Sziasztok, hát az igért fotófelrakásból semmi sem lett, tán a jövő héten ha a tar.hu már üzemel. Viszont fejlemények vannak! Botlik már alig alig féltékenykedik, viszont egyre többet játszik Atossal. (Igazából mi Csubakka - Csubi névre kereszteltük..) Az első rosszalkodását tegnapelőtt este követte el, amikor kihasználva a párom pillanatnyi figyelmetlenségét kisuhant a kapun, és meg sem állt az első nyitott portáig, ahol bement, és gond nélkül nekiállt az ottani kirakott kutyakajának...Szerencsére a párommal szinte együtt értek oda, így nem volt különösebb gond, csak megijedtünk. Tegnap reggelre pedig szétcincálta az egyik kaktuszomat. Mikor pedig megszidtam (persze csak finoman!) a két hátsó lábára ülve praclizott bocsánatért. Ezt egyébként egy rossz nézésre is előadja. Este egy kis bilétát is kapott a nyakába telefonszámmal. Megpróbáltam kikefélni a bundáját, nagyon tetszett neki. Nem győzte hanyatt dobni magát, hogy még jobban hozzáférjek. Folyamatos hasmenése okoz még némi problémát, szárított zöldségkeverékkel próbálkozom kiegészítésképpen, remélem ez segít. Jó lenne, mert a nagy bundája alatt sovány eb rejtőzik. Az az igazság, hogy ideiglenes befogadóknak jelentkeztem, de otthon már szóba került az eb menekültstátuszának megszüntetése. Ezt a kuttyot nem lehet nem szeretni, mindkettőnket levett a lábunkról. Nem ő az első gazdihoz juttatott eb az életemben, ellent tudok mondani...általában, de Csubi nem egy átlagos jószág.
Ofi
Jé egy kedvenc Iffykém:o)))))
Néha bedughatnád a képed az unatkozós topikomba, akkor gyakrabban láthatnál. Éppen üresedésem van humorbombázókból:o)))
Fruzsi: nem érdekel, persze, számomra ez "kötelesség" ("teljesen bolond vagy, ez nem normális, amit te az állatokkal müvelsz..." - idézet a családtól). MInden elismerésem, hogy otthon maradtál a bébi kutyával etetni:-)))))))aki nem szereti ennyire az állatokat, az úgysem tudja ezt megérteni!!!
Alice: nem akartalak megijeszteni!!!!
1. a többi kutya, ha be van oltva, nem fogja elkapni
2. A szopornyica heveny formájában pár nap alatt elöjön és rendkívül magas, akár 40 fokos lázzal is jár - ezért mindenképpen méresd meg a lázát!!
Akkor van baj, ha már nem eszik,nem iszik, bágyadt. fekszik egész nap, teljesen kiszárad az orra.
remélem nálatok szó nincs ilyenröl, biztos csak egy egyszerü nátha:-)))))))))))))))))))
Jaj, ne idegesítsetek, lehet, hogy szopornyicás a kutya? Én úgy veszem észre, hogy eddig azért nem vettem észre, hogy náthás, mert híg volt a taknya, mára megsűrűsödött, és látszik... van még itthon 4 állat, jól kinézünk, ha erről van szó! :-(((
De téged se érdekel igaz? Én "GYES"-re mentem, amikor megtaláltuk. Mert mint az első hsz-omban írtam még újszülött volt, és mivel kétóránként meg kellett etetni (éjszaka is), kénytelen voltam szabit kivenni, mert másképp nem tudtuk megoldani. Aztán amikor át lehetett állni a négyóránkénti etetésre, akkor felváltva jártunk haza napközben.
Magamon is röhögök, amikor kicsit lédúsabb kaját kap, akkor papírtörlővel megtörlöm a pofáját, mert egyébként vagy engem vagy a szőnyeget, vagy az ágytakarót tekinti szalvétának. A falkarangsorban egyébként magát tekinti alfa-nősténynek és én csak utána jövök. :)))
szóval az első kutyusunk - tipikus meghatározhatatlan összetételű fekete mix - a házzal együtt került hozzánk, otthagyták az építkezésen, 11 évig élt velünk, a világlegkedvesebb kutymorgója volt, két gyenge ponttal: egyrészt a női nemnek fáradhtatatlanul hódolt, másrészt egyhén felülbecsülte erejét, és élemedett korára igencsak sebhelyekkel tarkított lett, az egyik fülének fele hiányzott is:o(( igazából azonban nem tudnék semmi rosszat említeni viselkedésével kapcsolatban. az építkezés még javában folyt mikor már ott volt és amíg a kerítés el nem készült meg kellett kötni ( a lakásban csak télen maradt meg, akkor is csak éjszakára), mikor azonban a szomszéd idióta gyerekei elkezdték bottal ütni akkor sem csinált semmit, ha a hátán homokoztak azt is jó mókának fogta fel...
