Próbálom minnél gyorsabban; idővel a hályog nő , a homály erősödik és a főnöknőm is mindjárt beér.
A serdülőkori (mégsem éretlen) szerelmemmel G.-vel bolyongtam mikor is találkoztunk az előttem lévő barátnőjével (ismertem;bár a neve most nem ugrik be) és annak a lánybarátnőjével (ő a fantázia szüleménye).
Elindultunk valahova immár együtt, a két lány sutyorogni kezdett; a fórumozás volt a téma. Azon tanakodtak, hogy vajon "megidézzék"-e farvelt. Fogalmam sincs,h van e ilyen nick még nem néztem utána, ébredés után két név jutott eszembe egyikőjükkel sincs közvetlen és tudtommal közvetett kapcsolatom se.
A másik ami eszembe jutott,h a furcsa szavak topikban olvastam minap a farhát-ot.
Szóval a két lány összedugta a fejét és egy laptopra hajolt én is közéjük, s egy topikban csodát láttam. Farvel neve nem egyszerűen szerepelt a hozzászólás fejlécében, hanem durván animált volt (komor színekkel), olyan flesh beütéssel,több féle volt mégis egységes; a nevének betűi hol indáztak, hol kavarogtak, mint az örvény...megijedtem.
A másik kép: már a kocsiban ültünk, talán Ladában (nem biztos) és én akkor már tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége.
Képváltás (az átmenet eltűnt sajnos) már egy szobában álltunk mindannyian egy kör alakban elhelyezkedett krémszínű bébimacska kupaccal (7-8), az átlagosnál dundibbak voltak (talán perzsák lehettek).
A szoba fala elkezdett befelé domborodni (plüssszerű volt az anyaga, nem meszelt) és a domborodásból szintén kör alakban bújtak elő lassan a késkupacok, minden ott lévőt fenyegetve.
Hullámzott az egész szoba, mi is- a félelemtől.
Hozzáteszem fantasztikus vizuális élmény volt a fosástól függetlenül, bár a két lányra nagyon nehezteltem.
Szerencsére sérülés(ek)re (már?) nem emlékszem.
A zárójelenet G. lakásában (és egyben a szülei lakákásában) zárult: a volt(?) barátnőjének ott voltak a ruhái és egyéb személyes dolgai; megkérdeztem, hogy kibékült -e vele, azt mondta, hogy nem ,de nekem mégis fájt ez az együttélés.
Én mindig színeset. Fekete - fehéret nem is nagyon tudok elképzelni. Sőt a színeknek fontos szerepe van mikor visszaemlékezek az álmaimra. Egy álomban fontos pl. a sárga nárcisz- mező, vagy a sötétzöld rét (éjszaka), vagy egy ruha színe, akármi. Ez mit jelent? Vizuális típus vagyok?
Hogy szineseket szoktam-e àlmodni? Jo kérdés. Még soha nem figyeltem erre.(majd legközelebb...) A minap megint az örökösen visszatérö àlmot làttam. A szinhely, vàros vàltozik, de mindig keresek egy utcàt vagy hàzat. Sokàig kovàlygok, talàlkozom ismerös emberekkkel, de mielôtt megtalàlnàm az utcàt vagy hàzat, mindig felébredek. Kezdem unni ezt az àlmot...
Sokszor álmodom én is szinesen. Ha fekete-fehér, vagy szürke, azok rendszerint nem jó álmok. Nyomasztóak.
Nem tudom, hány éves vagy, de én nem tudok hároméves koromig visszamenni álomilag !! Még az óvodás korom sem jön be :)))) Na, emlékképek felvillannak azért.
A nappal fojtott indulatok, vágyak az álomban gátlástalanul beteljesednek
Ez igaz, én már többször is álmodtam, hogy találtam/szereztem egy használaton kívüli rendszámtáblát (amit nagyon szeretnék igaziból), de aztán felébredtem és mérges voltam, hogy igaziból nem.
Egyébként tartsuk fenn a topikot, kérdések:
Ti színeset szoktatok álmodni? Én majdnem mindig.
Ti mennyire régi álomra emlékeztek vissza, és azok milyen jellegűek? Én emlékszem pár álomra 3 éves korom körül, és azok mind elég rövidek, nem sok minden történik bennük.
