Érdekes, hogy ez a térkép a vettonokat vagy vetonokat nem a luzitánokkal rokonítja, mint az ilyen térképek többsége, hanem az egyéb kelta dialektusok közé sorolja.
Egy másik térkép, talán még kicsivel jobb is, mint az előző:
Ibéria Kr.e. 200 körül:
zöld színnel az ibérek, citromsárgával a turdetánok (akik a Wikipedia szerint mégsem ibérek, hanem a tartesszosziak leszármazottai), pirossal a baszk-aquitán csoport, halványkékkel a kelta népek, sötétkékkel a "prekelta" luzitán-vetton csoport.
Az Y-DNS kutatások mindenesetre arra utalnak, hogy Spanyolország északi, tengerparti sávjában a férfinépesség mintegy 10 %-a hordozza az R1b haplocsoport L21-es ún. "atlanto-kelta" mutációját, ugyanakkor a félsziget többi régiójában ennek a mutációnak az aránya 5% alatt van.
Ez a kelta - prekelta kérdés nekem is egy kicsit zűrzavarosnak tűnik, ráadásul a spanyol és az angol Wikipedia-cikkek nincsenek is minden esetben összhangban egymással, bár jobb esetben inkább kiegészítik egymást.
Hogy teljes legyen a zűrzavar, a prekelta elnevezés mellett a proto-kelta, sőt a para-kelta elnevezéssel is találkoztam már a Wikipedián.
Úgy tűnik, hogy a spanyol régészek és történészek között nincs egyetértés, hogy tkp. mikor is érkeztek az indoeurópai népek Hispánia földjére.
Egyes vélemények szerint a Meseta középső és déli részén a kései bronzkorban virágzó Cogotas-kultúra népe már indoeurópai volt.
Egyébként nekem nagyon úgy tűnik, hogy a hispániai kelta törzsek esetében inkább csak a vezető réteg volt valóban kelta származású és a dolgozó népelemeket - parasztokat, kézműveseket, rabszolgákat - a helyi, ibériai népesség adta.
Kivéve talán az északi partvidék (Galicia, Asturias és Cantabria spanyol régiók), ahol masszívan kimutatható a kelták jelenléte és a toponímiai anyagban sem igen mutatható ki pre-indoeurópai elem.
Egyes vélemények szerint az északi partvidék keltái tengeri úton érkeztek a Vizcayai-öblön át Galliából, sőt esetleg egy részük Britanniából vagy az Ír-szigetről.
Több kutató meg egyenesen úgy véli, hogy a kelták már nagyon régóta - Kr.e. 3-4 ezer éve - Hispánia északi részén éltek.
A föníciaiak érkezésekor is már ez a terület volt Hispánia legfejlettebb régiója.
Antik szerzők szerint a turdetánok - akik a tartesszosziak leszármazottai - a legműveltebbek és legbölcsebbek voltak Ibéria népei közül.
Itt a föníciaiak érkezésekor aféle városias mediterrán kultúra virágzott, nyilván nem lehet azért a hellén városállamokhoz hasonlítani, de ibériai viszonylatban a legfejlettebbek voltak.
Hát ez nagyon jó kérdés, ebben nincs egyetértés a kutatók között sem.
Állítólag az indoeurópaiak legelső hispániai hulláma, a luzitánok és mások indoeurópaiak voltak ugyan, de nem kelták.
Ezt többek között a luzitán nyelvemlékekkel próbálják alátámasztani.
Pl. a luzitánban fönnmaradt a szókezdő p, míg a kelta nyelvekből eltűnt, meg ilyen hangváltozási törvények.
Egyes nézetek szerint a luzitán inkább az italikusz nyelvekhez állt közel vagy a ligurhoz, vagy talán még helyesebb úgy fogalmazni, hogy már akkor levált a nyugati indoeurópai tömbről, amikor a kelta és italikusz nyelvek szétválása még meg sem történt.
Kulturálisan és életmód szempontjából egyébként a luzitánok és a vettonok (a luzitánok rokon népe a mai spanyol Extremadura tartomány területén) inkább a többi hispániai kelta néphez álltak közel, mintsem az ibérekhez vagy a tartesszosziakhoz.
Narancssárga színnel az ibér törzsek, zölddel az ősbaszk-aquitán csoport, fehérrel a kelták, rózsaszínnel a prekelta indoeurópai ttörzsek (pl. luzitánok és vettonok), halványkékkel a turdetánok (egyesek szerint ők is az ibérek közé tartoznak).
