Mai napsag minden valtozik, minden alakul. Kitarul a vilag, es a boseg zavaraban nehez okosan valasztani.
Ami allando az a csalad. Papa mama, gyerekek, nagyszulok - hogyan valtunk a gyermekkorban tanult peldabol a sajatunkra? Mi az amit azert teszuk mert otthon ezt lattuk - es mi az amit azert teszunk, mert otthon nem ezt lattuk (emlekeztek egy regi-regi OTP reklamra???)
Karacsony, Uj Ev, Husvet, szulinapok, evfordulok - vagy amit unnepeltek. . .
Kivel, miert, hogyan. . .
Jaj, ZsuR! Olyan nehéz ez! Valahogy olyan ellentmondásos az egész. Mert - talán azért, mert olyan rettentő sokáig gondoskodik az ember róluk, s mindent alárendel nekik - egyszer csak, úgy X évesen megkérdezi, hogy hol van a saját életem???? Nem élhetjük az övékét, nem????
Biztosan nem fogok összeomlani attól, ha a másik kettő is megtalálja a párját, örülni fogok neki, és soha nem fogom őket - eddig sem tettem!! - érzelmi zsarolásnak ki-tenni, mert minket annyiszor zsaroltak meg: csak itt vagy csak ott lehetünk karácsonykor meg ekkor-akkor. Soha, de soha nem tenném ki őket ilyesminek. Diákkorukban is akkor jöttek-mentek, amikor akartak (jelzem: nagyon sokat voltak ivelünk), elfogadtuk egy szóra, mikor a nagy bejelentette, hogy külön akar költözni, aztán, hogy együtt akar élni a párjával, hiszen akkor már felnőtt nő volt (s középiskolás koruktól együtt vannak - másnak házasságból nem jut ennyi). A szüleim már régen nem élnek, de a pároméi állandóan megjegyzéseket tesznek rájuk, hogy ők nem engednék őket együttélni, nem engedtek volna ezt vagy azt - persze úgy védem őket, mint az anyatigris, ne félj! Szeretik egymást, együtt építgetik a jövendő életüket, okosan és szerelmesen. Most karácsonykor este száll le a repülőjük, persze, hogy rohanunk értük - 450 km oda-vissza - és várjuk - hozzuk őket, de ha a másik szülőpár igényt tart rájuk, abba se fogunk belehalni, hosszú idő két hét - lesznek velünk is.
Valahogy azt szeretném, ha öröm lenne velünk lenni mindig, nem kikpipálandó kötelesség.
B marci ne keseredj el - hiaba az egesz, azert a mieink maradnak, es ha kell segitseget kernek, ha orulnek megosztjak velunk.
A munkahelyemen elmeseltem, hogy a gyerek eljegyzi a parjat. . .es hogy amikor megvette a gyurut, ahogy kijott a boltbol, felhivott, MEGOSZTOTTA velem az oromet. . .
Kolleganom, aki korban kozelebb all hozza mint hozzam, csodalkozva nezett ram. . . Felhivott??? Ilyen kozel alltok egymashoz???" Hiszen a fiam! De majd o is megtudja, ketto fia van neki is. . .:))
Nagyon komplex erzes a gyerekneveles, minden szinten - ezert vallalkozunk ra, nem? :))
Öregszem. Mostanában két esemény is szólt emellett. 1. a barátnőmmel sütit sütöttünk a családunknak. Én!!!!!!!! 2. a nagyobbik fiam a hétvégén elment az első komolyabb bulijára. Még jó, hogy van két kicsi így adódik még pár évem amit kihasználhatok.
Majd meglátjuk, mi lesz a fiam sem kicsi, de remélem sokáig marad még. Sajnos nekem csak kettő gyermekem van, így elég hamar leszünk egyedűl, hisz a két gyermek között 18 hónap a korkülömbség :(
Hat ezert nehez szulonek lenni - tele van ellentmondassal. . .
Onallosagra neveled - es ha onallo lesz, a szived szakad meg. . .
Akarod, hogy fuggetlen legyen - es ha kikoltozik, megszakad a szived. . .
