"Jelentésük sem rokon, a fazekaskenőcs a legnagyobb erőfeszítéssel sem rokonítható a méhek által készített eledelhez. Hacsak úgy nem, hogy halmazállapotuk hasonló, de ez azért elég gyengécske fundamentum."
Óvatosabban! Ugyanis ha sütikét, vagy akár mézeskalácsot is megkensz kívülről mézzel-mázzal az dettó ugyanolyan lesz, mint az edény (szintén égetett, azaz sütött) felülete.
Fényes és kemény.
Maradjunk annyiban, hogy a méz egy ősi sütőmáz.
Különben is ma már ilyen mézes-máza(o)s szavunk van a fémedényekre. *Zomáz. Boccs az zománc.
OFF
Akit érdekel, elküldöm neki a törökméz, azaz a sültméz roppant egyszerű recepjét.
ON
Ui:
Gyanítom hogy a mész szó is kétségtelen jelentéstani összefüggésben van, mind a mézzel, mind a mázzal.
Egy finnugránstól elvárom, hogy saját dogmáikban járatos legyen. A fu tudomány szerint a máz középkori szláv átvétel, a méz viszont nosztratikus.
Jelentésük sem rokon, a fazekaskenőcs a legnagyobb erőfeszítéssel sem rokonítható a méhek által készített eledelhez. Hacsak úgy nem, hogy halmazállapotuk hasonló, de ez azért elég gyengécske fundamentum.
Ami azt illeti, egyáltalán nem szorítom mutatószavakra, a jelenség nagy határokat ível át.
Azt mondja a nyelvész, a magyarnak van két hangrendi változata, a magyar és a megyer, hogy miért, az számára nem érdekes, csak egy jelenség.
Pedig nem véletlenül van, a megyer csak az egy törzse volt az árpádiaknak, ám amikor a teljes népre kezdték alkalmazni a törzsnevet, akkor megkülönböztetésül a sokaságra már a mély hangrendű elnevezés illett.
Nem egy mindenre ráhúzható szabályra gondolt szerintem, hanem egy igenis létező nyelvi jelenségre. Magas közelre, mély távolra. Mutató szavak pl. ez-az, itt-ott, ide-oda. Tehát nem fura finnugrista ökör(l)szabály! Érted?
Több mint 20.000 éves a magyar nyelv története. Amikor itt 1000-2000 évet történytenyészkedve boncolgatunk vissza, akkor csak kapirgáljuk a szemétdomb felszínét, és semmit sem lehet eldönteni. Pláne a mai ún. forráskritikai elmószeroltan alkalmazása mellett. De azért sok sikert!!
Ismered azt a beköpést, hogy "a legtökéletesebb gömb, sem olyan szőrös, mint a közönséges házinyúl."
A kör négyszögesítése és a gömb kockásítása folyna? Gyanitom hogy igen, csak még nem döntöttük együtt el (történeti alapon ez teljes képtelenség) , hogy mely elmélet a legeslegkockásabb? Mert azért ez a furrealizmus eléggé szegletesnek tűnik ám!! :-))
Nem tudjuk, mikor és milyen sorrendben, de a magyar nép akár évszázadokkal a honfoglalás előtt három részre szakadt. Az egyik visszatért Perzsia területére, a másik Baskíriában élt, míg a harmadik a Kárpát-medencébe költözött. A XIII. századig 500 évet is élhettek egymástól elzártan, de mindháromban élt még a közös etnikus eredet tudata és kiválóan megértették egymást – magyarul.
"Nem rokonnyelv, hanem csak a holland nyelvjárása."
Mi az, hogy "csak"? Nincs olyan nyelvi kritérium, amely alapján meglehet különböztetni a nyelvjárástó. "Nyelv az a nyelvjárás, amelynek hadiflottája van."
"Ebből az is következik, hogy szabad a garázda. Bármit lehet ugye bizonyítani. (Megfelelő forráskritikával.)"
