Azért úgy tűnik, semmi sem tökéletes, ill.nem mindenki nézőpontjából az. Ma du. beszélgettünk tanító nénivel, jött egy anyuka, hogy a kislány a héten már a 2. nadrágját sározza össze, szerinte visszafejlődött az óvodához képest. X néni mondta, hogy hát igen, fogócskáznak, csúszkálnak, elesnek, hason versenyt csúsznak a jégen, mindezt minden szünetben, ebéd után hosszasan. De szívesen kerítenek helyet használt ruháknak, legyen akkor abban, de nem akarják korlátozni a játékot.
Igen, első osztályban teljesen normális. Azzal kezdődik a csecsemő élete, hogy megtanítjuk/kialakul az a képessége, hogy tudja, hogy pl. a bögre az alulról is, oldalról is, mindenhogyan egy bögre. Ez a folyamat egészen iskolába lépésig így van, ebbe kavarnak bele a betűk, amitől majd szép lassan leépül ez a képesség. Hüpp. A kétkezesség meg egy sajátosság, viccelődik az idegrendszer:-) Látod, Cic is egész normális még így is:-)
Normális az még, ha L. simán ír szabályszerűen, ahogy kell és ugyanakkor problémamentesen tükörbe is, jobbról-balra, totál fordított betűkkel? Bár ritkul a tendencia, de ha mondjuk leír egy fordított E betűt, vagy egy fordított hármas, simán átvált tükörre.
És mindkét kezével tud írni. Jobbal egy picit szebben, de a bal is szép.
Ha már pszic., nézessem meg ezt is, vagy első végéig kialakul?
No látod, pont ezzel van a bajom. Az öf. háttér miatt egy vélhetően elfogadó közösséget kerestem, nem mellesleg, tudom, h. a gyerekem igényli a személyes odafigyelést és nem a legkönnyebb este, mivel nem "idomítva" neveltem. (bár az oviban teljesen problémamentes, csoportelső volt) Az ig.nő a bemutatkozó beszélgetésen "aranyos pici babákról" beszél (ezek az elsősök). Mivel ismerem az olasz utcagyerekekkel csodákat művelő egykori papok nevelési elvét, úgy gondoltam, ez a hely pont nekünk való. Ez az iskola a gyerekre kíváncsi... Ezzel szemben pár hét múlva egy poroszos, idomítós iskolában találom magam, ahol nem dícsérettel, hanem pontokkal nevelnek. Talán akkor kellett volna észbe kapni, amikor a 2. héten a néptánctanár az elsős fiamat nemfigyelésért az igazgatóhoz akarta felvinni. A gyerek azt sem tudta, mi az hogy igazgató... Pedig a gyerek nagyon jó mozgású, egy megfelelő pedagógus mellett szólótáncost lehetne belőle faragni, ha már táncolni kötelező. Így meg utálja.
Szintén a 2. héten egy beilleszkedési és magatartászavarral küszködő gyereket eltanácsoltak, h. nem tudnak vele mit kezdeni. Aláírom én, hogy rendet kell tartani ennyi gyerek közt, csak előbb magyarázzuk már el, hogy mit nem szabad és miért, aztán pontozzunk.
Azért van jó példa is, a tüneményes tornatanár, aki belelát a fiúk lelkébe és ápolja is azt.
Nem értem miért nem válogatják egységesre a tanári kart...
És igazából félek lépni, mert szerintem kis kivétellel ez a szép magyar valóság, vagy talán még ennél is rosszabb. És itt legalább a gyerekek nem (nagyon) bántják egymást.
Egyébként benne volt a pofa szó. Égett is az enyém, hogy mit gondolhatnak rólunk, mert ez tutira nem otthonról származik :-).
Kiadtam neki, hogy tessék másnap az illető gyerektől bocsánatot kérni. Szó nélkül megtette és este mesélte, h. az illető el is fogadta.
És mellesleg a jelentkező szorongásos tünetek miatt bejelentkeztünk egy szakemberhez, kíváncsi vagyok, mit mond a gyerek lelkivilágáról.
