő móccer is, de nem azt használják. Hogy mi lenne ez? Eccerű, a minimális tőkét pénztártagonként 8-10 ezer forintban köllene +határozni, és akkó' nem hirtelen köll többszáz milliót, vagy egy milliárdot betolni a cégbe, ez esetben bátrabban merészkednének a sávhatárok közelébe, mer' egy kisebb léccámú növekedés nem követelne eszelős tőkeemelést.
Összegezvén megállapíthattyuk: az ugrásszerű tőkeszükséglet növekedés inkább gátolja a versenyt, mint ösztönzi, ugyanakkor a 2 milliós felső határ pedig végképp értelmetlenné teszi.
Az igazán jó ötlet a tüdőgyógyintézet-krematórium kombón túl a földszinten tetoválószalon-emeleten bőrsebészet (tetoválás eltávolítása) kapcsolt vállalkozás. :-)
Jesszassz! Márcsak egy ügyes honlap köllene - megfelelően igazított antisámánoló progival -, ami adott hétköznapi tünetekből a legsúlyosabb kórképet állíccsa elő, és a laikus breteg azt mongya fel a háziorvosnak... :-)
Persze, én már hónapok óta ezt tanácsolom az ismerőseimnek. Ha beleáll a fájás a derekába, és ezt mondja, 3 hetet vár a rheumásra, neurológusra. Ha azt mondja, lebénult az alfele, és mentőt hivat sürgősséggel, pár órán belül kivizsgálják a kórházban, és felírják a Voltarenjét...közben meg a TB megsz... a sajátját, mert így csinálhatnak egy rakat segg-felesleges vizsgálatot is, ellenben ha lenne aznap rheumatológus, nem valószínű, hogy sürgősségi CT-t kérne a két doboz Voltaren kiírásához...
Ugyanez az egyéb hülyeségek ellen: receptessé tettétek az amidazophen kúpot? Jól van b+, tudok én mentőt is hívni a gyerek 38 fokos lázához...
És a fagyi szépen, komótosan visszanyal, amint az emberek kiismerték ezt az új szisztémát...
A hatékonyság valami közgazdaságban hsználatos hányados, ismerik mert belefér a négy alapmüveletbe, amit ottan kötelező ismerni, amikor is irnak valamit a számlálóba, oszt írnak valamit a nevezőbe....
Mondjuk ennyit veszek ki, a számláló, ennyit teszek be a nevező, ha hatékony, akkor 1-nél nagyobb.....
A lényeg, hogy a számláló meg a nevező is valahogyan a tied....
A nevbezőbe mé cak eltudom képzelni, hogy bele lehet írni valami számot, de mi a fact irsz a számlálóba...vakbélgyulladást, főt, herpeszt.......mer ugye mennyiér is szerezhető be egy vakbél gyulladás, meg egy herpesz, meert, hogy oda valmi forint kéne az biztos, ha mondjuk 100 forint egy herpsz és at te 50-ért meg tudod gyógyitani, akkor hatékony vagy....eddig értem, de honna lehet tudni, hogy hol lehet a legolcsobb vakbélgyulladást vagy herpeszt kapni....
Tőőőőlem... én szóttam, mosom kezeimet... mostmá' csak a túlélésre köll berendezkedni...
Például úgy, hogy a sámánolás móccertanát átvéve, a diagnosztikai várólistát kerűjje meg a póóggár, ollan tünetekről panaszkoggyon, ami mijatt minden épeszű orvos, minden létező vizsgálatot elvégezzen sürgősségel, nem bubópestise, sárgaláza, netán ebolája van a delikvensnek...
A kőccséghatékonyság definiálható éppen, csak nem mind1, kinek az érdekgráfját vesszük alapul. Az izé esetében a jeges borogatás otthon, majd csöndes kimúlás a kőccséghatékony, mer' a temetés kőccségei nem őt terhelik, hanem a gyászoló rokonságot. Az E. Alapnak már nem igazán teccik, mer'ha járulékfizető vótt, akkó' azt elvesztette, de, ha má' nyugdíjas, akkó' neki is a jobblétre szenderülés lenne inkább kőccséghatékony. Intézményi szempontból az lenne a zigazán kőccséghatékony, ha sikerül a jegelés, de egy baromi derága beavatkozást számolhatna el az izé felé... a beteg... az le van szarva...
