Keresés

Héjj!

 

Ne tsasogj, tsókolj!

A számban pörgesd a szavakat!

Ha elfáradtál, tsípd meg a fenekem!

→ Ez lesz a jelünk.

Te nagyon báthorthalan vagy, télleg! :DD:))))

inkább nyelni

 

nyomok egy kis csillapítót

hogy tsókállóm legyen

a bal kezével

nyugodtan jelezzen

 

úgysem nézek oda

 

ez rosszízű lesz

nem muszáj lenyelni

pöpözzön oda

ha még meg tudja

formálni

rózsaszín nyílását

kissé kerekre

o

 

különben csúnyán leköpi magát

velem

 

tömés

 

karomhoz

közel

a szék

karja
sarokba

szorít
félek
néha
leleplezem
magam

ujja

meleg
számban
még
csend
szememben
éles
kavarogó
szavak
mozdulatlanul
rángok
alatta
ezüst
zenéd
dobál
színeket
Drágám
megvetett
agyamba
zajos
kép
villódzik
remeg

-Pö!
szétszakít
feszíti
ajkamat

-Pö!
hideg
nyelvével
tsókol
Rád
gondolok
hangosan

 

másnap is érzem a behatolást

a kezem

 

életlen álmom poharán
homály
ha összeütöd csilingel
kristály, mondta
Anyám

nyelved simogat
és én pihentetem tovább
szemem

vörös

törékeny illatokon
amíg részeg nem leszek

tsókolod
mélyen
az asztal alatt

 

 

 

halánték harmatod
ölembe hull

áttűnik lüktetésed

rámhajolsz hirtelen

félrenyelem a fényéveket
a csillagokat tsókolom

 

néha-rángásod alatt

az asztalon sóvárgásom

mind elhagyom

Megrángatlak,szomszédolsz megint.
Itthon gőzölög a vacsora,pofon csattan
majd gyermek arcodon.

Gyertyafény esik,szétrebben a

terített asztal.
S újra felteszel oda.
Ütésemre éhes tsókod várom.

halánték harmatod
ölembe hull

 

áttűnik lüktetésed
rámhajolsz hirtelen

 

félrenyelem a fényéveket
a csillagokat tsókolom

 

néha-rángásod alatt

az asztalon

 

 

 

Ezerszer.

 

Megrángatnálak.
Szomszédolsz megint.
Megmondtam, hogy nem menj oda.
Itthon gőzölgő vacsora.
Pofon csattan
gyermek arcodon.

Gyertya fénye elesik.
Szétrebben a terített asztal.
Felteszel oda.
Ütésemet éhes tsókod követi.

Tsokoládé! Tsókolád é?

Barnállik nyelveden,

szétfolyik nyelvemen.

Szeretlekbuta,ládd é.

 

 

 

Kavitsok a nyelvem alatt,

szőlőkatsok szívembe vágtak.

Miért éljünk a mának?

Az Élet ha elhaLAD.

Szádba óbort tsókolok.
Nyelvem mohón nyeled.
Hullámzol alattam.
Szorítalak.
Fehér ingedre halkan

ráfolyik nedvem.
Tsókollak,míg  Benned-
lassan ülepednek a

misepixelek,
kibélelve
emlékektől véres

gyűrött gyomrodat.

Kelyhemből

 

Szádba óbort tsókolok.
Mohón nyeled.
Hullámzol alattam.
Szorítalak.
Fehér ingedre halkan ráfolyik.
Tsókollak tovább,
míg  Benned-
lassan ülepednek a mise pixelek,
kibélelve
emlékektől véres gyomrodat.

 

vériszamos

leplek

alatt

 

lelkük mégis összeér

 </P>

kitépett nyelvű pár ajka

tsókra éhesen tapad

fogak csikorgása

síró genitáliák

vériszamosalatt</SPAN>

(valahogy úgy akartam, hogy ruhájuk alatt síró genitáliák illatoznak

vagy ruhájuk alatt illatoznak síró genitáliák, csúnya belepréselés lett volna, tudom, de a genitália, mint virág -nagyon tetszik most)

 

 

lelkük mégis összeér

 

kitépedt nyelvű pár ajka

tapad egymásra

tsókra éhesen

fogak koccanása jelzi jelenlétüket

ruhájuk alatt síró genitáliák

 

nade zoldborsodraga !!! :D:))

kertemben

 

tsókolják meg a seggem

zöldségek

gyümölcsök

és egyéb növények

 

miközben én mélán dugványozok

Úszni tsókban,merülni nyál alá nyomban!

Nem párom,de egy kedves lányom van,

sápadó muskátlilevelek alatt.

Csóka-tsók, varjú-háj, valami nagyon fáj.

Tsak a szív,vagy a gyomor?

Egyre nő a nyomor.

Tsókba fojtom a bánatom,

akkor talán kevésbé nyom,

ami ma lenyom.

kék tsigák tsókja

nedves szarvacskái

nyálkás puha talpaalja

köszöntsék bűnös bánatod

 </P>

kék tsigák tsókja

nedves szarvacskái

köszöntsék búbánatod

Messiás-mutató, különös csillagok csókja
tudatják veletek, hogy királyfi vagyok.

Anyátok úgy rakja rátok a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép Napkorongot.
Palástot kerítsen,
aranyos palástot vállatokra terítsen,
és izenjen a köveknek:
Szíve megy előttetek, előre, követnek.

Ha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.

Kisfetske tsókja,

kihűlő, mélybarna szeme,

cérnavékony lába,

régüres begye.

Elátkozom a napot,

az órát és a percet,

mikor halálon

nevettek,

tsókjából

ettek.

 

Letsókban feredőző matsók!

Mi lehet szebb dolog a tsóknál?

Nyelves, nedves és a zamatsók!

... Mielőtt vágyón rámborulnál!

Hova robogtok mindig?
Tsókotok alig érint, s már
új vágányok, új utak, új tsókok
hívása térít bizonytalan fellegek felé...

Tsókollak kedves névtelen barátom!
Kotsmát azóta is megjárom,
szőrös-keserű tsókoktól
ajkam elzárom...

Nagytsokára tsókolt meg csak a kedves,

s még akkor alig volt csak nedves.

Én már csaknem elmenék,

De tsókja igy beszélt:

Maradjmég, maradjmééég.