Gép01, Veled nagyon egyetértek. Az egész problémát meg tudom egyébként érteni.
Én kiskamaszkoromban borzasztó dagi, csúnya, önbizalomhiányos voltam. Majd 15 éves koromra kivirultam, elkezdtek utánam forogni a srácok. Ekkor egy nálam 5 évvel idősebb srác kezdett vonzani, randizgattunk, összejöttünk. Fizikailag elvette a szüzességem, ami akkor nagy élmény volt, meg nagy szó - de így utólag visszagondolva csak azért nem bánom meg mert nem érdemes semmit se megbánni. Anyuméknak igaza volt, hogy féltettek tőle, hogy el akartak tőle szakítani. Makacs voltam. De talán így nem szereztem volna annyi élettapasztalatot, mint amennyit szereztem. 18 éves fejjel most érettebb vagyok mint sok huszonéves a környezetemben. Később votl még jó pár olyan kapcsolatom, amit utólag már belátom, nem kellett volna. Ebben a korban, legyen bármilyen érett az ifjú hölgy, még TANULNIA kell. És lehet, hogy akaratán kívül az ember mély lelki sebeket okozhat, amik később gátolhatják. Ehh, kissé összevissza vagyok, de remélem a lényeg érthető.
Manapság sajnos nagyon kevés a tisztességes, becsületes srác, aki nem csak testi kapcsolatra akar felhasználni egy fiatal, érintetlen leányzót. Vigyázzatok a lányokra (a komoly, ÉRTÉKES lányokra, akiknek nem az a mérvadó hogy kivel hány percen át smárolt, milyen füvet szívott, melyik plázába megy bulizni, stb.), és csak szeressétek őket, figyeljetek rájuk és arra hogy ŐK mit mikor hogyan szeretnének.
Nem téged szidtak itt az olvtársak, ne vedd magadra. Igazad, van, ha vársz még egy kicsit, ha valóban tartósak az érzéseid, akkor megéri.
Manapság a lányok nagyon hamar érnek, egy nyolcadikos osztály úgy néz ki, mintha megannyi Hófehérke ülne a törpékkel együtt a padokban. (A törpék a fiúk természetesen.) Néha még én is megdöbbenek, mikor egy-egy lánytól megtudom a korát, magamban jó 20 évesnek gondolom, aztán kiderül, hogy mondjuk 15.
Először is.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen érzelmeket váltottam ki és teljesen megértem Léda-t és a hasonszőrűeket. A fentieken én is kiakadnék.
Másodszor:
Amint azt már az elején leírtam nem kívánok visszaélni korommal és tudatában vagyok, hogy egy 14 éves lelkében még gyerek.
Harnmadszor:
Én nem azért vagyok szerelmes - bár már kissé "lenyugodtam", mert a csaj 14 éves vagy mert pedofil vagyok. Ismerem a lányt és tényleg a személyisége, egyénisége fogott meg (ebben a mocskos világban ritka az ilyen).
Negyedszer:
Annyira én sem vagyok bunkó, hogy felelőtlenül elcsábbítanám. Addig bizotsan nem teszek semmit, amíg nem látom, hogy érett, felnőtt már (min. 16 év). Lehet, hogy addigra találok vki. mást...
Ötödször:
Engem is ez őrjít meg. Hogy miért bnem vagyok mondjuk 16 éves. Uis. egész életemben ilyen személyiségű és lelkű kedvesről álmodtam. Pont ezért lehet hogy képes leszek akár 3-4 évet is várni rá.
Malwin, Neked beszélgetni kellene a férjemmel. Nemsokára hazaérek, folytköv. Megnézem azt a kávéházat is. Szeretem az értelmes embereket...ilyenkor még HISZEK valamiben...
Szeva Léda,
először is, mielőtt tévedésbe esnél: a nickem félrevezető:én vagyok az apuka.(mellesleg ezt a nicket épp a szóban forgó lányom adta)
Másodszor: levegőért kapkodok,azt írod le, ami velem is megtörtént:Az apjával nehéz az ügy, mert ő az egyetlen a családban, aki valaha is megpróbált követelni tőle bármit is,mi csak elkapattuk (nagyszülők+én). Tehát ő lett a csládi Lucifer.Valamint állat sokat melózott, hogy legyen hol lakni, és a gyereknek megvenni amit a kicsi száján kiejt (tv, hifi stb). Este tizenegykor nehéz alvó gyereket nevelni Naja, és ezt szorozd be öttel-de nem ez a része az érdekes.Nagyon jól látják itt többen:ha az imádott ellen fordulok, elveszítem a lányomat.Ezt nehéz megérteni, hát még ennek megfelelően cselekedni! Ez a dilemma süt a soraidból.Én bezárkóztam az elefántcsonttoronyba, mert tudom, hogy szükségem van az erőmre a többiek felnevelésében.Neked-ha egyetlen gyerekről van szó-ez nem adatik meg, nem csukhatod be szemed-szád-és mégsem tehetsz semmit.Amit én megtettem: beszéltünk róla x-szer, elölről, hátulról.Az eredmény lásd lenn.Azzal megcsavarva, hogy a pasi kereken kijelentette, neki az egészhez semmi köze,és ez az egész megszorozva azzal, hogy mégis van egy pasi, aki így is elveszi.Hogy mi lesz ebből, rágondolni sem merek.
Tétova tanácsom:tedd félre(próbáld meg) az aggódásaidat, és beszélj a lánnyal: mi vonzza oda?
Én sokára ugyan, de rájöttem: nálunk az volt az indítóok, amit fent dőlt betűvel kiemeltem:nem voltam itthon,nem vettem részt a család életében, és ha hazajöttem, követeltem.EZÉRT történt minden.Miattam, és nem miatta,Sajnos későn jöttem rá.
