Túl van lihegve ez a téma rendesen. A kvarcszerkezetes órák, éppúgy az óragyártás egyik mérföldköve, éppúgy az óragyártás történelmének egy része.
Vannak akik nem akarnak tökölni azzal, hogy felhúzzák az órát. Nem mindenkinek jön be, és nem is mindenkinek való a mechanikus óra. Vannak akik csak szeretnének egy pontos és stílusos órát. Az, hogy az kar-zseb-medál-asztali-fali-kakukkos- vagy kandalló óra, az mindenkinek a magánügye.
Hát, én ebben nem vagyok már innentől kompetens - mert az igazság az, hogy SEMMILYEN KVARC-SZERKEZETES zsebórát sem érdemes szerintem megvásárolni, sőt, az én - nyilván sajátos - értékrendem és ízlésem szerint ezek "nem is valódi zsebórák".
A zsebóra egyfajta történelem, egy historizáló, "oldtimer" valami, és az egész lényegétől idegen egy modern kvarc-szerkezet, egy valódi zsebóra "felhúzós-mechanikus". Egyébként ezek a "kínai tákolmányok" végül is nem annyira gagyik (ha megvetted volna a 200 eurós Dugenát, lehet, elégedett lettél volna vele - no ezt megkapod a tizedéért a hivatkozott linkeken - nem igazán mondható, hogy rosszabb minőségben, jó eséllyel ugyanazt kapod, ezek a cégek szállítják a Dugenának is, már a kért feliratokkal-számlappal, "private-label" gyártásként), szóval tehetsz velük kísérletet simán.
Ha tényleg "valódi zsebórára" vágysz, akkor viszont érdemes valami szép állapotú antik darabra hajtani, azért a 200 euróért már kapsz például egy szép állapotú, jól működő százéves Omegát is akár... Persze illik leszervizeltetni, oda kell rá figyelni, de azért az "mégiscsak más, mégiscsak valódi".
Ha engem foglalkoztatna ez a kérdés, és az lenne az egyik feltétel, hogy új óra legyen, már indulnék is venni egy Tissot zsebórát, Unitas 6498 felhúzós szerkezettel. Mondjuk egy acél tokkal és egy mechanikus szerkezettel gondos karbantartás mellett örök élet +1 napig kiszolgál, csak egy a baj, hogy valahol 300-400 ezer körül van ára. Ebből a márkából van kvarc is kevesebb mint fele áron, de őszintén szólva egy kvarc zsebóra az számomra olyan furcsaság, mint az öltöny tornacipővel, a szandál-zokni, vagy képzeljen el mindenki olyan össze nem illő dolgot, ami jólesik.
Ha ennél vékonyabb a buksza, akkor egy rákeresést megér az Orient zsebóra is, ha jól emlékszem, akkor abban is valami karóra szerkezet van, szóval nem az igazi, de jóval olcsóbb mint a svájci.
Értem. Újfent köszönöm a választ! Akkor most, a következő lenne a kérdésem. Milyen - elsősorban kvarc - zsebórát érdemes megvásárolni? Olyasmi kellene ami nem gagyi olcsó kínai tákolmány. Nyilván nem egy svájci több karátos arany luxusórára gondolok.
Hát, ezek nem is "igazi zsebórák". Kínai izék, olcsó, karórába való kvarc ill. mechanikus szerkezetekkel - és ezeket az órákat az Aliexpressen meg a Banggoodon, igaz, Dugena márkajelzés nélkül, de 3-5-7 ezrekért megkapod...
Azok a kvarcszerkezetű zsebórák, amit a Dugena is kínál, már 2 ezer alatt is előfordulnak, de 2-3 ezertől van rogyásig, a 200 euróért kínált szkelett mechanikus 6-7 ezer... És UGYANAZ, tényleg csak variációk egy témára.
