Hát, tisztelettel, biztosra állítani ötven év távolából, hogy innen pontosan mikor hova szállítottak, az sokunk képességeit meghaladja, az enyémet is. Csak annyi az egész, hogy kétirányú váltókapcsolattal rendelkező állomáson sokkal könnyebb tolatómozgásokat végezni.
Igen köszönöm elolvastam százszor is még mielőtt belinkelte volna újra, de én nem látom konkrétan leírva sehová hogy hová került a szén az osztályozóról. Az valóban le van írva hogy miután megszűnt utána autóval szállították Tatabányára. Egyéb konkrét információt pedig senki nem adott. De ha Ön ezt biztosra tudja állítani azt úgy természetesen elhiszem mint laikus, Ön és vasútbarát társai nagyobb ismeretekkel bírnak a vasúti témában. Ezért is címeztem Önöknek a kérdést.
A kiágazás hűlt helye Környén. Az egyetlen maradvány, egy betonhíd.
A vonal helye ma... ...és a bánya-osztályozó csillepálya rajza.
(Az előző képeken azért vannak az osztályozó betonalapjai körül olyan csodálatos növények, mert kiskertek létesültek ott azóta, és az alapok egy része odabent is van.)
A BÁNYA TÖRTÉNETE
A területen haladt keresztül az akkori Bánhida—Vértessomló községeknek és a velük szemben lévő Környe község közös határvonala, ami egyben a szénmedencében bányászatot folytató Magyar Általános Kőszénbánya Rt. lefoglalt szénjogi területének határa is volt, és a szomszédos Környe községig terjedt. Az ezen túl fekvő — jelentéktelennek ítélt — környei terület viszont már nem tartozott a szénjogilag lefoglalthoz.
A Vértes hegység egyik nyúlványa, a Somló-hegy tövétől 500 m-re 1903. február 16-tól kezdődően végezték az első kutató fúrásokat, amelyek március hónapban is folytatódtak. Először 44,9 m mélységben, másfél méter, majd 78 m mélységben 0,8 m vastag szénréteget találtak. Ezután befejezték a kutatást, mert később sem értek el jobb eredményt. Gyakorlatilag évekig nem folytatták a munkát.
1907-ben a magyar állami bányászat figyelmét is felkeltette ez a szénterület, de a 142. sz. fúrólyuknak az addigi ismeretek miatt kétkedéssel fogadott eredménye és az esetleges kisméretű környei beszögellés nem sok reményt adott, ezért nem követte bányanyitás.
Végül 1910-ben a bécsi Hauser Lipót nagykereskedő cég megbízásából Zsigmondy Béla mélyfúró vállalkozása — az említett tatabányai fúrástól nem nagy távolságra, de már környei területen — ismételten megfúrta a széntelepet (5 m vastagságban, kiváló minőségben).
A szakmai körökben most már beigazolt és éppen ezért meglepetést keltő eredményt a Környe községre kiterjedő külön szénjog megszerzése, majd gyors bányanyitás követte, aminek révén a "Hungária Kőszénbányászat, Hauser Lipót és Társa Rt." nevű vállalat 1911-ben megindította a széntermelést:
1911. február 9-én Környe határában 2–3 m mélységben a felszíntől jó minőségű barnakőszenet találtak. Az első csille szenet február 19-én termelték ki. Májusban külszíni műveléssel indult meg a termelés.
Még ebben az évben megkezdték a Lipót akna mélyítését, amely 99,19 m mélységű lett. Ez lett a szállító akna.
1913 áprilisától december 06-ig megépítették a 81,44 mélységű Ferenc aknát, ez volt a bánya légaknája. 1913. július 03-án a bányatelek-adományozási bányahatósági végtárgyaláson egy lakótelep megépítését tették lehetővé a kiszolgáló létesítményekkel együtt.
A mélyművelésű bányatérség kiépítése 1914–1915-ben történt meg.
A részvények 50%-át 1924-ben Freud Béla szénnagykereskedő vette át, aki egyébként is már egyedárusítója volt a környebányai szénnek. 1911-től az 1930. évi beszüntetésig, illetve kimerülésig összesen 1 395 kilotonnát hoztak a felszínre.
Az aknaszállítás lebonyolítását a 13,5 m tengelymagasságú, vasszerkezetű aknatoronnyal bíró Lipót aknában egy fekvő 2 hengeres, 150 lóerős, alacsony nyomású gőzgép végezte, 1800 mm átmérőjű, 2 dobos szállítógép segítségével. A kötélsebesség 2,5 illetve 4,5 m/perc volt személy, illetve teherszállításnál. A gép a csehországi Breitfeld, Danek és Schlan cég gyártmánya volt, mely leszerelés után a jogutód pilisszentiváni István aknán újra felszerelve 1969-ig üzemelt.
