Á, azóta kiderül, vannak még más fővárosiak is. Durva. A baráti társaságban - ahova a kocsonyát főzni szoktam - egy kivétellel él a szabály: csak a vidékiek eszik, a fővárosiak meg undorodnak.
Amúgy régen úgy ettem az otthonit, hogy szépen körveettem a csimbókokat. És nem rajongtam érte. Aztán itt ettem egyszer egy "boltit", amiben színhús meg tojás meg csupa felismerhető dolog volt, és rácsodálkoztam, hogy nahát, így is lehet...? No, azóta főzök. A csimbókokhoz meg mindig keresek egy kutyát. :)
Akkor most megbomlott a világképed. Sőt, már a szüleim is fővárosinak születtek.
De hogy enyhítsek a kognitív disszonancián: a tiszta kocsonyát szeretem, esetleg belerakott fonom dolgokkal, mint színhús, keménytojás stb., de mindenképpen a ronda húsok, bőrök, egyebek nélkül, amiből főzik.
Akkor ma tesztelem, milyen pörköltszagban elaludni. Mert ez még legalább fél órát főni fog, esélye sincs kiszellőzni lefekvésig. (Így jár, akit megtámad a lejáró akciós hús a közértben.)
Volt egy lány a kerékpáros topikban, aki meghalt agydaganatban. SisterDawn. Eszembe jutott, olvasgattam a blogját, egyszer csak azt látom: "megismerkedtem L. Bélával, aki négyes grádusú GBM-mel küzd." Vajon ez a mi Bélánk volt? SisterDawn fél évvel élte túl őt, esélyes. Rájöttek vajon, hogy mind a ketten fórumosok?
Az étel ízletes (a csokiöntetes pulykasteak egészen eredeti), de:
A hely szűk, aki vécére ment, az a szánkban közlekedett.
Kértem csapvizet jégkockával, hozták anélkül poshadtan, ki se volt eresztve. Kértem még háromszor, utoljára vízzel együtt, mert elfogyott az első liter, erre már hoztak max. 1 db jégkockával, amiből csak szilánk látszott, mire az asztalhoz ért. (Ha csak vizet kérek, akkor is elfogadhatatlan, de kértünk mindenféle más italokat is.)
Kértünk 3 dl üdítőt, hoztak kettőt (miközben a papírjukra 3 volt felírva).
A főételt nem egyszerre hozták, kb. 10 percre elosztva négyünknek, az enyémért külön kellett szólni, egyébként is többször elfelejtettek dolgokat.
Az evőeszközt külön kellett kérni, mikor az étel már az asztalon volt.
