Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Tehát még élhetett a hagyomány ismerete, mely ilyen kereszt kifaragását eredményezte.
Amúgy elég felületes az elemzés, többet foglalkozik a "körítéssel", mint a kővel. Jellemzően meg sem említi- ha már felismerni vélte - a stilizált liliomot, mint ősi magyar motívumot. És arról sem beszél, miért is ilyen fura ennek (ezeknek) a kereszteknek az alakja, talapzata... Milyen szimbólumok találhatók még rajta...
Lehet, hogy nem tartozik ide szorosan, de miután valamilyen ősi jelkép, így nem idegen a topik témájától:
Itt találtam egy különös kereszt ábrázolást a 3. sz.-ból (1. kép), mellette a pilisszántói keresztes kő, aminek eredetéről senki semmit nem tud. Az előbbi egy szíriai keresztény templom feltárásakor került elő, s szerintem a pilisszántói ábra előzménye, előképe. Különösen a 2. képen a nagy kereszt szárától jobbra található kisebb kereszt mutat nagyfokú hasonlóságot:
Igen, ezek lehetséges feltevések, de bizonyítani is kell. Csak az az érdekes, ami bizonyítható.
A sugaras Napot ábrázoló jel neve csak Üdő. Az úr már egy másik jel (vagy a függőleges egyenes alakú szár, vagy a háromszög alakú sar mai megfelelője - tehát a szár, vagy sar helyett úr-at kell olvasni, ha értelmes mai olvasatot akarunk kapni).
Ez a "kijevi levél" lehet. Állítólag az van aláírva (aláróva), hogy "Láttam", vagy valami hasonló. Ezt a főnök írta oda a feltételezés szerint, magát a levelet meg zsidók írták egymásnak valami kölcsönügylet részeként. A rendszerváltást megelőzően volt erről egy magyar nyelvű cikk, amit talán Scheiber Sándor rabbi írt egy nyugati cikk kivonatolásával.
A középső része hasonlít a nagyszéksósi hun szíjvégre.
Ott ugye a szár jelet metszi a két vízszintes vonal és így lesz belőle Egy.
Az Üdő úr is az Úristennel azonos, ahogy az Egy is.
Nem lehet, hogy ebben az esetben a Nap, vagyis Lyukó jelének négy kinövése amitől Üdő úr lesz belőle,
az ugyan az a két vonal mint az Egy esetében?
Az Üdő úr az Egy olyan módosulata volna, amikor a "lábacskák" tehát nem pusztán Lyukó sugarai, hanem ugyan úgy ahogy az Egy esetében a Nap két napfordulókori magasságát jelzi a láthatáron.
Nem csak fogalmilag, hanem még rajzolatukban is hasonlók egymáshoz ennyiben?
A közép-amerikai indiánok szintén nagy vadásznak tartják az Oriont. S ha van vadász, akkor vadnak is lennie kell. Jó lenne ismerni ezeket az indián mítoszokat.
"Az volt az egyetlen zavaró benne, hogy felsorolja többször is a gyöknyelv előnyeit, aztán kijelenti, hogy
a nem gyöknyelvek fejlettebbek, mert absztraktabbak."
Bérczi Szaniszló védelmében - bár nem szorul rá - elmondhatom, hogy írása lényegi mondanivalója nagyságrenddel értékesebb, mint ez az ellentmondásnak tűnő kijelentés.
Én az absztrakcióval nem igazán tudok semmit kezdeni, mert úgy képzelem, egy véletlen-generált betűsor kellene minden egyes fogalom megalkotásához. A valóságban ez nem működik!
Új szavakat ma is úgy alkotunk, hogy valamilyen korábbi fogalmat alakítunk át, vagy a "körülírás" helyett mozaikszót csinálunk. 1-2000 év múlva senki nem emlékszik, mi volt a mozaikszó eredete.
Szerintem az ilyen elvont szavak is valamilyen módon a valóságból kiindulva keletkeztek, de ma már nem lehet az eredetükre fényt deríteni.