A Ferenc akna (ugyancsak 13,5 m magasságú vasszerkezetű toronnyal felszerelve) kisméretű szállítást eleinte egy kis gőzvitla, 1923-tól 80 lóerős, villamos meghajtású, 1600 mm átmérőjű 2 dobos szállítógép bonyolította le 2,5 m/perc sebességgel.
A bányatelep energiaellátását saját villamoserőmű végezte (sűrített levegőt nem alkalmaztak).1924-től minden lakásban volt villany. A telepnek saját áramtermelő dinamója, és a bányának nagy teljesítményű gőzgépe volt. A környező parasztházakhoz képest az itteni lakások korszerűek voltak.
A bányaüzem jól felszerelt külszíni javítóműhellyel rendelkezett (kovács, lakatos, forgácsoló, villamos, ács és asztalos). Gatterrel és körfűrésszel felszerelt fatelepük is volt.
1923-ban állítottak fel — hatósági előírásra — bányamentőállomást, melynek felszereléséhez tartozott: 9 db 1920-as Dräger 2 órás mentőkészülék, 1db Pulmotor, 1 db oxigéntöltő szivattyú, 1 db gyakorlatozó munkagép, 12 db kézi villanylámpa, 1 db gyakorlótáró. Az állomás kiképzett legénysége 15 főből állt, és egy parancsnokból, illetve helyettesből.
A földalatti és külszíni építkezésekhez egy kisebb teljesítményű téglagyártó üzemet is fenntartottak. Az önálló vállalatot képviselő bányaüzem a maga idejében megfelelő szociális létesítményekkel is bírt. Így a valamennyi dolgozót felölelő bányatárspénztár kezdettől fogva fennállt, saját orvossal és rendelővel.
3 tantermes iskolájuk volt, 3 fős tantestülettel. Az első világháborút követően munkásotthon létesült, munkás kantinnal, táncteremmel, alkalmazotti étkezdével, gondnoki lakással. Önálló bányászzenekaruk is volt. Aktív sportélet alakult ki a telepen, labdarúgással, kugli- és teniszjátékkal.
A kedvező gazdasági körülmények közt folyó bányászkodásnak 1930-ban részben a szénvagyon kimerülése vetett véget. A Tatabányai MÁK Rt. 1934-ben megvásárolta az összes létesítményt, a lakóházakat, a bányát.
Újra próbálták indítani a termelést, de a futóhomok miatt felhagytak vele, és végleg befejezték a bányaművelést. A település lakásait a benne lakóknak eladták, kedvezményes hitelre. A munkások más környékbeli bányákban álltak munkába. A gépeket leszerelték, egy részét Pusztavámon, a többit a pilisi bányákban helyezték el.
(A környebányai adatok nagy részét dr. Ajtay Zoltán okl. bányamérnök szolgáltatta, aki a vállalat alkalmazásában állt több éven át.)
Ha igaz, 1924-től a harmincas évek elejéig, azután a bánya bezárt, de a vonal még megvolt:
"Környebányát is érte többször légitámadás. A harci cselekmények miatt a lakosság többször menekülni kényszerült. Amikor az oroszok elfoglalták a falut, a németek bombáztak. A közelben hadifogolytábor működött, és ez is nehezíttette az itt lakók helyzetét. A hadifoglyok elhelyezése részben marhavagonokban történt. Hol orosz, hol angol katonákat őriztek ott."
Egy 1952-es térképen a vonal már, mintha nem létezne...nincs kizárva, hogy az oroszlányi vasút 1950-es építésekor szedték fel, és használták el abba pályába.
A mező, az itt van, piros nyíllal jelölve. nekem is feltűnt, de, hogy mi volt, én se tudom. A 1511-es bejegyzésnél a bányatérképen egy pálya indul ki onnan, olyan felirattal, hogy: tömedék homok szállító... a többit nem tudom elolvasni, de az egy kötélpálya.
"A lejtős aknán kijövő termelvények elszállítására, annak tengelyirányában végnélküli — köteles, 1300 m hosszú, adhéziós siklópálya épült a Kisbér—Oroszlány felé vezető MÁV vasútvonal mellett 1955—56-ban lé tesített kisméretű fácánosi-osztályozóhoz, hosszan áthidalva az Által ér mocsaras árterületét. Ez a 60-as évek közepén megszűnt, azóta a jó minőségűszenet teherautókon szállították be Tatabányára. Az égőpala a lejtakna szájánál épült palatörőn át — gumiszalagpályán — az új 100 MW-os bánhidai erőműbe került."
