Én se szeretném magam elköttetni, annak ellenére, h esteleg vissza lehet csinálni. mondjuk még nem is tartunk a 3.-nál, de azt hiszem, utána sem. Pedig én 35 min. leszek a 3. -nál, de ha úgy lesz, ahogy szeretnénk, akkor inkább 36. : ) És ha utána még akar jönni 4. is, hát jöjjön : ) (most ezt mondom, aztán majd meglátjuk)
valaki talán ebbena topikban írta, hogy a 3. baba után vagy születésekor elkötötték, de rá pár évre meggondolták magukat és szerettel volna még egy 4.-et. Mivel a petevezetőt "szüntetik meg" ugye, de attól még a petefészek és a méh rendesen működik, tulképp mesterségesen/beültetéssel simán lehet még 4. gyerkőc. És lőn, most terhes a 4. babával az a topikoló. A dolog anyagi oldala más kérdés, de a lehetőség további gyerekre egyáltalán nincs elveszve...
Ja és legegyszerűbb erről az nőgyogyit megkérdezni...
Érdekeset írtok! Nekem 3 gyerkőcöm van és 35 fölött vagyok, a dokim mégis azt mondta, hogy nem lehet tb "számlára" választani az elkötést. :O (1 császár után 2 normál szülés)
nekem az elsőnél császár: nagy BPD, arctartás volt a fő indok, illetve nem tágultam semmit pedig 1 napja fájogattam...
második: program császárom volt, nagy baba, nagy BPD (mint kiderült még a császár napján is azért mozgott folyamatosan a babám feje, mert a nyakára volt tekeredve a köldökzsinor...) ezért is nem ment le a hasam... okos gyerek, vigyázott magára!
nekem még 2 gyereket engedélyezett a doki, de tuti császár
ha több év lenne a fiúk és talán tesó között gondolkoznék hüvelyi szülésen, de így nem (már öreg vagyok:))!
itthoni szülést nem mernék... kicsit sajnálom a császárt, de olyan jó 2 egészséges baba:)
tőlem is megkérdezte a dokim (nem a pesti, hanem a vp-i ő nem olyan rég került a képbe), de én mondtam, hogy nem :) (különösen, hogy mind a 3 lombikbaba, védekezés szükségességéről annyira nem beszélhetünk, és amúgy is tervezünk még 4. manót) (én is 26 vagyok... na jó, lassan 27 :D)
Nufi, drukkolok, hogy összejöjjön a hüvelyi. Amúgy a telkiről jókat hallottam, ha hozzáértő, lekiismeretes az orvos, akkor szerintem nem lehet baj. Pláne hogy gondolom ilyen esetben akár már elő van készítve a műtő vagy hasonlók.
Olyat is olvastam már, hogy valakinek császáros előzménnyel persze, a terhesség vége felé repedt meg a heg.
Na akkor mi van? Nem akarok senkit paráztatni, de azért elég rémisztő belegondolni, hogy ez is előfordulhat. Mint még annyi minden.
Azt tudom, hogy a Geréb Ági sem vállal akárkit, akármilyen körülmények között, szóval ha esetemben pl. fennál valami rendellenes (ezen a fránya hegen kívül), mondjuk farosság, lepénymacera, vagy túl nagy gyerek (erre is van esély mert az elsőm azért lett császár mert 4400gr volt a baba és meg 154 m vagyok) akkor ő is inkább kórházba irányít.
Én arra gondoltam, hogy a születésházas tanfolyamra mindenképpen elmennék, azt amúgy is egy hasznos és jó dolognak tartom, aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy bennem is felülkeredik ez a biztonság érzés (ami lehet hogy önámítás), és elfogadom, hogy ez is kórház és császár és kész.
A Rist Lilla egy hüvelyi (kórházas, rossz élmény) után egy kórházas császár után szülte otthon a harmadik gyerekét. Tudomásom szerint. De a kismamában volt egy riport egy anyukáról aki 2 császár után szült otthon. Valamikor 2005, augusztus vagy szeptemberi számban. Sajna nem találom...
Ja, és ami nagyon izgalmas, szeintem, hogy ha olvassátok mostanában a kismamát, lehet benne követni. W. U. Renáta terhességét. Ő három (!!!) császáron van túl és ha jól értettem a szavaiból , lehetségesnek tartja, hogy megpróbáljon normál módon szülni. Nem tudom, hogy otthon tervezi e, erről nem írt. De vagy a májusi, vagy a júniusi számból már ki fog derülni hogy hogy alakult. Én rá is kíváncsi vagyok.
Persze nem igazán lehet az alapján dönteni, hogy másoknak hogy sikerült, hisz mindannyian egyedi esetek vagyunk, bármi (jó és rossz is ) megtörténhet.