Ha szerencses a gyerek, megtalalja az elete parjat, sajat feszket rak, es ha te is szerencses vagy, akkor te is beletartozol az uj eletebe - es micsoda boldogsag is az!
Ma delutan a kolleganom elvitt megmutatni a leendo veje haz-felujitasat. . .mar egyutt elnek a fiatalok, de az eskuvo elott a leendo ferj hazat felujitjak. . . Amit lattam, csodaszep volt! Sok szep otlet, otlet, sok uj dolog - de a legszebb az volt, ahogy a leendo ferj egyutt dolgozott a leendo apossal. . .
Szerintem az ember ebbe belepusztul, de... Szabó Magda írta a Für Elise-ben, hogy az ember, rengeteg "előhalálon" megy át, mire tényleg...és akkor már elfogadja az igazit.
Igen: felneveled, aztán fogja magát, beledobálja a cuccát a 20 kg-os bőröndbe, s elszáll. Mi másfél évvel ezelőttig 3 gyerekesek voltunk.
A nagy elment, szinte abban a pillanatban, ahogy kezébe kapta a diplomát. Eszem mondja: jól tette. Mostmár végzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik, zsebre tesz mindkettőnket, remekül megvannak a párjával, csak mi hiányzunk neki, az összes többi (ami van itt) - nem.
A középsőt felvették egy bp-i főiskolára - cucc a tatyóba és indulás.
Aztán szétnéztünk- és itt maradtunk a kicsivel. Én hónapokig bőgtem (no csak úgy egyedül...), ugyanakkor valahol büszke is vagyok rájuk: önállóak, talpraesettek, vezetik a kis háztartásukat - szóval felnőttek, és mindazt megtanulták, ami az élethez kell.
Nem nagyon lehet, és nem kell beleszólni, de azért figyeljetek oda.
A tanulás fontos! Persze nehéz elhelyezkedni diplomával is, diploma nélkül is, sajátos a helyzet. Nálunk is gond az, hogy vidéken még nehezebb boldogulni. Lányom szívesen költözne le (a barátja visszament vidékre), de nehéz munkát kapni.
A lányod még fiatalka, de nyilván akkor sem veszi szívesen ha beleszólnak a dolgaiba, óvatosan kell irányítani (csak úgy, hogy ő maga se vegye észre!).
Jó egészséget kívánok Neked a továbbiakban, és jó türelmet!
Hát a kisasszony nem vették fel főiskolára, bár elég jól éretségizett, csak talán elmajomkodta a dolgokat kicsit:) Mert ugye közben, jött a nagy szerelem.
Most egy Nemzetközi Szállítmányozási és Logisztikai Menedzser képző iskolába jár olyan 5-6. vagy, 13-14. osztály a fősuli előtt.
A fiú 10 évvel idősebb, túl egy nehéz kapcsolaton, kicsit érzékenyek, kicsit a fellegekben járnak (tudom hagyni kell, persze megfelelő tanácsokkal), szeret nálunk lenni, de építkezik, illetve hát építkeznek, mert megakarják próbálni együtt.
Én nem bánom, kikötésem egy volt, tanúlni. Érdekes a fiú édesanyja is ezt kérte tőlük, tanúljon a leány.
De hát szeptember eleje óta van ez a külön élet, és nagyon nehéz:(
Két hetente enyém a lyány és akkor is jön vele a fiú. (hét közben kollégium, egyik hétvége a Tamásnál, a másik nálunk)
Én még csak elvagyok, de közben nem győzöm csitítani, a párom és a fiam.
Nem baj, hogy nem csináltál képeket. Őrizd meg a szívedben és emlékezetedben.
Hát igen. Az általában úgy van, hogy vagy hirtelen jön az, hogy a gyerek elszakad tőlünk, vagy elkerül otthonról, ezt sem egyszerű feldolgozni, de ha készülünk rá, azt sem.
Gyakorlatilag mi egyetem óta tudtuk, hogy a fiamnak a doktorátus megszerzése után jól jönne egy külföldi ösztöndíj, szépen, tudatosan alakultak a dolgok, mégis mikor bekövetkezett, és ott volt az időpont, hogy menni kell, akkor kitört a frász.
