Szusza, a kézitáska gondolom a sebből kilógó drén végén figyelő flaska lehet. Nekem volt, abba folyhatott ki a sebből a trutyi.
Neked miért lett csaszi?
A lelki része nekem is elég megterhelő volt. Pont ugyanazokkal az érzésekkel viaskodtam jó sokáig mint te is. Végül azzal másztam ki belőle, hogy eldöntöttem, jó, megszülni nem tudtam, de akkor igenis addig fogom szoptatni, ameddig csak tudom! Ebben lesz tevőleges részem. :) (Az már legyen más kérdés, hogy most 6 és félhónapos korában már csak naponta 2x tudom megszoptatni.)
Szerintem egyáltalán nem jobb a császár a sima szülésnél, na persze nekem csak az előbbi volt részem. Szülés után az 1-2 nap nagyon rossz, felkelni is alig tud az ember. Mondjuk a gyógyulás az 1. felkelés után már gyors, és a seb is hamar begyógyul. Bár a "kézitáskát" nem egészen értem, nekem nincs ilyen tünetem. Azonban bal oldalon egy kicsit túllóg a seb, mert a kinyomáskor a baba feje kiszakította a szövetet. Az is igaz, hogy a hüvelynél nincs semmi sérülés ebben az esetben, ugye.
Lelki oldal: nekem nehezebb volt felfogni, hogy ő az én babám, aki bennem volt, mert nem én nyomtam ki, és sokáig tartott, míg túltettem magam azon (tudom, hogy butaság), hogy nerm tudtam ÉN megszülni a babát természetesen, mint annyi nő. A másik részről meg az is rossz volt, hogy a műtétre az apa nem jöhetett be, így apás szülés ugrott, nem rakták rögtön a mellkasomra, nem szoptathattam meg azonnal...Persze jobb volt elkerülni egy esetlges tragédiát...
Ó, nekem a fizikai részei voltak még talán a legkevésbé megterhelőek, bár igazán örültem volna egy másik deréknak, és azt sem bánnám, ha újra éreznék nyomást és hőmérsékletváltozást a hasamon a vágás fellett. :)
A barátnőnek meg még érnie kell, de hát fiatal is volt. Mindazonáltal nem hiszem, hogy ő lenne az egyetlen, aki igy félne a szüléstől, dacára annak, hogy szeretne gyereket.
Hat az unokaocsed baratnoje akkor nem alkalmas az anyasagra. Lehet, hogy ez tul kategorikusnak tunik, de amikor jon az erzes, hogy babat akarsz, akkor nem az az elso gondolatod, hogy jajde fog fajni a szules.
De maradva a csaszarnal: sokkal kellemetlenebb utolag, mint a huvelyi szules. Fizikailag is, mert egy felvagott has, amibol "kezitaska" log ki, nem egy nagy elmeny, a lelki oldalarol meg nem tudok nyilatkozni, de nekem az is eleg hideg zuhany volt, mikor utolag megtudtam, hogy hajszal hijjan csaszar lett.
Régóta gondolkodom már a topik megnyitásán. Ide lehetne irni a csaszis anyukáknak a tapasztalataikról, félelmeikről, gyógyulásukról, miért lett csaszi, meg ilyenek. A végső lökést a topik inditására az adta, hogy pár napja beszélgettem az unokaöcsém barátnőjével, aki állitása szerint annyira fél a szüléstől, hogy eldöntötte a barátnőjével, ráveszik az orvosukat a császárra... Biztos mások is vannak, akiknek nem ártana ezt a gondolatot kiverni a fejükből. :)
