"Ma már cseppet sem veszélyesek a farkasok (hacsak a Pécsi Állatkertből ki nem szökik egy) de az előítéletek megmaradtak. Pontosítanálak, az sem volt veszélyes. Rég bebizonyosodott, hogy a farkas csak odament a gyerekhez szagolgatni, vagy méginkább kaját kunyerálni - ja kérem, erre szocializálódott - a nagymama meg ennek láttán szívrohamot kapott, és elhalálozott. A dologhoz a farkasnak nem sok köze volt. Én már akkor is gutaütést kaptam a gagyimédia kommentárjaitól, ugyanis a farkas falkában támad, tehát az általuk tálalt verzió valószínüsége a piros hóéval vetekedett :-(
Néhány ezer, de még akár néhány száz évvel ezelőtt a farkasok jóval többen voltak mint most, jóval kevésbé féltek az embertől, és néha talán meg is öltek egy - egy embert. Mivel mindez többek között Európában történt, innen eredhet az európai ember félelme a farkasoktól. Ma már cseppet sem veszélyesek a farkasok (hacsak a Pécsi Állatkertből ki nem szökik egy) de az előítéletek megmaradtak. Én még egyetlen példánnyal sem kerültem bensőséges viszonyba, de szívessen megtenném ha lenne rá módom.
Talán gyermekkorból öröklött sztereotípia miatt. Vö. kevés olyan gyerekmese van, ahol a farkas pozitív szereplő. Az ilyesmi felnőttkorban is nagyban befolyásolja az emberek egy-egy állatfajhoz való viszonyát.
Amúgy nagyon tsipáz0m őket.
Miért van az, hogy ha elmegyek egy boltba/vsárba, a törpepapagájtól kedve az elefánton át egészen a csivaváig mindenfajta állatfigurát lehet kapni, de farkast -nem...
Pedig... pedig a farkasok sokkalta "emberibbek" mint a legtöbb ember...