Aztán majdnem úgy volt, hogy a lányom is hipp-hopp vidékre költözik. Na, az megint betette a nagykaput, volt sírás-rívás.
Most a fiam 2 évig külföldön, a lányom utazgat majdnem minden hétvégén, súgva mondom, belejövünk, de nehogy innen kihallatsszon: nagyon nehéz megszokni!
Nem is tudom, mi lesz velünk, ha ketten maradunk?!
A térdemben volt egy törött porc darab úgy 15 éve betokosodva, de a tokszalagok elkezdtek szépen fejlődni külső oldalirányban letepadtak és az egész térdemet elkezdték kifelé húzni. Ez egy idő után igen fájdalmas volt, és mikor már nem tudtam az ágyról sem leszálni egyedűl, elmentem az orvoshoz. 1 hét múlva megműtötték.
De mostmár jó és nem fáj.
Anyagilag teljesen padlót fogtunk, érzelmileg? Hát megviselt, de szerencsére én egy eléggé nyilt és pozitív gondolkodású ember vagyok, így viszonylag jól átvészeltem.
Sokat segített, kis családom megértése.
Most sokkal jobban meg vagyok zuhanva attól, hogy kicsi lányom elment csongrádra tanúlni, és a barátja közelebb van hozzá mint a családja, hát nem túl sokat sikerűl találkozni vele :(
Jó OK tudom el kell engedni a gyerkeket, de ilyen gyorsan és korán?
"Jo latni b marci! Merre jartal, ahol meg a madar sem jar?
Itt nagyon forognak az esemenyek :))"
Hát én azért olvasni olvastam rendszeresen, csak írni nem tudtam, mert nem volt itthon netünk.
Na az elején:
Márciusban munkanélküli lettem, majd megműtötték a térdem, áprilisban felmondtam a net szolgáltatómnak. Májusban ismét találtam munkát, csak nem volt időm a munkahelyemről netezni.
Kinszky, b marci, koszonom. . .annyira el voltam foglalva tegnap, egy kepet sem csinaltam. . .csak beszelgettunk, ettunk, ittunk, es sokat nevettunk. . .:))
Koszonom a jokivansagokat - most jottunk haza. . .jo latni a boldogsagukat. . .:))
A gyuru meg. . .mit mondjak. . .gyonyoru!!! A foglalat valtoztatva lesz - de legalabbis meretre lesz igazitva, utana meg talan kepeket is fogok csinalni rola. Nalam volt a camera, es nem volt idom/eszem arra, hogy kepeket csinaljak roluk! Nagyon jol ereztuk magunkat, kellemes volt a hangulat, ugy nez ki, hogy mind a ket gyerek csaladja boldog :))
Neked sem lehet semmi, hogy a fiad olyan messze van toled! Gondolom a telefon es az email az azert segit kicsit. Na meg az a tudat, hogy a fiad amit csinal szereti, elvezi!!! Az nagyon megnyugtato.
A gyuru. . .persze, hogy megtalaljak a megfelelo arut, es biztos gyonyoru lesz. Csak mar talaljak meg, legyen eljegyzes :))
Megértelek. Persze jobban kellene tudnom a hátteret, miért is aggódsz. Majd lapozok még, mit írtál korábban.
Azért gondoltam, rokon lélek vagy, hiszen én most edzem magam, mi itt Pesten, fiam North Carolina-ban. Furcsa. De erős vagyok, hiszen neki nagyon jó!!! Doktori ösztöndíjjal dolgozik.
És mint mondtam, kicsit könnyebb, mert a lányom itthon van. Nálunk viszont ő nem túl közlékeny.
Ah, a gyűrű nagyon szép, jó árak vannak ott, persze gyémánttal.... de biztos találtok jobb áron hasonló szépet, egyszerűt, ami attól gyönyörű.
És ne feledd: minden megoldódik, és egy anya ugye azt elfogadja, ami a gyermekeinek jó! (hát igen, és tűr ...). Szép napot.
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