"Mert a vakbélgyulladást lehet gyógyítani jegeléssel, meg műtéttel is. Ha a jegelés elég, akkor az a költséghatékony. Ha a jegelés dacára a t. beteg elhuny, akkor meg nem."
egy frászt, ha a jegelésbe elhuny akkor igazán kölcséghatékonyabb, mintha mütéttel hunyt volna el...
Aki még egyszer emlegeti a hatékonyságot az eü-vel kapcsolatba azt leköpöm::))))
Amúgy szerintem pont úgy nem lehet meghatározni a "költséghatékonyságot", mint mondjuk az "ésszerűséget".
Mert a vakbélgyulladást lehet gyógyítani jegeléssel, meg műtéttel is. Ha a jegelés elég, akkor az a költséghatékony. Ha a jegelés dacára a t. beteg elhuny, akkor meg nem. Figyelembe véve azt a tényt is, hogy akár műtét dacára is elhunyhat a beteg (bár kisebb számban, mint a jegelés ellenére), akkor hol is van a bizonyos költséghatékonyság? :-)
Nno, Májdír Kartácsak, ha a zelőzőek ennyire eccerűek vóttak, nix, vita, hát mennyünk tovább...
A kormányelőterjesztés 2. § (2) bekezdése eredetileg így szólt:Az egészségügyi szolgáltatások a kötelező egészségbiztosítás keretében e törvény keretei között és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott finanszírozási, vizsgálati és terápiás eljárási rendek figyelembevételével – az egészségi állapot által megkövetelt, szakmailag indokolt mértékben és költséghatékonyan – vehetők igénybe.Első blikkre ezzel különösebb baj nem is lenne, ellenberger a sasszemű cuculista jogalkotó kiszúrta, hogy a kőccséghatékonyság kifejezés nem értelmezhető ebben a vonatkoztatási rencerben, és a'szonta: tán nem kéne forszérozni, imígyen indokolta:T/4221/12 módosító indítvány
A Javaslat a biztosítottak részére előírja, hogy az egészségügyi szolgáltatások úgymond költséghatékonyan vehetők igénybe . Arra nézve azonban semmilyen szabály sincs, hogy egy szolgáltatás igénybevétele hogyan lehet költséghatékony. A szolgáltatás nyújtása esetében lenne értelme ilyen meghatározásnak, ez esetben is definiálni kellene azonban mi tekinthető költséghatékonynak, ellenkező esetben olyan képtelen jogi megoldások születhetnek mint a 17/2007. (II.13.) Korm. rendelet, ami a minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről szól.Erre gyütt a szadeszos jogalkotó, az a kifejezés, amire a zegész hóbelavancot építették - már a kockázatközösségtől eltekintve -, nehogy má' kimaraggyon, és egy huszárvágással esett neki a Gordiuszi csomónak, belevágta a prambulumba:T4221/298 módosító indítvány
az egészségügyi ellátások eredményesebbé, hatékonyabbá és költséghatékonyabbá tétele,
A jelen javaslat kapcsolódik a T/4221/12 . számú módosító indítványhoz a tekintetben, hogy a törvényjavaslat preambulumában javasolja általánosságban kimondani, hogy az egészségügyi ellátást igénybevevők ellátása és az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása az egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritás elvű, kötelező társadalombiztosításon nyugszik. A módosító javaslat a preambulumban kívánja kimondani a költséghatékonyság követelményét is, nem pedig a biztosítottakra vonatkozó alapelvi rendelkezésben. Pontosítja továbbá a 2. § (2) bekezdése szerinti alapelvet.Hoppácska, ügyesen visszaemelte a kulcsszót, viszont továbbra sem definiálta, mit is ért alatta, de mostmár lehet lobogtatni...
"Azokra a szolgáltatási ráfordításokra, amelyeknek statisztikailag fel kellett volna merülniük, de a véletlen folytán nem merültek fel, tartalékot kell képezni. "
Ez egy igen mély tudományos észrevétel.....föképpen a statisztikai felmerülés véletlen elmaradása.....ha valamire lehet alapozni, akkor erre bizonyosan az ellátás.....