Találtam egy könyvajánlót, abból idézek:
"A gyerekek tipikus álmai korral változnak. 3-5 éves kor között sokkal inkább bizonyos érzetekről álmodnak, így például arról, hogy éhesek. Jellemzően állati szereplőkkel álmodnak, s még csak nem is a leggyakoribb állatokkal: az őzike és a varjú meghatározóbb lehet álmaikban, mint a macska vagy kutya. Egyes elméletek szerint a gyerekek ilyenkor az állatokkal azonosítják magukat. 5-7 éves kor között megjelenik a gyerekek álmaiban a történet: nem állóképek szerepelnek álmaikban, hanem események sorozata zajlik le, s ez a korral egyre erősödik. A valódi történetszerű álmok, ahogyan mi is látjuk őket csak 7-9 éves kor között jelennek meg. Ekkor bukkannak fel a gyerekek saját álmaikban: addig az álmok nélkülözik az aktív énábrázolást. 9-13 év között jelennek meg az alkotó képzetek és az álmokat egyre gyakrabban kísérik érzelmek. Különbség jelenik meg a fiúk és lányok álmai között is, ami egyelőre csak annyiban áll, hogy mindkét nem sokkal inkább azonos neműekkel álmodik. 13-15 éves kor között már absztrakt jelenetek jelennek meg és egy idealizált valóság, vagyis ilyen korban már nagyon hasonlítanak az álmok a felnőttek álmaira."
A 3 éves álmaim az 5-7 év közöttiekéhez hasonlítanak eszerint. Egyébként már óvodában is tudtam olvasni, úgyhogy ezért lehet. Az absztrakt jeleneteket nem tudom, furát már régebben is álmodtam.
" Nappal, amikor az élettan funkcióinak uralma alatt a feladat ideaköre érvényesül, az ember elfelejti másik életét.
Éjjel azonban a paraszimpatikus idegrendszer veszi át a szervezet kormányzását, és énje visszatér a pszichikai síkra, hogy ott régi, sziderikus életét folytassa. Az ébredésnél egy biológiai beidegzés következtében csaknem minden emlék kizáródik, vagy töredékesen, összefüggés nélkül marad meg, néha nem is kép, hanem valami nyomasztó vagy örömteljes érzés formájában.
Pedig kivétel nélkül minden ember tudatalattija megőrzi az álmokat felébredés után is, és hipnotikus befolyás alatt, amikor a feltudat korlátozó mechanizmusa is kikapcsolódik, meglepően hosszú élménysorozatok kerülnek felszínre azoknál is, akik azt állítják, hogy aznap nem álmodtak semmit."
Persze kínos beismerésekre is kényszerül, legalábbis önmaga előtt. Akármilyen becsületes sznob nappal, éjszaka álmában bizony gyakran előfordul, hogy nem is sejtett vagy kínosan titkolt kriminális ösztönöket, szexuális kívánságokat elégít ki fantasztikus partnerekkel és elképesztő körülmények között. Öl. Vérrokonait, barátait, szerelmét gyilkolja le, lop, betör és csal. De másfajta furcsa, töprengésre késztető álomélményeket is őriz. Jósálmokat, amelyek beteljesedtek, betegségre, veszélyekre figyelmeztettek. Sajátos, visszatérő álmokat, melyeknek jelentésére magától jött rá lassan, mintha tagoltan újra és újra ismételt szavai lettek volna egy ismeretlen nyelvnek. Iskola- és vizsgaálmai például rendszerint valamely bonyolult helyzetet előznek meg. Nyers hús, rothadt gyümölcsök, eső, hó megpillantása, zord, szürke vízben való fürdés, állatokkal való viaskodás betegséget, érzelmi krízist jeleznek. A pszichoanalítikus a valóságnak teljesen megfelelő magyarázata szerint e betegség vagy krízis feszültsége benne lappang a szervezetében, és ilyen személyi vonatkozású szimbólumokban fejeződik ki. Van azonban a visszatérő álmoknak egy sokkal különösebb fajtája is. Az álmodó az ismerősség örömével vagy szorongásával tájakat, városokat, házakat, szobákat, embereket, tárgyakat lát viszont, amelyekkel semmi dolga nem volt nappali életében - de álmában újra és újra hazaérkezik hozzájuk.
