Nem ismertem szerelvényesként. De jó lenne bemenni pár házba megnézni az "ilyen volt-ilyen lett" átalakulást! Pl. a volt Vörös Csillag moziból lett szállodába!
Hallottatok már arról az amerikai dadusról, aki gyakorlatilag végigfényképezte a XX. századot New Yorkban, és még pár városban úgy, hogy soha, senkinek nem mutatta meg a képeit?
A nőről kb 100 000 csodálatos negatív maradt ránk, de az is véletlenül, mert egy csomó ócska dobozban voltak, és amikor a halála után a szokásos árverezéskor egy fickó megvette az egyik dobozt, csak úgy kiváncsiságból, otthon látta mit talált. Úgy rohant vissza, felvásárolni a többit, amit nem vitt el senki az árverezéskor.
Nem volt furcsa egy cseppet sem. Egy jobb sorsra érdemes igen intelligens nő volt. Az anyja nem engedte tanulni, hanem feladta Pestre egy kocsmába! szólgálónak a 13 éves lányát. Nagypapám abba a kocsmába járt minden este a szigoruan csak 1 fröccsre, amikor megbeszélték a világ sorát is, v.ö.Stammtisch. Ott meglátta a félszeg vézna leányzót, aztán megbeszélte a nagymamával, hogy talán elkelne egy kis segítség. Ott volt náluk, amig férjhez nem ment. A férjét elvitték hadiüzemmel együtt a németek, ő meg ott maradt állapotosan. 45-ben megjelent, mikor már lehetett járkálni a nagymamámnál, hogy mi van velünk. Anyám gyorsan határozott és vittük magunkkal Szegedre. A gyerek koraszülött volt, ami 45 tavaszán az orosz katonákkal teli klinikán, nem volt vidám ügy. Férje nem jött vissza, holttá lett nyilvánitva. Ő vissza jött velünk Pestre és másodszorra tőlünk ment férjhez.
Ma voltam a lányánál, aki csípőműtétre vár és tegnap volt 75 éves.
Amíg a szerelvényes volt, addig L alakban két hatalmas vásárlótér volt, az L két szára a két utcafronttal volt párhuzamos. A kirakatokban nem volt semmi lényeges, de be lehetett látni. A pultok a kirakatokkal átellenes fal előtt álltak. És szerintem az L által bezárt területen volt a raktár. Ennek a háznak nincs udvara, a mellette álló házaktól több háznak van közös udvara.
...vagy... amikor feloltozok akkor a haloban vagyok, mindent felveszek ami kell (amire emlekszem) es a kabat-taska az eloszobaban tarsul hozzam... amikor hazajovok kabat taska a szekrenybe, es bemegyek a haloba a tobbivel. Ha saros, esos, havas - az eloszobaban hagyom a cipot es a kabatot a korlatra teszem szaradni...
...ebbol kifolyolag... sokat takaritok. Keves szonyegem van, a padlot meg konnyu takaritani... :)
Mármint, kívülről és a földszintjére belülről emlékszem, az a külső nézettel ellentétben egy szétszabdalt terű üzlet (volt) emlékeim szerint. A kilencvenes években CBA volt ott, olyan kis ficakokkal, ahova a bevásárlókocsi t be sem lehetett tolni.
De arra nem emlékszem, hogy a földszint homlokzati kirakatai valaha is betekinthetőek lettek volna.
De furcsa lehetett. :) Mármint ezt az utolsó mondatodra.
Biztos meséltem már, anyám huga még mindig ott lakik, ahova anno születtek. Nagyon sokáig volt egy nagy fehér faszekrény a cselédszobában, - amibe ezen és egy ágyon kívül nem is nagyon fért más -, amibe minden 'lány' beleírt az ajtó belsejére. Olyan szomorú voltam, mikor kidobta a nagynéném. :(
Valahogy én se, pedig ilyesmibe nőttem bele. 17 éves koromig volt nálunk Lány, igaz a végén már csak ott lakott de eljárt dolgozni, maradék idejében besegített anyámnak.
Nagyon kellemes életforma volt nekünk és nagyon szerettük. Soha nem zavart senkit. A vicc az, hogy végül tőlünk ment nyugdíjba, mert mikor 56 után maszekok lettünk Apám visszahívta, de az üzembern dolgozott. Magyarul ott ült mellettem és ugyanazt a munkát csináltuk mindketten.
Ha a lakásban nem egy fegyelmezett, többnyire irodai munkát végző városi pár lakik, akkor szerintem ezek az előszobafalak, de az összes hasonló is a legnagyobb kupi-veszélyes terület egy lakásban.
Nálunk például a saját gardróbok az emeleten vannak, esélytelen és nem is életszerű, hogy bárki is felvigye az épp használt cipőjét-kabátját.
Ha nekem lenne rá lehetőségem, akkor a köv. lakásban erre a területre lényegesen nagyobb helyet szánnék, mert kényelmesebb és remek kupielnyelő lehet egy nagyobb, és persze ajtóval eltakarható előszobafal. Vagyis egy olyan valami, ahova beakasztja a zember a kabátot és ahova beteszi az épp levett cipőt..