Ez a kapcsolatanalízis dolog lehet hogy lendít az ügyön, nem tudom.
Meg egyszer voltam a napvilág születésházban császárföldolgozós csoportban. Az is egy nagyon jó élmény volt, sajnáltam hogy nem jutottaqm el oda hamarabb, az első után.
Volt ott valaki aki három császár volt túl és nagyon el volt keseredve, hisz nagy családot szerettek volna.
A Geréb Ági őt is biztatta, hogy nem kell ezt föltétlenül föladni.
Egyébként ha mégis megjátszanám a normál szülést, mondjuk a Geréb Ágiékkal, akkor arra is van lehetőség, hogy a tanfolyamok helyszíne legyen az "otthon" szülés terepe, onnan meg nagyon közel van pl. a jános kórház. Nekem ez mindenképpen biztosnságosabb tudat mintha valóban itthon szülnék, ugyanis ide minden messze van.
A felelőtlenség.
Ezt ki így látja, ki úgy. Van aki már önmagában felelőtlenségnek tartja a harmadik gyerek vállalását. Csak úgy, nem császár vagy bármi más egészségügyi okból kifolyólag.
Ja és még valami. Akik a harmadikat várják!
Nekem a védőnő fölvetette, hogy el kéne köttetni magam, hisz három gyerek után ez lehetséges, és hogy akkor soha többé nem lesz gondom a védekezésre, mert egy 4. császárt önmagában is gázos bevállalni. Nagyon rizikós maga a terhesség is.
Erről nektek mi a véleményetek? Nektek is mondtak hasonlót?
Engem mondjuk az tény egy kicsit riaszt, hogy 26 évesen döntsek arról, hogy soha többé nem lehet gyerekem. Igaz,m az is egy döntés ha nem kérem ezt, és esélyt adok egy esteleges negyediknek, a távoli jövőben. Egyébként nem áll szándékomban, valahogy mindig is három gyerekre éreztem magam kalibrálva, de ugye mégis.
Na bocs hogy ilyen hosszú lettem...
MIndenkinek további minden jót, köszi a válaszokat!
Már én se leszek olyan helyzetben, hogy 2 csaszi után akarnék hüvelyi szülést, de ha abban lennék tuti akarnék...
Otthonszüléhez gyáva lennék, de kórházat azért keresnék. Más országokban, pl. Német már elfogadott, és szerintük csak felszereltségen és odafigyelésen múlik, de ha a második csaszi nem a heg miatt volt, akkor igenis lehet 3.-ra hüvelyi.
Nyilván nem ez az egyetlen indok, de ilyen előzmények után én az otthonszülést felelőtlenségnek tartom. Biztos van olyan hely, ember, orvos, akivel meg lehet próbálni, és ha gond van, akkor 50 méterre van a segítség.
A kórház sem életbiztosítás, de az esélyek jobbak. Sztem.
Nyilván ők sem csak és kizárólag a hüvelyi szülés élményéért akarják, és biztos, h a legfontosabb nekik is a baba és mama egészsége... sztem. (Sajnos egy kórházban is történhet tragédia, nem egy ilyenről hallottunk már...)
ezzel egyetértek, nekem a bajom a rengeteg indokolatlan szülésmegindítással és a többnyire ezzel járó császármetszéssel van
nekem az elsőt indították célnap + 1 nap után, mai eszemmel tudásommal tudom, hogy lett volna még 2 hetem, ugyanis a ciklusból indultunk ki a célnap meghatározásánál, de ez hiba volt, a másodiknál már kötöttem az ebet a karóhoz és nem hagytam, hogy a ciklust vegyék figyelembe és ez engem igazolt, ugyanis Boldival a célnapon magától beindult a szülés
és ha még az a nap is lett volna a valós nap Jozsónál, akkor is korai sztem a terminustöltés + 1 nap után indítani, de ez már más sztori
utólag kiderült, hogy Jozsó nem születhetett volna meg hüvelyi úton egyéb okok miatt
Boldival meg a heg nem bírta
a gyerekeim 8-an vannak uncsitesók, ebből 1!!!!!!!!!!! gyerek született hüvelyi úton, ami több mint elkeserítő
Nagyon hasonló cipőben járunk. Nekem van egy 6 és egy 3 éves gyerkőcöm, most vagyok 33 hetes terhes a 3. babámmal. Az első 2 császár volt, most (is) hüvelyire készülök. Én Telkibe megyek, ott kaptam esélyt, ha a körülmények megengedik (nem nagy baba, nem faros, elfogadható passzív szakasz). Járok még a Raffai Jenőhöz kapcsolatanalízisre, szerintem rengeteget segít, a babám is és én is teljes gőzerővel hüvelyi szülésre készülünk. Majd 2 hónap múlva be tudok számolni, hogy sikerült.
