Tök egyetértek! Én idegen macskákat se simogatok, mert akkor hazaérés után el kellene égetnem a ruhákat és a cipőt, ami akkor rajtam volt... Na jó, túlzok, de tényleg nem szoktam más macskákat buzerálni, nehogy valami FIP-pel kifing@ssam itt a Strachit!
csak amikor az ember lánya meglát egy ilyet, nehezen gondolja végig a dolgokat reálisan, az én fejemben csak sikítozott egy hang, hogy jaaajdeéééédiiiii :)
Nekem furcsa az, hogy egy tenyésztő úgy panzióztat, hogy a saját macskákkal együtt tartja a panziósokat. Számomra az a megszokott, hogy a tenyésztők gondosan megválasztják, hogy milyen más tenyészetekből fogadnak macskákat, akár csak fedeztetésre vagy pedig új tenyészállatnak. Kívülről jött macska mindig potenciális vírushordozó.
Én soha nem hoznék haza a macskáimhoz nem ellenőrzött körülmények közül származó macskát. Elég csak a FIP-re és a FIV-re gondolni, amik ellen nincs oltás.
Gondolom ez attól függ, hogy milyen idős a nőstény, ivarzott-e már, voltak-e kölykei. Ivarérett állatnál gondolom ez az elsorvadási folyamat nem feltétlenül problémamentes.
azért köszi.:) most a megváltozott helyzet miatt van rá esély, hogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz a cicával.
egyébként szerintem a sziámi a világ leggyönyörűbb macskája.:) már egész kicsi korom óta szerettem volna sziámit, csak kiskoromban kutyánk volt. ahogy tehettem, rögtön vettem egyet. ha az ember egyszer belenéz egy sziámi kék szemébe, nem tudja többet elfelejteni a látványt.:) egyszer egészen kicsi koromban egy állatos rendezvényen két sziámi kiscicát kínáltak mindenkinek, ajándékba, két különbözően kék szempár, és mintha csokoládéba mártották volna őket.:)
ezeken a képeimen nem látszik, hogy mind a három cicának mennyire kék szeme van...:)
Az ivartalanítással kapcsolatban: itt, Nyíregyházán cicáknál csak a petefészket távoítják el, méhet csak akkor, ha az állat beteg (méhgyulladása van). A megmaradt méh - nekem így magyarázták annó - inaktív szerv, tehát elsorvad, gond nem lesz vele. Csinikém, Jessicám így volt műtve, tényleg nem volt velük emiatt gond.
még nem hallottam erről a termékről, most utánanéztem. nem hiszem, hogy megoldaná a dolgot, egyrészt nincs mozgatva a cica, itthon van, és évek óta ugyanitt lakunk, másrészt ennek megfelelően gondolhatod, hogy már éppen eléggé macskaszagú és ismerős neki itt minden :)) meg nincs is egyedül, van még egy cicám. egyébként nem ideges, most is nyugodtan ücsörög a mellettem levő fotelban és szemlélődik. csak hirtelen mozdulatoktól ijed meg, és ha felé nyúlok, elszalad. még sose ült az ölemben.:(
én se értem, hogy miért ilyen még mindig, a másik két macska rajtam lógott egész nap és imádtak, és ezt ő is láthatta éveken keresztül. időnként látom, hogy nézi ahogy a másik macska az ölemben ül, és elkezd szomorúan sírni, de nem tudok vele mihez kezdeni, próbáltam már olyankor. ha alacsonyan mozogva sikerül vhogy megközelíteni, néha engedi, hogy megsimogassam, és látszik rajta, hogy élvezi, de ez a maximum. már arra is gondoltam, hogy ez a félénkség már nem is igazi félelem, csak egy évek alatt rögzült rossz szokás, de nem tudom, hogyan szoktassam le róla...
Tényleg szép cica, színre olyan, mint az én Toppim. :-) Sajnos nem tudok segíteni ebben, én a befogadottakat úgy szelidítettem meg, hogy látták, hogy a többi macskámat etetem, azok meg dorombolnak és nincsenek bántva és egy idő múlva maguktól odajöttek és megbíztak bennem. Vörit rengeteg simogatással tudtam nem félőssé tenni. De ezek szerint nála ezek nem váltak be, így nem tudom mivel lehetne megszelidíteni szegényt. Nyafi ajánlotta egyszer nekem a Feliwayt az én eléggé "speciális" Nalám esetére (egyik pillanatban teljesen normális, dorombol, döröglőzik, aztán egyszer csak pánikba esik, holott semmilyen látható/hallható külső esemény nem történt és menekül kieresztett körmökkel, fél perccel később meg jön oda megint), esetleg próbáld ki azt, hátha...