A nemzetköziséget azért óvatosan értsd. A magyarban a szókincs minden részéből tudok párokat találni, más nyelvekben ez nem ilyen nyilvánvaló, pedig nagyon szoktam figyelni.
Ott is vannak alapszavak vagy jelek, this-that, hier-dort, de olyan szédületes gazdagsággal nem rendelkeznek e téren, mint a magyar-megyer, ahol fűben-fában rendre-rangra magas-mély párok hemzsegnek.
Nem, nem fogom neked összefoglalni az ifjú hölgy előadását.
Nem is kérte senki. Én mindössze azt kértem: Tessék EGYÉRTELMŰ adatot hozni a "torzításra", "frázismorzsára" stb, ugyanígy a Fehér-i ellenpéldára.
Sem a jiddist, sem a máltait, sem az afrikaanst nem kell "magyarázni", más nyelvekkel való hasonlóságuk szorul magyarázatra.
Szőrszálhasogatás, terelés. a "magyarázni" szót TE alkalmaztad. Értelmében ugyanaz.
........
A magad bárgyún elliptikus módján feltehetőleg azt próbálod mondani, hogy ezek a nyelvek nem jöhettek létre egy nagyobb beszédközösségből való kiválás útján.
Nos, ahogy látom tényleg nem érted, de talán valami dereng Benned.
Az afrikaans tankönyvszerűen így jött létre, nem látom a problémádat, az egy germán nyelv, melynek legközelebbi rokona a holland.
Az alap természetesen a holland - merthogy a nagyobb tömeget a németalföldi parasztság hozta, de egyáltalán nem szabad mellőzni a velük egyidőben érkező francia , fríz és német nyelvűeket, valamint a bennszülötteket.
Újra csak azt mondhatom, a KÖLCSÖNHATÁSOK nem egy vonal mentén működnek, hanem EGYIDŐBEN - TÖBBirányban.
Az írásod többi részére is ez az EGYVONALAS és egymásutániság gondolkodás jellemző.
Nem, nem fogom neked összefoglalni az ifjú hölgy előadását.
Sem a jiddist, sem a máltait, sem az afrikaanst nem kell "magyarázni", más nyelvekkel való hasonlóságuk szorul magyarázatra. A magad bárgyún elliptikus módján feltehetőleg azt próbálod mondani, hogy ezek a nyelvek nem jöhettek létre egy nagyobb beszédközösségből való kiválás útján. Az afrikaans tankönyvszerűen így jött létre, nem látom a problémádat, az egy germán nyelv, melynek legközelebbi rokona a holland. A máltai és a jiddis esetében azonban valóban felmerül a kérdés, hogy voltak-e ezeknek mai -- vagy száz évvel ezelőtti -- beszédközösségeknek az elődei akceptált tagjai az arab vagy felnémet beszédközösségnek. Lehet, hogy nem, de a kétely csak azért merül föl, mert vannak történelmi források, amelyek táplálják. Viszont hatezer évvel ezelőttről nincsenek források, olyanok pláne nem, amelyek nyelvszociológiai viszonyokat világítanának meg. Tehát ami ritka és kivételes a forrásokből kikövetkeztethető korban, nem tekinthető default folyamatnak, amelyről konkrétan nem lehet tudni semmit. Ráadásul neolitikus gettókat nehéz is rlképzrlni.
Irásos nyelvemlékei vannak a germán nyelveknek, amelyekből kiviláglik, hogy ezer évvel ezelőtt sokkal jobban hasonlítottak egymásra, mint manapság, noha manapság is eléggé hasonlítanak.
Az ősi lényegbe inkább nem mennék bele. Lealkudunk, felalkudunk, de a lényeget látjuk.
Egyik magas másik mély. Egyik kicsi, a másik nagy, ahogy a karvalynak már az az eleragadó karja is.