Több konkrétum? Mai, modern, új zsebóráról van szó (van mindkét márkanév alatt, kínai tucatáru)? Antikról? Akkor még inkább konkrétum kellene, a Dugena elvégre már aránylag régi, a II. világháború alatt létrehozott márkanév, bár igazán komoly dolgok akkor sem készültek a nevük alatt. Az Anker/Ancre meg nem volt levédett márkanév, így sokféle - általában nagyon olcsó limlom, de esetenként elfogdható, közepes minőségi kategóriájú - zsebóra készült ilyen márkanév alatt sokféle "noname" eredettel. Ma meg szintén olcsó kínai vicikvackot kapsz ilyen márkanév alatt általában.
Ez a hiperpigmentált téma külön fejezete az emberi léleknek. Múzeumi áru koromban egy hagyaték-felszámoláskor az egyik környékbeli ház udvarán megláttam egy szép régi könyvkötőprést. Mondom a tulajnak, hogy az múzeumba való darab, de akár én is megvenném, hogy közgyűjteménybe kerülhessen. Erre elregélte, hogy ő már milyen áldozatokat hozott élete során a kultúráért, majd amikor tettekre került volna sor, kiderült, hogy fillérekért mozdonyszőke kereskedők kezére adta. Valószínűleg nem fért a lelkébe, hogy jó helyre jusson, vagy a vevők ismertek valami régi hatékony varázsigét.
Megpróbálom a lehetetlent! Kienzle fali órámhoz keresem az pálcák rögzítéséhez szükséges segédezközt ami csak szállításkor használatos. Ha valaki egy fényképpel kitudna segíteni legalább milyen lehetett megköszönöm. Az enyémhez sajnos nincs meg.
Meg kellene kukkantani amúgy, de az sem kizárt, hogy a tok/werk autentikus, és a számlap lett később cserélve, mert mondjuk tönkrement.
Mindenesetre mindenképpen kisebb munka egy amúgy jó méretű és tengelytávolságú számlapot kicserélni, mint átültetni egy szerkezetet nem hozzá illesztett tokba, áttenni a hangrudak tőkéjét, stb... De végül is mindkettő megoldható.
Ha jól emlékszem van itthon valahol egy doboz alján hozzávaló eredeti DDR szerkezet, de ha müködőképesre lehet pofozni a jelenlegi állapotában, akkor már csak az érdekessége miatt is meghagyom ezt a kombót :o)
Ahogy APT mester is írta cirka a '60-as, '70-es időszakban készülhetett.
Kissé mosolyogtam mikor a szerkezet képét megláttam, mert tényleg nem az eredeti NDK-s cucc van benne, de az induló licitet megadtam, mert megtetszett a tok kialakítása.
No ez tök érdekes.. A Glashüttés számlap mögött egy Junghans mágnesesen függesztett "schwebegang" werk van (egyszerű pecekjárat, de nyugalomban ezzel a megoldással egészen pontosnak mondható), cca. 60-70-es évek.
Hogy jött ez össze, nem tudom, de akkor is szép darab. Egyébként nem kizárt, hogy a régi NDK-s werket cserélték ki, mert valóban volt ilyen felesütős-billegős járatuk nekik is, és bár sosem mértem le, de elképzelhető, hogy tényleg stimmeltek még a tengelytávolságok is...
A veterános (meg régi óra felújítós) vonal meg, hát valóban ilyen. Sokan sokszor hiszik azt, hogy mert valami régi, már automatikusan értékes, és nagyon sokszor az sem tudatosodik, hogy egy hibátlanra restaurált, tip-top állapotú portéka, meg egy praktikusan helyreállíthatatlan roncs között konkrétan végtelen a szorzó árban, mert az utóbbi 0 értékű...
Ennél már csak az a durvább, mikor a tulaj kertjében áll már növényzettel benőve a még menthető állapotú járgány, de nem adja senkinek, mert "Nekem még terveim vannak vele!".