Otthon azért elég nagy felelőltlenség szvsz, két császár után. Értem én a hozzáállást, de ha nem jön össze, akkor ki neveli föl a másik két gyereket? VAgy ha anyának semmi baja, de gyereknek igen, akkor is jó ötletnek tartja?
Lehet, hogy nekem kellene gyávanyuszi nickre váltanom, de én a hüvelyi szülés élményéért senki életét nem teszem kockára, ha már egyszer olyan korban élek, ahol megmenthető a gyermekem is és én is.
Igen, ez az általános álláspont, h 2 csaszi után már tuti a programcsászár... Bnőmnek holnap lesz : ) Egy másiknak pár hete volt... : )
Monnyuk sztem ez mentalitás kérdése, én meg merném kockáztatni 2 után is, ha amúgy minden rendben van, de aztán lehet, h a végefelé már másképp gondolnám... nem fogom soha megtudni, mert ugye nekem csak 1 csaszim volt a hüvelyi szülés előtt : ) Abszolút megértem viszont, aki nem mer kockáztatni...
van egy szegedi anyuka, most várja a 4. gyerekét, az első kettőt császárral szülte, a harmadikat otthon és most készül a negyedik szülésre, szintén otthon
lll-es amúgy, én nem merném bevállalni, túl kockázatos sztem
nekem a doki anno azt mondta, hogy a császár előtt jó ha vajúdik a mama, mert a baba jobb állapotban születik meg
amúgy a másodiknál a dokim szeretett volna programcsászárt, de nem hagytam, végül ő nyert, nem lett programcsászár ugyan, mert magától beindult, de másnapra már ki voltam írva műtétre
nem akarok senkit megbántani, de 2 császár után én már nem mernék hősködni
ha lesz harmadik nálunk, akkor a hüvelyi szülés fel sem merül már, amit nagyon sajnálok, de el kell fogadnom
Azt hiszem R. L. (újságíró, pl. Nők Lapja) szült 2 császár után otthon normál úton... Persze asszem Geréb Ágival : ) Boros Judit nem vállal? V. most nem tudom, hogy van az új törvény, végül kell fizetni, ha máshol szülsz, mint a körzetes kh? Sok sikert neked, aztán majd gyere beszámolni, ha sikerült! : )
gratulálok mindenkinek akinek sikerült császár után normál úton szülnie, aki meg még előtte van, annak sok sikert és bátorságot hozzá!
Nem tudtam teljesen visszaolvasni, nem tudom van e olyan köztetek aki 2 császár szült hüvelyi úton. Úgy tudom nem nagyon van orvos aki ezt vállalná. Nekem az orvosom nem nagyon lelkesedett az első császár után sem, hogy mindenképpen próbálkozni akarok, de végül belement, hogy majd meglátjuk hogy megy meg ilyenek.
Ment is mi minden szépen a maga útján, már tolófájásaim voltak 13óra vajúdást követően (semmiféle gyorsítás nem történt szerencsére), de valahogy nem jött lejjebb a baba. Na akkor műtét.
Állítólag (ugye én ezt nem láthattam), a kisfiam arctartásban volt, ezért nem tudott kibújni. Nem is volt olyan nagy, tehát elméletileg ha minden rendben lett volna kiférhetett volna a maga útján. Dehát nem így történt.
Azért a vajúdás jó élmény volt, úgy gondolom azért neki is más így mintha csak úgy kikapták volna.
De ha programozott császár, hivatkozva ugye a dupla előzményre, akkor nem is nagyon hagynak vajúdni sem, azt hiszem.
Én egyedül a Boros doktornőről hallottam (istván kórház) hogy nála volt rá példa, hogy 2 császár után világra segített kisbabát hüvelyen keresztül.
No meg a Geréb Ágiról.
Van bennem félsz is egy nagy adag, de erős vágy is, hogy végre (valószínűleg ez az utolsó terhességem, lassan félidőben vagyok) átélhessük, mármint a baba is meg én is az "igazi" szülés, születés élményét.
Én úgy tudom, h a remegés a vérveszteségtől + a fáradtságtól van. meg sztem biztos a gyógyszereknek is van vmi befolyása... A műtétnél én is mindent éreztem, qrva car volt. Fájni nem fájt, de éreztem, ahogy rángatnak, rángatják ki belőlem a gyereket... Tisztára olyan volt, mintha az ufók elraboltak volna, félelmetes volt... : ((( A remegéssel nekem az volt a bajom, h hiába folyt az infúzió, hiába adtak fájdalomcsillapítót, én nem tudtam elaludni. Aznap éjjel nem is aludtam... Viszont most a 2. után, hamar megszűnt a remegés, ugyan felkelni zuhanyozni nem tudtam egyből szülés után, de azért egy kis pihi után már ment ez is... és érdekes, most tudtam aludni kicsit szülés után, lehet, h ez már a többgyerekesek nyugodtsága volt? : )
Mocorgó, volt a hasadon súly? Hallottam már, h van ahol tesznek... a pisilhetnék-érzés meg nem lehetett attól, h nem jól kötötték be a katétert? Nekem szerencsére nem volt ilyen...