második kutyusom is igen hányattatott múlttal rendelkezik. Ő Gizelka, egy afgán agár - tündibündi - királykisasszony. Fél évesen egy menhelyen landolt, mivel az öreg néni aki megvette nem bírt vele a belvárosban. onnan eg ylovardába került én ott ismertem meg és első látásra megszerettem. sokat könyörögtünk a húgommal anyuéknak hogy hadd vigyük haza, de létszámstopp volt. A lovardát eladták és ő ott maradt egyedül, enni sem kapott úgyhogy mégiscsak elhoztuk, a húgomhoz került, mert ő akkor vidéken lakoot. 10kg volt vasággyal és egy adag parvóval:o(( egy hétig infúzión volt, elől-hátul dőlt belőle minden. szerencsére meggyógyult és mikor fél évre rá a tesóm hazaköltözöött hozta magáva:o)) én akkor egyetemre jártam, úgyhogy ráértem kutyázni, és egész nap a közeli réten-erdőben csalinkáztunk. a régi helyén azt mondták szökős, de tőlünk soha nem ment mégcsak messze sem. biztos sokan hallottátok, hogy agarat - főleg afgánt - csak pórázon lehet sétáltatni, hát őt nem. mi beszélgetünk... mindent megért. sokáig pánikbeeg volt - a férfiakat a mai napig nem szereti - aput kivéve. ha rosszat csinált -bár nem szokott- szinte a mai napig dícsérem inkább, mert kezdetben már egy csúnya nézéstől is pánikba esett és ki akart rohanni a világból keresztül mindenen. soha semmit nem tett tönkre, az első pillanattól szobatiszta. évek teltek el mire engedni kezdett a "bocshogyélek" felfogásából. járunk coursingekre nagggggggyon-nagy-vadász, már meg is meri fogni a műnyuszit, bár ha ember van a közelben akkor inkább messzebb megy. amúgy otthon ő a főnök a kutyik között. 2és1/2 évesen került hozzánk és holnap lesz a 8 szülinapja. vettem neki egy felhúzható plüss csigát...
az a lényeg, hogy meggyógyult:-)))))
ezekkel az "ebekkel" több gond van. mint egy gyerekkel:-))))otthon engem teljesen hülyének néztem, mikor a kutya orrát törlögettem...
Nálunk is több emberes akció volt:)) Hozzáteszem még kölyök volt. De mivel nem a saját anyja nevelte fel, hanem én, tejpótló tápszer, stb... immunrendszere nem volt az ebnek, úgyhogy az első évben többet jártam állatorvoshoz, mint fodrászhoz (rövid a hajam).
Az orrcseppet én is kipróbáltam egyszer....utána olyan hiszti volt, hogy még véletlenül sem tudtam csepegtetni, így folyamatosan törölgettem és kentem orrkenöccsel, mert nagyon kiszáradt és kicserepesedett az orra...
Amikor a mi kutyánk megtaknyosodott, akkor gyerekorrcseppet kellett kérni patikában, és azzal kellett cseppenti reggel este a nózijába. Szegény elég rosszul tűrte, de egyébként folyamatosan lógott a fikusz az orrából (bocs).
mi is nemrég hoztunk ki egy kutyust az illatos útról, aki 1 hét után teljesen betaknyosodott...több mint 1 hónapig kezeltettük, antibiotikumos kúrával, mivel egy idö után elkezdett köhögni is, lázas lett, nem evett...ezek a szopornyica tünetei, de felnött állat, föképp ha nincs legyengülve, simán átvészeli, de oda kell figyelni!!!!
Sok sikert Nektek!
Ja, a mi kutyánk már makkegészséges:-)))))))))))))))))))
Ajaj...
De jó, hogy holnap reggel kijön az állatorvos! Valami nem stimmelt ezzel a kutyával eddig, de nem nagyon értettem, hogy mi... túl meleg volt a lehellete, és időnként olyan hangokat adott, mintha ki akarná fújni az orrát - hát mára kiderült mi a baja: teljesen náthás, tiszta takony az orra!
Nem is tudom ilyenkor be lehet-e oltatni. Lázasnak már nem érzem, mert közben a lehellete olyan lett mint a másiké, de nagyon náthás! :-(
Nálunk Dickinél el kellett telnie egy kis időnek, mire elfogadott minket a gazdáinak (hisz előtte adták-vették egyik gazdától a másikhoz került).. Eleinte a sétánál, bárki megsimogatta, mindenkivel elment volna.. még a postással is nagy szerelemben vannak/voltak(ami ugye nagy szám egy kutyánál:))).
És hiába hívtuk, csak nagy nehezen lehetett rávenni, hogy velünk jöjjön haza..
Aztán eltelt egy kis idő és már nem kellett hívni, ha elindultunk, úgy rohant utánunk, mint akit üldöznek:)) Azóta a MI kutyánk:))
Illetve eleinte nagyon csendes volt a lakásban is.. ha csöngettek kirohant, de nem volt hangja, csak a farkát csóválta.. Kb. 1 hónapra rá egyszer csak megjött a hangja és azóta ugatva megy ki a csengetésre:)) Persze továbbra is nagyon barátságos:)
No meg van beszélve, szombaton reggel kijön Leslihez az állatorvos, beoltja, féregteleníti, bolhátlanítja stb (bár bolhanyakörvet vettem neki rögtön, és nem is nagyon vakarózik).