A tartesszosziak ekkora eltűntek már, de egykori szállásterületüket pontozással jelöli a térkép.
A baszkok és az ibérek mellett Paleo-Hispánia harmadik rejtélyes és fontos pre-indoeurópai népcsoportja a tartesszosziak, akik a Kr.e. I. évezred első felében a félsziget délnyugati fertályát népesítették be, lényegében a mai Kelet-Andalúzia (Andalucía Oriental) és Dél-Portugália (Algarve, Alentejo) területét.
Nevüket a fővárosukról kapták, amelyet a görögög Tartesszosz néven neveztek.
Fontos paleo-hispán kultúra volt, fémekben gazdag vidék volt, ezt a kultúrát valószínűleg a fémkereskedelem tette naggyá.
A félsziget belsejében élő kelta törzsektől szereztek be ónt, aranyat, ezüstöt és rezet és azt - nyilván jó haszonnal - továbbadták a föníciaiaknak, akik már a Kr.e. 9. századtól jelen voltak Hispánia partvidékein.
Később a tartesszoszi kultúrát a kelták pusztíthatták el, örökségüket az ibérek közé tartozó turdetánok vették át.
A tartesszosziaknak volt saját írásuk, a paleo-hispán írások közül az ún. délnyugati írást használták, amely valószínűleg a korai föníciai írásból alakult ki. Ún. szemiszillabikus írás volt, azaz vegyesen szótag- és betűírás, akárcsak az ibér írások.
A feliratok némelyikének olvasatát a kutatók megfejtették, de azok semmilyen más nyelvvel nem hasonlíthatók.
Volt olyan kutató, aki a tartesszoszi nyelv kelta eredetét próbálta bizonygatni, de a tudományos közvélemény túlnyomó része ezt elvetette.
Jelen állás és tudományos közvélekedés szerint a tartesszoszi pre-indoeurópai szigetnyelv, tehát rokontalan.
Hangtana, fonetikája sokkal inkább az ibérrel és baszkkal mutat hasonlóságokat, mint bármelyik élő vagy holt indoeurópai nyelvvel.
Úgy tűnik tehát, hogy a baszk, az ibér és a tartesszoszi - bár egymáshoz való rokonságuk nem bizonyítható - Hispánia legrégibb nyelvi rétegét alkotják, jóval régebbit, mint az indoeurópai nyelvek, amelyek legkorábbi előőrsei a Kr.e. 13. században érkezhettek a félszigetre.
Népességgenetikai kutatások szerint nincs szignifikáns különbség a génpool tekintetében a baszkok és Ibéria többi népcsoportja (spanyolok, portugálok, katalánok stb.) között.
Ugyanakkor a régebbi leíró embertani irodalom szerint a baszkok a többi ibériai népcsoporttól eltérő embertani megjelenéssel rendelkeznek.
Az általam olvasott Kiszely: A Föld népei (I. kötet: Európa) vonatkozó fejezete szerint a baszkok nagy átlagban magasabb és erőteljesebb testalkatúak, mint a spanyolok többsége és több közöttük a világos hajszínű. Ír ez az anyag egy sajátos baszk arcformáról (hosszúkás baszk arc, ha jól emlékszem határozott állcsúccsal) és a hosszú, egyenes baszk orrformáról.
Mindezek a jellegek megkülönböztetik a baszkokat a klasszikus ibero-insuláris vagy ibero-mediterrán alrassztól, amely a spanyolok és a portugálok között gyakori.
Emellett persze több, mára már többé-kevésbé elvetett elmélet is van a baszkok eredetét illetően, néhány ezek közül:
- a baszk-kaukázusi elmélet: a baszkokat a Kaukázusból eredezteti, a baszk és egyes kaukázusi nyelvek (pl. a grúz) között rokonságot tételez fel, de a modern nyelvtudomány nagy részének álláspontja szerint a baszk-kaukázusi nyelvrokonság tétele nem tartható.
- baszk-berber elmélet: a baszkokat az észak-afrikai berber néptörzsektől eredezteti, mára gyakorlatilag teljességgel elvetésre került.
- baszk-ibérizmus: a baszkok és az ibérek rokonságát hirdeti. A baszk-ibér nyelvrokonság tudományosan nem támaszható alá, de egyértelműen nem is vethető el, mert az ibér nyelvről (nyelvekről) nagyon keveset tudunk.