Az óvodában megesett, hogy elküldtek egy óvónőt fél év után. Pontosan nem tudom mi volt vele a baj, de nem felelt meg az ottani szintnek. Ott annyival egyszerűbb, hogy megkérdezik a társát, dadust, máris jöhet a döntés.
Okos tanács: talán visszaállítanám a szakfelügyelői rendszert.
Tegnap egy tündéri kisfiút néztem, szorong 5. osztályban. Részképesség zavarát pl. úgy orvosolja a tanerő, hogy egy-egy szót 50x le kell írnia a füzetbe.
Néha azt érzem, egyes tanárok nem szeretik a gyerekeket, az is mindegy nekik, hogy őket szeretik-e. Az említett fiút pszichológushoz szeretnék küldeni. Biztos ő majd varázsol. Az fel sem merül, hogy neki köze van a gyerek állapotához. Szegénykém úgy jött be hozzám 12 előtt, hogy még nem bírt enni, annyira izgult.
Én tényleg elégedett lehetek. A két tanítónő alaphelyzetben is remek, azáltal, hogy kompetencialapú oktatás van a suliban, még jobban érvényesülnek a jó dolgaik.
Csúnya beszéddel kapcsolatban. Hétfőn volt nálam egy 13 éves (hátrányos helyzetű) fiú, katolikus iskolából. Október óta jár oda, decembertől magántanuló. Azért, mert megjegyzést tett a tanárnő bizonyos testi adottságaira, aki ezt meghallotta. Én meg nem javasoltam magántanulóságot, sem azt, hogy máshová menjen. Tegnap már hívtak a suliból. Ha 10 percig levegő nélkül beszélek, akkor indulatos vagyok. Ez történt. Elmondtam, hogy szerintem, ha vannak olyanok, akik nem ismerik az alap viselkedési szabályokat, értékeket, akkor pont ebbe az iskolába kell, hogy járjanak. Ők elvárnak egy normát, arra vállalkoztak, hogy ezt a tanulók is magukévá tegyék. Biztos vannak módszereik, az egyik gyerekkel könnyen boldogulnak, a másikkal nehezebben. Sokkal nagyobb kihívás a másik,de értékesebb munka az, ha a problémással lesznek sikereik. Megkérdeztem, hogy egyeztethető össze az elveikkel, hogy vkit, aki történetesen gyerek, kirekesztenek a közösségből. És aki most dacos, mert érzi, hogy elfordultak tőle. Azért, mert mondott vmit, ami bizonyos helyzetekben majd pozitív értelmet kap.
Én ezt a fegyelmezés dolgot komolyan nem értem. Figyelmeztető?! A megbeszélés, mint megoldás szóba sem jön?
Milyen szabályt nem tartott be? Milyen csúnyát bírt mondani?
Hallottam már olyant, hogy egy tanárnő egy évet visszatartotta a gyerkőcét az oviban, hogy másik tanítónénihez kerüljön. (Ugyanaz a suli, ahol ő is tanít!)
Igen, mások is panaszkodnak. csakhogy: 3 gyereknek mégis idejön szeptembertől a kistesója is, ugyanehhez a tanító nénihez, mert - az elégedetlenség ellenére - nem akarják különböző iskolákba hordani a gyerekeket. Ha én lennék az igazgató, ez elég érv lenne arra, hogy jól végzi a dolgát. Bár tavaly félévkor nehéz napjai lehettek, amikor a 24-ből egy napon 3 gyereket vittek el...
Tegnapi iskolai fejlemény: ofő.figyelmeztetés. Csúnya beszéd és szabályok be nem tartása. Végülis jogos a büntetés, csak túlzónak tartom. Meghallgattam, h. nagyon szabadelvűen, korlátok nélkül neveltünk. Ez tény, nem vagyok híve a verésnek, a megfélemlítésnek, hiszem, hogy az indulatoknak ki kell jönni, mert különben bajt okoznak. Tudom, hogy a fegyelem, nem a fiam legfőbb erénye, ez sajnos a mi hibánk is, próbálunk is tenni ellene, de sajnos erre, nem az iskolakezdés a legjobb időszak, amikor a gyerek tele van indulattal. Naponta kitör otthon belőle a düh, a harag.