A városnak, melynek utcáin vándorol, minden hangulata, fénye és árnyéka beléivódott. Nemcsak zárt, néma formáit látja, hanem mögéjük sejt. Ezekről a visszatérő álmokról néha évekre megfeledkezik, álmában azonban, mikor újra ott jár, pontosan tudja, hogy ez megint a régi álomváros vagy álomtáj, amely rá várakozik változatlanul egy másik dimenzióban, tele személyes, mégis névtelen emlékekkel és titkokkal. De minél inkább elmerül álmai színes, káprázatos tűzijátékában, annál inkább növekszik zavara, tanácstalansága. Be kell vallania, hogy a kétsíkú magyarázatok mellett az álom még mindig végtelen, mérhetetlen mélységű tenger marad, amelynek mélyebb vizein már nem ér talajt a magányos kutató mérőónja sem. S ez így igaz. Az álomtenger a psziché sajátos törvényei alá tartozik, megoldása a harmadik, a mentális síkon van, tehát egészen másként kell megközelíteni, hogy lényegéhez hozzáférhessünk.
szenzitív, álmaira figyelő ember és a pszichoanalitikus sok csodálatos felfedezést tettek már együtt az első két síkon. Rájöttek, hogy az álom határtalan. Ego-birodalmában minden impulzus azonnal megvalósul. Az álmodót nem kötik az idő és a tér s a sűrű anyag bilincsei.
A nappal fojtott indulatok, vágyak az álomban gátlástalanul beteljesednek. A hiányérzetek megteremtik tárgyukat. A képzelet a legbizarrabb formákban tombolja ki magát. Álomország alattvalója nem ismeri a halált sem. Élő személyeket és önmagát holtnak látja ugyan időnként, de e jelképes aktus után életük zavartalanul folytatódik, míg elhunyt hozzátartozói, barátai, ismerősei olyan tökéletes életteljességgel mozognak, beszélnek hozzá álmában, mintha soha nem váltak volna el tőle.
Távolság nincsen. Földrészek messzesége mit sem számít egy-egy álomrandevúnál. S az álmodó képességei határtalanok. Ha nappali életében nem is ért hozzá, álmában tökéletesen játszik hangszereken, regényt, verset ír, idegen nyelveken beszél, színdarabok főszerepét játssza el, hadsereget vezet, hőstetteket visz véghez, államfőkkel parolázik, korlátlan hatalmat birtokol. Hosszú, értelmes beszélgetéseket folytat állatokkal, tárgyakkal, melyek eközben, anélkül, hogy meglepődnék rajta, emberekké változnak, apró maggá zsugorodnak, vagy óriássá nőnek. Nehéz matematikai és filozófiai problémákat fejt meg.
Víz alatt van ( :)) ) és vízen jár. Felhőkön utazik, és a világűrben kalandozik. E fénylő, szédítő arányok között ott kísért azonban minden fény árnyéka, a kataklizmák, a szenvedés és a halál nappalokból átsugárzó emléke is, amely megteremti az álom asztrálanyagából a szorongás és a bűntudat szörnyeit, káprázatait, képzeletbörtöneit, bíráit és hóhérait. Néha valamiképpen ráhibáz arra is, hogy ezek a képzetek csak addig szorongatják, míg ki nem mondja valódi nevüket, vagyis azt, hogy e rémképeket ő teremtette meg, álmodja őket, valójában nincsenek.
Miszi, ha legközelebb a vízbe akarsz fulladni, jussak eszedbe.:DD
És az, hogy próbálj megnyugodni, valamint mondogasd magadnak, hogy a víz alatt is tudsz lélegezni.
Nekem bejött, többször is. Igaz, nem kimentettem valakit, hanem csak úgy belepotty... . Én is féltem, hogy megfulladok, de a továbbiakat így oldottam meg.
A víz az érzelmek kifejeződése az álomban, tudtom szerint. A fzika síkon az Angyalok asztrálteste. :)*
Lehet, hogy azért àlmodsz vizzel, mert félsz a vizbefulladàsos halàltol? Csak azért jutott ez eszembe, mert szàmomra is ez a fajta halàl a legfélelmetesebb. Csak a kicsi vizeket szeretem (fürdôkàd).
Én nem nagyon emlékszem más vizes álmomra, de itt azon volt inkább a hangsúly, hogy egy lány... De egyébként már óvodás koromban is volt egy álmom, amire rá tudtam jönni hogy mi akar lenni, de az nagyon egyszerű volt.
Az előzmény az, hogy utáltam az óvodát, nem volt egy barátom se, és az elején az udvarra se akartam lemenni, de ha le kellett, akkor végig az ovónéni mellett ültem a padon.
