Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
Na igen, az ismert kettős mérce... meg van még az az intelligens réteg, aki a velem-nem-fexik-le-de-mással-igen-t is úgy éli meg, hogy akkor az egy qrva.:-) Csonkfogú nő antiamőbát keres!!!! Jut eszembe, ismered azt az angol mondást, hogy a nőnek úgy van szüksége a férfira, mint halnak a biciklire...?:-)
Á, felesleges csikorgatni, csak a fogaid bánják. :-)
Egyébként ez még elmegy. Tudomásul kell venni, hogy tényleg másként vagyunk kódolva. Csak az értelmes ember az ösztöneit nem amőba-szinten éli meg.
Nálam akkor keletkezik túlnyomás, amikor a férfiak erre hivatkozva felmentést adnak maguknak, de ha ugyanilyen poligám hajlamú nővel találkoznak azt mélyen megvetik.
Ne hidd! Más is érti, csak nem meri beírni. Zsoldos megmondta a frankót ezügyben.
Zsoldos válasz | megnéz | könyvjelző 2005.10.20 14:54:51 (78648) Vagy diktátor vagy, vagy elnyomott.- Szomorú de így van :) Vannak persze kiskapuk. Ilyen pl a látszat-elnyomott. :)
A feleségemet már rég, hát persze, és nem is ez volt az első alkalom, amikor erről és hasonló témákról beszélgettem nőkkel. Csak tegnap az általam ismerttől eltérő véleményt hallottam, és azért tettem fel a tudományos körkérdést, hogy ne csak a férfieszem által gondolt véleményt hangoztassam egy nőket érintő kérdésben. Titeket is megkérdeznélek szívesen, de nem teszem, mert nem biztos, hogy szívesen beszélnétek erről egy nyílt fórumban. De ha igen, hát mondjátok, engem érdekel. :-)
Tényleg nagyon nem érted ezt. Teljes a kapcsolat, minden tekintetben az. Nem is a kapcsolatból hiányzik valami, hanem úgy érzem, bennem van több, amit nem tudok hova átadni. (Kéretik vigyorgást abbahagyni és nem szexuális utalásra gondolni!) :-)
At írtam alantabb, hogy egyszerre többet vagyok képes szeretni, vagyis mióta férjnél vagyok, próbálok nem közel kerülni senkihez, ha tudom, hogy bele tudnék szeretni. De eleve érzem, h ki lehet az, akibe bele tudnék habarodni (azért nincs sok ilyen, mielőtt valaminek néznétek). Tehát én tevőlegesen nem szeretek valakit.
Lehet hogy ez az egész a maximalista énemből fakad, hogy mindig mindenből jobbat-szebben stb.
Ez szomorúan hangzik.... mindig fogcsikorgathatnékom támadt ettől a férfiaknak-genetikailag-meghatározva-muszáj-minél-többfele-széthinteni-a-magjaikat dumától...:-))))
De Neked megbocsátom, mert Te még ráugrásra se nem...:-)