Ez a Környebánya iparvágány mettől meddig működött?
Bónusz kérdés, ami most jutott eszembe:
20 éve bicikliztem bent az erdőben. Nagyjából ott, ahol a Vértessomló - Környe határát jelző feliratból a NYE látszik ezen a térképen. Egy egész nagy mező volt ott a fák között. Nem láttam se vasutat, se ipari épületeket. Az egyetlen furcsa az volt, hogy az egész mezőn ki volt építve a térvilágítás. Nem az ilyen helyen megszokott fa oszlop - légkábel kombinációval, és nem is a rácsos acéloszlopokkal, hanem földkábeles, betonoszlopos lámpákkal. Pont olyanokkal, mint a városban. Tudja valaki, hogy mi volt az ott?
Illetve azt kérdezném még, hogy az aknalejáratok mikor lettek így kicsinosítva? Képek alapján már nem kell bozótvágó a XII-eshez sem. (igaz jó pár éve voltam arra)
Erre a rendezőre én is emlékszem, gyerek koromban mindig ott álltak a vagonok.
Az apukám mondta, hogy a XV/b. aknára hordták a teherautók a szenet más aknákról is.
Ebből gondolom, hogy ez a létesítmény a XV/b. aknán egy szénosztályzó lehetett és innen ment a szénpor a II-es erőműbe a centrál tó feletti szállítópályán (ami pár éve még megvolt, azóta látom bontogatják az erőművet is).
Feltételezem a kiválogatott szén pedig ment a Fácánosi rakodóra.
Ez alatt egy nagy betonozott gödör volt ahova leborították a dömperek a szenet, közvetlen a XV/b. lejtósakna közelében:
Ez pedig valami szolgálati helyiség lehetett a XV/b. lejtősaknán:
Amíg el nem felejtem: pár éve a mögötte levő CENBAU levágott belőle egy 40-50 méter hosszú szakaszt. Előbb azt hittem, iparvágányt akarnak létesíteni, de csak telephelybővítés lett a vége. Aztán mégse használták, és az újonnan elkerített terület nagy része ma nyakig áll a gazban.
Amennyire emlékszem abból az időből, meg ahogy láttam is, hogy fényképezni voltam, háromvágányú volt. Arról a hosszú vágányról, amit berajzoltál, nem tudok, hogy lett volna, azt húztam ki kékkel.
Elvileg logikus lett volna egy vágánykapcsolat a tatabányai irányba, azt rajzoltam be rózsaszínnel, de azt hiszem, nem volt váltó arrafelé beépítve.
A csillepálya a vágányok fölött érhetett véget, vagy közvetlenül mellettük. Az az igazság, nem tudom, billenőcsillék jártak-e rajta, vagy Bleichertek, de vagy közvetlenül ürítették őket a MÁV-vagonokba, vagy valamilyen emelő-buktató szerkezettel.
Billenőcsillénél a dolog egyszerű (mondjuk, itt mozdonyok vontatnak).
Billentés Lyukóbányán.
Bleichert-csillénél...
...ez ugyan egy emlékmű, de a csillét befogatják egy ugyanilyen szerkezetbe, és átfordítják.
...ahogy a nagy vagont, mert csillés képet erről hirtelenjében nem találtam.
Itt egy kép a Pilisből. Csak a fácánosi osztályozó nem volt nagyobb a bal oldali kis épületnél.
A képeket köszi! Esetleg nincs olyan térképetek amin az iparvágány esetleg rajta lehet? Vagy te úgyis értesz hozzá :) , a nyomok alapján berajzolnád merre futott? Az erdőfolt mentén mehetett valahogy így?
Itt volt a kiágazás, a térközjelzók után. Valamikor legalább egy vágány villamosítva lehetett, mert itt egy levágott felsővezeték-tartóoszlop maradványa...
Az a fogazott piros vonal a csillepálya.
Ennyi maradt az osztályozóból...
...meg ez a tető.
Az állomás úgy a 80-as évekig megvolt, aztán elkezdte a MÁV bontani. A váltók kellettek a legjobban, először azokat vitték el, aztán a síneket. Legvégül a láthatóbb helyen lévő betonaljakat.
Hogy ez a híd mire kellhetett, nem tudni. Itt nem folyik víz.
Éjszaka higanygőzlámpák világítottak, itt egy megmaradt oszlopdarab.
Ahol a betonaljak nem voltak látható helyen, onnan nem vitték el máig se.
Ha a Pályafenntartásnak hirtelen szüksége lenne betonaljakra, szólhatna valaki nekik, hogy itt találnak...
Ilyen lehetett a pálya. Már nincs meg, a kép a Netről való. Természetesen két vágánnyal működött, a sínszálak közt tartókerekeken futó vonókötéllel.