És állítólag a többi osztály még poroszosabb. Hogy hol van akkor a honlapjukon emlegetett, "gyerekfelé forduló, odafigyelő megelőzéssel" nevelünk elv, azt nem tudom... Ismerve L-t, ezért mentünk ebbe a suliba...
Csataló, tényleg elszomorító, ahogy nálatok is rombolják a gyerekek önbizalmát a rugalmatlansággal és vaskalapossággal.
Egyszerűen nem értem a magyar iskolarendszert. 30 év alatt csak romlott, pedig azóta világszerte új szelek fújnak a gyereknevelésben...
Kicsit irigykedek Ancsúrék helyzetére, mert én is ilyenről álmodoztam anno.
Engem megtévesztett az, hogy a zeneovi, amit ez az iskola indított, nagyon jó volt, az énektanárnő tüneményes (most is az), a tantónénit meg csak megmutatták, egy szót sem szólt. Már többször beszéltem vele, de csak rosszabb lett a helyzet, amikor pl. megmondtam neki, hogy én a főiskolásnak 89%-ra ötöst adok, pedig nem is szorongva és sírva írnak ilyen zh-t, na és ugye figyelmeztetem, mielőtt beadja, ha véletlenül kifelejt egy feladatot a 2-3 oldalas felmérőben...
Most a matekon buktunk ki, szeptembertől január 5-ig össz. 2 felmérőt írtak, mindkettő 5-ös (100 és 96 %), majd 2 órában foglalkoztak az órával, ebből iratott egy felmérőt, két (összetet) feladatból 1 rossz, 50%, 2-es, ezért a félévi biziben matek "csak" megfelelt, nem jól megfelelt legalább. Kiscsikó megírja ezt is ötösre, de neki a matekhoz mindig 1-2 héttel több idő kell, arra érik meg benne.
mindig mondom, hogy le.rom az egészet, de azért jól felhúzom magam, mert mégiscak embertelen, amit 7-8 éves kölykökkel csinálnak, szvsz.
Most azt nem tudom, jövőre jobb lesz-e, vagy meneküljünk? Új, de állítólag még szigorúbb idős tanerő lesz. Persze nem a szigorűsággal hanem a vaskalapos szűklátókörűséggel van most épp bajom.
Neked sem tudok tanácsot adni... év végéig mindenképp várnék a helyedben, hátha múlik a szorongás. Ha nem,lehet, hogy célszerű lépni.
Nálunk nem tudom mi volt, de még fújok be az orrába, félek, hogy nem ürül (most sem). Viszont múlt héten 14-en hiányoztak, így gyakorlással töltötték az időt a többiek. Ugye, hogy nem kell előre megijedni?
Ma elhoztuk mi is az értesítőt, csupa szépséges dolog van benne.
Borzasztó olvasni amiket írtok a tanerőről, meg a gyerek szorongásáról. Nagyon rossz lehet látni. Nem is tudom mit csinálnék, éreznék, ha így lenne. Na, nem mintha olyan sokat lehetne kezdeni egy ilyen helyzettel. Ma reggel keltettem Z-t, kérdezte, hogy ma már mehet iskolába? Mondtam, hogy igen, válasz: jaj, de jó!
Most kikérdeztem az ebédlői szokásokról. Azt mondja, csöndben kéne lenni, néha szólnak, hogy ne beszéljenek, de felesleges, pár pillanat múlva megint beszélgetés van. Fekete pontot még nem kapott senki.
Az udvaron végképp tombolhatnak, persze vannak tiltott dolgok. De hangoskodni, rohangálni szinte kötelező. Az óvodában nem volt szükség másik nadrágra, itt már többször megtörtént, hogy még a harisnyája is vizes volt és a melegítőjében jött haza. Hát ez nem egy sétától történhetett.