Szóval egyszer azt álmodtam, hogy az ovis csoporttal megyünk az oviban egy üvegezett folyosón. Ez a folyosó eredetileg a hátsó udvar előtt ment, és innen nyílt a hátsó udvar ajtaja. Az álmomban ez a folyosó ugyanott ment, csak az emeleten. Én kiestem az ajtón. Az udvaron nem volt senki, de ment egy olyan pörgő locsoló, és arra ráestem, és lespriccelt. Ez már akkor is egyértelmű volt, hogy azért álmodtam, mert nem akarok lemenni az udvarra.
Szerintem is fenn kéne tartani ezt a topikot, azért is, mert szeretek álmokról beszélgetni.
Én sem értek az álomfejtéshez. Viszont néha én is szoktam olyat álmodni, hogy ki kell menteni valakit a vízből (ez többnyire az unokaöcsém szokott lenni- egy kisfiú, aki nem tud még úszni). Általában felelőtlenül beleugrik a mély vízbe, és én próbálom kimenteni, miközben én is majd' meg fulladok. Nem tudom mit jelenthet. Amúgy is visszatérő álmok nálam a vízzel kapcsolatos álmok.
Olvastalak, de sajnos nem értek az àlomfejtéshez (csak az én àllandoan visszatérö àlmaimat probàlgatom megfejteni). Hülyeséget pedig nem akarok mondani, miutàn akkora elövigyàzatossàggal adtad elô az egészet, hogy gondolom komoly véleményeket vàrsz. De vannak itt "szakértök" is, csak vegyék észre a topikot. (elôl kell tartani, akkor több esély van rà, hogy hozzàszolnak).
te a sárgából olyan szín lett hogy ezzel én az életben nem boldogulok, kicsit rossz is a szemem és ennyire fanatikus fórumozó azért nem vok hogy ezt végigszenvedjem ,sorry
Na akkor nagy levegő. Igaz, most már valahogy nincs akkora kedvem hozzá, de ha már van itt valaki... Különben örülök, mert általában a kihalt topikokba nem ír rögtön valaki, ha én írok.
Azt előre megmondom hogy kamasz vagyok és még sose voltam igazából szerelmes egy lányba (most nem tudok aludni, ezért vagyok fönn). Itt már látszik a témája, és azért írom sárgával, hogy mindenki először a fekete részt olvassa.
Úgy kezdődött, hogy egy vidámpark-félében voltam. Láttam egy kisgyerekeknek való játékot, ami havasnak nézett ki, pedig meleg volt. Odamentem hozzá, és akkor láttam, hogy csak valamilyen trükkel megcsinálták, hogy havasnak nézzen ki. Utána felültem egy olyan játékra, ami olyan volt, mint a hullámvasút, csak hóban. Ezen viszont igazi hó volt.
Mostanában többször is álmodtam hóval, gondolom ez azt jelenti, hogy várom a telet (egy kicsit tényleg). Akkor jön az a része, amire főleg gondolok:
Amikor leszálltam, észrevettem, hogy ez a játék a kerítés mellett van, és a kerítés előtt van egy vékony, de mély vizesárok. Oda sikerült beleesnem, de szerencsére odajött valaki, és segített kijönni. Észrevettem, hogy valaki más is beleesett. Odamentem, az a másik ember is. Akkor láttam, hogy egy halfarkú lány az. Beugrottam és megpróbáltam kiemelni (itt már kezdődik!). Ez nem sikerült, akkor szóltam a másik embernek, de ő nem segített. Egy pillanatra véletlenül elengedtem a lányt, aki ettől lesüllyedt. Én rögtön felhúztam a víz alól. És felébredtem.
Sőt, amikor fölébredtem, akkor kicsit csalódott voltam, hogy az a lány nem létezik igaziból is. Úgyhogy elég furcsa álmom volt, és egész nap ezen járt a fejem.
Egyik nap álmodtam valamit, amiről szeretnék beszélni valakivel (a jelentéséről). De csak akkor írom le, ha valaki más is nézi ezt a topikot. Kicsit ciki is az álom. Ha van még itt valaki, akkor szóljon és beírom az álmot.
Álmomban vettem két gyűrűt. Az egyik arany, a másik ezüst, de az ezüstnek is arany volt a színe. Mind a kettőben nagy kék kő. Marha randa, agyoncsicsásított ékszerek.
Az egyiket a bal, másikat a jobb középső ujjamon hordtam.