Ott, azon a töltésen jöhettek a csillék, csak ez itt a Fácános bejáró útja, és ki van írva, hogy Magánút.
Még attól bementem, de már majdnem az épületeknél voltam. Nem volt több időm, legközelebb megpróbálom onnan a fűzfák felől, az Által-érnél.
A szénmedence Ny-i tektonikai egységének É-i ré szén levő aknaüzem létesítését 1952 decemberében kezdték meg. A kihajtásra kerülő lejtős akna azonban úszóhomokban 30 m lemélyítése után ellehetetlenült. Új telepítési helyén a lejtős akna a + 163,0 m szintről indult, s mielőtt a talajvízszintet elérte, vízzáró agyagos rétegbe került. 1954 októberében érte el a +86,55 m szinten a rakodót. A függőleges légakna a +161,8 m-es külszínről mélyült a +86,6 m-es rakodó szintre.
Sújtólég és szénporveszélyesség szempontjá ból az üzem I. osztályú besorolást kapott, vízveszélyesség szempontjából erősen vízveszélyesnek minősült. 1960. szeptember 5-én este a D-i bányamező X. sz. frontján, a +80 m szinten 18 m 3 /perc vízbetörés következtében az üzem egyenletes termelési felfutása megakadt.
1962-ben egy helyi önálló vízmentesítő telep létesítésével, nagy átmérőjű külszíni vízkiemelő fúró lyukak segítségével a víztelenítést megoldották s az elkülönítetten emelt, tiszta karsztvíz egy részét a város ivóvízellátására adták át. 1964. június 24-én egy újabb, 23 m 3 /p-es vízbetörés — mely K-i mélyszint egy már kihajtott, éppen szünetelő frontelőkészítő vágatában, feltehetően a +23 m-es szinten fakadt részlegesen megbénította az üzem termelését. Ennek részbeni elfojtása (aquafix kísérletek), illetve a vízzel elárasztott bányarész vízemelésének megoldása — mélyszintről külön nagykapacitású direkt vízemelés kiépítése után — 1968-ban — a mélyszinti DK-i mező feltárása.
Már a korábbi (pl. a D-i alapközle végén 1959 januári) kisebb vízfakadásoknál is feltűnt, majd az említett nagy vízbetöréseknél világosan beigazolódott az itteni karsztvízhozamok szokásosnál magasabb hőmérséklete. Míg a szénmedence K-i és D-i területein 9— 11°C volt az általános hőfok, addig a XV/b. sz. akna területén 15—16 °C. Minthogy az 1960. szeptember 5-i és az 1964. június 24-i említett két nagy vízbetörés tekintélyes vízszintsüllyedést, sőt elapadást okozott a tatai 18—22 °C hőfokú karsztvízforrásoknál, az összefüggés kézenfekvő volt.
1978. szeptember 7-én a XV/c aknával határos területen művelő frontban Tatabánya eddig legnagyobb vízhozamú karsztvízbetörése állította meg a termelést. A mintegy 60 nr/p-es vízbetörés után, az üzemet csekély visszamaradó szénvagyona miatt feladták. 1955- től elfulladásáig az üzem külfejtés nélkül 5196 kt szenet termelt.
A lejtős aknán kijövő termelvények elszállítására, annak tengelyirányában végnélküli — köteles, 1300 m hosszú, adhéziós siklópálya épült a Kisbér—Oroszlány felé vezető MÁV vasútvonal mellett 1955—56-ban lé tesített kisméretű fácánosi-osztályozóhoz, hosszan áthidalva az Által ér mocsaras árterületét. Ez a 60-as évek közepén megszűnt, azóta a jó minőségű szenet teherautókon szállították be Tatabányára. Az égőpala a lejtakna szájánál épült palatörőn át — gumiszalagpá lyán — az új 100 MW-os bánhidai erőműbe került.
Billenőcsillénél a dolog egyszerű (mondjuk, itt mozdonyok vontatnak).
Billentés Lyukóbányán.
Bleichert-csillénél...
...ez ugyan egy emlékmű, de a csillét befogatják egy ugyanilyen szerkezetbe, és átfordítják.
...ahogy a nagy vagont, mert csillés képet erről hirtelenjében nem találtam.
Itt egy kép a Pilisből. Csak a fácánosi osztályozó nem volt nagyobb a bal oldali kis épületnél.
![http://kepfeltoltes.hu/view/150324/N_vtelen_gt_www.kepfeltoltes.hu_.png]](http://kepfeltoltes.hu/view/150324/N_vtelen_gt_www.kepfeltoltes.hu_.png]){kind=link}
