Tegnap is erős szél volt, és levert néhány olyan cserepet, amiben palánták voltak. Úgy döntöttem, nem át, hanem kiültetem őket, boldoguljanak, ahogy tudnak.
Minden évben megfogadom, hogy nem fogok palántázni, mert a piacon sokkal szebbeket kapni, de minden évben elcsábulok. Hogy kedvenc házi prófétámat, Feleki Lászlót idézzem, hiába okos az ember, ha nem hallgat magára.
Ma délelőtt ellátogattam a Skála piacra (tudom, Fehárvári úti piac, csak megszoktam a régi nevét) és kissé körbenéztem. Csodás paradicsompalánták voltak, de számomra az árak nagyon eltúlzottnak tűntek. Bevallom, a sajátjaim is szépek, de ennyire azért nem. Viszont hamarosan megnézem itt, Csepelen, részint bízom benne, hogy olcsóbb, részint könnyebb szállítani. Némi további erősödés után az enyéim is sorra fognak kerülni.
Nagy örömömre virágzik a körte és a szilvafám, a meggy is erősen készülődik. Mielőtt bármit is intéztem volna, hosszan gyönyörködtem bennük. Kaptam egy idáig még ismeretlen, nagyjából fekete macskát látogatóba. Nem tetszettem neki, mert szemügyre vett, és elvonult. Sebaj!
Ma délután kivittem a kaktuszokat (no meg az orchideákat) az erkélyre, érzem is a derekam rendesen! Viszont szegény macskámmal jól kiszúrtam! Nem szereti, ha ki-be mászkálok, de hát anélkül nem megy. Eleinte próbáltam ártatlan képet vágni, de aki már próbálta, az tudja, hogy ez egy macska előtt nem megy. Ráadásul nyitva hagytam a bejárati ajtót, hiszen mindkét kezemben volt egy-egy kaktusz, tehát csak a vállammal tudtam meglökni az ajtót, cicus pedig minden alkalommal hosszan felpanaszolta a rajta esett méltánytalanságot. Ráadásul akkor panaszkodott a leghosszabban, ráadásul az utamba állva, amikor a két legnagyobb tüskéjű kaktusszal vesződtem. No mindegy, már túl vagyok rajta, egy darabig nem foglalkozom pakolászással.
Érezd magad általam megdícsérve, nagyon tudom díjazni az előrelátó embereket.
A halogatók, (akik lenézik és kinevetik az előrelátókat) akik mindent az utolsó pillanatban próbálnak meg elintézni, és ha nem sikerül, akkor vérig sértődnek, minden és mindenki hibás, csak ők nem. No az ilyenek kifejezetten idegesítenek, legszívesebben lepofoznám őket.
Megnyugtató választ kaptam arra a kérdésre, hogy ki vagy mi verte le és törte fel a lila akác terméshüvelyeit: maga az akác! Néhány darabot dekorációs célzattal hoztam haza, és pár perce erős, csattanó zajt hallottunk, mind én, mind a macskám. Kerestem, vajon mi lehetett e, és azt láttam, hogy az akáchüvely szinte felrobbant, szétszórva a magvait. Ötletes módszer a növény részéről.
Hiába volt ma csodás idő, kénytelen voltam itthon maradni, mert vacakolt a gyomrom. Viszont felhasználtam a lehetőséget arra, hogy a nem túl kényes növényeimet kirakjam az erkélyre. Persze, volt, amit át kellett ültetni, volt egy, ami elpusztult, de a többségük jól volt és van is. Néhány palántát is nagyobb cserépbe ültettem, úgy nőnek, mintha húznák őket.
Két héttel ezelőtt egy balkonládába földet raktam és illatos ternye magot ültettem bele. Ma nézem, teljesen össze volt furkálva, a föld egy része hiányzott belőle. Lehet, hogy a rigók abban reménykedtek, van benne néhány giliszta, esetleg pár ízletes, fehérjedús cserebogárpajor? Akárhogy is, friss földet raktam bele, és más helyre tettem, hátha ott békén hagyják a látogatók.
Tisztában vagyok azzal, hogy még nem egyszer, nem is kétszer át fogom rendezni a virágokat, hogy minden elférjen, de kezdetnek nem rossz.
Silver persze más véleményen volt, nehezményezte, hogy folyton ki-be mászkálok, koszolok, vizet csurgatok, úgyhogy már megint nem volt egy nyugodt perce. Mostanra viszont megbékélt, a konyhaablakban szunyókál, odasüt a nap.
igazán szép tavaszi idő van, ha így megy tovább, két-három hét, és kirakhatom a kaktuszaimat az erkélyre. úgy veszem észre, egy kivételével szépen átteleltek. Azért nem sietem el.
Ma délelőtt a telken jártam, és csodálkozva tapasztaltam, hogy a lilaakác maghüvelyeit valaki-valami leverte, felnyitotta, és a magok nagy része eltűnt belőle. Lehetséges, hogy valamilyen állat volt, de a terméstokon nem találtam csőr vagy fog nyomát. Akárki-akármi volt, egészségére, nem sajnálom tőle, csak érdekelne, kicsoda-micsoda volt. Van valami tippetek?
Ma délelőtt voltam a piacon vásárolni. Ahogy ilyenkor általában szokás, jó pár csinos kisnyuszit árultak. Viszont egy biztató felírás azt hirdette, hogy két hét múlva visszaveszik. Bevallom, miután egy kicsit megsimogattam az egyik tapsifülest, komoly erőfeszítésembe került, hogy ne béreljek egy tapsifülest. Ha nincs meg a csincsillám, talán meg is teszem.
Ami a csincsillát illeti, az egy vérszomja fenevad! Egy cserépbe búzát ültettem, hátha a cicus rágcsálni akarja. Nem akarta, viszont ha aratni indulok a búzaföldre (ez egy ollóval történik), és a szálakat átnyújtom Csininek, figyelmeztetni kell, hogy a kezemnél hagyja abba. Elvégre – egybehangzó vélemények szerint – ő mégis növényevő.
Egy kevés búzát ültettem, elég szépen nő. Behoztam az erkélyről, hátha Silver rágcsálni fogja, de semmi lelkesedést nem mutatott a friss vitamin iránt. Bezzeg a csincsillám! Ollóval levágtam jó pár szárat, hát olyan gyorsan megette, hogy majdnem az ujjamat is megkóstolta utána. Kénytelen voltam hosszan magyarázni neki, hogy a szakirodalom szerint ő növényevő. Remélem, elhitte.