Persze ez életmód- és lakásfüggő is.
Lányomnak a tűsarkúja mellett ott az acélbetétes bakancsa is :))
Rákerestem ennek a cégnek az épületére ma a google mapson. Egy-az-egyben úgy néz ki, mint 100 éve. A régi kinézete benne van a könyvben, lerajzolva, de a neten is sokfelé megvan.
Egész érdekes élmény most a kiürült Belvárosban nézelődni, egy csomó helyen, ahol mára több a cég, mint lakó, még autók sem parkolnak, a kicsi üzletek be vannak zárva, és ha sokáig nézek egy homlokzatot, most a bezárt spaletták és redőnyök miatt sokkal jobban kijön, hogy régen egy-egy házrésznek mi lehetett az eredeti rendeltetése és melyik üzlet az új hasítás...
Erről már többször volt szó, és én még mindig nem tudom elképzelni, hogy egy plusz személy itt sertepertéljen körülöttem állandóan és (főleg) velünk lakjon.
Ma ezeket háztartási alkalmazottnak hívják. Van sok dehonesztáló szó erre ' hála' a letűnt kornak. Amikora vezető elvtárs szidta a régi.... a még rtéágebbi rendszert. Aztán nagy öntudatosan a titkárnőjét küldte vásárolni a vállalati kocsival... soförrel együtt... természetesen közpénzből, közben az ideológiai továbbképzésen a régi rend hibáiról lamentált a hozzá beosztott ideóliailag képzetlen munkatársainak.
Régi 'szép' világ.... a diri fizetése csak a duplája volt egy csoport vezetőjének. Aha, de neki járt vállalati kocsi soförrel, járt külön lakrész a vállalati üdülőben és sok egyéb juttatás, ami a halandót nem illetett meg.
Régen egy tehetős ember sok élőmunkát nyújtó személlyel volt körülvéve.
Már egy középiskolai tanár is megengedhetett magának egy mindenes lányt, aztán volt szakácsnő, mosónő, soför, inas , házvezetőnő, nevelőnő stb.
Ma ezeket a háztartási kisgépek helyezesítik.
Amúgy mennyivel jobb munkátlanul otthon heverni némi segélyen, vagy másutt, másnak hasznos munkát végezni. ??
Két világ szemlélet !!
és ha mán lakberendezés otthon hát itt lett bemutatva egy csúcsfocista ( B és Viktória ) floridai álom otthona.... csekély 10 milliárd nagyságrendű kégli. Na ez a világ legtermészetesebb dolga mármint a képmutató firkász szerint. De hogy anno régen volt valakinek 2 -5 netán 10 fő személyi alkalmazottja az a világ legnagyobb bűne volt.
Ja én nem is olyan régen azt tanultam , hogy nyugaton verik a munkásokat. És volt aki bevette.
Akkoriban házunkból kiebrudalt semmilyen réteg voltunk. Viszont dolgozott mindenki ezerrel, senkinek nem volt ideje semmire. Az az asszony viszont ebből élt. Angyalföldön laktunk és nem mi voltunk az egyetlen ügyfél nála.
A stockholmi 5 emeletes belvárosi bérházban még a pincében se volt mosógép. Apróságot kézzel mostam, mást pedig a közeli mosodába vittem. Ott fillérekért mosott a gép és volt mángorló is az ágyneműnek. Várakozás közben lehetett tanulni a köznyelvet, beszélgetve. Nekem ez nem jelentett nagy problémát.
Nem mellesleg itthon se volt mosógépünk. A közelben lakott egy asszony, aki eljött a szennyesért, aztán 2 nap múlva hozta vissza, gyönyörüen kimosva kivasalva a ruhát. Anyám hallani se akart mosógépről.:-)
Van is ennek realitása. Sőt, ha 3 egymás mellé összenyomott körgangos házat letolnak, kötelező jelleggel úgy építhetnék az újat, hogy a benapozási oldalon építenek, a másikon nem, így ott házparkoló lesz. Igen, így kevesebb lakást fognak utána felhúzni, de az ezerszer élhetőbb lesz.
Sajnos nem így lesz, mert mindent a k. profit határoz meg.
VII-VIII-IX kerület ebből a szempontból a legdurvább. Nem véletlen, hogy a IX. kerület már 97-ben elkezdte a tömbrehabilitációs programot, amiben gyakorlatilag komplett háztömböket dózeroltak le, és építettek újjá modern formában, mélygarázzsal, használható üzletekkel a dohos pincék helyett stb.
Így sokkal könnyebb a közműveket cserélni, olcsóbb az egész. Mostanra ők állnak a legjobban etéren.
Az első lakásom olyan házban volt, ahol még voltak külön vécék. Sőt, tovább megyek, még olyan is volt, hogy egy wc több lakáshoz tartozott. Mikor 2008-ban elköltöztem, még akkor is volt olyan lakó, akinek totál komfort nélküli lakása volt, se wc, se fürdő, csak egy falicsap a konyhában. A Vii kerület szívében.