egyébként itt van ő. elnézést a háttérért, éppen nagy rámolásban voltam, és mikor kicsit odébbmentem, előjött körülnézni, akkor sikerült gyorsan lekapni, mert különben csak akkor lehet, ha alszik. itt is látszik a farka végén, hogy ideges.
ketrecek valóban voltak, azt mondta az a panzióztatott új cicáknak van. a bűzre nem figyeltem fel, mert nekem rossz az orrom...
fiatal voltam és naiv és nagyon akartam egy új cicát, mert a másik depressziós lett, mert az életemnek olyan szakasza volt sajnos, hogy keveset tudtam otthon lenni, tehát tulajdonképpen kifejezetten társcicának vettem őt, és ezt a szerepkört maximálisan el is látta, a két sziámi imádta egymást, a másik sziámi meg imádott engem is, szóval viszonylag egész jól megvoltunk, beletörődtem a dologba. csak most, hogy a másik sziámi elment, ő sajnos nagyon magányos lett, hiányolja és sír, és én nem tudom az ölembe venni, hogy megvigasztaljam, sajnálom szegényt. van egy harmadik cicám már azóta, pár éve vettem egy szfinxet, de az inkább rajtam lóg, a sziámival csak néha foglalkozik... próbálok hozzá közeledni most, hogy szomorú, hogy vigasztaljam, de általában tehetetlen vagyok, bár nem adom fel.:(
Hogy az ottani koszról, bűzről, sötétről és ketrecekről ne is beszéljünk akkor már, ami engem fogadott, de nem tudom, máskor milyen állapotok voltak persze, lehet, h máskor jobb volt, én 3-4 éve voltam ott... Nagyon sajnálom, hogy beteg volt a cicád, meg azt is, hogy ennyire fél, remélem azért egyszer sikerül megnyílnia feléd, kitartást hozzá és sok egészséget neki!
visszaolvasva: természetesen kaptam törzskönyvet és oltási könyvet, hogy semmilyen papírt nem kértem, azzal az alább más által említett tesztekre és egyebekre céloztam. mintha aláírtunk volna vmi más papírt is, erre bevallom nem emlékszem pontosan, annyira elbűvölt a kiscica látványa, hogy csak arra tudtam figyelni. igazán szép és kedves cica volt.:)
etikus vagy sem, a Lumiere-ről pár tőmondat, hosszabban kifejtve köteteket töltene meg. nekem van egy lumiere sziámi cicám. volt egy másik is sziámim is, nem tőlük, pár hete halt meg szegény, mert már öreg volt és gyógyíthatatlan beteg, de neki 10 éves koráig szinte semmi baja nem volt, és szép nagy vékony háromszögfejű példány volt, ezt azért írom le, hogy ne gondold, hogy a hiba "az én készülékemben van". szóval, 2005-ben vettem egy nagyon szép kiscicát a Lumiere kennelből, elfogadható áron. a kennelként szolgáló épület egy kis házacska a kertben, tele macskával, de én ebbe akkor nem gondoltam bele. panzióztatott macskák és mindenféle korú és méretű sziámi együtt voltak szabadon, a cica szüleit nem is tudtam azonosítani. semmiféle papírt nem kértem és nem is kaptam, ha jól emlékszem, erre akkor nem igazán figyeltem. a tenyésztő szimpatikusnak tűnt, és odafigyelt arra is, hogy a következő hétben a másik már többéves sziámimmal hogyan szokik össze a kiscica. eddig remek. összeszoktak a másikkal, aki szobacica volt és teljesen egészséges. itt jön a feketeleves. a kiscica elkezdett betegeskedni, hasmenése már akkor is volt, mikor elhoztam, de nem figyeltem fel rá. fosott, hányt, legyengült, vittem állatorvoshoz, azt mondta olyan rossz állapotban van, hogy nem biztos, hogy megmarad. gyógyszerezték, injekciózták, mindenféle vizsgálatokra küldtek, ultrahang stb, hónapokon keresztül napi három adag gyógyszer és rengeteg orvoshozjárás, szerintem ezek költsége végül elérte a százezret is. viszont életben maradt.
az eredmény:
1. a cica törpe maradt, kétharmad akkora, mint egy normál sziámi, a teste tömzsi, a lába rövid, a feje kerek,a füle kicsi, sőt a szőrzete sem felel meg a sztenderdnek mint kiderült, juhászkutyaszerű vastag bundája van, sziáminak ilyen nem szabadna hogy legyen, mert egy szabályos sziáminak nem igazán van aljszőrzete, neki viszont bőven. azért maradt törpe, mert hónapokig betegeskedett, és túljutott már a növekedési szakaszon, mire viszonylag rendbejött az egészsége, és az orvos azt mondta, talán ivarérett sem lesz soha. két éves elmúlt, mire váratlanul ivarérett lett, azóta már exkandúr.