Ha az ember el kezd bukni, nincsen megállás, egy 10 szeres tőkeátételnél, meg nem lehet mondani, hol van vége a más pénzének és hol kezdődik a saját::))))
Mint az előbb láthattuk, az egyéb bevételek nem befolyásolhatták a kivehető osztalék naccságát, mer' csak a [911]-fejkvóta bevétel 2%-áig terjedhet, ezér' a jogalkotó csavar a dóggon:T/4221/50 módosító indítvány (MSZP)
(8) Amennyiben az EBP-nek a tárgyévet megelőző fejkvóta bevétele meghaladja a tárgyévet megelőző, (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti ráfordításait és költségeit, osztalékként – figyelemmel a 9 . § (7) bekezdésben és a 60. §-ban foglaltakra is – a tárgyévi eredmény-kimutatásban szerepl ő „alaptevékenység árbevételé"-nek legfeljebb 1,5 százaléka fizethető ki, feltéve, hogy az adózott eredmény erre fedezetet nyújt. A többségi tulajdonosnak megfizetett osztalék esetén a 151. § (5)és (6) bekezdése** szerint kell eljárni.
** A hivatkozott passzuszok az államnak járó osztalék felhasználási móggyairól rendelkezik, különösebben nem köll vele foglalkoznunk.Mostmár a [91] Belföldi értékesítés nettó árbevétele 1,5%-a lehet az osztalék.
[91] = [911] + [912]
[521] = [911]×0,965 [522] = [911]×0,035
Mérleg szerinti eredmény = ([911] + [912]) - ([521] + [522] + [523])
Naon lyó! - vélhetné felületes szemlélő. Egy faszt! - mondom én... Mér' hozná be a befektető az ügynöki, többes ügynöki, egyéb tevékenység bevételeit az izébe, ha eccer csak 1,5%-os nettó profittya lehet rajta, aminek a felét le köll adnia a többségi tulajdonos államnak? Majd elnevezi tagszervezésnek, ennek a ráfordításait az izé elszámolhassa, és ennek örve alatt a kiegészítő biztosítást árusító ügynökök közvetlenül a biztosító társaságtól kapnak jutalékot.
Ezzel a szabályozással a jogalkotó az egyéb tevékenységekből származó bevételek hasznát is korlátozza, szabályszerűen elűzi az izék környékéről a kapcsolódó szolgáltatásokból elérhető profitot is. Nem elég, hogy risztelni köll, még azt is megmongya, mennyi lehet a haszon. A legnagyobb baj az, hogy kettős korrupciós csatornát is megnyit ezzel. Mivel illen feltételek közepette fel sem merül, hogy a kiegészítő, de hasznot hozó tevékenységeket az izé "házon belül" végezzen, így az általános szabályok vonatkoznak az üzletmenetre.
Innen már csak némi leleményesség kérdése, hogyan lapátoljanak át megfelelő naccságú jutalomfalatokat képező összegeket a kézben tartható baráti, esetleg szimpatikus pártállású taxervező-, vagy ügynökcégeknek.
A következő két módosító indítvány, lényegében csak szövegezési, apróbb technikai módosításokat jelent, továbbá visszajön a 2%-os profithatár.T/4221/148 módosító indítvány (SZDSZ)
32. § (7) Az EBP a fejkvóta bevétel legfeljebb 3,5 százalékát fordíthatja működési célra, a fejkvóta bevétel 96,5 százalékát a ráfordítás mértékéig az EBP a (2) bekezdés a) pont szerinti ráfordításra használja fel, ideértve a vonatkozó céltartalékok képzését is.
(8) Amennyiben az EBP-nek a tárgyévet megelőző fejkvóta bevétele meghaladja a tárgyévet megelőző, (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti ráfordításait és költségeit, a 9. § (7) bekezdésben és a 60. §-ban foglaltak figyelembevételével a fejkvóta bevétel legfeljebb 2 százaléka fizethető ki osztalékként, feltéve, hogy az adózott eredmény erre fedezetet nyújt.