nekem az első indított szülés volt túlhordás miatt, és császárral végződött 12 óra után, EDA-val, a műtét horror volt, nem fájt, de éreztem és irtó kellemetlen volt
a műtét alatt kezdtem el remegni és utána is tartott, sokáig, akkor kaptam valamit, gondolom nyugtatót és elaludtam, amikor felkeltem, már nem remegtem
a második magától beindult, de kb. 1 óra vajúdás után szintén EDAval császároztak, akkor nem volt remegés, teljesen jó kedvű voltam utána, amíg ki nem ment az EDA, de akkor is inkább a fájdalom volt
a baba kiemelését éreztem ugyan, nem nem volt annyira kellemetlen, mint az elsőnél
műtét után a fájdalomnál még rosszabb volt az, hogy azt éreztem, nagyon kell pisilnem a katéter ellenére is, egészen addig tartott, amíg le nem szedték a hasamról a súlyt
Orsi, nagyon drukkolok nektek a hüvelyi szülésért!:))) fog az menni :) és a kislányod úgysem fordul farosba és kész :))
Mercedes, hűha, ehhez aztán kellett kitartás! vagy mi :o) nekem 1-2 hapci akart jönni a kórházban, azokkal is küzdöttem! :-D a napi röhögés-adag nekem is megvolt :))) vacsorakor röhögtettük egymást, volt néhány szuper jófej többedikgyerkőcös anyuka :))) velük jobban megtaláltam valahogy a hangot, mint az elsőbabásokkal, hiába nekem is Linda az első törpém.
Norcee, megírod, hol volt ez, ahol oxyval indították a kismamát? és edát a csaszi miatt nem kapott, vagy nem kért, vagy anesztes nem volt?
Érdekes dolog ez az oxi. Barátnőm olyan helyen szült, ahol hétvégén és éjjel más szabályok vannak, mint nappal, így szépen 2 nappal a terminus előtt indították neki a csaszi utáni hüvelyi szülést oxival, és szerencsére szépen rendben megszült hüvelyi úton. Edát viszont nem kapott, és oxit is állítólag keveset.
Nekem a hüvelyi szülés közben és után se volt semmi "bajom", végig annyira örültem neki, hogy most sikerül szülnöm, hogy tudtam mosolyogni, soha egy pillanatban se éreztem, hogy inkább a csaszi. Fájdalmaim nem voltak elviselhetetlenek, sőt, végig volt köztük szünet, szülésznőm és a dokim is csak figyelték a ctg-t meg a hegvonalat, de abszolút békén hagytak, igaz mindig is hagsúlyoztam, hogy nem sietek sehová, ráérek és én akarok szülni, úgy ahogy az ősi ösztön diktálja.
Tulajdonképpen 32 órát vajudtam, 30 órán át voltak 5-6 perces nagyon enyhe "fájásaim", amelyek alatt tudtam enni/inni/aludni/pihenni stb..., majd az utolsó 2 órában (ennyit töltöttem a szülőszobában) 3 percesek. Azóta is nagyon boldog vagyok, hogy a határozottságomnak és a klinikai protokollnak köszönhetően nem repesztettek burkot idő előtt, mondván, hogy haladjon a szülés, rendeződjönek a fájásaim. Szomorú, hogy ha nem lett volna csaszis előzmény, a rutin miatt rögtön az elején burokrepesztéssel zaklattak volna.
Engem sem biztattak egész a legvégéig indítással, csak a végén annyira beilleszkedett a gyerek, megrövidült és kissé felpuhult a méhszáj, ugyanakkor a flowmetria és a ctg eredmények jók voltak, hogy 6 nap túlhordás után kaptam prosztaglandint. Oxyt nem, az kerülendő állítólag.
Császár után indított szülés volt? Nekem erre mondták, hogy csak ha magától indul..... Ennyit ennyiféleképpen.
Műtét után remegés nekem is volt, csak az anesztes emberke arcára emlékszem, ő fogott míg zizegtem, aztán gyakorlatilag elájultam amikor rátettek az ágyra, és csak arra keltem fel, amikor szoptatási kísérleteket tettünk.
Brrrrrrrrrrr. most visszagondolva is rettenetes a puha matracról kijutni a zuhanyzóig.
Merci: én is hüvelyit szeretnék, ha lehet, a doki tudja, de nem hitegetett azzal, hogy mindneképp és orrvérzésig próbálkozunk. Korrektnek tűnt. Amúgy a kórház term.szülés párti.