2. abban az időszakban, amikor a kiscicának szocializálódnia kellett volna, folyamatosan cseszegetve volt, orvoshoz hordva, amitől ugye retteg, és a napi három torkán lenyomott gyógyszertől ugyan életben maradt, viszont a lelkivilágának nem tett jót. azóta (lassan 7 éve!!!) próbálom szelidíteni, de nem megy, a többi macskát szereti, az emberektől iszonyatosan fél, még tőlem is, pedig mellettem alszik éjjel, de ha megmozdulok vagy hozzányúlok, többnyire elszalad. bevallom, ez nagyon elkeserít, lehet hogy önzőség tőlem ilyet mondani, de nem sok örömöm van így a macskámban.
ezzel együtt szeretem őt, tulajdonképpen szép cica, a szemei tengerkékek, a bundája szép barna, és amúgy jóindulatú. kérdezhetitek, hogy miért nem vittem vissza a tenyésztőhöz, vagy miért nem panaszkodtam neki. azért, mert azt gondoltam, ha egy ilyen tenyésztőnek visszaadom, esélye sem lesz az életben maradásra, másrészt a másik sziámimmal egészen összenőttek, úgy megszerették egymást, és mivel visszavinni nem akartam, a panaszkodást feleslegesnek tartottam.
és ha vki azt mondja, hogy nem etikus, hogy ezt így leírtam, annak azt válaszolom, hogy az olyan tenyésztő nem etikus, aki ilyen cicákat ad ki a keze alól!!!
Ne haragudj, de én nem nagyon értem, miért nem jók a bevett, bevált orvosi eljárások? Csak találni kell egy jó állatorvost, akiben megbízik az ember. CyberCat-nek teljesen igaza van, ha a méh nincs eltávolítva, akkor az nagy eséllyel be FOG gennyesedni, nekem is van olyan ismerősöm, akinek a macskája majdnem belehalt ebbe és csak az utolsó pillanatban derült ki, semmi esetre sem ajánlott semmilyen más fajta beavatkozás, az csak veszélyesebb, mintha nem is ivartalaníttatnád. Ez nagyjából a macskáknál is így van: http://ujsag.allatvilag.net/2012/09/miert-ivartalanitsuk-a-kutyankat/
Gondolom ez ez elkötés akar lenni. Sok értelme nincs, ugyanúgy tüzel az állat és ugyebár a macska progresszíven tüzel, vagyis addig újra és újra, amíg a párosodás be nem következik.
Lényegében az elkötés csak pont azokat az előnyöket nem nyújta, amiket egyébként a rendes ivartalanítás igen. Ugyanúgy megvan a tüzelésre jellemző viselkedés, hangok, ugyanolyanok a gennyes méhgyulladás stb esélyei. Vagyis puszta pénzkidobás.
A chip kb rizsszem nagyságú, én az enyémekben ki tudom tapintani, Vörinek elcsúszott a nyaka aljára a nyaka oldaláról. Biztos fáj nekik, de akit műtőttek már helyi érzéstelenitéssel az tudja, h az érzéstelenítö is iszonyatosan fáj amig beadják, én kaptam egy köteg fáslit, h addig szoritsam, kellett is...
pedig ez egy chip-ellenes propaganda (chipmenot.org még külön oldalt is létrehoztak)
ráadásul annyi hülyeséget hoznak fel, hogy hihetetlen.
pl. a nő azzal kezdi a videón, hogy ez egy hatalmas tű, és mennyire fáj a macskának mikor beadják, és ő ezt nem hagyná érzéstelenítés nélkül. és mégis mivel érzéstelenítené, egy másik tűvel? -.- Umát én chipeztettem, és meg se nyikkant közben, szerintem észre se vette. de ezzel az erővel ne is oltassuk az állatokat, mert az is fáj nekik -.-
másrészt szerinte a chip nagy. nekem meg még egyik macskámnál se sikerült kitapogatnom, pedig elég vékonyak.