- baszk-kantábrizmus: a baszkok és a kantáberek rokonságát hirdeti. A kantáberek (latinul cantaber, többes számban cantabri) egy ókori nép volt Hispánia északi partvidékén, amely keményen ellenszegült a római hódításnak, Hispánia néptörzsei közül ők kerültek utoljára római iga alá. A főáramú történelemtudomány szerint azonban a kantáberek kelta néptörzs volt, így a baszkokkal való rokonságuk elvetésre került.
- tubálizmus: a baszkok bibliai származáselmélete, amely szerint Tubálnak, Noé unokájának leszármazottai voltak és nem sokkal Bábel tornyának építése után érkeztek a Pireneusok és az Ebro közé. Ezen biblikus színezetű legenda szerint a baszk nyelv egyike volt ama 72 nyelvnek, amelyek Bábel építésekor az "ősnyelv" összezavarása révén keletkeztek.
A lényege, hogy ma annak az elméletnek van a legnagyobb elfogadottsága tudományos berkekben, hogy a baszkok Hispánia és Dél-Franciaország felső-paleolit kori Aurignac-kultúrájának leszármazottai.
Szinte hihetetlen, de régészeti és genetikai bizonyítékok szólnak e mellett a több ezer, sőt több tízezer éves kontinuitás mellett.
Ezek alapján a baszkok joggal érdemelnének meg az Európa legrégibb népe megtisztelő titulust, de azért a kérdés még nem tekinthető teljesen eldöntöttnek:-)
További tudományos vagy közéleti kifejezések, amelyek az ibér népnévből kerültek megalkotásra:
Iberoamérica (portugálul Ibero-América, magyarul kb. Ibér-Amerika, bár a magyarban ezt így nem nagyon használjuk):
az amerikai kettős kontinens spanyol és portugál nyelvű országainak összessége Mexikótól Chiléig és Argentínáig bezárólag (több mint 700 millió ember).
Ibero-insuláris alrassz vagy típus: a leíró embertani irodalomban használatos kifejezés a mediterrán rassz egyik nyugati alrasszának vagy típusának megnevezésére. Az ibero-insuláris alrasszhoz tartozó egyének gyakoriak az Ibériai-félszigeten (ill. Latin-Amerikában, ahová a spanyol és portugál gyarmatosítók vitték magukkal), de azon kívül viszonylag ritka.
Ibero-román nyelvek: az újlatin nyelvcsalád egyik nyugati alcsaládja, a beszélők számát tekintve messze a legjelentősebb az újlatin nyelvcsaládon belül.
Az alábbi alcsoportok tartoznak ide:
- galaico-portugués (portugál és gallego)
- asturleonés (asturianu, leonés, extremenyu)
- spanyol (kasztíliai)
- navarroaragonés (navarrai és aragonés)
- occitán-katalán (okszitán, katalán és valencián).
Az occitán-katalán már az ibero-román és a gallo-román alcsaládok átmeneti zónájában található, sőt egyes nyelvészek egyenesen gallo-románnak sorolják be.
Nyilván attól is függ, hogy a nyelvtudós Madridból vagy Párizsból nézi ezeket a nyelveket...:-)))
Ebből a kifejezésből alkották az Ibéria földrajzi nevet, amelyet később átvittek az egész Pireneusi-félszigetre.
Az Ibéria (Iberia) és Ibériai-félsziget (Península Ibérica) kifejezést a spanyol földrajzi irodalomban a mai napig is előszerettetel használják Spanyolország és Portugália együttes megjelölésére.
Hasonlóképpen az ibériai országok vagy ibériai népek kifejezés is a mai napig használatos, ebbe beleértik általában Spanyolország és Portugália minden népcsoportját, a baszkokat is.
Maga az ibér - ibérosz, iberus - kifejezés egyébként az antik görög és latin szerzők által adott gyűjtőelnevezés volt, az ibérek számos önálló néptörzsre tagolódtak és mindegyiknek megvolt a maga saját elnevezése.
Az ibér törzsek a spanyol Wiki szerint spanyol nyelvű, hímnemű többes számú alakban:
Ami a konkrét kérdésedet illeti, ma már szinte általános a közvélekedés a spanyol történészek körében, hogy az ibér etnosz és kultúra legősibb gyökerei - többé-kevésbé - a Mediterráneum keletebbi részeire nyúlnak vissza.