Aztán egyszer csak eltűnik a kertből a gép és kiderül, hogy pár ezer forintért odaadta a familiárisan hiperpigmentált Recycling Matadoroknak...
Én újítok fel veterán autót, motort, napi szinten is veteránt hajtok.
És ha valaki megkeres felújítás ügyben, akkor az első kérdésem, hogy mennyire van tisztában a várható költségekkel.
Mert jellemzően nagyon el vannak tévelyedve a potenciális kuncsaftok.
Napokig tudnám mesélni a különböző történeteket :o)
De további OFF-olás helyett mutatok valamit, amit a héten zárult aukción kemény 7.500,- Ft-ért vittem el:
Furcsa kérdés ez, hiszen egyfelől ugyebár "minden annyit ér, amennyire a piac beárazza", ergo, ha valami nem kell senkinek, az nem ér semmit.
Ettől viszont még lehet abban a dologban rengeteg munka, tudás, anyag, stb... És az is simán lehet, hogy valamikor máskor és máshol meg aztán ugyanaz a piac nagyon is komoly értékre árazza.
Egy-egy ilyen órában jelentős mennyiségű munka, sok tudás, jó anyagok vannak, a maga korában mindegyik kifejezetten nagy értékű, drága holmi volt. És egyébként külföldi aukciósházaknál sokszor igen szép pénzeket adnak is efféle órákért.
Itt és most viszont valóban az a realitás, hogy jelentősen meghaladja a kínálat a végtelenül gyér keresletet - az efféle órákra egyébként sosem volt tülekedés, mint kifejtettem, nem ezt a kategóriát gyűjtik - így aztán esetleg egyébként nem túlzó, a "beltartalomhoz" mérten akár olcsónak is mondható árakon sem veszi meg őket soha senki...
Csak ezek után azt nem tudom, hogy lehet egyáltalán reális becslést adni értékre - márpedig a tulajdonos jellemzően ezt várja el. Rossz sokszor csalódást okozni, az illető azt hiszi, hogy valami nagyon értékes birtokában van (és már tervezi, milyen problémáit oldja majd meg a befolyó összegből) - és még az is lehet, hogy valahol ez igaz is (valóban ritka és szép dolgok is akadnak), mégis az a realitás, hogy nem fog tudni belőle talán egyáltalán "pénzt csinálni", vagy ha igen, jelentéktelen összeget ahhoz képest, amiben bízott...
Veterán autóknál is vannak tragikomikus sztorik, amikor a pajtában talált, helyreállíthatatlan hiányos rozsdahalom mellett lengetik a nyugati veteránkatalógust, amelyben tip-top újszerűre restaurált állapotban mondjuk 15 ezer euróért kelleti magát egy ilyen kocsi (az is óriási bukta egyébként, mert ráköltöttek 30 ezret, mire ilyen lett..), de ők ezt a romot "tízezerért is odaadják", és utána szembesíteni kell őket azzal, hogy ha valaki ingyen elviszi, és nem kell fizetni még a roncstelepre elszállíttatásért is, az már szívességet tett nekik...
Az még érthető, hogy próba szerencse alapon bepróbálkoznak egy magasabb, több százezres árral (miért is ne?), de évekig hirdetik eladás nélkül és ha el is kel végül, akkor is többnyire nyomott áron. Néztem több vaterás eladót, akinek sok (adott esetben több száz) hirdetésük is van és havonta átlag egy eladást mutat csak ki a rendszer. Ennél azért nyilván több van, mert több oldalon is hirdetnek, némelyiknek üzlete is van, de annyi biztos, hogy válság van. Többnyire a néhány ezres, illetve 10-20-30 ezres kisebb dolgokra van fizetőképes kereslet.
Ezek az órák is jobban kelnének, ha reális (fele, harmad) áron tennék fel a tulajok. De mindenki sokat akar markolni, aztán meg csodálkozik, ha keveset fog.