harmadrészt szerinte ha elmozdul a chip akkor azt már nem lehet olvasni, mert az orvos nem ott keresi. ez is téves, mikor elvittem Umát chipezni, előtte az orvos megnézte a biztonság kedvéért, hogy van-e benne, és nem csak a nyakán, hanem az egész testén megnézte.
következő ellenérve, hogy az emberek elköltöznek, és a chipben nem változtatják meg a címet. ez egyrészt nem a chip hibája, másrészt meg a telefonszám valszeg nem változik, és úgyis azt hívja fel ha valaki megtalálja. harmadrészt meg egy felelős állattartó igenis megváltoztatja a címet a chipben, kb 5 perc az állatorvosnál.
a fő indokra, hogy rákot okoz, összesen két esetet tud felmutatni, ami persze sajnálatos, de hol van ez attól a számtól, hogy hány állat életét mentette meg a chip? és ehelyett a tetoválást ajánlja, amit csak altatás közben lehet végezni, ez alapból megterheli az állatot, aztán ha felébred fáj a bőre, és ha nem kezelik rendesen el is fertőződhet, arról nem beszélve, hogy ez mennyire nem tartós, és az információ nem updatelhető.
komolyan nem értem, hogy egy ilyen cikket minek írnak meg. totális félrevezetés.
Elolvastam a cikket a chipekről. Az az érzésem, hogy ez a cikk olyan, mint az emberi plasztikai sebészetről szólók, amikben részletezik egy mellplasztika, ráncfelvarrás stb. veszélyeit: ezek a lehetőségek tényleg fennállnak, de megfelelő (nem kontár) orvos esetén minimális a kockázat és százezrével hajtanak végre ilyen beavatkozásokat bármilyen gond nélkül. Azt hiszem a cikk célja inkább felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon ritkán milyen komplikációk lehetnek. Én még sosem hallottam arról, hogy macskánál vagy akár kutyánál, vadászgörénynél elrákosodott volna a beültetett chip.
Szerintem meg a tetováló festék előbb okoz rákot, mint egy steril mikrochip. Nekem 3 macskámban és (egyenlőre) egy kutyámban van és semmi bajuk. Kutyáknál január 1-től kötelező a chipes megjelölés minden 4 hónapnál idősebb kutyában! Nyilván ha veszélyes lenne az állat egészségére, nem vezetnék ezt be törvényileg.
Nézd, ez egy nyilvános fórum, legyen elég annyi, h én voltam nála, nem ajánlom, de ahogy gondolod... Minden esetre akárhonnan veszel állatot, még a foglaló befizetése előtt menj el és nézd meg a tartási körülményeket és a szülőket. Kérd el a szülők oltási könyvét, törzskönyvét, FIV és FelV tesztjét. Ha ezeket nem tudja bemutatni, vagy azt látod, hogy a macskák antiszociálisak/rosszul gondozottak (szemük, fülük, fenekük tiszta, a szőrük ápolt), semmi esetre se hozz el onnan kiscicát, még akkor sem, ha megsajnálod, mert szegény, milyen körülmények között van! Csak sokkal többet fogsz állatorvosra költeni és lehet, h úgy sem él sokáig, illetve ha a szülők félősek, akkor a kölyök is az lesz, az biztos (kutyámmal jól megszívtam én is ilyesmi téren, mint lejjebb olvashatod) és azt macskánál nem egyszerű megszelidíteni, ha alapvetően félős, sőt, jóformán lehetetlen, max akkor lehet, ha azért fél, mert bántották, de az sem kis munka. Nálam Toppi az alapból félős, Vöri a korábban bántott kategória (többedik gazdája vagyok). Toppi retteg minden idegentől, csak velünk viselkedik normálisan, de amint a kutyák elkezdenek ugatni, ő ruóohan az ágy alá, pedig soha életében nem volt bántva, sőt, nekem ő a kedvencem, Vörit meg évek alatt sikerült dorombolóssá nevelni. Erről a témáról Nyafi is tudna mesélni sztem...
A füleket meg nézegesd meg a magyar tenyésztők honlapján, onnan jobb képet kapsz, h mi manapság a divat ilyen téren. :-)
Macskák egyedi azonosítására a chipezés a bevett eljárás manapság. Több ezer, tízezer macska gond nélkül elvan vele, bármilyen egészségügyi gond nélkül. Tetoválást már szerintem sehol sem csinálnak Európában.