Belém(-)karmolnak? Igen, ha nem vágják vissza kicsire. Különben csak belém körmölnek? Ja az már a papír bőre lenne. Az is egy találó szó. Ha randa (esetleg ronda) akkor meg macskakaparás (karmolászás). Mellesleg az A, ami egy eléggé spéci magyar magánhangzó Európa szerte (szórta), és a legmélyebb, még a mélyhangrendűek közt is - persze kizárólag oszcilloszkópon nézve a frekiösszetevőket.)
"Egyébként is: etimológiájában a MEZSGYE-t BOLGÁR jövevényszónak tartják ! Tehát elég ingoványos területre csúszott......"
Nekik ez nem ingoványos, sőt maga a kőszikla.
Megpróbálom vázolni a mószertanukat. (Csak pár lépést mert nagyon komplexusos.)
Ad 1)
Van egy szó mely megtanálható a szláv nyelvek közt is. Van a bolgár (kit érdekel, hogy az elszlávult, mert eredetileg török volt) mely ma szláv. Simán megértik egymást.
Ad 2)
Ha csak egyben van, elgondolkodnak azon, hogy vajon honnan hová? Ilyenkor az történik, hogy ha az óegyházi (szent cyrill-metodusukban) megtanálható előbb írásban, mint a mi """"""saját"""" "" ""ősi""" nyelvemléki latinunsunkban, akkor onnan oszt egy nagy csóközön.
Mezsdu, amúgy sem területet jelent hanem közt, (mezsdunaródníj ... népközt) ami valahol az is. Pont mint a mezsgye. Tisztás gyepű, lehet gyepes is határ. Látszik erdőírtást is szoktak határon létesíteni. Ugye kéne valamit kezdeni magával a mező szavunkkal is, na meg még mezo a Mezopotámiával is miszerint az folyóközt jelent. Áradó síkségen (ágon) áradó folyók közt egy mező mezsgye. Valami cucc mezként fedi testét. A neve dús növényzet, legyen az ártéri erdő, legyen az nádas, vagy mézlelő mező, szántó, avagy legelő, de ezt úgysem lehet bebizonyítani. Én viszont "ért magyar". Ennyi. Katedramagasságokból ezt nem lehet. Csak szédülni és szétdűlni.
med -mez - mes(s)z(e) - megy - men - mén, de me-me-me, mer-e s pláne merre? :-))
Érdekes egy dolog ez az ősi lényeg, mert az ember az ősi lényeglátástól elvárná, hogy pontos legyen.
A fölvetés jogos, megérne több tanulmányt.
Ugyanakkor azt tudom mondani: az ősi lényeglátás nagyon is PONTOS és CÉLZOTT: egyetlen szóval: LÉNYEGi.
Hozhatnám példaként a SZÍNek, a FORMák használatát a népviseletből.
Elég volt valakinek ránézni egy nőre, annak ruházatára, hajára: máris tudhatta "kivel áll" szemben.
Például a főkötő formája , a díszek ésa szalagok színe igen pontosan mutata a nő korát, szült-e már stb...
35 éves korig piros volt az uralkodó szín, ekkor a legszínesebbek és a legszélesebbek a szalagok.
30-40 között már a piros mellett megjelenik a kék és a zöld , és a kor haladtával fokozatosan szaporodik. 40-50 között az alapszín a kék és a fehér, a főkötő kisebb lesz, szalagjai keskenyebbek. 50 évtől a főkötő már egészen kicsi, fehér és papírváz nélküli, a szalagokat elhagyják. Ha még nem szült az illető, akkor egy fekete szalag is van a szalagok közt 50 év előtt....50 év pedig nagyjából megfelel a menopausa idejének.....
A GYÁSZ színe is fehér. ( A gyász fekete színét a 18-19. század fordulóján a német telepesek "importálják", és rajtuk keresztül a városi népesség, majd fokozatosan terjed szét az országban....)