Már kicsit feloldódott, szvsz. nem is az a baja, hogy nem szeretjük eléggé, inkább az, hogy valószinűleg egyedüli kutya lehetett, és nincs hozzászokva, hogy ha odajönne egy kis simiért, akkor azonnal ott terem a Füles a nagy busa fejével és ő is kér. Meg ugye a Füles eddig is állandóan a lábamnál feküdt, akárhová ültem, neki szegénynek meg csak egy méterrel távolabb jut hely. De ha épp nincsen ott a Füles mindig kap egy kis rendkívüli szeretgetést, emiatt mindehová követ, amint megmozdulok, mozdul ő is és jön.
Az étvágya nagyon jó, már megtanulta, hogy a macskák helyére nem szabad mennie, és hálistennek már nem eszi el előlük a nedvedző kitekatot. Érdekes, hogy az etetésnél nem tűri maga mellett a Fülest, emiatt az ő kajáját levittem a lépcső alá, de másnap az én jámbor Fülesem szó nélkül odament és átadta a saját etetőhelyét. Még nem foglalkoznak egymással, néha óvatosan megszagolják egymást, kizárólag nem szemből csak oldalt, de a farkukat enyhén csóválják ilyenkor.
A macskák megnyugodtak, már nem foglalkoznak Leslivel.
Csak egy baj van: van a nappaliban két elég magas kőburkolatú lépcsőfok, és ezeken állandóan megcsúszik, amiatt nem mer lejönni rajta. Van úgy, hogy negyedórákig hezitál, hogy le merjen-e lépni vagy sem.
Sziasztok!
Engem egy gyönyörű, okos magyar vizsla leányzóval hozott össze a sors egy éjszakán, amikor hazafelé autóztam. Ott ücsörgött az út szélén, lakott település sehol, remegett a sötétben és a hidegben. Felvettem, azóta fantasztikus társam, okos, szelíd, a régi "gazdája" mégiscsak jól nevelte, egészséges, gyönyörű. 3 éve van nálam, de olyan mintha én neveltem, tanítottam volna a kezdetektől. Rettegek, hogy egyszer eljön az idő, és öreg lesz, vagy beteg. Minden elismerésem a kitartásotokért, bár minden kutyának olyan gondoskodó gazdája lehetne mint ti vagytok!!!
Azt kell éreznie, hogy sosem hagyod el őt, ahogy ő sem téged.
amikor az én valameklyik kutyám erős antiboűiotikumos kezelést kapott, ami rosszat tett a gyomornak,beleknek, akkor adtunk neki a kajájába Probiotics nevű adalékokt, ami jól segitett visszaállitani az emésztését. persze, nem tudom, a Rymadil is hasonló mellékhatássqal bir-e, mint az antiboitikumok, ill. erre is jó-e ez, de érdemes megpróbálni, viszonlyag új készitmény.
rülök, hogy vannak olyan emberek, mint Ti, akik a kutyát ennyire féltik.Én nem akarom elaltatni, de sajnos eljön az idő, amikor dönteni kell. Nem tervezem, hanem rettegek ettől az időponttól. Még soha nem döntöttem olyan lény életéről, akihez ennyire kötődöm.
Köszönöm Lajka tanácsaidat, de azok közé tartozom, akik mindent megtesznek kutyájukért.
Nme tudhatjátok, hiszen nem ismertek, de nálam az első a kutya. Hozzá van igazitva az életünk. Soha nem megyek sehova kutya nélkül. Sajnos már nem tud jönni, igy én sem megyek sehova. A munkaidőn kivül mindig együtt vagyunk.
Amióta megtaláltam Lolát, azóta beteg. Hetente oltva van már tiz éve. Mindenki azt mondta, nem foglya megérni az 1 évet.Rymadilon él már 3,5 éve. Akkor szoktam megszakítani, ha a gyomra kikészül tőle. Az elején látványos javulást láttam, de már csak azért adom, hátha segít. Januárban múlt három éve, hogy nem tud lépcsőn menni. Azóta ölben hordom le-fel. 28kg-os és a negyediken lakom, lift nincs. Két éve már a járdára sem tud fellépni, nekem kell felrakni. Két hete pedig nem tud magától felállni. Eddig is mindig segítettem neki ha otthon voltam, amikor láttam, hogy helyet akar változtatni. A héten már kétszer előfordult, amikor felemeltem maga alá piszkitott. Mindig szobatiszta volt.
Hogy lesz? Egyszer majd azt kell mondanom neki: Lolika most alszunk egy nagyot. Ti még nem láttátok hogyan néz rám, nem fogom tudni megmondani neki.
Sziasztok!
Most akadtam rá erre a topicra. Nekem is befogadott kutyám van. Egy foxihoz hasonló kis keverék. Bár őt nem felnőtt, hanem újszülött korában találtam (a köldökzsinór még rajta volt) és úgy neveltem fel, nekem inkább ezen a téren vannak tapasztalataim. Szóval csatlakoznék.