Nincs semmi ellentmondás. Ha 50 000 évvel ezelőtt keletkezett az írás a Közel-Keleten és már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, akkor ott lehet a 30 000 éves európai barlangrajzokon is, meg a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron is. Varga Csaba téved, amikor a Kárpát-medencébe képzeli az írás születését. Nem vette figyelembe az indián jelrokonságot és az Édent ábrázoló világmodelleket és "f" (Föld) jelet. A képen egy magyarszombatfai tál az Éden térképével. Középen van az Isten jelképe, s a lábától indul a négy szent folyó.
Lapp mítoszok világosan megmondják, hogy az Orion a két fiával (a Gemini "Ikrek" csillagképpel) vadászik az előlük menekülö csillagszarvasra.
Tollaskígyót azért feszíthették X-re (és nem keresztre), mert az Orion csillagkép X alakban is ábrázolható (ám köré pontokat szoktak rakni, talán a csillagok jelzésére) hogy megkülönböztessék a szimpla X alakú Bél hieroglifától (ami az isten földi változata, a négy szent folyó rajza).
Az alsó képen egy indián és egy őrségi edény az Orion csillagkép rajzával, az "atya" hieroglifával, a székely írás "ty" betűjével (középen). A felső képen az Orion csillagkép.
"Az Isten semleges nemű. A megnyilvánulásai által válik kétpólusuvá."
Így is lehet(ne) fogalmazni, azonban a helyzet az, hogy az istenek általában párban jelennek meg, férfi és nő alakjában.
Persze, van számos ellenpélda is...
A monoteista vallás tartja úgy, ahogy megfogalmaztad, de ez már egy későbbi istenkép.
Amúgy végülis igaz, amit írsz, mert a dualitás mellett az egység is igen fontos mondanivalója a női-férfi párosnak.
"Az anyag viszont női minőséget képvisel. He ettől eltér egy vallás az elfajulást jelez."
Én ezt pont fordítva látom, s ennek számos bizonyítéka megtalálható.
Kimutatható, hogy eredetileg a férfi az anyagi világ szimbóluma, a nő pedig a nem-anyagi dolgokat jeleníti meg.
Ez a szerep legkorábban a hindu vallásban az Upanisadok megírásakor és annak Védákhoz csatolásakor cserélődött föl. (árja törzsek hódításával egyidőben/után) Ezt követően az asszír, majd a héber vallásban történt hasonló szerepcsere.
"Alább is látszik, hogy a világtojásának létrehozása által női minőségnek tételezi a világ anyagi formáját egy merőben nem eurázsiai vallás."
Miután a forrást nem tudtam megnyitni, egy másikat olvastam, de abban nem találtam utalást a világ anyagi formájának női minőségére.
Ellenkezőleg, inkább férfi minőség kerül előtérbe:
"Kezdetben semmi sem volt, csak Amma, aki négy kulcscsontból egy zárt tojáshoz hasonló képződményt teremtett. A négy alkotórész jelentette a négy fő elemet: a vizet, a levegőt, a tüzet és a földet, amelyek az egész világ jövőjét magukban rejtették. [...]
...a világtojásban rezgésbe jött, két méhlepény keletkezett, mindegyikben egy fiú-lány ikerpár, azaz négy nommo, az egyik jó tulajdonságokkal, a másik rosszakkal. Az utóbbi ikerpárból a fiút ogo-nak, a nővérét yasigi-nak hívták. A másik jó ikerpárból a fiút nommo-nak, leánytestvérét nommǫ titiyayne-nak nevezték. Ennek az utóbbi ikerpárnak a fiú tagját általában „A Nommo”-nak nevezik."
Tehát a két ikerpár négy tagja inkább férfi minőséget hordoz, ha egyszer nommo-nak nevezi őket. (az egyik fiútestvér után)
Ezután egy darabig Ogo játssza a főszerepet, majd a rendet a nommo-k állítják helyre.
Közben egy Noé bárka-szerűség is része a történetnek, ahol a másik fiú Nommo lesz a vezéralak.
.
