Van még szerelem ebben a korban? Vagy csak kapuzárás előtti pánik? Nevetséges? Megfiatalít valóban? Váláshoz kell vezetnie? elképzehető-e jóval fiatalabb férfivel, vagy nővel? Mennyi lehet a még reális korkülönbség igaz szerelem esetén? Más ez a szerelem mint a 16 éveseké?
A megfejtés az, hogy a hollandi szórakozik; ha valaki nem olvas vagy nem tudja az olvasottakat értelmezni és a megfelelő helyükre tenni, akkor az ugyanolyan jelzőkkel illethető, mint amik ellen itt sokan tiltakoznak a szerelem kapcsán.
Vegyük már észre: a szerelem nevetségességének megítélése kizárólag attól függ, milyen képet mutat magáról a szerelmes a külvilág felé és kizárólag ezen külvilág számára lehet nevetséges a kellő önkritikával rendelkezőkön kívül....:))
(Bocsánatot kérek minden olvasótól az alábbi idétlenkedésekért...)
Szia! Olvastam a délelőtti "nagymonológodat" is, és örülök, hogy most madarat lehet fogatni Veled! Néha-néha majd én is hozzászólok pár témához, ehhez is, csak bele kell olvasni, hogy "képben legyek" kicsit!
Elkeseredettségemben tegnap nem is tudtam volna Neked válaszolni, de ma - ma végre történt valami!
Érdemes volt annyi hosszú éven át élnem, titkon reménykednem!
Ma reggel amikor felébredtem belémhasított a felismerés: 50 éves vagyok! Lehet, azért is ébredtem fel hajnalok hajnalán, mert csak igazuk van azoknak, akik hisznek holmi sugarak, megérzések, a hatodik, hetedik érzék létezésében és az a tény, hogy 50 évvel ezelőtt e napon születtem, valahogy hatott az egész belsőmre; tán még az aurám is más színekben pompázott ma hajnalban Felhívtam anyámat, s ha eddig nem hittem volna az ezoterikus tudományok létjogosultságában, mától kezdve biztos hinni fogok: ő is ébren volt már egy órája!!!
Ez nem lehet véletlen! A mai hajnal tehát tele volt csodával!
Anyám elmondta, hajnal 4-kor láttam meg a napvilágot ezelőtt 50 évvel – nem csoda, hogy ma mindketten felébredtünk(!) – és (minő csoda!) pont abban a pillanatban láttam meg ma is a hajnalhasadást, mint 50 éve a napvilágot.
Meg voltam rendülve!
Amikor letettem a telefont, úgy éreztem, mintha hirtelen rám zuhant volna valami; erősen megdobbant a szívem, valami fojtogató szorítást éreztem a torkomban, a mellemen mintha mázsás súlyok lettek volna; mégis valahogy kellemes érzés volt, olyan felszabadító, mintha a rámtörő érzés valósággal súlytalanná tett volna, mintha legalább 1 méter 22,5 centiméterrel lebegtem volna a föld felett. Hirtelen minden olyan könnyűnek, megoldhatónak tűnt, a problémák amik előző este még fenyegetően tolakodtak a gondolataimba bele – oda az agyam közepibe, most mintha eltűntek volna, s mint az ablakon keresztül betüremkedő fénypászmák a gondolatok ugyanolyan pajkosan látszottak cikázni a fejemben (azok is a közepibe bele).
Az nem lehet – gondoltam; féltem még magamnak is beismerni, hogy…. De hirtelen ráébredtem a valóságra: már elmúltam ötven éves (jó egy órával!), hát akkor miért is ne….?!
Valami reménysugár csillant meg előttem és egyre erőteljesebben öntötte el az egész lényemet a megvilágosodás - ahogy ott ültem a szürkéskék elefántocskás pizsamámban az ágy szélén, álmosan, a kezemben kávéval – hogy valami olyasmi tört rám meglepetésszerűen, ami soha eddig nem tudott be(?) vagy át(?) vagy keresztül(?)hatolni a borzalmas szenvedésekkel teli eddigi életem során az élet atrocitásai ellen a magam ügyességével, erejével, eltökéltségével, határozottságával, leleményességével, rafináltságával (etc.) növesztett páncélzato(mo)n.
Ránéztem. Kócos volt és szuszogott! Ott szuszogott. Nekem szuszogott! Nekem, nekem, nekem!
A hála, a csodálat, a végtelen szeretet, az egymáshoz tartozás olyan mélysége (azt nem tudom milyen mélysége, de mindenesetre nagyon-nagyon mély volt) öntött el, egyszerre éreztem-láttam a múltat, a jelent, a jövőt, hirtelen olyan erők birtokosává lettem, amelyek létezésében soha nem bírtam, nem reméltem hinni, a megvilágosodás e pillanatában a tudatom mélyén (detto agyam közepibe bele) robbanásszerűen öntött testet a Nagy Igazság: itt van, végre rámtört, hát nekem is osztályrészemül jutott!
Kedves Bolygohollandi! " Csak oszinte voltam!" Ram is csak ram tort,---"-de mar gyogyulok"Ne legy szomoru " Te nagyon is racionalis vagy" Lehet , hogy Neked jobb."Nem szeretek nevetseges lenni"------- ,de mindig vallalom onmagam. Bar ez, mar nem ide tartozik.:(
Magam is remélem, hogy egyszer megtapasztalom milyen az, amivel eddig csupán versekben találkoztam, filmen láttam, könyvben olvastam és mások elbeszéléseiből ismerem.
Sajnalom, hogy leult ez a topik. Most en nagyon szerelmes vagyok, nem vagyok fiatal, de ugy gondolom, a lelek es a test nagyon fontos. Ezert kaptam itt ezen a forumon hideget- meg meleget.Voltak fiatal barataim,--- de veluk nem igazan tudtam olyan dolgokrol beszelni , amit en megeltem , legtobbszor, felesegul akartak venni. ---"-Ilyenkor nyulcipo van". ---- Majd egy baratom ,- azt monta nagyon kenyes ez a tema, feleloseged van, a fiatalokkal szenben. ---Igaza volt---ha egy fiatal szereelmes , mindenre kepes......Mindenkit, olelek, aki szerelmes, meg aki , majd lesz:):):)
Gyenge vagy!!!! Nem is voltal soha szerelmes.... Most megsz. a ferfi Benned, nehogy valaki kitapntsa a gyenge pontodat. NEKED is van ,nem is keves.... Okoska!