(8) Amennyiben az EBP-nek a tárgyévet megelőző fejkvóta bevétele meghaladja a tárgyévet megelőző, (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti ráfordításait és költségeit, osztalékként – figyelemmel a 9 . § (7) bekezdésben és a 60. §-ban foglaltakra is – a tárgyévi eredménykimutatásban szereplő „belföldi értékesítés nettó árbevételé"-nek legfeljebb 2 százaléka fizethet ő ki, feltéve, hogy az adózott eredmény erre fedezetet nyújt. A többségi tulajdonosnak megfizetett osztalék esetén a 151. § (5) és (6) bekezdése szerint kell eljárni.Összegezvén megállapíthattyuk, kifejezetten befektetőriasztó szabálok ezek, viszont az izék működhetnek kisebbségi tulajdonos - kapitalista - nélkül is, így aztán szabadon lehet garázdálkodni az állam pénzével, ha meg akadna ollan elszánt befektető, aki beszállna a bóttba, hamar ki lehet véreztetni, de akár közösen is lehet bóttónni a pártpénztárnokok legnagyobb örömére.
Láttyuk tehát, hogy az állam többségi tulajdonlásával, a Fejkvóta-, és a Díjtétel bizoccságok kézivezérlésével, a kapcsolódó tevékenységek kiszervezési kényszerével - lévén gazdaságtalan az izén belül -, ollan struktúrát kapunk, ami alapvetően a pártkatonák, holdudvarok egyéb rendű és rangú csókosok érdekeit szolgálja, legfőjjeb néhány - szintén csókos - üzleti befektető érdeklődésére tarthat számot, akiknek lehetőségük lesz a már vázolt móccertant követve - irányított szétválásokkal-összeolvadásokkal elitpénztárat gründolva -, igen szép hasznot hozhat a zegésségügyi reformnak nevezett káosz...
Ottan van még azon intézmények sora, amelyekkel nem kötelező szerződést kötni - nem súlyponti kórházak, nem költöttek uniós pályázati pénzet fejlesztésre, nem teccik a pofája az igazgatónak, miegymás -, így mint csődbe ment kórház, a jobb fekvésű ingatlan is eladható mélyen érték alatti áron. Még akár illen megfontolásból is érdemes lehet megkockáztani egy adott izébe való beszállást, hiszen legfőjebb a befektetett tőkét bukja a kapitalista, de a többszörösét visszahozhattya a zingatlanbiznicen...
Szerintem ez a törvény menthetetlen. Ha el is fogadják, nem lesz iránta érdeklődés. Bár sose becsüld alá a wishful thinking hatalmát (szoktam mondogatni), úgyhogy lehet, hogy lesz egy-két kapzsi befektető, aki mindenképp el akarja bukni azt a pár milliárdot, amit meg is érdemel.
1) Logikailag az osztalékplafonnak nem kell egyenlőnek lennia a "nyereségplafon minusz adó" összegével. Kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie, és a törvény szerint kisebb. Az osztalékként ki nem fizetett adózott eredmény mehet eredménytartalékba.
2) Ez korrekt. Megjegyzem, hogy az ágazati törvényben számviteli kérdéseket szabályozni hülye ötlet - azt az ágazat számviteli kormányrendeletében szokás. Mindegy, ha már belement a költségekbe, megemlíthette volna a tartalékképzést és a kárrendezési (szakértői, ügyvédi) költségeket a költségek között. Ezek jellegüket tekintve nem működési költségek, inkább a szolgáltatási ráfordításokkal mutatnak rokonságot.
3) Ide kívánkozik egy gondolatment. Az "egészségbiztosítási szolgáltatási ráfordítások" egy valószínűségi változó. Azokra a szolgáltatási ráfordításokra, amelyeknek statisztikailag fel kellett volna merülniük, de a véletlen folytán nem merültek fel, tartalékot kell képezni. Ez a tartalék eredetét tekintve céltartalék, de attól a törzsfejlődés egy korai szakaszában (úgy 50-60 millió évvel ezelőtt) elvált, annyira, hogy például adóalapot sem növel (ehhez hasonló dolog okozott némi galibát a bankok általános céltartalékainak adóztatása körül mostanában.)
De abban alapvetően igazad van, hogy a törvény csak a fejkvótából finanszírozott osztalék korlátozását rendelhetné el.