A részleteket illetően azonban vannak nézetkülönbségek, ráadásul nagyon kevés a konkrét bizonyíték.
Egyesek a legkorábbi ibér kerámiák díszítését elemezgették és megállapították, hogy az ciprusi, föníciai, görög és egyéb keleti kerámiákkal mutat hasonlóságot.
Mások arra mutatnak rá, hogy a spanyol Levante (Spanyolország földközi-tengeri partvidéke, nem keverendő össze az "igazi" Levantével, azaz Szíria, Fönícia, Libanon és Izrael földközi-tengeri partvidékével) kultúrái már a korai neolitikumtól kezdve folyamatos és intenzív kereskedelmi és kulturális kapcsolatban álltak a Mediterráneum középső és keleti részének kultúráival.
A "bárkás" elmélet az inkább csak afféle alátámaszthatatlan hipotézis, ti. hogy amikor a krétai mínoszi civilizációt az akhájok elpusztították, a mínosziak egy része hajókon nyugatra távozott és ezek egy része elérhette az ibér partokat.
az ibér témakörrel főleg spanyol kutatók foglalkoztak, ill. foglalkoznak.
A régebbi spanyol történészgeneráció állítólag nem nagyon publikált angolul, hanem spanyolul, ill. esetleg még franciául.
Újabban már publikálnak angolul is.
A XX. sz. első felében divatos volt az ibéreket Észak-Afrikából származtatni, ma már ez szinte teljesen elvetésre került.
Egyébként olvastam valami olyasmit, hogy az észak-afrikai származás (kvázi a berber rokonság) teóriája a spanyol közvélemény körében sem volt túl népszerű, akárcsak nálunk a finnugor származáselmélet :-)))
Ettől függetlenül a népességgenetikai elemzések arra utalnak, hogy a korai neolitikumban elég jelentős észak-afrikai bevándorlás volt az Ibériai-félszigetre, leginkább annak déli és nyugati részeire.
Az ibérekre visszatérve én magam komolyabb szakirodalmat nem olvastam, csak néhány internetes oldalt.
A spanyol nyelvű Wikipedia Hispánia római kor előtti történelmével foglalkozó szócikkei viszonylag alaposak, a többi nyelvű Wikipediáról ez kevésbé mondható el (mondjuk a portugál lehet, hogy szintén alapos, de azt nem néztem).
A spanyol nyelvű Wiki-cikkek végén meg van hivatkozva a szakirodalom.
BELTRÁN, M. (1996): Los iberos en Aragón, Zaragoza.
BERMEJO TIRADO, Jesús: Breve historia de los íberos. Ediciones Nowtilus S.L., 2007. ISBN 84-9763-353-9. [2]
ESCACENA, J. L., 1987: El poblamiento ibérico en el Bajo Guadalquivir, Iberos. Actas de las I Jornadas sobre el Mundo Ibérico (1985), Jaén, pp. 273–299.
MOLINOS, M. et al. (1998). El santuario heroico de «El Pajarillo» (Huelma, Jaén). Jaén, Universidad de Jaén. ISBN 84-89869-36-7.
PELLÓN, J. (2006), Íberos de la A a la Z. La vida en Iberia durante el primer milenio antes de Cristo, Espasa, Madrid, 2006
PRESEDO, F., 1980: Los pueblos ibéricos, Historia de España Antigua. I. Protohistoria, Madrid.
RUÍZ, A. y MOLINOS, M. (1993). Los iberos. Análisis arqueológico de un proceso histórico. Barcelona, Editorial Crítica. ISBN 84-7423-566-9.
Sagvuntvm, papeles del laboratorio de arqueología de Valencia, Extra-3, «Ibers. Agricultors, artesans i comerciants», Universitat de València, 2000.
SANMARTÍ, J.; SANTACANA, J. (2005): Els ibers del nord, Barcelona.
SCHULTEN, Adolf. Hispania: Geografía, etnología e historia.
UNTERMANN, J.: Monumenta linguarum Hispanicarum, Wiesbaden. (1975): I Die Münzlegenden. (1980): II Die iberischen Inschriften aus Südfrankreich. (1990): III Die iberischen Inschriften aus Spanien. (1997): IV Die tartessischen, keltiberischen und lusitanischen Inschriften.
körül.
